Új Néplap, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-11 / 8. szám

I sport---------------------------------------------------------------------------------------------------i-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------üst b'A ni (S Jégkorong OB I. >> ' Szenzációs játék a második harmadban Lehel HC - Újpesti TE 7-1 (2-1,5-0, 0-0) Jászberény, 2800 n. V.:Bartha, Lugosi, André. Lehel HC: Mihonyik-Nagy, Vargyas, Vorobjev 3(1), Szelihov 1, Vodopjanov 2(2), Bállá, Oláh, Antal Zs.l(l), Bálint, Bugyi. Edző: Kereső Csaba, Alexandr Vlaszov. UTE: Milnyikov-Kangyal, Scheiber, Pék, Ancsin J.l, Salamon, Füzesi, Antal K., Rjanov, Lubnyin, Balog, Ancsin L., Rozgonyi, Mánya, Rancz, Géczi, (kapus). Edző: Eperjesi Miklós, kiállítások: 10+10 perc fegyelmi, ill. 16+5 perc fegyelmi, Lubnyin végleges fegyelmi. Vorobjev cicázik egy kicsit az UTE kapusával Mivel Németországból csütör­tökön este ért csak haza Kereső Csaba, a keddi kupameccsen nem látta Milnyikovot, ezért nem tudott tippelni a mérkőzés győztesére. Eperjesi Miklóssal abban megegyezett a vélemé­nye: ötven-ötven százalékos eséllyel pályázhat mindkét csa­pat. Az első játékrész a két mes­tert igazolta, jó iramban folyt a küzdelem, és ekkor még nem látszódott, hogy az UTE jól szabott „zakóval” kiöltözve tá­vozik a Zagyva-partról. Köl­csönös kóstolgatások után az ötödik percben vezetést szerzett a Lehel. A bal oldalon előre ara­szoló Vorobjev nagy lövést „postázott” Milnyikovnak, az olimpai-és világbajnok testéről Antal Zsolt elé pattant a korong, aki csakúgy mint a múlt keddi összecsapáson, közelről nem hibázott. Kevés idő maradt a féktelen örömre, mert egy bulit követően Ancsin J. szinte a „jég alatt” egalizált, 1-1. Vorobjevet kétperces pihenőre utalta Bartha játékvezető, de a visszatérő csa­tár nemes „bosszút” állt: a 14. percben látványos szóló végén bevette az UTE kapuját. A középső játékrész kezdetén Szelihov tesztelte Milnyikovot, de négy percre rá a jól vizsgázó portás is tehetetlen volt. Vodop­janov cikázott át az ellenfél vé­delmén, kimért passzát a tűzgo­lyóként száguldó Vorobjev egy szemvillanás alatt megszelídí­tette és elemi erővel a léc alá bombázta, 3-1. Hogy a lilák ne­hogy elfelejtsék, a szerzőpárost, a két kitűnő herényi csatár ha­marosan megismételte csínyte­vését ugyanabban aszereposz- tásban, 4-1 a nyolcadik perc­ben. Lila köd ereszkedett ekkor néhány fővárosi játékosra, ami­nek fegyelmik és kétperces bün­tetések lett a vége. Kettős em­berhátrányba került az Eper­jesi-legénység, amit nem úszott meg szárazon. A tarthatalan Vodopjanov két szemfüles talá­lattal aknázta ki a kínálkozó le­hetőséget. De, hogy ne érje szó a ház elejét, a teljes fővárosi sor Fotó: Illyés ellen, az addig góltalan Szeli­hov felavatta a cserekapus Géc- zit. A nagy Milnyikov féltucat- nál megunta! Teljesen érthetően, a harma­dik harmadban „ráült” a pakkra a Lehel, ellenfelükön pedig lát­szódott: nem ezen a derbin éri utol őket a nagy feltámadás. Félő volt, hogy a langyos ját­szadozás hatására víztócsák le­pik el a jeget. Géczi néhányszor bemutatta, talán kár volt a nya­kára hozni egy kapust, Antal Zsolt pedig egészen új oldaláról mutatkozott be: Füzesit ippon- nal vitte a jégre. A gólnélküli befejezést megbocsátotta a szépszámú közönség, amely olyan ünneplésben részesítette a hazai játékosokat, amelyben még nem volt részük ebben a bajnokságban. Ezzel a győzelemmel a jás­zságiak óriási lépést tettek a bajnoki döntő felé, hiszen egyik nagy riválisukkal, az UTE-väl szemben öt ponra hízott az elő­nyük. (néder) Diáksport Iskola az élsportolókért Sokak szerint a magas szintű sportolás és a tanulás össze­egyeztethetetlen. Akik cáfolják ezt a nézetet, azok is elismerik viszont, a segítség, a sok szem­pont összehangolása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a ver­senyző vizsgázás közben és a sportpályán is megállja a helyét. Nos, az óbudai Könnyűipari Műszaki Főiskola tanárai felis­merték, hogy a sporttal is fog­lalkozó diákjaiknak nagy szük­ségük van a megértésre, ezért az 1992/93-as tanévben élsporto­lói tagozatot indítottak. Egy félév elteltével a tapasztalatok­ról és a további tervekről tájé­koztatták a sajtó képviselőit. Dr. Beke János főigazgató helyettes elmondta, hogy ko­rábban is voltak élsportoló tanu­lói az iskolának, de többségük rajtuk kívül álló okok miatt nem tudta befejezni tanulmányait. A versenyekre való készülés, a vi­adalokon történő részvétel miatt ugyanis gyakran hiányoztak az órákról, s később már nem tud­ták pótolni a lemaradást. Az 1992/93-as tanévben teljesült a főiskola vágya: meghirdették az élsportolói tagozatot, s a jelent­kezett ötvenhét fiatalból negy­venhetén (23 sportágban) felvé­telt nyert. A sportolóknak egyéni órarendet állítanak ösz- sze, s ez biztosítja számukra az edzéseken való rendszeres rész­vételi lehetőséget is. A tanárok minden segítséget megadnak a hallgatóknak, ha kell, külön vizsgaidőpontot biztosítanak számukra. Persze, a segítség nem jelent kivételezést, a tan­anyagot nekik is el kell sajátíta­niuk. Az első félév jó tapasztalatai alapján a főiskola az 1993/94- es tanévben is meghirdeti az él­sportolói tagozatot, a jelentke­zési határidő február 15. A fel­vételinél plusz pontot jelent a sporteredmény, valamint az is, ha a pályázó nyelvvizsgával rendelkezik. Kézilabda NB I. Rájátszás az 1-8 helyért Idegenben kevés csak az önbizalom Nagykanizsai Tungsram - Szolnoki Olajbányász 37-29 (20-11) Nagykanizsa: Kálóczy-Bje- lov 2, Becskei 5, Rodek 4, Kri- chenbaum 11/2, Kuzmicsov 8, Radovcs 4. Csere: Mészáros (kapus), Kurusta 3/1, Ojtó, Hungles. Edző: Jéki Zoltán. Olajbányász: Szemenov­Grundmann, Molnár 2/1, Klemán 3, Golovin 4, Kotor- mán 9/1, Bendó 2. Csere: Kö­teles (kapus), Kende 4, Rigó 2, Harta 2, Móré 1/1. Edző: Zsiga Gyula. Kiállítás: 8, ill. 2 perc. Hét­méteresek: 3/3, ill. 5/3. A rájátszás első mérkőzését az eltelt alapszakasz bravúrcsa­pata ellen Nagykanizsán vívta az Olajbányász. A Tungsram hazai pályán — amely kemény műanyag borítású - fanatikus közönsége bíztatása mellett ed­dig várakozáson felül szerepelt, hiszen mindössze két vereséget szenvedett otthonában a két él­lovas ellenében. Szolnoknál nagy kérdés volt: tud-e javítani a csapat eddigi szerény idegen­beli mérlegén. A hazaiak gólzsákja, Kri- chenbaum indította útjára a lab­dát, rövid fal előtti játék végén Szemenov hárította lövését. Az ellentámadást Kotormán ve­zette, bejátszásakor Klemánt le­rántották, a büntetőt a váloga­tottjátékos értékesítette. Feszült légkörben telt az első tíz perc, 5-5-ig felváltva estek a gólok. A folytatásban a kanizsaiak fő­leg indításokkal és lerohaná­sokkal próbálkoztak, míg a Olajbányász a beállós játékot erőltette változó sikerrel. A fél­idő derekán (7-7) még együtt haladt a két csapat a gólgyártás­ban. Később érthetetlen rövi­dzárlatot kapott az Olaj, az ad­dig jól záró védelmi fal sorozat­ban elemi hibákat követett el, a 20. percben már 14—8-ra veze­tett a hazai gárda. Az első játék­rész végéhez közeledve a lendü­letbe jött Kanizsának szinte minden bejött. Ellenfelének azonban semmi nem sikerült, csupán néhányszor a kapufát si­került eltalálni egy-egy bátorta­lan támadás „csattanójaként ”. A második félidőt a vendé­gek kezdték, Kotormán ügyesen hozta helyzetbe Bendót, aki a szélről látványos góllal szépí­tett. Az idő múlásával a felzár­kózásban reménykedhetett az Olajbányász, ám elképzelés álom maradt, mert a védekezési hibák nem csökkentek, mi több, a két kapus is rossz napot fogott ki. Mivel a támadások során számos ziccer kimaradt, a két csapat közötti különbség nem­hogy csökkent volna, hanem a találkozó befejezéséig nőttön nőtt. Hiába jöttek sorban a szol­noki cserejátékosok, a két szélre Rigó és Móré, átlövőbe pedig a hosszú sérüléséből felépült Harta, a hazai hengernek ők sem tudták útját állni. Tungsram játékosai észrevet­ték, hogy a szolnokiak már nem képesek megújulni, lélekben többen elkönyvelték a verséget már a hajrá előtt. Sajnos, az Olajbányász meg­határozó játékosai sokkal keve­sebbet nyújtottak a vártnál, ta­lán az egyre pontosabb és eredményesebb Kotormán a ki­vétel közöttük. Ifjúságiak: Nagykanizsa­Sz.Olajbányász 17-35 (7-20) Legjobb szolnoki dobók: Bagdi 7, Bánfi 6, Berkó 7, Dengi 6, Szloska 5. A fiatalokat úgy látszi kevésbé zavarja az a körülmény, hogy idegenben kell pályára lépniük. (Horváth) Kosárlabda A sérüléshullám ellenére is győzelem Szolnoki Olajbányász - Alba Regia 77-63 (43-37) Szolnok, 3000 n., v.: Berki, Benczúr Olajbányász: Hosszú 15/9, Stan 20, Horváth 6, Berkics 13, Ivkovics 9. Csere: Mérész 14/12, Góbi, Takács, Kis. Edző: Rezák László. Alba Regia: Szizov 16/6, Trusin 21/6, Matus 3/3, Varga 13, Hegedűs 6/6. Csere: Hu­ber 2, Makó 2, Kovács. Edző: Vetési Imre. Az eredmény alakulása ­5.p.:8-12, 10. p:20-22, 15. p.:29-26, 25. p.:51^4, 30. p.:53-50, 35. p.:67-53. Kedvezőtlen előjelekkel ké­szülődött az Olajbányász az új esztendő első bajnoki mérkőzé­sére. A két maródin kívül - Tóth A., és Kmézic beteg már jó ideje -, Berkics és Stan is megsérült a szerdai nyíregyházi Magyar Kupa találkozón, ráa­dásul Ivkovics belázasodott a kezdésre. Ettől függetlenül a centerek „félkészen” is vállalták a játékot. Két és fél percen keresztül csak az idegenlégiósok találtak a gyűrűbe, az egyik oldalán Szizov és Trusin, a másikon Stan és Ivkovics tette le névje­gyét. Idegesen, kapkodva ját­szott a Szolnok, a két orosz „vendégmunkásra” épülő Álba Regia pedig higgadtan szövö­gette támadásait. Különösen Trusin volt elemében, közelről és távolról egyaránt életveszé­lyesnek bizonyult. Jellemző pontosságára, hogy a tizedik percben már tizenötödik pont­jánál tartott. Nem jöttek be a hazaiak távoli dobásai, csak centerposztról szerzett kosarak­kal azonban nem lehetett ezt a fehérvári gárdát „lehagyni”. Az erőlködés láttán cserélt Rezák László, beküldte a fiatal Mérész Tamást, aki egyből egy triplával hálálta a bizalmat. Ezt követően lankadt a vendégvédők fi­gyelme, így megugrott az Olaj, de Szizovnak a lefújás előtti pil­lanatban dobott hármasával is­mét szoros lett az állás. Nehezen indult be a pont­gyártás a második félidőben, csak Horváth tudta többször is megtörni a kosárszünetet.To­vábbra sem boldogultak Berki- csék Trusinnal, nem sikerült öt­hat pontnál nagyobb előnyre szert tenniük. Úgy tűnt, a haj­rára marad a döntés. Rezák László az első játékrészben már egyszer bevált taktikához fo­lyamodott. Mérész csatasorba állítása ismét jó húzásnak bizo­nyult. A fiatal játékos legnehe­zebb pillanatokban dobott há­rompontosaival átsegítette csa­patát a holtponton, ezzel lendü­letbe hozta a csikorgó olajos „gépezetet”. Stan szorgalmasan gyűjtögette pontjait, és hál1 is­tennek Hosszú is végre belőtte magát. Ahogy nőtt a különbség a két együttes közt, úgy lett egyre magabiztosabb Tisza- parti gárda - és félénkebb az Alba Regia -, a végén még lát­ványos kosarakra is futotta ere­jéből. Nem játszott jól ezúttal az Olajbányász, de játékosai min­dent elkövettek a győzelemért, a nehéz pillanatokban mindig akadt valaki, aki átlendítette a társaságot a nehéz perceken. (géléi) Mérész (balról) tripláival segítette csapatát Fotó: Novák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents