Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-07 / 288. szám

12 Nagyiváni mozaik 1992. DECEMBER 7. Nyolcán visszajönnének Kötik őket az iskolás évek A helyi általános iskola nyol­cadik osztályába tíz fiú és hét leány, azaz összesen tizenhét diák jár. Közülük kilencen gim­náziumokba, szakközépisko­lákba készülnek: Gyöngyösre, Karcagra, Kunhegyesre, Nyí­regyházára, Tiszafüredre és Szolnokra. Néhányan érdekes iskolákba pályáznak, így Szalontai Kata­lin katolikus gimnáziumba, Vad Bernadett rajzszakos suliba Nyíregyházára, míg a legjobb, vagy az egyik legjobb tanuló, Urbán Zsolt érettségi után me­zőgazdasági főiskolán szeretne majd tanulni. Egyébként óvó­nőnek, kereskedőnek, gépszere­lőnek, hentesnek, asztalosnak készülnek, és ha végeznek, nyolcán közülük mindenképpen vissza szeretnének térni ebbe a parányi faluba. Hogy miért? Mert itt élnek a szüleik, a test­véreik, itt laknak a rokonok, ide kötik őket az iskolásévek, a tengernyi emlék, amely eddig kísérte életüket. Ami a szabad idejüket illeti: hittanra, angolra, tömegsportra, háztartási szak­köre és néhányan diszkóba is járnak. Hogyne járnának, amikor be­vallásuk szerint két szerelmes (mindkettő lány) is akad közöt­tük. Lehet, több is van, de ők ketten nyíltan vállalták. Miért? Mert nagyivániak, és az itteni emberek kemények, de őszin­ték. Olykor már a nyolcadik osztályban is... Ebben az iskolában minden végzős továbbtanulásra jelentkezik Les a nép Özvegy Szabó Kálmánná, Margit néni már a hetvenegye- diket tapossa, és a Kisgazdapárt helyi titkára. Elmondása szerint ennek a pártnak az alakuláskor huszonvalahány tagja volt, de az itteni létszám azóta sem sza­porodott. Nem csoda, mivel képtelenek eligazodni ezeken a felemás változásokon, ezért Margit néni szavaival élve: les a nép. Egyébként ők is régi neves gazdák voltak, és több mint öt­ven holdon gazdálkodtak. Ter­mészetesen kuláknak nyilvání­tották az apját, meg az apósát is. Mindenüket elvették, de nem bántották őket, és a téeszbe is csak a forradalom után léphet­tek. A régi, ősi jussból eddig már tíz köblöst visszakapott, de még további tizenhat holdat visszakér. Mivel elmondása szerint neki már a ház eleje is sok, és gyermeke sincs, a ro­konság műveli a földet. Azért nem afféle begubózó típus, hi­szen hetente négyszer temp­lomba jár, azután a képvi­selő-testület ülései is érdeklik, sőt a füredi takarékszövetkezet igazgatósági tagja is. Egyébként nagyon szeret főzni, és legutóbb a nyugdíjas klub bankettjén is ő szakácskodott. Ahogy falu- szerte hallottam, nem akárho­gyan... írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Ji ,> Vezet a Néplap Akad itt minden, ami szemnek dik Szem nevű kiadvány is Mint Bodnár Ilonától, a helyi posta hivatalvezetőjétől meg­tudtuk, az áremelés miatt a tele­pülésen csökkent a Néplap elő­fizetők száma, de a napilapok közül még így is a megyei újság vezet napi 62-64-gyel. Utána a képzeletbeli rangsorban a Nép- szabadság következik negyven- kettővel, majd a Népszava nyolccal. Magyar Nemzetből négy jár, Kurírból egy. A heti­lapok listáját a Szabad Föld ve­-szájnak ingere, még a Harma­zeti százkilencvenkettővel, őt a Rádió TV újság követi hatvan­hattal, a harmadik helyre a Ké­pes Újság került negyvenki­lenccel. Nők Lapjából negy­venhét, Kiskegyedből harmin­chat jár, míg a TVR 7-re húszán kíváncsiak. Egyébként a fiatal hivatalvezető legszívesebben a Kiskegyedet és a Zsaru Maga­zint olvassa, a hírlapfelelős pe­dig a Kiskegyedet és az Új Nép­lapot kedveli. SOHA NINCS ELVÉGEZVE Czinege Lajos meg a felesége, Zsuzsa asszony, illetve a két fiuk egy mutatós, szép házban laknak az Ady Endre úton. Szó se róla, megdolgoztak érte, meg dolgoznak ma is, hiszen a ház asszonya szerint náluk a munka, a dolog soha nincs elvégezve. Pedig a huszonhárom, meg ti­zenhét éves legények segítenek. Kell is az erő, mert a sok gyap­jas egy embert állandóan leköt. Korábban a téeszben is jószá­gokkal foglalkoztak, majd 1988 óta magángazdálkodók. Már felnőtt fejjel - hogy többet tud­janak - vágtak a tanulásnak, és Karcagon mezőgazdasági tech­nikumi érettségit, oklevelet sze­reztek. Az unalmat hírből sem ismerik, éppen ezért általában reggel negyed ötkor csörög a vekker, és ilyentájt télidőben este a tíz óra veti őket ágyba. Ráadásul otthon, a háznál tehe­nek is akadnak, így naponta ke­rékpárral, kocsival - mikor mi­vel - száz liter tej körül szállíta­nak a csarnokba. Czinege La- josné nyomatékosan hangsú­lyozza: nem panaszkodó típus, de azt azért nyugodtan leírha­tom: jelenleg nem éri meg ez a temérdek jószág, a vele való ro­bot. De hát itt, a világ végén nincs más választásuk, hiszen ebbe születtek, ezt csinálták va­lamikor és csinálják most is. És várják, nagyon várják a változá­sokat, a jobb időt. Azt, amikor a sok munkának a mostaninál több látszata lesz. Lehet, hogy egyszer még nyaralni is elmen­nek. Igaz, a 25 éves házasságuk idején egyszer már voltak... De hogy mikor lesz a következő... A tizenharmadik ülés Ottjártunkkor a helybeli kép­viselő-testület kilenc tagja Ko­vács Gézáné polgármester veze­tésével éppen a soros, jelen esetben a tizenharmadik ülését tartotta. Az összejövetelen szó esett az 1993. évi nagyiváni költségvetési irányelvek két vál­tozatáról, az idei pénzügyi terv módosításáról, a köztisztvise­lőkről szóló törvénytervezet el­fogadásáról, a jövő évi munka­tervről, majd az ülést különböző előterjesztések zárták. Noha az összejövetel tényleg a tizen­harmadik volt a testület életé­ben, reméljük, a szám, meg az itt elfogadott határozatok, dön­tések végül is a babonával ellen­tétben szerencsét hoznak a puszta széli falu életében. Tízből a legelső Köszöntő helyett Ez a piciny falu 1 ezer 355 lélekkel a puszta pe­remén a megye egyik ér­dekessége. A nagyiváni ember a messze környé­ken talán a leghajtósabb: a pirkadat veti ki az ágyából, és a késő éj­szaka hozza vvissza a derékaljra. Jobb világ is járt már rájuk, mert ok­tóber végén 283 munka- nélkülit tartottak nyil­ván, úgyhogy ez a szám szerény becslések szerint is elérte, elérhette a há­romszázat. Nem baj, mondják az itteniek, ha nincs munka, a jószággal bíbelődünk, mivel eddig is ezt csináltuk. Igen ám, de az értékesítéssel is baj adódik. Alacsony a tej, a f yapjú felvásárlási ara, ár a malacé most emel­kedett, bíznak a kikelet­ben. Meg az Istenben, no, meg a polgárőrség­ben. A helyi júniusban alakult 130 taggal, mivel korábban szinte kéthe­tente látogatták meg a környékbeli zsiványok az ABC-t, vendéglőt. Ha mást nem találtak, son­kát vittek, vagy ha az sem adódott, tyúkot az ólból. Azután kerékpárt, volt ahonnan kettőt, hogy ne kelljen gyalo­golni. Amióta a polgárőrség teszi a dolgát, egy pró­bálkozás akadt. Nem csoda, hiszen a járőrözők között előfordul néhány tagbaszakadt srác, aki ha kioszt pár fülest a tartós éjszakai álmatlanságban szenvedő tyúktolvajok­nak, fellendíti az orvosi ügyeleti forgalmat. Ezért községi oldalunkon a közbiztonsággal és az egészségüggyel többet már nem foglalkozunk. Helyettes massal, amit tisztelettel átnyújtunk mindazoknak, akiket ér­dekel, vagy érint. Nagyivánban az idén eddig tíz esküvőt tartottak, amelyből a legelső Kiss Péterhez, a Jászkun Volán szerelőjéhez és Horváth Piroskához, az önkormányzat szociálpolitikai előadójához fű­ződik. Ottjártunkkor a férj ép­pen Tiszafüreden dolgozott, a fiatalasszony pedig pár percre hazaszaladt a szüleihez. Ugyanis az ifjú pár hol is lak­hatna máshol, mint a szülőknél. Esetükben Piroska édesapjánál, édesanyjánál. Itt kaptak egy szobát, ahol finoman fogal­mazva ingyenes a lakás, a fűtés, meg a világítás. A fiatalasszony a pénzügyminiszter, és így a havi 17 ezer körüli keresetükből 9-10 ezret félre tudnak tenni. De csak akkor, ha jeles dátum: névnap, születésnap, karácsony nincs látó- és hallóközeiben. Az esküvő óta nem járnak szóra­kozni: hétközben dolgoznak, és ha Péter például délelőttös, bi­zony negyed ötkor kel. Hétvé­geken autóbusszal elutaznak Ti- szaörsre, a férj szüleihez, ro­konságához egy kicsit kikapcso­lódni. Egyébként két gyereket terveznek, és elképzeléseik sze­rint pár évig, amíg annyi pén­zük nem lesz, hogy egy kisebb házat vegyenek, a szülőknél laknak. A sorsuk annyiban tipi­kus, hogy a többi itteni fiatal házas is hasonló gondokkal küszködik, terveket sző, akár ők. AKÁR A LUCA SZÉKE i f| k 1 i Belépni tilos! - figyelmeztet a tábla. Mindez remélhetőleg a válaszlevélre nem vonatkozik, ugye, uraim? Vérmérséklete szerint ki hal­kabban, ki hangosabban szidja a helyi, több mint 2 ezer 800 hek­táron gazdálkodó téeszt. Ha másért nem, azért, mert az át­alakulás késik, akár a Luca széke. Holott ha alaposabban az okok mögé nézünk, kiderült, ta­lán ebben nemcsak a téesz a hi­bás. A teljességhez hozzátartozik, hogy a háromszáz tag fele most már nyugdíjas, de nem jó idők járnak a másik százötvenre sem, hiszen a hetven százalékuk munkanélküli.Ráadásul az ösz- szes földterületnek több mint a fele a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartozik. Sajnos őparkméltósága nem hajlandó nyilatkozni a terület jövőjéről, a földdel kapcsolatban, pedig nem egy levél, üze­net ment már el tisz­tázni az ügyeket - Nagyivánról. Ráa­dásul ezeken a terü­leteken a közös mintegy 25 millió­ért épületeket is emelt. Ezen hallga­tásból következik, hogy noha minden szocialista, szovjet típusú szövetkezet­nek december 31-ig kellene át­alakulni, ez itt késik, akár a miskolci személy, hiszen még ma sincs elfogadott földalap. Nem beszélve arról, hogy akad 24 milliós öröklött adósság is, amit ki kellene fizetni. Úgy­hogy aki a késésért szidja a té­eszt, olykor megereszthet egy kacskaringósat a HNP szélén Debrecen felé is. Hátha onnan hamarabb meghallják...

Next

/
Thumbnails
Contents