Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-05 / 287. szám

Jász-Kun Kakas — Már csak álruhában mer kimenni a választókörzetébe — Dehát te nem is hiszel a Mikulásban! 8 Jász-Kun Kakas A lila Mikulás Jön a Mikulás. Ez évben is jön. No és? Miért is ne jönne? Elvégre itt van a küszöbön december hatodika. Ilyenkor minden évben jön. És mi mindannyian nagyon várjuk, hogy eljöjjön. Mert nálunk ez hagyomány. És mert ajándékot kapni és adni - a hagyományoktól függetlenül is - jó dolog. A mi Mikulásunk hagyomá­nyos. Nemcsak ajándékozó kedve, külseje is. Jóságos öreg arc, hatal­mas fehér szakáll és bajusz. Nagy puttony vagy zsák: ebben van a „minden jó”. És piros öltözék. Nem vörös - piros. Csakhogy ebben az évben vala­mi nem stimmel a mi Mikulásunk­kal! Talán elment az ajándékozó kedve, vagy üres a zsákja, putto­nya, akárcsak az államkassza, fő­leg pedig a mi zsebünk? Nos, re­méljük, még nem teljesen, valamit talán még találhatunk hatodikán reggel az ablakba kitett, gondosan kitisztított cipőinkben. Akkor hát az ajándékkal van a baj? A kisebb gyerekeknek talán csak virgácsot hoz, a valamivel na­gyobbaknak pedig - mondjuk - géppisztolyt, szuronyos puskát, to­jásgránátot - „piros alma, mogyo­ró” helyett? Nos, egyes „önjelölt Mikulásokkal” talán előfor­dulhatna ez utóbbi, de a mi Miku­lásunk nem tesz ilyet. Elvégre ő jóságos. A gond a Mikulás öltözékével van. Akinek még nem tűnt fel, an­nak elárulom: sapkájának, kabátjá­nak, mi több, zsákjának színe eb­ben az évben nem piros, hanem - lila! Sőt, egyes kirakatbeli csoko­ládépéldányaié egyenesen bíborli­la. Vajon miért válthatott ruhát a Mikulás? Talán azért, hogy össze ne keverjék az ördöggel. Amely - mint tudjuk - bizonyos megjelené­si formájában bizonyos vörös. Vö­rös (volt) - az „Ördög Birodalma” is. Az egykori. Merthogy most már - állítólag - nincs neki birodalma. De hát a mi Mikulásunk csak piros volt, nem vörös. Bár lehet, hogy mégiscsak attól félt: ittfelejtett pártállami marad­ványnak nézik piros ruhájában. Talán kapott is névtelen leveleket a „mennyei információs hivatal”: december hatodika tájékán vörös­köpenyes ügynökök hada árasztja el az országot, s megtévesztő aján­dékozással próbálja behálózni a gyanútlan polgárokat, főleg a rom­latlan gyermekeket. Odafenn nyil­ván jelentőségteljesen bólintottak: lám, valóban itt van a „baloldali veszély”, amelyet annyit emleget­nek felelős politikusaink. Ennek veszélyét én sem vállaltam volna a Mikulás helyében. Honnan tudhat­nák azt az emberek (pláne, ha még politikusok is), hogy a piros nem vörös? Az sem kizárt persze, hogy a lilaruhás Mikulás csak az újpesti futballszurkolóknak akart kedves­kedni. Mással ugyanis manapság aligha lehet, mint az ilyesmivel. No de mit szól ehhez a Fradi-tá- bor? Végül is ők többen vannak. Elképzelni is rossz, mi lesz akkor, ha egy igazi Fradi-szurkoló lila csokoládémikulást talál majd a ci­pőjében. Brrr...! Persze ezt a színt még ma is sokan azonosítják az egykori BM-mel. Lehet, hogy iga­zuk van! Fel kell tennünk a kér­dést: csak nem a rosszemlékű II1/III. szerveződik újjá lila köntös­ben?! Súlyos kérdések ezek, tisztelt állampolgár társaim! Nem mehe­tünk el mellettük! Azért - e kérdésektől függetle­nül - nekem mégiscsak van egy gyanúm. Lehet, hogy az a szeren­csétlen Mikulás a dühtől lett bíbor­lila színű. Hogy miért hiszem ezt? Az em­beri butaság hasonló megnyilvá­nulásainak hatására magam is ilyen színűre változom. Sz.P. 9 Állami Mikulás — A múlt rendszerben Télapó volt, és sikerült Mikulássá átmentenie magát Vállalati Mikulás-buli

Next

/
Thumbnails
Contents