Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-03 / 285. szám

* 1992. DECEMBER 3. TELELŐ 9 • • Ünnepi levélpapír Karácsony közeledtével lepjük meg ismerőseinket magunk készítette ünnepi levelezőlappal, illetve levéllel. Amennyiben lehetséges, alkalmaz­kodjunk a boríték szabvány szerinti méretéhez. A megfelelő nagyságú kartonlapra- rajzoljunk fenyőt, harangot stb. és színezzük ki rostirónnal vagy festékkel. Azután vágjuk köbe. Az ábra hátára ragsszunk keskeny kartoncsíkot. Ezzel a „támasztóval” azután a körbevágott forma asztalidíszként is használható. Kissé több időt igényel a karácsonyi levelezőlap, de sokkal szebb, ha a fenyőformát zöld filc vagy posztóanyagból vágjuk ki, és ezt ráragasztjuk a fehér kartonra. Azután színes papírból kis gyertyákat és gömböket vágjunk, melyeket a filcágakra ragasztunk. Kedves és jellegzetes ünnepi hangulatot áraszt már az is, ha a fehér kartonra rostceruzával, színessel, festékkel karácsonyi motívumokat raj­zolunk. Borítékot is készíthetünk házilag. A szabvány boríték alakját papírból vágjuk ki. A belső oldalára írjuk karácsonyi jókívánságainkat, és rajzol­hatunk esetleg egy-egy kedves karácsonyi, újévi motívumot. Összehajtjuk és levélzáróval, ragasztóval lezárjuk a magunk készítette borítékot. K. K. V __________________________________________________J Té len rosszabbodik a zsíros, pattanásos arcbőr állapota. Nincs napfény, amely fertőtlenít és a faggyútermelést csökkenti. Kénytelenek vagyunk gyakrabban tisztítani pattanásos arcbőrünket. Az arcbőr tisztítása A legegyszerűbb, ha szakkozmetikusra bízzuk. Ha magunk végezzük, akkor először mossuk tfe bőrünket arcszesszel, utána gőzöljük meleg, kamillás oldatot tartalmazó edény fö­lött. Majd tiszta kendővel nyomjuk ki a mitesszereket, és tisztítsuk le arcbőrünket. Nélkülözhetetlen zsíros bőr esetén a reggeli és az esti szappanos, meleg vizes arcmosás. Utána törülközővel enyhén masszírozzuk át bőrünket. Mintha újjá­varázsolták volna! A pattanásos, z9Íros bőr legjobb gyógysze­re a napozás, amelyet télen kvarcolás helyettesíthet. Nem mindegy az sem, hogy a zsíros bőrűek mit esznek. Előnyös a sok gyümölcs és főzelék. Art viszont a fűszeres, zsíros, füstölt ennivaló. A fejbőrt is védeni kell a lehűléstől. Az sem lehet könnyel­mű, akinek ma még dús a haja. Hordjunk kalapot vagy sapkát, sálat, kendőt, még ha nem divat, akkor is. A hideg ugyanis összehúzza a fejbőr ereit, a hajszálakat termelő sejtek a vér útján kevesebb táplálékhoz jutnak. Ennek következménye a gyors megfázás és a hajhullás, kopaszodás. Gondoljuk, ez senkit sem lelkesít. Dr. Katona Edit Az ételérzékenység ünnepeken sem szünetel Ünnepek után az arra érzé­keny embereknél sűrűbbek az epebántalmak. Hogy idő­ben megelőzzük, ezért írunk róla. A máj által termelt epe a zsírok emésztéséhez nélkü­lözhetetlen. Étkezéskor köz­vetlenül jut a bélcsatornába, más időpontokban pedig az epehólyagban gyűlik ősze. Az epehólyag viszonylag gyakori megbetegedése a gyulladás és a kőképződés. A gyulladás oka rendszerint bakteriális fertőzés. A jobb bordaív alatt jelentkezik a fájdalom, melyet láz, hányin- ger, hányás kísérhet. Amennyiben a gyulladás gyakran fordul elő, az epehó­lyagban megváltozik az epe összetétele, az epe anyagai lerakódnak, megindul a kő­képződés. Természetesen a kőképződésben a hajlamnak is szerepe van. Minden epepanasz orvosi vizsgálatot igényel, és az or­vosnak kell eldönteni a pana­szok eredetét. Ilyen esetek­ben a beteg legfontosabb fel­adata, hogy vigyázzon a táp­lálkozásra. A diéta legfontosabb ele­me a rendszeresség. Nagyon sokan ugyanis az erős fájdal­mak és görcsök után tartanak ugyan néhány napi szigorú diétát, de ahogy javult a köz- "érzetük, úgy bővül az étrend. Egy jó falat után ismét kivál- hatja a görcsös rohamot, és minden kezdődik elölről. Különösen az „étkes ünne­pek” idején vigyázzunk! * A kínos napok után - külö­nösen ha az sok hányással járt - az elvesztett folyadék és konyhasó pótlásáról gondos­kodni kell. Erre a folyékony, és pépes étel a legmegfele­lőbb. Törekedni kell arra, hogy a diéta tartósan legyen zsír-, rost- és fűszerszegény. Reggelihez és uzsonnához csak másnapos vagy pirított pékárut együnk, szóbajöhet a keksz és a piskóta is. Ezek mellé fogyaszthatunk sovány sonkát, sajtot, túrót, túrókré­met. Italként a citromos és csipkebogyótea jöhet szóba, valamint a savanyított tejter­mékek, és a tejes turmixok gyümölcslével. A szénsavas italokat kerüljük. Meleg ételeket lehetőleg gőzben vagy kuktában ké­szítsünk. Sütésnél pedig az alufóliát, rostonsütést, és a grillezést válasszuk. Az éte­lek sűrítéséhez ne zsíros, ha­nem száraz rántást vagy ha­barást használjunk. A sertés, borjú és szárnyasokból ké­szült húsféléket lehetőleg pá­roljuk, és zsírszegényen ké­szítsük el. Étrendünkben szerepel­hetnek különböző zöldség és gyümölcsfélékből készült le­vesek, de a betegség stádiu­mától függően biztosítsuk a rostszegénységét. Saláták közül fogyasztha­tó a nyers, reszelt, citromos cékla, a sárgarépa, a burgo­nyasaláta, valamint a fejessa­láta is. Sütemények közül a könnyűek ajánlhatók: piskó­ták, felfújtak, pudingok. A gyümölcsöket inkább salátá­nak, kompótnak készítsük el. Szigorúan ki kell iktatni az étrendből minden zsíros és füstölt húsfélét, hízott szár­nyasokat, bablevesbe főtt csülköt és a száraz hüvelye­seket. Az erős feketekávé, valamint a tömény szeszes­italok szintén veszélyes in­gert jelentenek a gyulladás és a görcsképződés folyamatá­ban. Végezetül nem szabad megfeledkezni a gyógyvi­zekről sem. A glaubersós Mi­ra és Hunyadi vizek hozzá­tartoznak a betegség kezelé­séhez, enyhe epehajtók, csökkentik a kőképződés le­hetőségét, fenntartják a jó emésztéshez szükséges epe­hólyagműködést. Naponta 2,5 decilitert célszerű lan­gyosan, lassan, kis kortyok­ban elfogyasztani. Az egészséges emberek­nek nem kell éppen ünnepek idején diétázni. Jó étvágyat kívánunk nekik a nehezebb jó falatokhoz is. De ahol be­teg van a családban, ott vi­gyázzunk az ő étrendjére még ünnepek alatt is. dr. Soproni László _______Gesztenye így, úgy, amúgy_______ A ,,gerezd nélküli mogyoró” története Ki nem hallota még a tréfálkozást arról, hogy amíg néhány évtizeddel ezelőtt az olcsó tarkababbal pótolták, hamisították a pürének elkészített gesztenyét, most a babfőzelékbe ke­vernek gesztenyét, mert a hajdani „úri” gyümölcsöt feleannyiért árul­ják, mint a babot. Ha a gesztenye nem kerül is a babfő­zelékbe, annyi bizonyos, hogy nincs még egy olyan hazai gyümölcs, amely­nek akkorát változott volna a helyzete, mint az övé, hála á gesztenyemassza előállításával foglalkozó élelmi- szeripari üzemeknek. A nálunk is honos szelídgesztenyét - igaz, különbözőképp megnevezve -, már az időszámítás kezdete előtti V. században is megemlítik a kor törté­netírói, Cato, Hérodotosz, Nikandriosz. Európában az első nagyobb népcsopor­tok cölöpépítményeinek szeméttelep maradványaiból arra következetettek a régészek, hogy már náluk is fontos táp­lálkozási szerepet töltött be a gesztenye, ugyanis gesztenyefarostok maradtak meg. Xenophon nevezte a gesztenyét „gerezd nélküli mogyorónak”, amelyet az örmények sütve, főzve.egyaránt szí­vesen fogyasztanak. Az Etna lábánál lé­tezik egy gesztenyefa-matuzsálem is, amelynek koronája alatt 100 lovas is elfért. Ennek a" fának a korát a múlt szazadban ezer évesre becsülték. Ideha­za is ismertek többszáz esztendős gesz­tenyefákat a „Posonyi” ligetben, ahol a termés szedése, betakarítása nagy vígas­ságok közepette ment végbe. Elkészítésének hajdani módjáról, a XVII. század nevezetes botanikusa, Lippay János ezt írja: „...Némely orszá­gokban megörlik: de elsőbben meg-szá- raztyák, és le-vonnyák a héját, a hártyá­ját 'is, s kenyeret sütnek belőle; avagy kását főznek téjjel a lisztiből...” . Ezek után nézzük, hogy ma - a tejszín­habbal tálalt pürén kívül - hogyan és mit készíthetünk gesztenyéből. Együnk gesztenyelevest. Ez úgy ké­szül, hogy megmosva, héjastul főzni te­szünk fél kiló gesztenyét, miután dom­ború oldalán bevagdostuk. Tizenöt percnyi főzés után hideg vízzel leöntve (mert így könnyebben jön le a héja) meghámozzuk és leveskockából készí­tett húslevesben, diónyi margarint hoz­záadva, egészen puhára főzzük, majd áttörjük, vele törve újabb diónyi vajat. Felforraláskor megszórjuk apróra vá­gott petrezselyemmel és tálalás előtt, sűrítés végett 2 tojás sárgáját keverünk a lébe. Az adag kb. 5 tányérnyi. Főzeléket is készíthetünk gesztenyé­ből. Egy kilogramm gyümölcs külső ke­mény héját késsel lehámozzuk, aztán kevés sós vízben addig főzzük, amíg belső hártyája könnyen le nem jön. Fő­zővizét el ne öntsük, hiszen benne van az íze. Oldjunk fel ebben egy erőleves kockát, és a megtisztított gesztenyét főzzük puhára benne. Tíz-tizenöt dara­bot tegyünk félre, a többit törjük át. Ha­barjuk be liszttel-tejföllel, keverjük hoz­zá a darabos gesztenyét, és sűrűre felfor­ralva tálaljuk. Ha az egész gesztenye mennyiséget áttörjük, mártásnak is fel­adhatjuk főtt marhahús mellé. Gesztenyetekercset a kész masszából is készíthetünk. Tálba téve lazítsuk fel 3-4 evőkanál meleg tejjel, 2 dekányi vajjal, majd ha ezzel elegyedett, darál­junk bele 15 szem háztartási kekszet, és ezt dolgozzuk bele. Ujjheggyel megva­jazott alufólián vagy folpacklapon lapít­suk el centi vastag téglalappá, kenjük meg barack- vagy málnalekvárral,.és a papír segítségével göngyöljük szoros te­kerccsé. Vonjuk be keményre dermedő olvasztott csokoládéval, és néhány órás hűtés után, a papírból kibontva véko­nyán szeletelhetjük, tálra rakva látvá­nyos és finom csemege. A gesztenyés „üveggolyóhoz” fél kg masszát - kevesebbel nem érdemes kez­deni -, megízesítünk egy kevés rumaro­mával és vaníliás cukorral, majd golyó­kat formálunk belőle. Ezeket egyenként hurkapálcára tűzdeljük. Negyed kg kris­tálycukrot összesen egy dl vízzel felfor­ralunk, az edény oldalára tapadt szürke • habot kenőtollal letöröljük. A cukrot ad­dig főzzük, amíg a belemártot kanál nyelére tapadt cukor hideg vízben kihűt­ve nem törik. Ha már „törékeny”, akkor a cukrot a tűzről levesszük, a pálcikákra tűzött golyókat egyenként belemártjuk, majd hűtött fém- vagy porcelántálra rak­juk. A pálcákról csak akkor húzzuk le, amikor a cukor már törősre hűlt. A cu­korburok a masszát tartósítja, tehát ez a desszert hetekig eltartható. Gesztenyekrémet úgy készíthetünk kész gesztenyemasszából, ha azt először a húsőrlőn átengedjük, egy-két evőka­nál rumot teszünk bele, majd vaníliás cukorral felvert vagy szifonban habosí­tott - a gesztenyével azonos súlyú - tejszínnel könnyedén összekeverjük, és poharakba adagolva vagy üvegtálba töltve a tetejét olvasztott csokoládéval megcsepegtetjük, és csaknem fagylalt hidegségűre hűtjük. A lángoló gesztenye a hideg csemege ellenpárja. A domború oldalán bevag­dalt geszenyéket héjában puhára főz­zük. (A puhulást meggyorsítja, ha a fő­zővízbe késhegynyi szódabikarbónát te­szünk.) A meghámozott gesztenyét tálra halmozzuk, vaníliás cukorral vastagon megszórjuk, 2-3 evőkanálnyi erős rum­mal meglocsoljuk, és amikor asztalra tettük, a rumot meggyújtjuk. A szesz-láng szép látvány és a hevétől karamellizálódott cukor különleges ízt ad a gesztenyehalomnak. Nyerges Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents