Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-24 / 303. szám
1992. DECEMBER 24. Sport 15 Eredményes évet zártak a vízilabdázók Amikor az elmúlt bajnokságban sikeresen szerepelt és ötödik helyen végzett csapatból Esch- wig visszatért Kassára, Lihótzky befejezte a főiskolát és elment, Molnár P. Szegedre, Monostori a fővárosba távozott tanulni, Dudás és Kiss T. abbahagyta a játékot, Nagy T. pedig bevonult katonának, senki sem gondoltavol- na, hogy a Szolnoki Vízügy RC- Cola komoly szerepet játszik majd a vízilabda OB I-ben. Ezért nem is lehetett más a célkitűzés, minél távolabb kerülni a kieső zónától. Ekkora hátránnyal indultunk, ennyi embert kellett pótolni, egy teljesen új kerettel és csapattal kezdtük a bajnokságot - jelentette ki Cseh Sándor, a szolnoki vízilabdacsapat vezetőedzője, amikor áttekintetük az őszi idényt.- Az első két mérkőzésen az Újpest és a Vasas ellen vereséget is szenvedtünk, de nem lehet csodálkozni, hiszen akkor még keresték a helyüket a fiatalok. A harmadik fordulótól azonban már nem kapott ki a csapat, csak a legutolsón, a Tungsram- tól. Közben legyőzte idegenben az élmezőnybe tartozó Szegedet, döntetlent ért el Szentesen, a hazai mérkőzéseit pedig hozta, talán a BVSC ellen játszott a legjobban.- Az őszi forduló befejeztével, kellemes meglepetésre, a harmadik helyen végzett. Mit sorol a csapat erényei közé, minek tulajdonítja ezt a nagyszerű szereplést?- Egyik erénye a csapatnak, hogy Bodrogi vezérletével javult a védekezése, amelyből gyors, lefordulásos támadásokat vezetett. Szerencsésen ötvöződtek az idősek és a fiatalok, bár az idősek közé egyedül Tóth Csaba sorolható, ha egyáltalán ő is annak tekinthető. Minden mérkőzésen mindenki jól játszott és mindig volt kiemelkedő teljesítmény, amivel nyertünk. Jobb lett az emberelőnyös helyzetek kihasználása és gólerősebb a centerjáték. Mindkettő javulásához hozzájárult Varga Tamás. Kiemelem a kiváló csapatszellemet, a sportszerű életmódot, az edzéseken Cseh Sándor való rendszeres részvételt, hiszen az elvégzett edzésmunka hozta az eredményt. Azon kívül a taktikai fegyelemmel sem álltunk hadilábon. Fiatal csapatunk az élmezőnyben végzett csak úgy mint Szentes és Szeged, ami annak a bizonyítéka, hogy csak utánpótlás neveléssel lehet tartósan jó eredményt elérni.- Pedig azt nem állíthatjuk, hogy elkényeztetett lenne a társaság, sem anyagilag, sem erkölcsileg.- Ma az anyagiakon nagyon nehéz javítani, ami viszont az erkölcsi, a baráti oldalt, az odafigyelést illeti, azon bizony lehetne változtatni.- A célkitűzést tehát magasan túlteljesítette a csapat, ráadásul a Magyar Kupában a legjobb nyolc közé, a Komjádi Kupában pedig az országos döntőbe jutott.- Mint vezetőedző külön szeretnék szólni az utánpótlásról. A legkisebbek, a Varga József vezette, tizenkét évesekből álló gyermekcsapat bajnokságot nyert. Az Urbán Lajos által dirigált junior gárda, ahol húsz év a felső korhatár, harmadik helyével bronzérmes. Urbán Lajos edző, valamint Nagy Tibor és Lukács Dénes játékosok személyében junior Európa-bajnokok- kal lett gazdagabb a szakosztály. Ifj. Cseh Sándor az ifjúsági válogatott tagjaként Olaszországban és Törökországban nemzetközi tornát nyert. Az ifjúsági és a serdülő csapat a bajnokság középmezőnyében végzett. A női csapatot kevés játékos miatt nem tudtuk a bajnokságban indítani, de ha elegendően lesznek, újra benevezzük őket.- Egy új dologról külön szeretnék szólni. A Rákóczi Ferenc Általános Iskola igazgatójának, Pintér Jánosnak köszönhetően, az őszi tanévtől vízilabda osztályt szerveztünk, amely az utánpótlás nevelésünket szolgálja. Vegyesen járnak fiúk és lányok, az órarendet úgy állították össze, hogy hetenként háromszor járnak edzésre busszal, összegezve, eredményes, szép és jó évet zártunk, köszönet mindazoknak, akik valamilyen formában segítették a szakosztály működését. Szerény anyagi lehetőségeinkkel értük el, kérdés, hogy ilyen feltételek mellett kit tudunk megtartani tehetséges fiataljaink közül. Pataki István Ötvenéves a Martfűi Városi Sportegyesület Martfűn, a sportegyesület 50 éves fennállásának évfordulójára emlékeztek december 20-án a sportolók és sportbarátok, az a több mint száz meghívott, akik az elmúlt öt évtizedben Martfű sportjáért fáradoztak. Kozma Imre polgármester köszöntötte a megjelenteket, beszélt Martfű múltjáról, fejlődéséről, a sporthgyományairól. Az 50 éve alakult Martfűi MSE több névváltozáson ment át, a cipőgyári sportklubból lett 1991-ben Martfű Városi Sportegyesületté. Ez is jelzi, a város történetében mindig élt és fontos helyet töltött be a sport. Az ünnepi alkalomra adták ki Mező László könyvét, a Martfűi sportnaplót, amely segíti a visszapillantást öt évtized sportsikereire. Volt is mivel büszkélkedni, hiszen a „suszterok” - ahogy őket nevezték - országos hímevet szereztek a cipőgyárnak, Martfűnek a különféle sportágakban. Több országos válogatott neve is elhangzott a megemlékezésen. Élnek olyan sportoló családok is, ahonnan már a harmadik generáció viszi tovább egy-egy sportágban szülei megkezdett sportsikereit. A sportolók nevében Munkácsi Pál emlékezett a régi időkre. 1942- ben, amikor ítlég a gyárat a főépülete, két munkásszálló, két felvonulási épületben vegyesbolt, ebédlő és moziterem, valamint néhány lakóház alkotta állt Gondban a gyömröl védelem a Tiszaföldvár ellen, amely végül 15-13-ra nyert csupán. De volt egy salakos sportpályájuk is. Kevesen voltak, de lelkesek, a sportért rajongó emberek. Soha annyi szakosztály nem működött a településen, mint az ötvenes években. A jövő talán nehezebb lesz, bár a polgármester bizakodó, megnyugtatta a jelenlévőket, hogy az önkormányzat 1993-ban6millió forinttal támogatja a városi sportegyesületet és szakosztályainak működését. Hogy Martfűn nemcsak a régen szerettek sportolni, azt az elmúlt napok is igazolták. Rácz Béla (a hatvanas évek kiemelkedő kézilabdázója, aki magyar és világválogatott volt, fiatalon tragikus körülmények között hunyt el) emlékére kétnapos, női és férfi kézilabda tornát rendeztek. Míg a 6-6 csapat játékosai pihentek, az öregfiúk meccse szórakoztatta a közönséget. A természetjárók Martfű környékére szervezett gyalogtúrával ünnepelték a félévszázados jubileumot. Az általános iskolások sem maradtak ki, hiszen december 21-22-23-án „Focizz góliát”! - felkiáltással rendeztek számukra labdarúgó tornát. December 22-én a városi sporttelepen városismereti és tájékozódási túraverseny volt Az ünnepi sportprogramokat december 27-én területi egyéni asztalitenisz verseny zárja. Máté Gizella Közönségtalálkozó főszereplők nélkül Állítólag Karcagon szeretik a futballt. Nem ritka, hogy a város NB III-as csapatának hazai találkozóira közel ezer néző látogatott ki az ősz folyamán. Különösen ezért hatott a meglepetés erejével, hogy a jelenleg egyik legjobbnak tartott, legnépszerűbb magyar labdarúgóra, az Európa- szerte elismert kapusra, Petry Zsoltra mindössze ötvenen lettek volna kíváncsiak. A rendezvényre gyülekezők ritka soraiban ráadásul még véletlenül sem lehetett felfedezni helyi focistát, sportvezetőt. Akik eljöttek azok zömében gyerekek, diákok voltak, csupán egy-két felnőtt korú szurkoló foglalt helyet a többszáz férőhelyes nagyteremben. A blamától a szerencse mentette meg a karcagiakat. Kora délután ugyanis táviratot kézbesített számukra a postás, miszerint a válogatott kapus elnézést kér, de halaszthatatlan családi okok miatt nem tud elutazni az alföldi városba. A főszervező „kislány” ugyan kezeit tördelve tudatta a megjelentekkel, hogy a közönségtalálkozó elmarad, de talán ő is úgy érezte, ez a szituáció lényegesen kisebb kellemetlenséggel járt, mintha Petry Zsolt annak rendje és módja szerint megérkezik a kihalt terembe. Az biztos, nehezen lehetett volna megértetni a Belgiumban profiskodó „portással”, hogy csupán ennyi ember kérésére utazott a szombati bajnoki mérkőzését követően azonnal ezerötszáz kilométert Budapestig, majd családját hátrahagyva Karcagra. Akiknek a kedvéért pedig lecsalták a kunsági városba, azok mintha megfeledtkeztek volna róla. A találkozó ugyan elmaradt, de a kérdés ennek ellenére önmagától adódik: ennyire nem érdekli, ennyire hidegen hagyja a karcagi szurkolókat a magyar labdarúgás élvonala, csak a helyi „aranylábúak” meccsei hozzák lázba őket? Nem valószínű, hogy a harmadik vonalban szereplő focisták nem hallhattak volna hasznos tanácsokat a „szakmai” tudásban fényévekkel előttük járó Petrytől. Elképzelhető, hogy a város sportját irányító vezetőket nem érdekli a labdarúgás, de azért nem akárki volt a meghívott, nekik szintén illet volna megtisztelniük a rendezvényt. (Vagy ők esetleg külön táviratot kaptak, ezért eleve otthon maradtak?) A beszélgetés ezúttal ugyan elmaradt, de a szervezők tavasszal újra próbálkoznak. Reméljük akkor többen összejönnek. (géléi) Belekóstoltunk a diós beiglibe és a Kmézic család életébe íme a Kmézic család: a két élsportoló között a hároméves utánpótlás, Diána Ha kedves olvasóink a reggeli órákban böngészik lapunkat, akkor azt írhatjuk, a Kmézic család szolnoki tizedik emeleti lakásában éppen most kezd rotyogni a halászlé és az prulni az őzhús. Emellett a keksztekercshez való előkészület is elmaradhatalan „kelléke” a nap kezdetének. Ha az olvasási idő déltájra tolódik, a lassan hároméves Diána öltöztetésére időzítettek, aki a délutáni fenyőfadíszítés alatt Emi szülei, Kolláth anyuka és apuka „fennhatósága” alá tartozik. Az este természetesen itt is az ajándékozásé és a családi vacsoráé, amelyre a Szolnoki Vegyiművek NB I-es röplabdáshölgyének hat személyre - Dia, Zorán, anya, apa, öccs és persze saját maga részére - kell terítenie. De ahhoz, hogy ez a pillanat bekövetkezhetett, kellett anno egy Budapestre tartó vonat, amelyen a véletlen találkozás folytán együtt utazott az akkor még az Olajbányásznál edzősködő Földi Sándor a Tisza-partjára történő igazolását intéző kosárlabdázó Zoránnal, valamint az akkoriban a B VSC-ben röpladázó és az edzésre utazó Emivel. Persze, mint mesélik, jó másfél évig nem történt „semmi”, mígnem szorosabbra fonódtak a szálak. Aztán 1989 májusában örök hűséget fogadtak egymásnak, egy évre rá pedig Dia-prünytő is „bekopogtatott”. Idei karácsonyuk két szempontból is rendhagyónak ígérkezik. 1. Dia most először fogja fel igazán az eseményeket, ezért néhány év után ismét van kiért csinálni a „felhajtást”; 2. Az eddigi szülői vendéglátások után először tölti otthon az ünnepi estét az élsportoló család. Nem mentegetőzésként, hiszen látogatásunk alkalmával lencsevégre is kaphattuk: Emi mindent megfőz, süt, de saját bevallása szerint az igazi specialitások készítése a mama reszortja. Van is miért „strapálja” magát, hiszen az időnkénti vendéglős menük kevésnek mutatkoznak a nagyétkű és édesszájú családnak. Hogy a közösen beosztott családi kasszából titokban hogyan jut egymás ajándékozására? ,,-A gyereknek mind a ketten veszünk külön-külön valamit, a másik számára pedig akad némi dugi meccspénz, amiről nem mindig kell beszámolni." - meséli széles mosolyok között, sokat sejtetve Zorán. „- Régebben állandóan tudtam, mit kapok, most viszont csak sejtem, biztosat nem merek állítani. Mire Emi: „- Én a magam részéről nem vagyok szívbajos. Felsorolok öt dolgot, mondván, válasszál fiam! Zoránnak ugyebár a határon túl, Zomboron élnek szülei, rokonai, akik a pravoszláv egyházi szokások szerint január 7-én tartják a karácsonyt. Micsoda kérdés, hogy a hét éve Szolnokon élő szerb fiú könnyedén hozzá- edződött-e a magyar szokásokhoz? Derűs hangulata minden kétséget kizárva arról árulkodott, az ilyenkor bevált evést, ivást, pihenést, heverészést, tévézést nem volt nehéz megszokni. Persze időnként szóba kerülnek az otthoniak, akikkel hetente egy- kétszer telefonon keresztül tartják a kapcsolatot. Annak ellenére, hogy az emberek sokat beszélnek a háborúról, a blokádról, arról, hogy nem látni külföldi árukat a boltokban, optimisták és nem panaszkodnak. Bár hozzátartozik, a csapattárs Stan Gyu- ricza unokatestvére pont egy esztendeje, hogy meghalt a harcokban - 28 évesen. Úgyhogy mi magyarok, akármilyen sérelmünk is van, tegyük azt félre legalább ezekben a napokban. Vegyük észre, a mi gondunk milyen csipetnyi másokéhoz képest, hiszen nem zavarja meg fegyverropogás a karácsonyi békességet. Áradjon az otthonukból nyugalom, a szeretet, öröm. Úgy, ahogy ezt a népszerű Kmézic családban tapasztaltuk. Kocsis Erika A háziasszony készítette forró, rúdnyi diós bejgliből hamarosan csak morzsák maradtak Fotó: I. Cs.
