Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-21 / 300. szám
1992. DECEMBER 21. Megyei tükör ii Hol szorít a lábbeli? Beszélgetés Berényi Ferenccel, a Martfűi Tisza Cipőgyár Rt. vezérigazgatójával Az ok ami miatt Kitesz a TESZ Lapunkban már hírt adtunk arról, hogy a Martfűi Tisza Cipőgyár Részvénytársaságnál az elmúlt héten rendkívüli közgyűlést tartottak, s a cég jövőjét meghatározó kérdésekről döntöttek. Természetesen szóba kerültek azok a gondok, amelyek a gyár gazdálkodását nehezítették. Melyek ezek? - többek között erről is kérdeztük Berényi Ferencet, a Tisza Cipőgyár Rt. vezér- igazgatóját.- Vezérigazgató úr! A tanácskozáson beszéltek a külső gondokról, az általános gazdasági recesszióról, a kelet-európai piacok összeomlásáról, az inflációról, a belföldi kereslet visszaeséséről, ám minket mégis jobban érdekelne, hogy milyen belső bajokkal küszködnek?- A kérdés felvetése jogos - kezdte válaszát a vezérigazgató -, hisz mi sem azzal foglalkozunk, hogy a gazdálkodásunkban milyen tőlünk,független tényezők játszanak szerepet. Persze azokat is figyelembe kell vennünk, főleg azért, hogy amennyire csak tudunk, alkalmazkodhassunk a várható tendenciákhoz. Tudja, az az igazság, hogy nekem személyesen is ugyanaz a ba- jom, mint a cégnek. Ugyanis azokat a rendkívül jelentős változásokat, amelyek az elmúlt egy-két esztendőben körülöttünk zajlottak, itt minden embernek nehéz volt megélnie és feldolgoznia. Hisz szinte egyik napról a másikra teljesen új szituációba csöppentünk. Mert ma már más cégnél, más pozícióban dolgozunk, más követelményekkel állunk szemben, más partnerekkel tárgyalunk és próbálunk együttműködni, s a gazdálkodást is új alapokra kell helyeznünk.- Mondana erre példát?- Igen. Az NDK-piac megszűnése érzékenyen érintett bennünket. Mi oda korábban 300-400 ezer pár cipőt szállítottunk évente. De említhetném a volt Szovjetunió országait is, ahová egy esztendőben másfél millió pár lábbelit gyártottunk.- És az idén mennyit adtak el a FÁK országaiba?- Az előbb említett mennyiségnek csak a töredékét, mindössze 150-160 ezer párat.- Valóban jelentős visszaesés. Mondja, nem az a baj, hogy a cég méretei és piaci lehetőségei nem állnak összhangban egymással?- Dehogynem. Tényleg ez a legfőbb problémánk. Mert gondoljon csak bele: ez a nagyüzem még ma is 5-6 millió pár cipő előállítására képes évente. Közben viszont Magyarországon már nem 48 millió pár cipő készül, csak 18 millió, és nem 25- 30 millió pár lábbeli kel el, hanem csak 18-20 millió pár. Ugyanakkor a létszámunk, meg a felszereléseink is még a régi nagyságrendhez vannak szabva.- Akkor ez azt jelenti, hogy további karcsúsításra van szükség. Pedig mint hallottam, már tavaly és az idén is elküldték embereket.- Igaz. Az elmúlt évben a létszámunk 400-450 fővel csökkent, s ebben az esztendőben is ugyanennyi dolgozót bocsájtot- tunk el. A baj, hogy még mindig sokan vagyunk.- Jelenleg hányán dolgoznak itt?- Háromezer-nyolcszázan.- Ön szerint mi az optimális létszám?- Még most is 800-1000 emberrel többen vagyunk a kelleténél.- Ezek az emberek mikor kapják meg az ,,e!bocsájtó üzenetüket’ ' ?- 1993 első negyedévének végéig biztos megválunk tőlük.- Az eddig elküldőitek közül hányán voltak vezetők?- Körülbelül 9-10 százalékuk lehetett. De a további elbocsájtá- soknál már ez az arány nőni fog, mivel legelőször főként a szakképzetlen dolgozóktól szabadultunk meg.- Nem véletlenül kérdezem erről, ugyanis sokan beszélik, hogy a főnökök szaktanácsadókká, főmunkatársakká „vedlettek át”, és a cégnél maradtak, csak épp a titulusuk változott.- Nem így van. Hisz néhány vezető már eddig is felmentésre került, s voltak elbocsájtások is, főleg alkalmatlanság miatt. De akadtak olyanok is, akik belátták, hogy nem tudnak alkalmazkodni az új feltételekhez, és maguktól mentek el. Szóval, még koránt sincs lefutva ez az ügy, mert a vezetői munkakörökre minden esetben pályázatokat írunk ki. Tehát aki azt feltételezi, hogy itt úgymond „átmentőd- nek” emberek, nagyot téved. Mindenesetre a jövő év február- jáig-márciusáig kiderül, hogy kik maradnak, és kik nem. Én úgy látom, hogy addigra a vezetők 30-40 százaléka kicserélődik. Persze szerintem nem is az a lényeg, hogy valaki főnök-e vagy sem, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire érti a dolgát. Ilyen szempontból a jó szakmunkás ugyanolyan fontos, mint bármelyik vezető.- A cég karcsúsítása, gondolom, nemcsak a létszám csökkentését jelenti, hanem azt is, hogy néhány részlegétől kénytelen lesz megválni a gyár.- Pontosan erről van szó. S szeretnénk, hogyha jövőre már az egyes gyáregységeknek új tulajdonosaik lennének. Ugyanis ezt a nagyüzemet egyben eladni nem lehet, mert kétmilliárd forintos alaptőkéjű cégről van szó. így külön-külön kell értékesítenünk az üzemeket.- Már csak azért is kíváncsiak lennénk majd rá, hogy mennyiért cserélnek gazdát a gyáregységek, mivel beszélik errefelé azt is, hogy korábban javában ment a kótyavetye. Hisz állítólag eladták potom pénzekért a varrógépeket, meg másféle masinákat is, mostanában meg jóval drágábban kínálják azokat. Nyilván amiatt - teszik hozzá az emberek -, mert amíg a főnököknek kellettek azok a holmik, hogy valamilyen vállalkozásba kezdhessenek - nos, addig nem számított az ár. Am amint a beosztottak is szerettek volna vásárolni, őket viszont alaposan meg akarják fizettetni.- Lehet, hogy én nem tudok mindenről, ám a gyár dolgozói közül elenyészően kevesen lehetnek azok, akiknek valamilyen magánvállalkozásuk van. Szó sincs kótyave- tyéről, pedig jelenleg is több száz gépünk eladásra vár. S hogy mennyiért adunk túl rajtuk, az minden esetben alku kérdése.- Jövő évi tervükben hány pár lábbeli eladásával számolnak?- Ötszáz-hatszázezer párral kevesebbet fogunk értékesíteni, mint az idén.- Ebben a csökkenésben benne van az is, hogy ’93- ban már az Adidasnak sem szállítanak? Pedig velük régi kapcsolatuk volt.- A partneri viszony továbbra is megmarad, csak az üzlet szünetel.- Mi ennek az oka?- Nem minőségi gondokról, vagy szállítási problémákról van szó, hanem arról, hogy az árban nem tudtunk megegyezni. Ugyanis az ázsiai országokban már olcsóbban tud termeltetni az Adidas, mint nálunk.- Hogy bírják majd pótolni a kiesést?- Például úgy, hogy a volt Szovjetunió országaiba az idei 150 ezer párral szemben jövőre 200-300 ezer pár cipőt szeretnénk eladni. Tehát tisztában vagyunk vele, hogy csak apró lépésekkel haladhatunk előre.- Ön beszélgetésünk során többször is említette, hogy a cipőik minőségével nem, vagy alig-alig volt gond. Ugyanakkor viszont én hallottam arról, hogy az itt gyártott Titán-talpak törése miatt rengeteg reklamáció érkezett.- Én eddig tényleg csak a cipőkről beszéltem. Sajnos azt kell mondanom, hogy tavaly év végén, de még az idei esztendőben is valóban voltak gondok a talpakkal.- Milyen káruk származott ebből?- Ez tízmilliós nagyságrendben mérhető.- Meglettek a felelősök?- Természetesen. Annak az üzemnek a vezetőjét elbocsájtot- tuk, de emiatt mások is kaptak büntetést.- Tehát a vezetői állásokat ma már itt sem évtizedekre osztogatják?- Nem bizony. Hisz nincs időnk totojázni, mert ha eredményeket nem tudunk produkálni, akkör nekem is föl kell állnom. A tulajdonosok nem nézik karba tett kézzel, ha a cég hosszú időn át veszteséget termel.- Akkor az Ön széke sem biztos?- Ez a legbizonytalanabb.- Köszönöm a beszélgetést. Nagy Tibor (Folytatás az 1. oldalról) Aztán elkezdődött valami, amit Tüski Tamás így mondott el:- Július elsején járt le a szerződésünk, ezt nem újították meg, hanem a Kincstári Vagyonkezelő és a TESZ között létrejött szerződést adták át nekünk két ponttal kiegészítve és azzal, hogy ez vonatkozik ránk is. A lényege: az állami ingatlanokban a privatizációig a kezelői, illetve a használati joggal bíró személyek tartózkodhatnak továbbra is, és ha privatizációra kerül sor, akkor ezeknek elővásárlási joguk van. Bárány István úr, a TESZ helyi irodavezetője azt mondta, ez vonatkozik ránk is, a régi szerződést nem kell megújítani. Ebben az iratban az is benne volt, hogy azonnali hatállyal felmondható a szerződés, ha a bérlő nem fizeti a díjat, illetve ha a helyiség használatát harmadik személyre átruházza. Részünkről ilyesmi nem volt, mi durván havi 35 ezret fizettünk rendesen, tisztességesen bérleti díj és egyebek fejében... Szeptember 8-án kaptunk egy felszólító levelet a TÉSZ megyei elnökének, Király Istvánnak az aláírásával, hogy újítsuk fel a kávéházat, mert nagyon elhasználódott, főleg a parketta. Megjegyzem itt, hogy ezt a pincehelyiséget 5-6 évvel ezelőtt alakították ki, azóta komolyabb rendbetételt rajtuk kívül senki nem végzett. Mivel alulról vizesedik, eleve szerencsétlen megoldás volt szalagparkettát lerakni. A falak is nedvesek, salétromosak voltak már akkor is, amikor átvettük. Szóval, mi a felszólítás után fel- csiszoltattuk, lelakkoztuk a parkettát, újra kimeszeltettünk (amit három hónaponként amúgy is megcsináltunk), pótoltuk a mellékhelyiségek megrongált berendezéseit. Szerintünk szebben nézett ki az egész, mint amikor átvettük. A TESZ szerint nem, mert a felújítás után néhány nappal kaptunk egy újabb levelet, miszerint a rendbetétel nem volt megfelelő (ez volt a fő indok), és ezért ők úgy határoztak, hogy azonnali hatállyal felmondanak nekünk. Elmentem Bárány Istvánhoz megbeszélni ezt a dolgot,- mint mondta, sajnos, nekik ezt most meg kell lépniük velünk szemben. Bár nem láttam indokoltnak a felmondást, azt még meg tudtam volna érteni, ha három hónapos idővel rak ki onnan minket, Végül nyolc napot adott a kiköltözésre... Aztán felhívtak telefonon a lakásunkon, hogy azonnal menjünk be, ellenkező esetben lecserélik a zárat. Azonnal bementünk, de a kávéházba bemenni nem tudtunk, a zár már le volt cserélve. Felmentünk az irodába egyezkedni. Kényszerhelyzetben voltunk, hogy menthessük a bent lévő dolgainkat, kénytelenek voltunk aláírni egy olyan nyilatkozatot, hogy november 3-ig elköltözünk a kávéházból, és akkor ők eltekintenek attól a bizonyos felújítási követelésüktől, ami szerintük mintegy 300 ezer forintot jelentene. Ezzel ottlétünk története befejeződött, csak éppen a mai napig sem tudtuk lenyelni, hogy így kibabráltak velünk. Akik kitették A TESZ megyei szervezetének két fizetett alkalmazottja van jelen pillanatban: Bárány István irodavezető és Rab Mi- hályné „mindenes”. Az elnöki funkciót Király István tölti be, teendőit társadalmi munkában Bárány István végzi. Amikor felvezetem az ügyet, Bárány István máris egy tévedésre hívja fel a figyelmem: nem bérleti szerződést, hanem üzemeltetési megállapodást kötöttek Tüskiékkel, a különbség szerinte az, hogy a bérlemény a TESZ-é, és nem a vállalkozóé. Az irodavezető véleménye szerint Tüskiék nem a pályázatban előírtaknak megfelelően üzemeltették a kávéházat, a rend, a színvonal, az árak és egyebek „kívánnivalót hagytak maguk Király István után”, főleg a diszkózás miatt.- Ha így álltak a dolgok, miért nem június végén, a szerződés lejártakor szólították fel őket távozásra, miért csak októberben?- Azért - mondja Bárány úr -, mert bíztunk bennük, hogy amiket szóban kérünk, meg fogják csinálni.- Elkezdték csinálni, amit mondtunk - veszi át a szót Király István -, de reggel lelakkozták a parkettát, este meg ráengedték a tűsarkú diszkósokat. Szóba hozom a zsarolásszagú „megállapodást”, amikor is náluk volt annak az ajtónak a kulcsa, ami mögött voltak Tüskiék holmijai. Ismét „tévedésben vagyok”, mert ezt hallom Bárány úrtól:- A külső ajtó zárát cseréltük le, a kávéházhoz nem nyúltunk. Az épületbe Tüskiék bármikor bejöhettek, a saját tulajdonukat elvihették. - (Később ismételten megkérdeztem Tüski Tamást, aki megerősítette, semmilyen más ajtóhoz nem volt kulcsa, csak ahhoz, amelyen lecserélték a zárat.) - Ez akkora hazugság, hogy nem igaz.- Ki üzemelteti most a kávéházat?- Egy betéti társaság - mondja Bárány István.- Ez a betéti társaság véletlenül nem a TESZ dolgozóiból áll?- Ez a betéti társaság? - kérdez vissza, miközben fontolgatja a választ. - Hát persze, ez nem titok. A bt. kültagja a TESZ, és két beltagja van, a munkatársam, Rabné és én. Nem titok ez...- Nem azért kellett Tüskiéknek elmenni, mert kellett önöknek a kávéház?- Hát ez egy mellékzönge - nevet Bárány úr -, ez így nem igaz.- Tessék ide figyelni! - jön „segítségünkre” Király István. - Az Országgyűlés előtt az első menetben arról volt szó, hogy 12 millióval támogatják a TESZ-t, ebből lett mínusz 3 millió. Most január elsejétől az összes TESZ- tagnak felmondtak, mert egy fillér sincs. Ha ez a kávéház hoz nekünk havonta ötvenezer forintot, akkor fenn tudjuk tartani a házat, amíg lecserélik az Országgyűlésben ezt a csapatot, vagy pedig amíg észhez térnek és kapunk támogatást. Január elsejétől mindenkinek fel van mondva.- Akkor miért nem a TESZ üzemelteti a kávéházat?- Mert van néhány kisebb állami támogatás, és ha a TESZ- nek van egy ilyen vállalkozása, nem kaphatja meg a támogatást.- A kávéházi haszon a TESZ-é vagy a betéti társaságé?- Is-is - válaszol ezúttal az irodavezető.- Teljesen véletlen egybeesésről van szó - magyarázza tovább előbbi gondolatmenetét az elnök -, szeptember-októberben derült ki odafent, hogy elfogyott a pénz, megküldik a felmondóleveleket. Tehát a két fizetett alkalmazottnak felmondtak, és éppen akkor ez a parketta már olyan szinten állt, hogy valamerre lépni kellett. Ez a kettő összeütközött.- Bárány úr, igaz-e, hogy a fia üzemelteti a diszkót?- Igaz. Ez egy családi vállalkozás, kimondottan csak családtagok vesznek részt benne. Különben - az irodavezető szerint - a társaságot (a TESZ-ét) mindig a Tüskiékkel szembeni jóindulat vezérelte, és éppen a Tüskiék részéről látszik az obst- rukció, a rosszindulat, a provokáció... Kommentár helyett Az ügyet alaposan ismerő jogász véleménye: az azonnali hatályú felmondólevél, illetve az ezt követő események jogtalanok, ugyanis határozott idejű bérleti szerződésről volt szó, ezt felmondani csak a bérlő nem fizetése, illetve egyéb megjelölt okok miatt lehetett volna; az október 22-i úgynevezett határozat • nem tekinthető érvényesnek, hiszen Tüskiék mindössze a saját, „bentrekedt” vagyonukat próbálták így menteni, mert ahhoz a TESZ nem engedett hozzáférni. Magam pedig akkor látnám értelmét a további vitának, ha á kávéházból (melyet „új kezelői” nagyjából úgy tettek rendbe, hogy a parkettát linóleummal terítették le) nem éppen Bárány István és Rab Mihályné húzná a hasznot (is?)... Mivelhogy így világos... Molnár H. Lajos Berényi Ferenc Akiket kitettek
