Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

1992. december 19., szombat Szabadidőben — Családi körben 11 A kozmetika történetéből A szépség elérése, megtar­tása ősidők óta vágya az ember iségnek. Már a kőkorszakbeli barlangrajzokon is jól láthatók az arcfestékek nyomai, sőt szőr­tépő csipeszre is bukkantak a régészek. Hogy honnan származik a kozmetika, nem tudjuk ponto­san, de valószínűleg Ázsiában használtak először ilyen szépí­tőszereket. Téves az a közhiede­lem, hogy a XX. századbeli Coty illatszergyáros találta fel a csókálló rúzst! Kínában többe­zer évvel ezelőtt már ismerték: a Ming-dinasztia idejében az udvarban élő hercegkisasszo­nyok már olyan ajakfestéket használtak, mely megszáradás után nem hagyott nyomot maga után. Ennek a speciális rúzsnak eredetileg zöld színe volt, azon­ban a nedvesség - csók - hatá­sára a rúzs pirosra változott. (A főúri családok nyilván így elle­nőrizték leányaikat.) Indiában a gazdag nőknek teljes szépítőszer-készletük volt (kenőcsök, púderek, festé­kek, illatszerek stb.), és ezek a fésülködő asztalra kerültek. A legtöbb kozmetikai cikket a kur­tizánok vásárolták. Ok népsze­rűsítették az emberi testnek illa­tos olajokkal való bedörzsölését is. A mosusz, mirrha, fűszerki­vonatok, virágillatú folyadékok is innen származnak. A brámin nők a szépítkezést a művészetek között tartották számon. A távol-keleti szigetvi­lágban, Ausztráliában is hasz­nálták a test- és arcfestékeket, de megtaláljuk ezeket Mezopo­támia őslakóinál, sőt Amerika indiánjai között is. A 3000 éves Gilgames-eposz, az asszir-babi- lóniai őskorszak mondája felso­rolja az akkor használt szépítő­szereket (festék, kenőcs, illat­szerek stb.) is. Egyiptomban 6-8 ezer éves emlékei vannak a kozmetiká­nak. Sakkarában például egy 3200 éves szekrénykét találtak a régészek egy sziklasírban: eb­ben 30 fiók volt, mindegyik fi­ókban más-más szépítőszerrel. Már az 1. és 2. dinasztia idejé­ben jól ismerték a gyógynövé­nyeket, ezek kozmetikai titkait, gyógyhatását. Az előkelő nők számára alabástromból való té­gelyeket gyártottak. A görögök ólomporral kevert pudert hasz­náltak, ilyeneket tettek tartóban halottaik mellé is. Ismerték a kakukkfüves, mentás, majoran- nás kenőcsöket is. Nemcsak a nők kedvelték a szépítőszereket, hanem a férfiak is. A római Ovidius például egyik költeményében arra hívta fel a nőket, hogy igyekezzenek a szépítkezésben a férfiakat uto­lérni. A férfiak halántékukat kékesszínűre festették, szemöl­döküket fekete festékkel meg­hosszabbították, s használtak il­latszereket és púdert is. A für­dőkben folyt a kozmetikázás is, amelyhez messze földről hozták a szükséges anyagokat. Ez igen sokba került, ezért időnként tila­lom volt ezek behozatalára Ró­mában. Persze, ha a császár maga is használta ezeket, mint például Néró, akkor felfügesz- tette a behozatali tilalmat. Fel­jegyezték, hogy Néró egyik ke­gyencnője három hétig ült me­leg vízben, kigöndörített hajfür­tökkel, hogy szőke haját arany­festékkel vonják be. így akarta Néró figyelmét magára felhívni. Divatos volt a rómaiaknál a szamártejben való fürdés, ami­től a nők bőrük megújulását vár­ták. Ovidius egyik munkájában részletesen leírja a szépítősze­rek hasznájatát és hatását, az ér­zékek ingerlésére való illatok célszerű hasznosítását. Az ókori szépítőszereket a középkori Európában kevésbé használták, később azonban népszerűekké váltak, annyira, hogy például XIV. Lajos ked­vese, Pompadour asszony a XVIII. század közepetáján évente egy jól felszerelt, nagy uradalom árát költötte el ezekre. A magyar főnemesi családok házi patikáiban is volt rózsavíz, menta, sárgaviola, illóolajok tömege, gyógynövények, me­lyeket a családok nőtagjai szép­ségápolásra használtak. Ma megnövekedett a szép­ségápolás forgalma, jelentő­sége. A kor felfogása szerint mindenkinek joga van szépnek lenni, és ehhez minden eszköz rendelkezésre áll. A kozmetikai szalonok orvosi ellenőrzés alatt állanak, vitaminpakolások, il­latszerek, természetes anyagok mellett javasolják a testmozgást is, mert a sport segíti az egész­ség megtartását, és a szépség megőrzését. Rudnay János Barkáé s-tanács VIDÁM FOGAS Az ábrán bemutatott ruhatar­tót és fogast felnőtt vagy gyerek is elkészítheti. A gyerek barká- csolási kedvét fejleszti, rend- szeretetét fokozza. Rászoktatja arra, hogy kabátját, sapkáját, ruháját ne hanyagul dobálja le, hanem a részére kijelölt fogasra helyezze. Ä fogas szabásmintáját rá kell rajzolni a kivágandó fára. Ez lehet 10 mm vastag rétegelt lemez, vagy összeragaszthatunk 2x5 mm vastag farostlemezt. Ennyi vastagság kell, hogy a fogas elég merev legyen. Az áb­rát a gyerek is rárajzolhatja szí­nes, mosható festékkel. Másik ábránk ceruza- és toll­tartót ábrázol, amit csinálhatunk üres mosószeres, mosogatósze­res flakonból, különböző ma­gasságra vágva, és tűzőgéppel egymáshoz rögzítve. Hornicsek Erika A természet patikájából A mézről Apróbb sérüléseknél, horzso­lásoknál is felhasználhatjuk a természet patikáját. Kevesen tudják, hogy sebek gyógyítására is kiválóan alkalmas a méz. Kenjük be vékonyan a sérült felületet, és hagyjuk rászáradni a mézet. A megkeményedő hár­tya lepecsételi a sebet. A méz jótékony hatásának köszönhe­tően a sérült szövetekből szi­várgó vizenyő, valamint a vér kitisztul és megindul a gyógyu­lás folyamata. A méz fertőtle­nítő hatásának következtében a baktériumok elpusztulnak. A méz elősegíti a hámképződést, így a seb öntisztulással három­szor olyan gyorsan beheged, mintha csak sebhintőporral ke­zelnénk. A természetes keze­lésnek van még egy óriási elő­nye: szinte mindig heg nélkül gyógyul be a sérült felület. Ajándéktartó dobozka A hagyományos szaloncukor helyett készíthetünk apró, azonos méretű dobozkákat a karácsonyfára. Alapanyagnak a legmegfele­lőbb a dippa rajzpapír, egy oldallap 4,5 cm x 4,5 cm nagyságú. A szabásmintát felnagyítjuk, a visszahajló oldalszéleket jó minő­ségű ragasztóval összeragasztjuk, a felső szélére 1 cm széles,.20 cm hosszú papírszalagból akasztófelületet készítünk. A dobozkák ol­dalfelületére matricamintát, papírból kivágott figurákat ragasztunk. A belső oldalszélre 10-12 cm széles, ráncosán összefogott celofán­papírt ragasztunk, a cukorkával megtöltött dobozokat ezzel a felső átlátszó papírral összefogjuk, és fonalszállal összekötözzük. Az arcszőr árulkodik Bajusz és szakáll - régen és most Pavarottinak nem csak a hangja impozáns ... Hiába a „férfiasán tökéletes” szőrtelenítő eszközök sokasága - a bajusz- és szakáll újra diva­tos viselet. A följegyzések sze­rint a hajdani Babilóniában és Asszíriában már 3-4000 évvel ezelőtt választhattak a férfiak a szőrös vagy csupasz arc között, mert már ismert volt az obszidi- ánból hasított éles kőpenge. Az ókori egyiptomiak szintén bo­rotválták ábrázatukat, ám a fá­raók jeles eseményeken csak szakállal vehettek részt: kötele­zően hordaniuk kellett egy hen­ger alakú műszakállt. (A „sza­bály az szabály” volt a Nílus partján is: alkalmanként az egyetlen nő fáraónak, Hatsep- szutnak is föl kellett kötnie a pótszőrzetet.) A szakállhistória későbbi fe­jezetei azt tanúsítják, hogy az arcdíszek alakulásába bele-be- leszólt a vallás és a politika. A zsidóság körében a tekintélyes, ápolt szakáll nemcsak a jámbor­ság, hanem a hitelvek melletti kiállás jelképévé vált. A hajdani Oroszországban a pravoszláv vallás követői köré­ben sokáig élt a meggyőződés, hogy csupasz arcú férfiak nem juthatnak be a mennyek orszá­gába. A mohamedánok a próféta szakállára tettek szent esküvé- seket, a múlt századi nyugati demokratamozgalmak követői ápolt körszakállukkal is kifeje­zésre juttatták politikai összetar­tozásukat.A bajuszkultusznak a följegyzések szerint először az időszámításunk előtti első évez­red közepén a kelta harcosok hódoltak. Vannak föltételezé­sek, hogy rájuk utal a régi szó­lásmondás: mindenkivel össze­akasztják a bajszukat. Napjainkra számtalan viseleti forma, konzervatív és modem fazon között válogathatnak a borotválkozással szakítani akaró férfiak. A szakáll- és ba­jusztannak is vannak avatott művelői, akik áz arcszőrzet alak­járól, torzonborz vagy ápolt mi­voltáról, sűrűségéről és egyéb jegyeiről teljes biztonsággal!?) meg tudják mondani viselőjé­nek erényeit, gyöngéit, jellemző tulajdonságait. Mutatóban né­hány, az ismerősök körében el­lenőrizhető „szőr-tézis”: bozontos, körbenövesztett „ teliszakál" - hagyománytiszte­let, mély érzés, kreativitás, nagy kézügyesség, szélsőséges ér­zelmek, pofaszakáll - megfontoltság, előrelátás, kiegyensúlyozottság, viselője semmit nem hamarko- dik el, esze, szelleme állandóan dolgozik, igazi életművész, Oszter Sándor, aki nem is­meri a könnyeket keskeny, „jávorpalis” bajusz - erős lelkű, nem ismeri a könnyeket, a szomorúságot, minden hajszála a helyén van, kitartó és óriási az önbizalma, fölfelé kunkorodó, pödört ba­jusz -jó kedélyű, örök tréfames­ter, ak'i mindig kész a mókára, ugratásra, semmit nem vesz tra­gikusan, akkor- sem hagyja el optimizmusa, ha kilátástalan helyzetekbe kerül. (Szabó) Ferenczy Europress Gyertyás • • •• •• 1 // ■■ oromokrol, gondokról Nincs új a Nap alatt, így ál­lítja a régi mondás. Ha egyéb­ként nem is, de a divatdolgok tekintetében ez megállja a he­lyét. Itt van például a gyertya. Van már száz éve is annak, hogy mint egyetlen világító eszközt kiszorította a petróle­umlámpa, szerepe áttevődött a megemlékezések, ájtatosságok, szertartások körébe. A gyertya úgyszólván kiszorult a lakások­ból, fiókba került, hogy végső esetben alkalmi fényforrásként lehessen előkapni. Mintegy két évtizeddel ez­előtt aztán, a felkerekedett nosz­rúdra, a kanóc pedig fékeién meredezik, odalesz az eredeti látvány csinossága. Megvan persze a fortélya a gyertyák karbantartásának. A rárakódott, a csavart mélyedé­sekbe tapadt port alkoholba vagy benzinbe mártott, ujj­hegyre feszített ronggyal, szét- kenés nélkül nyomtalanul le le­het törölni, tekintve, hogy a szesz a viaszt oldja, leveszi a vékony porréteget. A gyertya rúdjára, tartójára ráfolyt viaszt úgy lehet nyomta­lanul lefejteni, hogy mindenes­tül néhány órára a hűtőszekrény talgia-hullám hátán, előkerültek a réz az ezüst, a porcelán gyer­tyatartók, és a rézmozsarak, fa­szenes vasalók, fújtatok, rok­kák, köcsögök társaságában díszhelyre kerültek a lakások­ban. Ezzel egyszerre lett diva­tossá és elegánssá a gyertyás te­rítés, kellékévé vált a meghitt vacsoráknak, ünnepi étkezések­nek. Feléledt a gyertyaöntőipar, kialakult a sudáran magasodó csavart, színes, a tömzsi, dom- bormintával borított, a művé­szien megformált gyertyák kul­tusza. A gyertya megihlette a keramikusokat, az üveg-, a fémtárgyak tervezőit, és az együttesek becses alkalmi aján­dékká léptek elő. Felkerekedett divatról lévén szó, a gyertyás ajándéknak örülni illik, akkor is, ha a megajándékozottnak esze ágában sincs azt haszná­latba vennie. Lett egy új dísz­tárgya. Semmi baj nem lenne a dísz­gyertyákkal, ha ugyanúgy le­hetne törölgetni, takarítani őket, mint más iparművészeti alkotá­sokat. Ám a gyertyák az állás­ban puha felületüknél fogva magukra tapasztják a port. Ha meg meggyújtják, használják, a megolvadt viasz kicsurog a tartó tányérjából, rádermed a mélyhűtő rekeszébe tesszük. Et­től az anyag kőkeménnyé der­med, s a már egyszer megolvadt rész valósággal magától leválik a gyertyarúdról, tartóról.- Ami a kanócot illeti, azt eloltás után - de még melegen - kicsit kijjebb kell húzni, fekete részét levágni, ügyelve, hogy maradjon belőle a következő meggyújtáshoz. Az újonnan cserélt gyertya olykor karcsúbb vagy vastagabb a tartó mélyedésénél. Billeg benne, kidől belőle, vagy nem lehet beleállítani, mert nem fér el benne. Ilyenkor mártsuk a végét forró vízbe, és kézzel nyomjuk vastagabbra vagy kar­csúbbra, hogy • oda beleszorul­jon. A melegítéstől a viasz for- málhatóvá válik. Végül érdemes szót ejteni az étkező asztalra kerülő, meg­gyújtásra szánt gyertyákról is. Ezeknek olyan távolságban és magasságban kell lenniük a terí­téktől, hogy lángjuk balesetet se okozzon, de füstjét se kelljen a falattal együtt lenyelni. A tálalás alatt feltétlenül le­gyen lámpavilágítás is, hogy érvényesüljön az ennivaló lát­ványa, és a tálból kiemelendő falat. Utána jöhet a hangulatos félhomály. ■ Nyerges Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents