Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-19 / 299. szám

1992. DECEMBER 19. Szolnoki Extra 5 Lelki szükséglet a festés Cápafiié és a többiek A művészetre, kultúrára egyre kevesebbet áldoz­nak, illetve áldozunk. Va­lahogy háttérbe szorultak a kiállítások. Egyre keve­sebb van belőlük. Erről kérdeztük meg a szolnoki Tóth Tibor festőművészt, hogyan látja a művészetet mostanában.- Talán úgy kezdhetném, hogy tele vagyok ambícióval. A leg­nagyobb gondot a kiállítás meg­szervezése okozza. Igen maga­sak lettek a terembérleti szerző­dések. Egy képnek az értéke nem kevés. Például sokan jöttek hoz­zám, hogy szeretnének képeket vásárolni. Fölkerestek, de bi­zony amikor arra került a sor, hogy mi a kép ára, akkor meghát­ráltak. Ugye van húszezer forintos, csak szerényen mondom, mert vannak 40-50 ezer forint értékű­ek is. És bizony van akinek tíze­zer forint is sok. Pedig egy keret három-négyezer, olykor még több is, nem beszélve a festék­anyagokról, mennyire roppant drágák. Az ember pedig ingyen nem adhatja oda, csak tessék, itt van... és kap érte kétezer forintot. Ettől függetlenül dolgozom és ez nekem már lelki szükségle­tem. Lemondani erről már nem tudok, s majd meglátjuk mi lesz.- Úgy hallottam, hogy ennek ellenére készül most egy kiállí­tásra.- Igen szeretnék, a TIT-nél in­tézik, bár engem személyesen még nem kértek föl, de ha igen, akkor nagyon szívesen bemuta­tom képeimet. Nem tudom majd ez hogyan alakul, hogy lesz-e vagy sem.- Úgy tudom, régebben íroga­tott a müvésztelep életéröl, s fő­leg sok anekdotát gyűjtött. Mi lett ezek sorsa?- Igen. A művészekről sok anekdotát gyűjtöttem csokorba. Valószínű, megjelenik néhány ezekből. Mindig is szerettem íro­gatni. Még Chiovini Feri bácsi a dolgozók képzőművészeti sza­badiskoláját vezette, ahol én is részt vettem és ezekből az idők­ből igen sok értékes dokumentu­mom van. Nekem atyai jóbará­tom is volt Feri bácsi. Feljegyzé­seim vannak az iskolai anyagból. illetve elbeszélések alapján is sokat gyűjtöttem. Lelkiismeret­tel kezeltem ezeket a dolgokat.- Ha már a sors úgy hozta, hogy nem került be a Képzőmű­vészeti Főiskolára, azért sok-sok éves tanulás meghozta a gyü­mölcsét. Hiszen kevesen dicse­kedhetnek azzal, hogy Chiovini Ferencnél tanultak...- Sajnos hozzátartozóim az Iparművészeti Főiskolára szán­tak. Én viszont a képzőművésze­tire szerettem volna járni. De a háború mindent széttaposott, tönkrement minden. De mégis úgy alakult, hogy a háború után reklámtevékenységet folytathat­tam. Először mint címfestő, majd mint neontervező dolgoz­tam. Ebbe sok minden beletarto­zott. A megyében én voltam az el­ső, aki ezt végezte. Nyíregyházá­tól Szegedig voltak munkáim. S ha már a sors úgy hozta, hogy nem mehettem főiskolára, annak örülök, hogy olyan mes­ternél tanulhattam 15 évig, aki­nek sokat köszönhetek. O látta bennem a tehetséget, akarato­mat, szorgalmamat. így évek alatt feljutottam egy olyan szint­re, hogy kiállíthattam a többi művészei együtt. Anyagaim vol­tak például a Téli tárlatokon. Ké­sőbb Budapesten is bemutatkoz­tam. Szolnokon és számos he­lyen volt kiállításom. Legutóbb arra gondoltam, föl­keresem a múzeum igazgatóját, van-e lehetőség ott kiállítani és megkérem, anyagomból - ha lát alkalmasat - kivételesen néhá­nyat a múzeum részére ajándé­koznák.- Köszönöm a beszélgetést.-tézé­Az elmúlt hét végén a Tisza szállóban a Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Gasztronómiai Tár­saság a „Tenger gyümölcsei” címmel bemutatót rendezett. A tengerek, óceánok halféle­ségeiből hideg és meleg ételek kóstolóját tartották. A magyar szakácsok konyhatechnikája igen keveset tud ezek elkészíté­séről. Ezért is volt érdekes és meglepő vállalkozás. Mi két szolnoki szakács segítségével próbálunk eligazodni, hogy a tengeri halakból milyen finom­ságokat is lehet készíteni. Valahol mindegyiket nehéz volt elkészíteni - mondta Szabó István. - Eddig nem volt alkal­munk megismerni. Pár nappal ezelőtt gyakoroltunk, hogyan is kell elkészíteni az egyes halakat. Tapasztalatot szereztünk, ha ezt annak lehet nevezni. Irodalmat tanulmányoztunk előtte. Főleg a mostani táplálkozási módban, az oktatásban is előtérbe kellene he­lyezni. Ne mindig sertéshúst ké­szítsünk el, a bevett szokásokkal. Egy kicsit el kell rugaszkodni a hagyományoktól. Ma már a ten­geri „csodákhoz” hozzá lehet jutni. Annyi mennyiséget is lehet venni egy-egy fajtából, amely egy négytagú családnak elég. Ezek a halak annyira ízletesek, már így natúr sütve is magugért beszélnek.- Milyen különlegeségeket ké­szítettek?- Van bőrös lepény hal, aztán rombusz hal. Ezek idegenek az itteni embereknek. Akadt olyan, amely nekem nem ízlett, de a többsége nagyon kellemes cse­mege. A polip elkészítésétől fél­tünk, mert annyi rosszat hallot­tunk róla. Ha valami hiba csúszik az elkészítésébe, akkor olyan lesz mint a gumi. De sikerült! A Tisza szállóban ez az első ilyen jellegű bemutató. Szeretnénk, ha ebből az étlapra is felkerülne né­hány ínyencség. Ignácz Zoltán: - Eddig csak tankönyvekből tanultunk az itt elkészített halakról. Anyagát sem ismertük. Nehezen fogtunk hozzá, de sikerült. Tizenhárom féle ételt sikerült elkészíteni. Olyanokat, mint kagylókrémle­ves, cápa és polipsaláta, párolt táskarák, gombás cápafiié, hogy csak a különlegeségeket említ­sem. Képeinken egy kis ízelítő, bár a fekete-fehér képek nem adják vissza azt a színkavalkádot, ame­lyet a tálakra szervírozott ételek mutattak. T. Z. Uj bolt a lakótelepen A Szövetség ABC árnyéká­ban, a tízemeletes lakóházak egyik földszintjén Flamand- pékséget nyitott egy fiatal vállal­kozó, Szűcs Attila. Persze a csa­lád segítségével. Úgy gondolta, hogy ebben a világban „több lá­bon” is érdemes állni, nehogy meglepetésben legyen része a későbbiekben. A Flamand-pékséggel kötött szerződést, hogy egyéb más élel­miszerek mellett árulják a pék­ség termékeit is. Kenyeret és péksüteményt. Ha szükséges, naponta többször is hoznak friss árut, mert a vevő: szent. November elején nyitottak, így még kevés tapasztalattal ren­delkeznek. A nagy bolt mellett, annak árnyékában próbál megél­ni. A vevők döntik majd el, hogy hová adják forintjukat. Reális, megfelelő árakkal sze­retne dolgozni, hogy például a nyugdíjasnak ne legyen gond, hogy 60 vagy 75 dekás kenyeret vesz. A vevők már egy forintért is az olcsóbb helyen vásárolnak. Naponta - bár elenyésző - pék­áru marad meg, azt 19 óra után ötven százalékkal olcsóbban ad­ják. Ugyanis reggelre nem lehet meghagyni, mert a vevő másnap friss árut akar vásárolni. így a kispénzűeken, vagy a nyugdíja­sokon is szeretne segíteni. Sokan megfordulnak a bolt­ban, de egy részük csak nézelő­dő, aki még nem döntött, hogy itt veszi meg a kenyeret, vagy a másik boltban. A pékségből több mint 15-féle kenyeret hoz­nak. Nem beszélve a péksütemé­nyekről, amelyekben még na­gyobb a választék. Az a cél, hogy egész nap friss áru legyen a polcokon, hogy a vevőnek ked­ve legyen bejönni... PÁLYÁZATI TÁJÉKOZTATÓ Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány NYILVÁNOS PÁLYÁZATOT ír ki kis- és középvállalkozások részére, egyes vállalkozással kapcsolatos képzési, oktatási költségeik részbeni fedezésére. A pályázók az alábbi költségeik utólagos, részbeni, de maximum50 %-os megtérítését kérhetik az általuk már kifizetett számlák ellenében az alábbi célokra:- a vállalkozás beindításához szükséges általános vállal­kozóképző, ill. manager képző tanfolyamok költsége­inek részbeni megtérítése,- a vállalkozás tevékenységi körének bővítéséhez szük­séges tanfolyamok díjköltségei részbeni térítésére,- a vállalkozási tevékenység körének megfelelő konfe­rencián, ill. kongresszuson való részvételi díj költsé­geinek részbeni megtérítésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: Pályázhatnak azok a kis- és közepes méretű vállalkozá­sok:- melyek tevékenységüket a pályázat benyújtásának időpontjától számított 3 éven belül kezdték meg, azaz egyéni vállalkozók esetében vállalkozói igazolvá­nyuk, társas vállalkozások esetén pedig a cégbejegy­zés ennél nem régebbi,- társas vállalkozások esetében azon vállalkozások, amelyeknél az alapító vagyonban a magyar magán- személyek által rendelkezésre bocsájiott tőke, leg­alább az össztőke 51 %-át eléri, illetve meghaladja,- amelyek az alapítványtól ez idáig vissza nem térítendő támogatást nem kaptak,- a támogatott rendezvény, tanfolyam 1992. július 1 -je és december 31-e között zajlott, illetve zajlik. Az alapítvány kis és közepes méretűnek tekinti azokat az egyéni és társas jog és nem jogi személyiséggel rendelkező vállalkozásokat, amelyeknél a vállalkozás­ban résztvevő fő- és mellékfoglalkozású tagok és alkal­mazottak együttes száma nem haladja meg kisvállalko­zások esetében a 60, közepes méretű vállalkozások esetében pedig a 150 főt. A pályázatokat egy példányban kell benyújtani, és az alábbi adatokat és mellékleteket kell tartalmaz­nia:- a vállalkozás neve- egyéni vállalkozó esetén a vállalkozó neve- a vállalkozás székhelye, postacíme- a vállalkozás vezetőjének neve- a foglalkoztatottak létszáma- az alapítás időpontja- a vállalkozás bankszámlaszáma- a tevékenység szöveges leírása- a kért vissza nem térítendő támogatást milyen oktatá­son való részvételre kívánja felhasználni- számlamásolat a felmerült oktatási költségekről- a kért vissza nem térítendő támogatás összege- mellékelni kell egyéni vállalkozók esetében az. egyéni vállalkozói igazolvány fénymásolatát. A vissza nem térítendő támogatásokról szakzsűri dönt, legkésőbb 1993. január 31-ig. A pályázatokat 1992. december 31-ig lehet az alapít­vány alábbi címére eljuttatni: JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI VFA Vállalkozásfejlesztési Iroda Szolnok, József Attila út 22-24. 5000 Telefon: 56/343-134 Fax: 56/343-122 * 15222/2H* r» í n t a Az oldalt készítette: Tarpai Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents