Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-17 / 297. szám
6 Mi legyek, ha nagy leszek? 1992. DECEMBER 17. A nyolcadikosoké a szó A Kőtelki Általános Iskolában alig több mint harminc nyolcadikos diák végez az idén. A gyerekek írásban válaszoltak a nagy kérdésre: Mi szeretnék lenni? Az alábbiakban „röpdolgoza- taikból" készítettünk egy, talán mások számára is tanulságos montázst. Erre a kérdésre egy kissé nehéz válaszolni. Sok minden megfordult a fejemben, hogy mi szeretnék lenni, de elsősorban felszolgáló és női ruha készítő. Mind a két szakmát érdekesnek találom. A felszolgáló tulajdonképpen jobban tetszik, de ha nem vesznek fel, nekem nagyon megfelel a női ruha készítő is. Szerintem van jövője és érdekes. * Hogy először konkrétan a kérdésre válaszoljak: orvos szeretnék lenni. Ezen belül vonz a sebészet, ideggyógyászat és a szülész-nőgyógyászat. A szellemi képességeim jók, úgyhogy reális esélyem van, hogy beváltsam az álmomat. Legjobb lenne, ha felvennének az Apáczai Csere János Gimnáziumba. Kedvenc tantárgyam a fizika, a kémia és a biológiát szeretem a legjobban. Ezekből a tantárgyakból biztosan tartom az ötös szintet. Viszont a humán tárgyakból erősen küzdők azért, hogy ne rontsa le a félévi bizonyítványomat. Tudom, hogy ha felvesznek bármelyik gimnáziumba, akkor erősen kell tanulnom, hogy elérjem a célom. Az orvosi szakmára csak a kiemelkedően jó képességű tanulóknak van lehetőségük. Mint bevezetőmből kitűnt, hogy inkább kórházban szeretnék dolgozni, mint körzeti orvosként. Az orvosi pálya tele van buktatókkal, hiszen minden nap emberek élete van rájuk bízva. Ettől nagyon félek, de megpróbálom, mert nem lehetetlen. * Nekem sok minden tetszik, de kiskorom óta azt tervezem, hogy óvónő leszek. Most már egy kicsit megváltozott a véleményem, de még mindig tetszik ez a szakma. Sokfelé érdeklődtem, sokan segítettek is, de a legtöbbet az édesanyám és az osztályfőnököm. így jutottam arra az elhatározásra, hogy gimnáziumba fogok menni. Azért, mert most nincs olyan szakma, amely tetszene, így ha elvégzem a gimnáziumot, talán már lesz egy célom, amit el kell érnem... * Hentesnek szeretnék tanulni, tanulmányi eredményem nem túl jó. A szüleim és az osztályfőnököm nagyon nyaggatnak, Jiogy tanuljak. Azért is szeretnék hentes lenni, mert az édesapám is hentes, és el akarom sajátítani tőle a szakmát. Az állatokat nagyon szeretem, de levágni nem sajnálom. * Sokat beszélgetünk osztályfőnöki órán és otthon a szülőkkel is a pályaválasztásról. Nekem a kereskedelem tetszik. De ebből is a bolti eladó. Szeretem az embereket, szeretek velük beszélgetni, szívesen kiszolgálom őket vagy segítek nekik a vásárlásban. A fodrász szakma is tetszik. De erről azt hallottam, hogy nem lehet megélni belőle. Lehet, hogy mégis megpróbálom. Remélem pár év múlva megváltozik a helyzet. Elsőnek csak a kereskedelmit jelölöm be, csak ott az a baj, hogy nehéz a felvételi vizsga. A fodrászatnál úgy hallottam, hogy csak elbeszélgetés van. Én falun élek, és mindkettőt tudom hasznosítani, bár fodrász már van a faluban elegendő. * Nagyon szeretnék idegenforgalmi pályára kerülni. Legfőképpen az idegenvezetés foglalkoztat. Szeretem a történelmet és ez a szakma - úgy gondolom - lehetőséget nyújt arra, hogy távoli országok, rég elfeledett városok kultúrájáról és történelméről információkat szerezzek. Azután ezt a tudást tovább lehet adni, hasonló érdeklődésű emberek számára. * Még nem tudtam eldönteni, hogy hová megyek. Lehet, hogy megpróbálom Szolnokon a vízügyi szakközépiskolát. Laboránsnak tanulnék, de nem biztos, hogy felvesznek. Ha nem sikerül, megpróbálom a gyors- és gépíró szakiskolát, de attól félek, hogy nem nagyon kell gépírónő. * Szeretnék tovább tanulni, de elég gyenge tanuló vagyok. Legjobban a gazdaasszony képző érdekel. Más is érdekel, például bőrdíszművesség, segédápolónő. Szeretem, ha a gyerekekkel foglalkoznak. És én is szeretek foglalkozni velük. De nem csak velük, hanem az idősekkel is. A Pályaválasztási tanácsadó könyvet megrendelte az iskola, és ebből tudok a gazdaasszony képzőről és a segédápolónőről is. A gazdaasz- szony képzőről annyit tudok még: meg lehet tanulni a segédápolónőt, a varrást, főzést, a gyors és gépírást és a csecsemőgondozást. * A 8. osztály után az MHSZ-hez szeretnék menni gépkocsivezetőnek, mert az api azt mondta, hogy annak menjek. Úgy a katonaságnál is jobb dolgom lesz, mint gépkocsivezető. Ha nem sikerül a vizsgám, abbahagyom. * Rögtön a tárgyra térek. Nem vagyok egy kiváló tanuló, de szerintem és a tanárok szerint többre vagyok képes. Sokat gondolkodtam, hogy hová tudnék elmenni tanulni. Az osztályfőnököm ajánlott egy iskolát és én utána érdeklődtem, hogy milyen is? Mik a feltételek, és a körülmények jók-e? Szerintem megfelel nekem, de szívem szerint én máshová mennék. Olyan iskolába, ahol lehet varrni, énekelni, táncolni és megtanulni a fodrászat csínját-bínját. De sajnos ilyen iskolát nem találtam, ahol mindez egyben volna. Tudom, ezek csak látszatra szépek, de én nem bánnám az akadályokat sem. Mert ha találnék egy ilyen iskolát, mindent megtennék, hogy jó érdemeket szerezzek. Tudom, most is megtehetném, de így nincs nagy kedvem. * Lakatos vagy hegesztő szeretnék lenni. Szeretek kisebb dolgokat szerelni, de dolgozni is, sajnos nem túl jó a tanulmányi eredményem. A testvérem, Norbert mindig mondja, hogy menjek inkább kőművesnek. De én nem szeretek házakat tervezni és csinálni. * Már eldöntöttem, hogy mi leszek: bú- torasztalos. Néha, mikor felhangzik egy szakma neve, még egy kicsit bizonytalan vagyok benne. Sok helyen érdeklődtem már, Szolnokon a 633-as számú szakmunkásképzőbe szeretnék járni. Az édesapám is asztalos és nekem nagyon tetszik a szakma, sokat kell dolgozni, de nagyon sok szép dolgot lehet készíteni. Ezért választottam ezt a szakmát. * Egy jó képességű tanuló vagyqk, szeretek tanulni. Gimnáziumba szeretnék menni, majd főiskolára vagy egyetemre. Elsődleges célom, hogy bejussak az Apáczai biológia tagozatára. Ez nagyon erős gimnázium, ezért ide csak jó tanulók jelentkeznek. Nehéz bekerülni, ezért nem biztos, hogy engem oda fölvesznek. Biológiával szeretnék foglalkozni, bár még pontosan nem tudom, hogy mi szeretnék lenni. Igaz van még négy évem,,hpgy eldöntsem. Lehet, hogy orvos Jeszek, de elszomorít, hogy sok diplomás-ember van munka nélkül. Remélem, hogy mire én munkába állok, addigra rendeződik a helyzet és megfizetik az ember tudását és érdemes lesz tanulni, n o > i .T y.\ * A rendőri pályát szeretném választani. Szerintem tanulmányi eredményem és alkatom megvan rá. Nekem ez a szakma a filmekből tetszett meg. Nem csak a fegyverek gyűjtése, hanem a bűnözés elfojtása lenne a célom. * Számomra ez még eléggé semleges téma. Nem tudom, hogy mi szeretnék lenni, mert amely szakmák érdekelnek, azokhoz rengeteget kell tanulni. Ilyenek például a tanár, az orvos, a kémikus szakmák. Képességeimet tekintve, elég jó tanuló vagyok és remélem, hogy képes leszek elérni a céljaimat. Segít ebben az is, hogy kedvenc tantárgyaim, a kémia, a biológia, a matematika is ezekhez a foglalkozásokhoz kapcsolódnak. Eddigi „tapasztalataimat” egybevetve úgy gondolom, hogy az előbb említett szakmákra bármikor szükség lehet. A kémikus például az anyagok ismeretében nagy felfedezéseket tehet. Na igen. Van bennem becsvágy. Céljaim eléréséhez pedig sokat kell tanulnom, melyre a lehetőségem is megvan. Jobbnál jobb gimnáziumok várnak rám, melyekbe könnyű a bejutás, na persze megfelelő tudás mellett. Tudom, hogy a középiskolákban is keményenkell tanulni, ezért nem is akarok szégyent vallani. Édesanyám is elvárja tőlem a gimnázium elvégzését, sőt még a főiskolát is. Neki is az a meggyőződése, hogy a tudásra szükség volt, szükség van, és mindig is szükség lesz, főleg a mostani, nehezebb időkben. Tudnivalók a jelentkezésről, felvételi döntésről, fellebbezésről A továbbtanulásra pályázó nyolcadikos diákok jelentkezési lapját az általános iskolából 1993. február 15-ig kell eljuttatni az első helyen megjelölt gimnáziumba, illetve szakközépiskolába. A két intézménytípusban március 14-ig tart a felvételi döntések első szakasza. Sok iskolában az egyes tagozatokra, speciális tantervű osztályokba jelentkezőknek felvételi vizsgát kell tenniük. Ezek időpontját januárban teszi közzé a megyei pedagógiai intézet. Annyi azonban már bizonyos, hogy a Varga Katalin Gimnáziumban február 22-ig dönt a két- tannyelvű osztályába pályázók felvételéről, erről október 29-én határoztak a megei értekezleten az iskolák igazgatói, s az önkormányzatok vezetői. A középiskolai második felvételi szakasz március 15-24-ig tart, míg a harmadik március 24-30-ig. A szakmunkásképzőkben, szakiskolákban, továbbá speciális szakiskolákban ugyancsak három „fordulóban” válogatják ki a leendő első éveeseket. Az első szakasz március 26-tól április 5-ig, a második április 6-tól 11-ig, míg a harmadik április 12-15-ig tart. E szakaszolásoknak ja a lényege, hogy a felvételik, illetve a döntési időpontok ne essenek egybe, a nyolcadikosok továbbtanulási lapja időben eljusson a megjelölt iskolákba. Ha a tanulót nem veszik fel az első helyen megjelölt intézménybe, onnan továbbítják a lapjait a másodikként kiszemelt iskolába. Érről értesítik a szülőket, s az általános iskolát is. Fellebbezésre csak akkor van lehetőség, ha a tanuló valamennyi megjelölt iskolából elutasító választ kapott. Az érettségizettek, illetve a középiskola negyedik osztályába járó tanulók, ha szakképző intézményben szeretnék folytatni tanulmányaikat, március 1-ig kell eljuttatni jelentkezési lapjukat a kiválasztott iskolába, de ezzel egyidejűleg természetesen felvételizhetnek felsőoktatási intézményekbe is. A nyolcadikosok figyelmébe ajánljuk még, hogy azok a tanulók, akik a Bolyai matematika-verseny megyei döntőjében az első öt helyezett között szerepelnek, automatikusan felveszik őket az elsőként megjelölt középiskolába. Csúcsforgalom a pályaválasztási csoportnál A megyei pedagógiai intézet pályaválasztási csoportjánál igazi nagyüzem van mostanában. Személyesen vagy telefonon érdeklődnek a szülők egy-egy iskoláról, gyermekeik felvételi esélyeiről, stb. Lovas Ferepcné, aki másodmagával, illetve egy részfoglalkozású pszichológussal látja el a teendőket, bizony szusszanásnyi időt is alig tud szakítani beszélgetésünkre.- Szeptemberben minden iskolába eljuttattuk ajánlásunkat arról, hogy miben tudunk segíteni a pályaválasztás előtt álló gyerekeknek, szüleiknek, s természetesen a nyolcadikosok osztályfőnökeinek - mondja Lovas Ferencné. így például tájékoztatást tudunk adni az egyes iskolatípusokról, továbbtanulási lehetőségekről a megyén kívül is, a felvételi tudnivalókról, esélyekről stb. (Az intézet egyébként Lovas Ferencné szerkesztésében november végén megjelentetett egy kötetet, amely a megye középfokú intézményeiről tartalmaz információkat - a szerk.)- Hány tanácstalan nyolcadikost fogadnak?- Az iskolák háromszázötven diákot küldtek el hozzánk tanácsadásra, de rajtuk kívül sokan érdeklődnek telefonon, vagy akár bejelentés nélkül is a fogadóórákon. Ha egy vidéki iskolában nyolc-tíz tanuló kér segítséget, akkor természetesen előre megbeszélt időpontban kimegyünk hozzájuk, s a kisebb településeken szülői értekezletet is szoktunk tartani.- Évente hány tanuló fordul az intézethez?- Mindent egybevetve, több mint ezer.- A fiúk vagy a lányok vannak többségben?- A lányok, hiszen ők kevesebb szakma közül választhatnak. Az imént említett számban egyébként benne vannak azok is, akiket egyetlen megjelölt iskolába se vettek fel. Az előző tanév végén mintegy százötven ilyen nyolcadikos volt a megyében. Akit tudtunk, természetesen elhelyeztünk azokban az iskolákban, ahol még volt hely. Hiszen ez is a szolgáltatásaink közé tartozik. Akiket viszont nem tudtak már fogadni az iskolák, azok jelentkezési lapját visszaküldtük az általános iskolájukba. Sőt az illetékes önkormányzatokat is értesítettük arról, hogy a településükön kik azok az általános iskolát végzettek, akik nem tudnak sehol sem tovább tanulni. A nyáron valószínűleg azonban jónéhányuk sorsa megoldódott, de biztosan vannak olyanok is, akik nem tanulnak tovább. Egy részük bizonyára nem is akarta igazán folytatni a tanulmányait. Mivel az idén több speciális szakiskola is megnyílt, remélem a gyengébb képességű tanulók is megtalálják majd a számukra legmegfelelőbb intézményt. A pályaválasztási csoport hétfőn délelőtt 8-12-ig, szerdán délután 12-16 óráig, csütörtökön pedig reggel 8-tól délután 4 óráig tart fogadóórákat azoknak, akik még nem tudtak dönteni, vagy egészségügyi okok miatt nem alkalmasak a kiválasztott szakmára. A csoport címe: Szolnok, József Attila utca 40. Telefonszáma: (56) 342-910 PÁLYA ORIENTÁLTSÁ G- VIZSGÁLA T „Repertoárbővülés” a nevelési tanácsadóban Pálya/iskola/választás szülői nyomásra? „Tanulj, hogy boldogulj!” - írta versében Czuczor Gergely, a XIX. században élt bencés papköltő. Igen ám, de mit? - kérdezhetik éyről-évre azok a nyolcadikos nebulók - hiszen a pálya(iskola)választás még döntően ebben az életszakaszban történik meg -, akiknek nincs határozott elképzelésük jövőjükről. De nem csak ők tanácstalanok, hanem gyakran bizony a szülők, a pedagógusok is. A Szolnoki Nevelési Tanácsadóban erről az örökzöld témáról beszélgettem Gye- nei Melinda pszichológussal, aki szeptembertől kezdődően az intézet gyermek- és ifjúságvédelmi csoportjának munkatársaként pályaorientáltságot vizsgál felsőtagozatos diákok körében az erre igényt tartó iskolákban.- Miből áll ez a vizsgálat és hogyan lehet mérni a pályaorientáltságot?- A gyerekek pályaválasztási érettségét szeretnénk elősegíteni az osztályfőnökök bevonásával. Programunk már 6-7. osztályban indítható, a célja, hogy ne tűzoltó- munkában történjék a pályaválasztás nyolcadikban. Több része van a vizsgálatnak. A csoportos képességfelmérést egyéni tanácsadás követi, természetesen a szülők részvételével, beszélgetés formájában.- Ekkor tesznek javaslatot a továbbtanulásra?- Mi nem konkrét iskolát javaslunk - ezt továbbra is a családoknak kell kiválasztani -, hanem képességtesztek segítségével és az érdeklődési körök mentén irányítjuk a gyereket a leghasznosabbnak tűnő terület felé.- Mi a tapasztalata? A szülök vagy a gyerekek választanak inkább iskolát?- Alapvető gond, hogy a szülőnek van ugyan elképzelése gyereke leendő pályájával kapcsolatban, de a gyenge tanulmányi eredmény miatt bizonytalan a felvételi sikerében. A gyerekek elképzelései pedig nagyon egyediek. Meghatározó az érdeklődés, de a várható kereset is igen nyomós ok. Többségük azonban nagyon bizonytalan saját magában. Ezért is igaz, hogy ez a kor még nem a pálya-, hanem az iskolaválasztás időszaka.- Gyakori a felnőttek körében is a pers- pektivátlanság, napi bizonytalanság munkahelyüket illetően, vagy éppen az újrakezdés nehézségei miatt. Ők vajon , fogják-e gyerekeik kezét” ezekben a nehéz döntést érlelő hetekben-hónapokban?- Olyannyira, hogy elsősorban a szakmák felé orientálják gyerekeiket, szeretnék belátható időn belül keresőképessé tenni őket. Gyakori ez irányban a szülői nyomás, így próbálják utódaik számára biztosítani a jövőbeli egzisztenciát.- Mi a véleménye a , parkoltatásról’ ’ és az iskolapszichológusok munkájáról?- Ha a „parkoltatás’ ’ tanulással párosul, és nem csak „el van” az iskolában a gyerek, nincs gond. Sohasem baj, ha a fiatal később dönti el, mit választ élethivatásának. Az iskolapszichológusok munkáját, akiknek több mint hetven fős országos hálózatuk van, nagyon fontosnak ítélem meg. Bízom benne, hogy Szolnokon is utat törnek maguknak. Hatékonyabb emberi közösséget tudnak környezetükben kialakítani, ami az eredményes tanulás érdekében nagyon fontos az iskolákban, nem beszélve arról, hogy a pályaválasztás gondját is meg tudják oldani ott helyben, az intézményekben. Amíg azonban nincsenek az általános iskolákban ilyen szakemberek, a szülők személyesen is bármikor bejöhetnek hozzánk, a Kassai út 17. szám alatti intézményünkbe. Célszerű azért előtte telefonon időpontot egyeztetni. Cs.
