Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-10 / 291. szám

1992. DECEMBER 10. 11 Az Új Néplap Túrkevén Az életmentő Ami kétséges: a fejlesztés A kétgyermekes Nagy Sán­dor megmentett egy harmadik gyereket a haláltól, amiért a múlt hét péntekén életmentő ki­tüntetést kapott, az oklevelet maga a miniszterelnök írta alá.- A foglalkozásom mezőőr - adta elő a történteket a túrkevei téesz dolgozója -, ezért rend­szeresen a határban tevékenyke­dem. 1992. július 16-án délután a kukoricacímerezőket ellen­őriztem, és ekkor találkoztam nem messze a fúrás helyétől a gyermek édesanyjával. Beszél­gettünk és eközben szaladt oda a kisfiú húga, és rémülten mond­ta, hogy elsüllyedt a testvére a kukoricás mellett levő olajos iszapban, amelyet a kútfúrók termeltek ki és gyűjtöttek össze. Ez a terület bekerítve nem volt. Az iszap már megszáradt és felülről úgy nézett ki, mintha míg a másik lábammal kényte­len voltam én is belelépni az iszapba, mert másként nem ér­tem volnatfeh Ilymódon tudtam úgy benyúlni, hogy az ujjam he­gyét a gyermek elérte és abban meg tudott kapaszkodni. A mentést nehezítette, hogy több­szöri felhívásom ellenére is mozgott, gondolom félelmében, s minden egyes mozdulatnál szemmel láthatóan süllyedt le­felé. Az is idegesített, hogy az anyukája félelmében visítozott mögöttem. Ő bár ott volt, segít­séget nyújtani nem tudott. Kö­rülbelül öt percig tartott, míg ilyen körülmények között a kis­fiút ki tudtam húzni az iszapból. Úgy gondolom, amennyiben öt percet kések, a kisfiút már nem lehetett volna megmenteni, hi­szen a mentés időtartama alatt a szikes terület lenne, vagyis egy álló ember nem láthatta, milyen veszélyeket rejt az a terület. Sza­ladtam a gyermek édesanyjával a helyszínre, és ekkor láttam, hogy az iszapos rész szélétől be­felé mintegy másfél méterre volt a gyermek, már körülbelül combtőig az iszapban. Azonnal felismertem a súlyos veszély- helyzetet és rákiáltottam a gyer­mekre, hogy ne mozogj! Fél láb­bal a száraz területen álltam, combjától a derekáig süllyedt. Egyedül abból az olajos, tapa- dós iszapból kimászni képtelen­ség lett volna. Mindehhez a szakértők hoz­zátették: Nagy Sándor saját éle­tét is veszélyeztette a mentés so­rán... A „plecsnin” és az okle­vélen kívül huszonötezer forin­tot kapott - papíron. Kézhez hú­szat. Hát már az életmentésért járó, különben szimbolikus ju­talmat is muszáj megadóztatni? Ujjé, a ligetben?- Közeledve az év végéhez, mi foglalkoztatja mostanság a pol­gármesteri hivatalt?- Legnagyobb problémánk a költségvetés készítése. Mióta az irányszámokat a képviselőtestü­let elfogadta, a koncepciót, amit kötelezően be kellett nyújtani a költségvetési törvény szerint a testületnek, azóta tulajdonkép­pen ennek a kimunkálása folyik. De nagy bizonytalanság van egyelőre, mert a parlament még nem hagyta jóvá véglegesen a költségvetést. így, bár biztosat még nem tudunk, azért körvona­laznunk szükséges. Úgy érzem, hogy ha a közalkalmazotti és a köztisztviselői törvény nem za­varna be egy kicsit, akkor az el­őző évekhez hasonlóan továbbra is jól tudnának működni az in­tézményeink. A mi költségvetésünkben az intézmények működtetéséhez szükséges pénzeket az állam ed­dig nagyon szépen megadta. Az elmúlt két évben fejleszteni is szépen tudtunk, például óriási dolognak tartom, hogy iskolán­ként 500 ezer forintot tudtunk adni külön a módszertani anya­gok fejlesztésére, minden intéz­ménynek 1 millió forint felújítá­si költséget adtunk - ilyen soha ez előtt nem volt. Talán az elkö­vetkező esztendőben a fejlesz­tésre fordítható pénz egy kicsit kevesebb lesz, de ez a működést egyáltalán nem veszélyezteti. Ami nekünk nagyon fontos: céltámogatást nyertünk a parla­menttől a szennyvíztisztító bő­vítésére, valamint a gerincháló­zat építésére, ami már meg is kezdődött. A múlt héten vették át a munkateret, 7 millió forintot fizettünk ki eddig a tervekre, 3 millió forintot pedig munkával kell teljesítenünk, december 31- ig, mert másképp az állami költ­ségvetésből nem lehet lehívni a pénzeket. Ezek a munkálatok azért na­gy qp fontosak, mert Túrkeve az országnak a legveszélyeztetet­tebb területe a belvizek szem­pontjából. Olyan tervet készí­tettünk, hogy gyakorlatilag minden lakóházat fel tudjunk majd fűzni erre a gerincrend­szerre, öt-nyolc éven belül. Te­hát, egy hosszabb folyamat in­dult meg. A következő esztendő másik célkitűzése: közmunkásokkal szeretnénk a csatomavíz-elve- zető rendszert egy év alatt rend­behozni, ez szintén része a bel­vízveszély elhárításának. Fájó gondunk, hogy rendkí­vül magas költségű az útépítés, az útkarbantartás, s nem tudunk sajnos olyan összeget fordítani rá, mint amennyi igény lenne. ülés, ahol megválasztottuk a ku­ratóriumot. Az elnöke Kolaro- vics Antal gyógyszerész lett, az alelnök a vállalkozó Hollósi Im­re, engem választottak meg tit­kárnak (ugye, ennek kell dol­gozni); a kuratóriumi tagok kö­zött van orvos, állatorvos, ügy­véd, iskolaigazgató, könyvelő... Az alapítvány célja a nemzeti és helyi hagyományokra épülő ifjúsági szervezetek támogatása, színvonalas kiadványok létreho­zása, „Keviföld Ifjú Polgára” cím adományozása a jól tanuló és jól sportoló diákoknak, ön­képző és műkedvelő körök tá­mogatása, napjaink történelmé­nek dokumentatív feldolgozása, néprajz-helytörténeti írások megjelentetése, városszépítő ak­ciók szervezése, művészeti és diáksport rendezvények szerve­zése, stb. Szeretnénk létrehozni egy városi kortárs közgyűjte­ményt, ezt az alapítvány fontos céljának tekinti. Elsősorban rek­lámtevékenységgel támogat­nánk a város idegenforgalmát. Alakulgat a kórusunk (a jegyző és a lelkész úr is tagja) és a zene­iskola, ezeket szintén támogat­nánk.- Hány tagja, mennyi pénze van az alapítványnak?- Az alakuló ülésen 57 alapító tag vett részt, az induló tőke 71 ezer 600 forint. De volt egy mi­kulás-napi rendezvényünk a strandfürdőben, melyen bárki részt vehetett, aki szimpatizál az alapítvánnyal. Személyenként ezer forintos vacsorajegyet vá­sárolhattak, ebben benne volt á vacsora és a „Mikulás-járás”, ami maradt (400-500 forint fe­jenként), az hozzáadódott a törzstőkéhez, bővítette az ala­pítvány vagyonát. Az oldalt írta és a fotókat készítette: Molnár H. Lajos ni. Elképzelésük szerint a piacot átalakítanák egy fedett vásárcsar­nokká. A liget egy részéből játszó­teret létesítenének, másik részén egy kun emlékhelyet, ami egy kunhalmon elhelyezett, kunokkal kapcsolatos szobrokat, sátorszerű ajándékboltokat és hasonlókat foglalna magába. A felnőttek szó­rakoztatására rendbehoznák azt a bizonyos épületet. Mindez egyelőre a tervezés szintjén van, de most lenne lehető­ség arra, hogy a Honfoglalás Beté­ti Társaság felvállaljon bizonyos költségeket már a tervek készíté­sénél is. Tervek szerint már a jövő nyá­ron nagyszerű lesz a ligetben.- Hallottam, a minap megala­kult a Keviföld Alapítvány. Mi is ez tulajdonképpen?- Az ifjúság támogatására lét­rehozott városi alapítvány. No­vember 30-án volt az alakuló Néhány hónapja számoltunk be arról a hajdan volt túrkevei liget­ről, amely a piac helyén és környé­kén állt, és amelynek emlékét egy sajnálatosan „lerobbant” épület őrzi, ami régebb volt már mozi, vendéglő és sok más, csak rom nem. Most tudtuk meg, nem csak ne­künk tűnt fel az áldatlan állapot hanem - mivel régi gondja ez a város lakóinak - az önkormányzat­nak is. A helyi vezetők megpróbál­nak az Országos Kertészeti Szö­vetséggel kapcsolatot létesíteni a probléma megoldása végett. Van még hátra jó másfél éve ennek az önkormányzatnak, ez alatt szeret­nék a ligetet nagyjából rendbehoz ­Amikor irodájába lépek, Bácskai Bertalan közművelődé­si főelőadó éppen iratokat bön­gész, ezt magyarázza:- Karcag és néhány közeli vá­ros testületi határozatot hozott, hogy a még meglévő kun halmo­kat, amelyek temetkezési helyek voltak, védjék meg. A határozat- hozatal után az illetékes minisz­tériumnak kell védetté nyilvání­tania ezeket, hogy most, a priva­tizálással az árverések során ne roncsolják szét, ezeket hagyják ki. A környéken egy kun halmot ásnak szolnoki régészek, és ott is bronzkori dolgokat találtak. A december 17-i, Kisújszállással közösen tartandó testületi ülésen szeretnénk elfogadtatni ezt a ha­tározatot. Alapítvány az ifjúságért Németh István polgármester nyilatkozik Röviden Egy Túrkeve méretű városban minden kis vállalkozás fontos, tartják a helybéliek, és a vállal­kozásokat eddig elég gyatrán tá­mogatták. Nemrég egy pénz- £ ügyi, számviteli, adóügyi, társa- * dalombiztosítási szaktanásadó £ vállalkozás indult, elsősorban a kisvállalkozások kiszolgálása érdekében. * f A telefonrendszer bővítésének ! munkálatai jól haladnak, úgy néz ki, hogy a MATAV tudja tar­tani a szerződésben vállaltakat, vagyis: december 31-ig bekötik a fejlesztési vonalakat. Viszont sok a gondja ezzel a lakosság­nak: árkokat ástak, tönkretették a járdákat, levágták a faágakat. Aki nem kap telefont, annak ez nem éri meg. * Az önkormányzat legutóbbi közgyűlésén tárgyaltak a bérla­kások elidegenítéséről, ami rég­óta foglalkoztatta a közvéle­ményt. Eredetileg úgy gondolták, „pozitívan” határozzák meg, hogy melyik lakást kinek adják el. Végül is győzött a „negatív” megközelítési mód, azaz, hogy mit, kinek nem adnak el, mivel hogy az előbbi módszer indulato­kat korbácsolhatott volna fel. * Megállapították a pedagógu­si munkakörben foglalkoztatott közalkalmazottak illetménypót­lékát, ez Túrkevén 10-15 százalék között mozog. Ezzel kapcsolat­ban ,,csak” egyetlen gond van - mint mondta dr. Ágotái Tibor jegyző, hogy nincs hozzá pénz. Ezt,,belülről” kell kigazdálkod­ni és ez kemény feladat. * Döntöttek a Finta-testvérek képzőművészeti anyagának ön- kormányzati tulajdonba vételé­ről. Ez is egy régi ügy, a „leghí­resebb Finta” a New Yorkban 1929. november 3-án keltezett végrendeletében a városnak adta a hagyatékát. Idézet a végrendel­kezésből: „Én, Finta Sándor, mint legidősebb testvér az öt kö­zött, kijelentem, hogy az összes munkánkat (...), melyeket életün­kön keresztül nagy küzdések és nélkülözések között, arccal min­dig Isten kegyes színe felé fordul­va, az O legmagasabb kegyével és segítségével készítettünk (...), ezennel örökletként szülőváro­sunknak, Túrkevének adomá­nyozzuk azzal az egyetlen kikö­téssel, hogy a mi munkáink gyűj­teménye mindenkor egy csoport­ban és osztatlanul, mint Finta- gyűjtemény kezeltessék.” Az anyagot a múzeumban őr­zik. Csak az a kevéske maradt hátra, hol tudnak méltó helyet biztosítani az értékes hagyaték­nak, mivel a múzeum nem önkor­mányzati tulajdon, azt a megye „kipréselte’ ’ magának, mint mú­zeumfenntartó. * Szombaton, december 12-én délelőtt 10 órakor Palkovics Im­re országgyűlési képviselő, a Munkástanácsok Országos Szö­vetségének elnöke, dr. Hercog Lászó a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára és mások részvételével nyilvános fórumot tartanak időszerű kérdésekről a városháza dísztermében. * Nagy területű földek árvere­zése lesz Túrkevén január 11-14- e között, mind a négy napon 9 órától a moziban. Érdeklődésre nyilván számíthatnak az állam­polgárok részéről, de jelentős ez a téesz szempontjából is, a mező- gazdasági termékek jövő eszten­dei árairól nem is beszélve.

Next

/
Thumbnails
Contents