Új Néplap, 1992. december (3. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-10 / 291. szám

4 A szerkesztőség postájából Az OTP és a Biztosító csúsztat? Közismert, hogy azok, akik a hosszú lejáratú lakásvásárlási vagy lakásépítési hiteltartozá­sukat 1989. december 31—ig egy összegben fizették meg, 45 százalék kedvezményt kaptak, azaz a tartozás 55 százalékát a hitelt felvevő, 45 százálékát a költségvetés fizette meg az OTP-nek. Befizetésig a hitel törlesztése általában havi részle­tekben történt - az OTP-vel kö­tött szerződés előírása szerint, mely tartalmazta a tőketörlesz­tést, az esedékes kamatokat, biztosítási díjat (vagyonbiztosí­tást). A vagyonbiztosítást és annak fizetési módját, a hitelfelvevő és az OTP közötti szerződés — a teljes hitel visszafizetésének időtartamára — kötelezően írta elő. A kedvezmény alapját, az egy összegű törlesztés időpont­jában fennálló hiteltartozás ké­pezte (erre az alapra vonatko­zott a 45 százalékos kezdvez- mény). Megjegyzem, ez az alap (hi­telmaradvány) tartalmazta — a hitel eredeti futamidejére szá­molt — kamatokat és a vagyon­biztosítás díját is. Tehát azok, akik egy összegben fizették meg hiteltartozásukat — az ere­deti hitel lejártáig — a vagyon­biztosítás, sőt a fennmaradt tő­kerészre vonatkozó kamatok dí­ját is megfizették, megelőlegez­ték. A túlfizetést sem az OTP, sem a biztosító nem juttatta vissza a hitelfelvevőknek, sőt a biztosító a korábbi szerződést (vagyonbiztosítási) egyoldalúan felmondta. A túlfizetésből — természetesen — a befizetési arányban (55 százalék) jogosul­tak a hitelfelvevők a kártérí­tésre. A fentiek ismeretében felme­rül a kérdés: mekkora is ez a "csúsztatott összeg"? Tudva, hogy abban az időszakban a hi­telkamat 2-3 százalék, a va­gyonbiztosítás évi 250-400 fo­rint volt, valóban — látszatra — jelentéktelennek tűnik, de ha tudjuk, hogy 1989. december 31-ig kb. hatszázezren egy ösz- szegben fizettek, és az így be­folyt összeg elérte a kb. 27 mil­liárd forintot, valamint ismerjük azt a tényt is, hogy ennek az összegnek a biztosítás és kamat tartama 8-10 százalék, ami kb. 2,2-2,7 milliárd forint, akkor ez mégiscsak jelentős. Ha hozzá számítjuk, hogy ezt a tőkét a közelmúltban már évi, 35-45 százalékos kamatra lehetett hi­telként kihelyezni, ami további évi, kb. 800-1000 millió forint nyereséget eredményezett, így "alakult ki" a kb. 3,5 milliárd forint. A számszerű adatokat csak közelítő számítással, illetve becsléssel lehetett — a külső megfigyelőnek - meghatározni. Remélem, hogy amióta törvény biztosítja az információszolgál­tatás kötelezettségét, illetve az információhoz jutás jogát, sike­rül a hiteles és felhasználható adatokat beszerzni, és ezek bir­tokában már könnyebben el­dönthető a téma közérdekűsége, ami talán az egy összegű befize­tők kártalanítását is eredmé­nyezheti. (E levelet a befizetők egyike írta, akinek a neve és címe a szerk.-ben.) Lámpasirató Végre kitakarodott a "né­gyes" a megyeszékhelyről. Már nem hallani a rettenetes zajt, nem érezni olyan mér­tékben a fojtogató kipufogó­füstöt. Igaz, akad még kelle­metlen dolog, pl. a Százlábú hídnál, a csomópontban csak azért nem gyűlt össze két bő­röndnyi üvegszilánk — mind­járt az első héten —, mert egész nap rendőrök irányítot­ták a forgalmat. És van már áldozat is: egy kedves, barát­ságos kis lámpa. Az a lámpa a Szabadság té­ren jelzett az autósoknak, ha a Gutenberg tér felől akartak felkanyarodni a Tisza-hídra. Olyan alacsonyra tették, hogy még a harcjárműablakkal fel­szerelt Trabantból is könnye­dén, egy pillantással látható volt. Nem kellett a kor­mányba harapni, az utas ölébe feküdni, hogy az ember meg­lássa, mikor vált zöldre a lámpa. Ez a kedves kis lámpa el­tűnt a helyéről. Nyilván abból a megfontolásból, hogy az út, amelynek forgalmát eddig szabályozta, deklasszálódott, alsóbb rendűvé változott. Márpedig egy alsóbb rendű út alsóbb rendű autósai (traban- tosai!) nem érdemlik meg azt a kényelmet, hogy tornagya­korlatok nélkül is megtudják, mikor akar zöldre váltani a lámpa. Persze, biztosan van más magyarázat is. Titkon abban reménykedem, hogy csak ide­iglenesen vitték el, javítani. De az is lehet, hogy a kis lám­pát soha többé nem látjuk, mert valahol valaki — ko­moly ötlete nem lévén a város elmebajos közlekedési rend­jének javítására — így akar rögeszmésen takarékoskodni. Ezúton szeretném felhívni autóstársaimat, csatlakozza­nak néma demonstrációmhoz: Mostantól kezdve, ha első­nek érek a kedves kis lámpa hűlt helyéhez, néhány perces néma tomázással fogok adózni emlékének, hogy meg­lássam, mikor vált zöldre a lámpa! Imre Lajos Szolnok Fegyelmi határozatra várva Tisztelt dr. Király Ferenc Úr! (Tiszaföldvár) Úgy gondolom, Ön is hallgatta a rádiót, s ha nem is nézte a tévét, tudja, Ti- szaderzs dolgozó parasztsága, illetve lakossága ország-világ előtt példát mutatott, amikor 77,8 százalékban az urnák elé járult; hogy Ön jobban tudja, Varga Sándor 57,2 százalékkal lett szerény községünk polgár- mestere, míg dr. Herédi csak 28 százalékot kapott. Ezek után, ha Ön a két százalékot összehason­lítja, hol az egy százalék? Ott, ahol Ön az orvos etikai bizott­ság határozatánál (2:2 arányos szavazásnál) dr. Herédi pártjára állt? Mi az igazságért harcoltunk, és a napi fáradságos munkánk után mindig nyugodtan szeret­nénk lefeküdni. Kérdezzük, va­jon Ön is nyugtán hajtja álomra a fejét, hogy még nem adta ki az etikai bizottság fegyelmi hatá­rozatát? Dr. Szabó János országgyű­lési képviselő úr is hiába várta, várja a határozatot, holott ő is feljelentő. A képviselő úr or­szágházban elmondott beszédét hallgatva, megállapíthatta, hogy az igazat mondta! Kérem Önt, a fegyelmi hatá­rozatot küldje meg a képviselő úrnak, hogy mi is — akiket az ügy során kihallgattak — átta­nulmányozhassuk, netán szép csendben kimondhassuk — mert most már nyugodt a köz­ség —, hogy ejnye, ejnye, erre kellett várni?! Richter Lajos a Nemzeti Parasztpárt elnöke Tiszaderzs Mikulás, Mikulás ... Országszerte több ezer kis­gyerek nagy-nagy örömmel és izgalommal várta a Mikulás ér­kezését. Intézményünk óvodá­sai is hetek óta készültek az eseményre, nap mint nap fel­hangzottak a Hull a pelyhes fe­hér hó, Suttog a fenyves zöld­erdő, Télapó itt van... kezdetű dalok. Hetek óta rajzoltak, fes­tettek a gyerekek és írták levele­iket a Mikulásnak. Örömtől csillogó szemű, pi­rosló arcú kisgyerekek körébe végre megérkezett a Télapó. A dicsérő szavak, símogatások mellett szétosztotta a csomago­kat, s a szülők örömmel nézték gyermekeik vidám, mosolygó arcát, félénk vagy bátor közele­dését a Télapóhoz. A jóságos Télapó sétát tett a gyerekekkel községünk utcáin, illetve egy másik tagóvodánkban buszki­rándulásra invitálta őket. Ün­nepségünk hangulatát tovább fokozta Túri Tímea gitárjátéka, s a gyerekek legnagyobb örö­mére, a diákok lelkes kis csa­pata - jelmezbe öltözve — két mesét mutattott be. A gyerekek kacaja, tapsa, vidám nevetése köszöntötte a mesejáték szerep­lőit, akik a Ruhaipari Szakkö­zépiskola és Ipari Szakmunkás- képző Intézet diákjai voltak. A százötven óvodás és neve­lőtestületünk nevében ezúton is köszönöm a középfokú oktatási intézmény vezetőinek támoga­tását; a lelkes diáklányoknak, hogy felnőttes komolysággal, kedvvel és vidámsággal, nagy-nagy örömet szereztek a gyerekek. Szabó Balogh Etelka intézményvezető óvónő Új szász Abban egyetértünk, betelt a pohár Engedjék meg, hogy az Egy­ütt a farkas és a bárány című, november 23-i levélre, melynek szerzője Csömör András, egy pár gondolattal reagáljak. Tisztelt Csömör András Úr! Mint egy "a vén szaros MSZMP-sek közül — bár nem érzem, hogy az lennék —, az írásából úgy ítélem meg, hogy enyhén szólva, baj van az Ön memóriájával. Elfelejtette, hogy a fasizmus által kirobban­tott második világháború után a romokban hevert országunkat a"szaros MSZMP-sek" rövide­sen újjáépítették — a becsületes és az országukhoz hűen maradt nép együttes akaratával. Fogalomzavarban szenved, amikor azt írja, hogy "...a kom­munisták arcátlan nyilvános rablása, privatizálása, pozíció­harca, amivel lépten-nyomon találkozik az emberiség".Ön kedves uram, összetéveszti a kommunistákat a köpönyegfor­gató, múltat visszasíró, az "át- kos" Kádár rendszer pártfogolt- jaival. Azokkal, akik mindenkit eltaposva igyekeztek a szocia­lista rendszer minél magasabb fokára feljutni, és a hatalmuk­kal visszaélve, különböző mó­don, eszközökkel azt a társa­dalmat - nyugati segítséggel megdönteni. On arról is megfeledkezik, hogy a "pufajkásokból, AVH-sokból álló csavargók" közül '56-ban nagyon sokat meggyilkoltak, az útszéli fákra felakasztottak; hogy a munkás- osztály és a szegény parasztság szövetsége nélkül Ön sem tu­dott volna (3 százalékos kamat mellett) lakást építeni magának vagy a családjának. De a "régi MSZMP-sek" nélkül a tanyavi­lág nagy része még ma is gyer­tyával vagy lámával világítana; a kényelmes személykocsi he­lyett még ma is a rázós, lőcsös kocsival közlekedhetne. E té­nyeket sorolhatnám tovább. Nem ismerem a származását, anyagi helyzetét, de egyben biz­tos vagyok: mégpedig abban, ha Ön az ún. alsó réteghez tartozik, akik közül már sokan nem tud­ják a gáz, víz, villany, szén árát megfizetni, gondot okoz a napi fél liter tej, kenyér megvétele, akkor rájön, hogy nem is az MSZMP-sek rabolják ki az or­szágot. Ha netán Ön is az új gazdagokhoz tartozik, akkor meg illendő lenne önkritikát gyakorolnia. A sok vélemény- különbség ellenére abban egye­tértünk, hogy betelt a pohár. Végezetül: ha augusztus 21-én részt vett volna az MSZMP jászberényi rendezvé­nyén, a saját szemével győződ­hetett volna meg arról, hogy ez a hivatalosan bejegyzett és egyre népszerűbbé váló párt nemcsak "vén szarosokból" áll, hanem egyre több azoknak a fi­ataloknak a száma, akik már fel­ismerték, hogy a 90-es választá­son félrevezették, becsapták őket, és a munkáspártban látják a csapdából kivezető utat. Kedves Uram! Ön azt írja, hogy Jászkiséren még mindig a kommunisták vannak a külön­böző vezetői beosztásban. Is­meretlenül merem állítani, hogy közülük egy sem volt és ma sem meggyőződéses kommunista. Ezt könnyen beláthatja, ha megnézi, ki, melyik pártnak a tagja. Tisztelettel: Páldeák László Jászberény Hozzászólás cikkeinkhez A teljesség kedvéért A szegény könyvtárnak sze­gény az egere — Könyvtámé- zőben Tiszavárkonyban című cikkhez az alábbiakat fűzöm: ABC áruházunk fő feladata és üzletpolitikája a község alap­ellátásának biztosítása. Ezért ta­lálható üzletünkben bödön, vö­dör, füstcső és sok más egyéb, így vevőinknek nem kell utaz­niuk Szolnokra vagy nagyobb településre érte — megtakarítva a nem kevés buszköltséget. Rendszeresen árusítunk köny­vet -— évente 140— 160 ezer fo­rint értékben —, a Horizont Könyvkereskedés segítségével. A cikk írásának időpontjá­ban, november 27-én érkezett az újabb könyvszállítmány (a szállítólevél másolata mellé­kelve). A maradvány-könyve­ket mindeden szállítás előtt el­készítjük 4s visszaküldjük. Az üzletben ezért nem volt látható egy könyv sem. Készletgazdál­kodásunk függvényében a to­vábbiakban is rendszeresen for­galmazunk könyvet, sőt a vá­lasztékot bővíteni kívánjuk. A hiteles tájékoztatás érde­kében: Ha az utcán két-három embert megkérdeznek, nem biz­tos, hogy bárki is hű képet kap a község egészéről. Ugyanúgy elvárható az is, hogy az újságíró — ha hitelesen karja tájékoz­tatni az olvasókat, mindenre ki­terjedő információt az ABC ve­zetőitől kérjen. Nem mindegy számunkra, hogy milyen véle­mény alakul ki az emberekben az ÁBC-ről. Magam és munkatársaim ne­vében is mondhatom: reméljük, nincs messze az az idő, amikor az alapellátás fogalmába a könyv is beletartozik. Szabó András az 519. sz. ABC Áruház vezetője 1992. december 10., csütörtök Küldjön egy képet! Ötven évvel ezelőtt Gabonacséplés, szőlőszüret a felejthetetlen élmények kö­zött, az 1930-as 40-es évek­ben. Abból az időből, amikor a kis- és középparaszt terme­lők napjai boldogan, vidáman teltek, mert tudták, hogy a fá­radságos munkájuk után saját maguk takarítják be a gyü­mölcsöt. Sajnos eljött az az idő is, amikor a megtermelt javakat az egyéni gazdának lopnia, dugdosnia kellett — a fékte­len beszolgáltatás, padlássöp­rés miatt. Aztán pedig arra kényszerítették a dolgozó pa­rasztságot, hogy tagosítással adja le a földjét (ingatlanát, ingóságát) az államnak, a termelőszövetkezetnek. Mi, egyénileg gazdálkodó parasz­tok, akik a legsúlyosabb idő­szakban is helytálltunk — úgy beadásban mint az adófize­tésben, sírva búcsúztunk a régi, hagyományos munkásé­letünktől. A fényképek alapján is visszaemlékezve a pártura­lomra, elvesztettük bizalmun­kat, erőnket, egészségünket. A túlélők kevés nyugdíjjal gondolnak azokra a régi vi­dám és boldog napokra, évekre, amikor a saját földjü­kön dolgozhattak. Kérem a jövő nemzedékét, fiainkat, unokáinkat, hogy él­jenek most a rendszerváltás adta lehetőséggel. Ehhez kí­vánok bizalmat és jó munka­kedvet. Halász János Jászberény (Olvasónk két képet kül­dött, a szüretről készült felvé­telt adjuk közre.) A károsultak között Két levélből idézünk, amit a Munkanélküliből ismét munka- nélküli című, november 21-i írásunkra kaptunk: A Bajai Munkanélküliek Ka­ritatív Egyesületétől — az egri, tiszafüredi, hevesi, szeghalmi társaimmal együtt — én sem kaptam fizetést, illetve mind­össze egy alkalommal 5000 fo­rintot. A károsult kollegákkal összefogva, írtunk dr.Schams- chula György politikai államtit­kár úrnak, valamint a bajai ön­kormányzatnak is. A helyzet egyelőre változatlan, azaz számtalan telefonálgatás és le­vél után nekem sikerült meg­szabadulnom az egyesülettől, így ismét munkanélküli vagyok. Egyébként a MESZI hozzáál­lása, aki közvetítette ezt a mun­kahelyet, rendkívül passzív volt! Dékány Péter Kisújszállás * Kezembe jutott az Önök lapja, melyben olvastam, a Munkanélküliek Karitatív Egyesületével kapcsolatos cik­ket. Megemlítem, hogy velük szemben 73.227 forint (munka­bér és gépkocsihasználat) a kö­vetelésem, melyből november 12-én összesen 5000 forintot postáztak — munkadíjként. Tu­domásom szerint az országban ez az ügy legalább hetven em­bert érint. A napokban küldtek egy le­velet, hogy három hónapon be­lül megkapom a fizetést, azt, amivel augusztus elsejétől tar­toznak. Megjegyzem, a munkaügyi bírósághoz fordultam (közös megegyezéssel, novemberben megszüntettük a munkavi­szonyt); az első pillanattól kezdve ajánlott levélben leve­leztem a központottal, illetve ez egyoldalú volt, mert ők írásban szinte soha nem válaszoltak, csak telefonon hitegettek. Felté­telezzük, hogy a már említett cég a saját hasznára dolgozott. Petri Erzsébet Szeghalom E felvétel a szolnoki, Nyúl utcai óvodában készült — Télapóra várva. (Beküldött kép.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents