Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-30 / 282. szám

*? 1992. NOVEMBER 30. Sportextra 7 Sakkcsapatok Európa-bajnoksága Debrecenben Portisch remizett Kaszparovval Gens una sumus - egy család vagyunk - ez a Nemzetközi Sakkszövetség jelmondata. He- vessy József Debrecen polgár- mestere e szavakkal nyitotta meg éppen tíz nappal ezelőtt a Köl­csey Ferenc Művelődési Központ színháztermében a tizedik férfi és az első női sakkcsapat Európa- bajnokságot. A Hajdú táncegyüt­tes bemutatta Erkel Ferenc (talán kevesen tudják, hogy a XIX. szá­zad zseniális muzsikusa kora egyik legjobb sakkozója volt) Pa­lotását, majd Campomanes a FI­DE elnöke zárta a szónoklatok sorát, aki történelmi jelentőségű­nek nevezte az EB-t, mivel azon első ízben nők is szerepeltek. Negyvenkét férfi és harminc- nyolc női csapat foglalt helyet naponta (tegnap délutánnal bezá­rólag) pontban 15. órától az Aranybika Szálló (Hajós Alfréd olimpiai bajnokunk tervezte) ter­a magyar szövetség­gel támadt újabb nézeteltérése miatt. „Nagyágyúkban ’ ’ így sem volt hiány. A legnagyobb vitatha­tatlanul a szófukar vi­lágbajnok Garri Kaszparov volt. Folytatva a sort, ki kell emelni a svájci színekben asztalhoz ülő Korcsnojt, a ju­goszláv Ljubojevi- cset, az ukrán Ivan- csukot, a liliputi Lé­kó Pétert (múlt hét­fői számunkban nyi­latkozott az Új Nép­lapnak), a két angolt, Shortot és Speel- mannt, de említhet­nénk a nő létére a fér­fiaknál induló svéd Pia Cremlinget. Szombaton az utol­só előtti Portisch derűsen várja a világbajnokot ötvenes évek vége óta éljátéko­sunkként számon tartott Portisch- tól kitelik minden. Akár egy meglepetés is. Mindenesetre fel­áll, zsebre dugott kézzel körbe sétál a színpadon. Később Kasz­parov ugrik föl és beleles Short partijába, mintha segítséget vár= na. Nem, az nem méltó Visszaül, lép, könyvel. Minden lépésükről tudnak az értíeÚőaŐK, a számukra kifüggesztett nagy­méretű táblán azonnal elemezhe­tik az öszecsapás mozzanatait. Közülük valaki (bizonyára szak­értő) úgy véli, Portisch legalább döntetlenre jó. Igaza lett, a sokat tépelődő Kaszparov kezet ráz el­lenfelével, nagy levegőt vesz és megkönnyebbülten lafújja ma­gát. Portisch nem igazán boldog, nyerni szeretett volna. Hogy mi­ért nem sikerült, azt az elemző szobában valószínű később meg­tudta. Az EB végeredményét hol­napi számunkban közöljük. Verőczi Zsuzsa Pia Cremlinggel mérkőzik meiben, hogy a sorsolás szerinti párosításoknak megfelelően, úgynevezett svájci rendszerben gyűjtögessék a pontokat. A győz­tes nem két, illetve a döntetlenül mérkőzők nem egy pontot kap­tak, hanem a mattarány számí­tott. Hatórás játékidő alatt a férfi­csapatok négy, a nőiek kéttagúak voltak egy-egy tartalék nevezése nem volt tiltva. A magyar férfi A-válogatottal Portisch, Cser­nyin, Adorján és Csőm alkott- ta, a hölgyek Mádl, Verőczi, ■(Ivánka) összetételben szere­peltek. Polgár Judit és Zsófi csupán egy kis versenyen kívüli sneilezésre ugrottak le a cicis városba. Indulásukat mened­zser-édesapjuk kontrázta meg napon a Kaszparov-Portisch sztárjátszma volt a sláger, a kíváncsisko­dók jobbára a két ki­válóság asztala körül figyelték minden mozdulatukat. Pontban háromkor megszólal a gong a Bartók teremben, ami azt jelenti, elkezdődött a küzdelem vala­mennyi színhelyen. Kivéve egyet. A szín­padon helyet foglaló első táblások első asz­talánál Portisch egy darabig egyedül me­red a pepita táblára, mert a király, a világ­bajnok, a sakkfeno- mén, az örmény szár­mazású orosz csak 15.06-kor jelenik meg az ajtóban. Ha lehet, még nagyobb csend árad szét a termen, Garri pedig sötét nad- a szokásos barna zakójában és kék ingében (ezúttal nyakkendő nélkül), végig fekete cipőjének orrát szugerálva vé­gigrobog a „földszin­ti” asztalok mögött, aztán határozott lépé­sekkel dobbant a fa­lépcsőkön és nyújtja jobbját. A kezdeti „to­logatások” után mint­ha Portisch lenne a nyugodtabb, Kaszpa­rov több esetben fülei­re tapasztja tenyereit, koncentrál. Mintha bi­zonytalan lenne? Nem Viktor Korcsnoj a svájci színek képvisele­illik hozzá, persze az lében N.L Fotók: Horváth Katalin ragban, Birkózás egy sportágért Beszélgetés dr.Skultéty Sándor címzetes államtitkárral A második legsikeresebb sport­águnk - Farkas Péter és Repka Attila jóvoltából is - a birkózás. Pénteken délután tisztújító ülést tartott a Magyar Birkózó Szövet­ség elnöksége, ahol a sportág je­lesei mellett dr.Skultéty Sándor köztársasági megbízottat válasz­tották dr.Hegedűs Csaba elnök egyik helyettesévé. Az elnökségi ülést követő sajtótájékoztató vé­geztével beszéglettem a címzetes államtitkárral.- Ónt nem a hivatala, hanem a birkózó múltja miatt választották erre a tisztségre. Hallhatnánk va­lamit a szőnyegen eltöltött évei­ről?- Abonyban 1955-ben ala­kult a birkózószakosztály. Az alapítója az édesapám volt. Szegeden, mint tanítóképzős diák, Matura Mihály és dr. Papp László keze alatt nevel­kedett. Én, mint 10 éves gye­rek szinte kötelezően jártam az edzésre - és ez közel 20 évig tartott. Előbb verseny­zőként, majd edzőként tevé- tenvkedtem az abonyi birkó­zó, (sportban. Apám súlyos közlekedési balesetet szenve­‘ cletC és nem tudta vállalni a gyakorlati munkát, akkor én. mint tékozló fiú folytattam az edzői ténykedést. Azért mondom, hogy tékozló fiú voltam, mivel engem a sport mellett lekötött a tanulás, ké­sőbb a munkám, amit nem Abonyban végeztem, így amikor éreztem, kevés az az idő, amit az edzői hivatásra tudok szánni, odébbálltam.- Vegyük számba a versenyző­ként elért eredményeit.- Több országos versenyt nyer­tem, sőt országos ifjúsági bajnok is voltam. Győztem le későbbi olimpiai bajnokot, Európa bajno­kot és világbajnoki érmest. Ifjú­sági koromban megvertem a sze­gedi Kovács Sándort, aki később Európa bajnok lett. Méghozzá nem is tussal kerekedtem felül, hanem 6:1-es pontozással. Stock­meistert, Rostockból 2:1-es pon­tozással győztem le Dabason egy nagy versenyen. Ekkor pedig én már kimondottan amatőr voltam, mert a tanulás mellett birkózgat- tam. Sajnos, az a korosztály „lyu­kas” volt, amelyikkel én komo­lyabban tudtam volna odahaza edzeni. Nevelőedzőként a legna­gyobb sikerem Petrezselyem An­tal, aki olimpiai hatodik helyezett volt, ma pedig a Fradinak az edzője. A tanítványaim közel 20 magyar bajnokságot nyertek. Sándor Tibor négy országos baj­noki címet hozott, de csak azért ennyit, mert több bajnokságon nem indult.- Szenteljünk külön fejezetet Varga Jánosnak, aki a legtöbbre vitte az abonyi birkózók közül.- Varga János lehetne Skultéty János is, mert apám nevelte, és nálunk valóságos családtagnak számít. Apám keze alatt lett négyszeres magyar ifjúsági baj­nok, mint abonyi birkózó lett Jo- kohamában, a vébén ezüstérmes, és utána került a Budapesti Hon­védhoz. Ekkor lett világ-, olim­piai- és Európa-bajnok. Fényes diadalút volt az övé. Kár, hogy napjainkra a befejezés nem sike­rült; elég mostohán bánt vele a sors, és címeihez méltatlanul él. Nem az ő hibájából. O volt az a sportoló, aki ragaszkodásból, az edző iránti tiszteletből generáci­óknak adhatna leckét. Minden nyilatkozatát így kezdte: „Apám, Skultéty Sándor...” Azt litvánom jajinden rnaavar edzőn«® hogy Trtyan tanítványa legyen, mint ő.- Egy sportfunkció nyilván sportos életvitelt is követelne. Mi­kor van ideje erre az államtitkár­nak? __- Én minden reggel 5 órakor kelek, mert amit 1990-ben vál­laltam a hivatalba lépésemkor, maradéktalanul teljesítem. Abonyban lakom, és onnan úgy érek fel Budapestre, vagy éppen Salgótarjánba, hogy nem utolsó­ként lépek be az irodába. Általá­ban én vagyok az, aki viszont utoljára csukom a kaput. Ebbe az időintervallumba kell nekem bele szorítani némi teniszt, vagy vadá­szat címén végzett termé­szetjárást. Én amolyan bakancsos ember vagyok; előfordul, hogy az erdőben veszem észre, hogy a puskát nem vittem magammal. Nem vagyok ennyi mozgással bevédve az infarktus ellen, az biztos. A 32 nap szabadságomból még megvan 22, így egy teljes napos sportoláshoz kiveszek be­lőle egyet-egyet. Birkózni már biztosan nem fogok, ha felmen­nék a szőnyegre, kezem, lábam kitörném anélkül, hogy bárki is hozzám nyúlna. Egy 47 éves em­bernek ettől a sportágtól el kell búcsúzni. Szerencsére vannak szelídebb sportágak, melyekre megpróbálok egyre több időt sza­kítani.- Az Ön fia örökölte a birkózás szeretetét?- Egyetlen évig tudtam a sző­nyegen megtartani, most a szol­noki Olajbányászban kosárlabdá­zik, és erre nagyon büszke. Nagyra nőtt, hasonló ellenfelet nem talált, így a sikerélmény hí­ján a palánk alatt kötött ki.- Ha olvassák hírét ennek a most kapott méltóságnak a sport­vezetők, nyilván nagyobb szám­ban és nagyobb bizalommal fog­ják Önt keresni. Tud-e majd ne­kik segíteni?- En ma az elnökségin meg­mondtam, melyik nap melyik órája lesz az, amikor a sportveze­tői munkámat végzem. Másrészt nem hiszem, hogy a sportvezető­ket meglepi az én sport iránti el­kötelezettségem. Hiszen a szű­kebben vett birkózósportban azért én ismert ember voltam. Egyébként amikor az Olajbá­nyász országos bajnokságot nyert, én kerestem meg őket, hogy Boros Lajos önkormányzati elnök úrral közös fogadást kívá­nunk adni. Egyszóval megpróbá­lok elémenni a problémáknak. Aztán menedzselem erőmhöz mérten a Jászberény jégkorong­csapatát - egyszóval nem ér vá­ratlanul senkit az én megválasz­tásom.- Ón résztvevője volt a Lehel- ij'adi jégkorongcsatának, mely jklbeszakadt$Mint néző wtyetér- Wtt ezzel?- Semmiképp - és ezt nem el­fogult szurkolóként, hanem poli­tikusként és sportvezetőként is mondom. Kimegy ebben a fe­szült társadalmi helyzetben pár ezer meggyötört ember a mérkő­zésre, van egy hely, a lelátó, ahol kikiabálhatja magát, és akkor a játékvezető intoleranciája miatt félbeszakad ez a kemény, férfias játék. A döntés engem elszomo­rított.- A kérdés talán közhely, de megkerülhetetlen: mit adott Ön­nek az évtizedek során a sport?- Ha végighallgatok egy pa­naszáradatot, amelynek az első mondatánál tudom, hogy megoldhatatlan, ezt is a sportnak köszönhetem. Amit Coubertin az Oda a sporthoz című költemé­nyében megírt, annak szinte minden szava shakespearei idézet. Mert ilyen a sport! Jellemet for­mál, erkölcsöt ad, a má­sok megbecsülésére ne­vel. Az általános iskolás sport ennek ellenére a mélyponton van, a közép- iskolás sportról nem be­szélhetünk, az egyetemi sport pedig nulla. Ebből kell egy magyar társadal­mat felépíteni. Azért az az ember, aki a birkózósző­nyegen egy vereség után tud gratulálni, az az élet­ben is jobban viseli a „gyűrődést”. A sport jel­lemformáló funkciójának semmivel nem pótolható helye van a társadalomban. A barcelo­nai olimpia mégis szomorú olim­pia volt számunkra. A magyar sportolók egyik legszebb ötkari­kás eredménye volt - és mégsem tudtunk igazán örülni. Hol volt az 1952-es arany vonat, amikor a versenyzőket fogadta az egész ország. Papp Laci ezreknek ma­gyarázta később, hogy ütötte ki a kétméteres néger Webbet. Én azért próbálok dolgozni, hogy a sport a nagy közös örömünk for­rása legyen!- Talán baj van a fiatalok elé állított ideálokkal is.- Valóban: én szeretem a ze­nét, a legmodernebb együtteseket is szívesen hallgatom, de egy Damyi Tamást, Egerszegi Krisz­tinát nagyobb hittel állítanék a fiatalok elé, mint egy agyonteto­vált rockmuzsikust. Ott van Ma­gic Johnson, aki AEDS-beteg. Más a helyében már régen felad­ta volna az életet is. És ő nem a halálra készül, hanem a sportra. Hát ezek a mindennapok csodái. És félő, hogy elmegyünk ezek mellett a nagyszerű emberi pél­dák mellett.- A parlament éppen most sza­vazta le a sport vállalkozói mece­natúráját, pedig az adóból leírt sporttámogatás talán segíthetett volna.- Ezt én is sajnálom. Szerintem az eljárási szabályokat kellene úgy rendezni, hogy ne adjon le­hetőséget a svindlire. Ha a ma­gyar birkózósportra összeszed­nénk 30 millió vállalkozói forin­tot, nem fordulnánk az országos sportvezetéshez. Ki spórolna te­hát rajta? A költségvetés. Az ön- kormányzat sportra szánt pénzei is mehetnének a segélyezés alap­jába - egyszóval a parlamenti döntés érthetetlen a számomra is. Aki nemmel szavazott, az nem látja a magyar sport jövőjét, és azt a fontos társadalmi küldeté­sét, amit be kell váltania!- Köszönöm a beszélgetést, és viszontlátásra a sportpályán. & ^ Palág^l Béla

Next

/
Thumbnails
Contents