Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-07 / 263. szám
Jász-Kun Kakas Kanadában - magyarul Az utóbbi időben az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a magyar ember a világ bármely pontján jobban feltalálja magát, mint idehaza. Hallottam magyar misszionáriusról, aki kannibálokat főzött meg, az a hazánkfia pedig már élő klasszikusnak számít, aki Alaszkában hűtőgépet, az egyenlítő környékén pedig meleg láb- ravalót adott el nemzetgazdaságnyi tételben. Azért a kanadás magyar sem akárki! Néhány szárnyaló karrierhez meglehetősen furfangos módon szerezték meg honfitársaink az induló tőkét. Nekem fölöttébb tetszett Joe Kovács története, így menten tovább is adom. A torontói magyar egy péntek délutánon bement a legelőkelőbb autószalonba és ötezer dolláros gépkocsit vásárolt. Mivel pénz nem volt nála, csekkel fizetett. Az eladónak pénteken délután már nem volt módja meggyőződni arról, vajon van-e fedezete a csekknek, így némi kockázatot vállalva odaadta a járművet. Joe Kovács szombaton reggel egy használtautó-kereskedőhöz hajtott, és négyezer dollárért kínálni kezdte az alig ötven kilométert futott autót. A kereskedő gondolkodott, mérlegelt és mert közben bűncselekményt is szimatolt, értesítette a rendőrséget. Joe Kovács pedig elegáns szmokingjában, lakkcipőjében, csokornyakkendőjében várt a pénzére. A kereskedő helyett aztán a rendőrség érkezett. Emberünk futásnak eredt, a rendőrök a nyomában, végül a zsaruk kemény markokkal szorították a falhoz, miközben a szmokingról repültek a gombok, reccsent a szövet és a kiabáló, ellenkező gyanúsítottat a szerv az összecsődült tömeg sorfala között megbilincselve a Yardra szállította. Hétfőn kezdődött a kihallgatása. Joe Kovács az iránt a törvénycikkely iránt érdeklődött, amelyik megtiltja, hogy valaki új autót használtként értékesítsen akár másnap. Ilyen paragrafus természetesen nem volt, de nem is ez izgatta a rendőrök fantáziáját: a kis furfangosok arra voltak kíváncsiak, hogy a bemutatott csekknek van-e a bankban fedezete? Mily nagy volt a meglepetésük, amikor kiderült, hogy a kontót a pénzintézet rendbenlevő- nek találta. Joe Kovácsot sűrű bocsánatkérések közepette akarták szaba- donbocsátani, ám ő azt mondta: - Nem addig van az! És perelni kezdett: Ötvenezer dollárt követelt a rendőrségtől szabadságjogainak indokolatlan korlátozásáért, az erőszakért és a meghurcolásért nagyközönség előtt, és ugyanennyire taksálta azt a hitelrontást, amit vele szemben a használtautó-piac tulaja elkövetett oktalan bizalmatlanságával és a rossz hírének keltésével. A bíróság mindkét helyről megítélte neki a pénzt. Joe Kovács ma dúsgazdag, sikeres üzletember. A magyarok egyébként pompásan érzik magukat Kanadában. Mondhatni, élnek, mint hal a vízben. Az identitászavarukkal sincs baj: egyesek tudni vélik, hogy az első magyar Vörös Erik vikingjeivel lépett Amerika földjére, erre azonban nincs kézzelfogható bizonyíték. De arra már igen, hogy Kolombusz után alig kilencven évvel Budai Parmenius István járt egy expedícióval a tengerentúlon. A lőcsei szűcs, Cassander András pedig kifejezetten Kanadából szállította haza a szőrmét. Szegénynek nem volt szerencséje: a Rákóczi szabadságharc alatt labancok bújtak meg a raktárában, mire a kuruc indíttatású mester gondolkodás nélkül rájuk gyújtotta az épületet. A labancok megtapasztalhatták, milyen meleg tud lenni a szőrme... Ha megvan az identitás, már csak a nyelven kell változtatni. Ennél mi sem könnyebb: Ontario államot a magyarok oltári jónak mondják, és ahová vadászni járnak, Saskatchewan - pontosabban magyarul: száz kacsa van. A szomszéd tartomány Manitoba, mi sem természetesebb, hogy ez azt jelenti miszerint a tóban „mani" van, csak ki kell venni belőle. A hétköznapi nyelvben is fellelhető a magyarosítás. Egy színházba induló házaspár szebbik tagjától hallottam: - Káréval megyünk apukám, vagy taxival? Végül a care mellett döntöttek, és autóba ültek. Persze, van szerencsétlen sorsú magyar is Torontóban. Összebarátkoztam azzal az ezermesterrel, aki házasságának hajójából kipottyan- ván egy raktárban húzza meg magát. Hogy mire vár? Arra, hogy Kanadában is legyen egy '56 - mondta halál komolyan. És akkor hazadisszidál. Palágyi Béla i Jász-Kun Kakas
