Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-07 / 263. szám
Jász-Kun Kakas Fiú és lány Sablonok Két ifjú nő ismerkedik a terhesgondozó várójában. Először ki-ki beszámol hogylétéről, majd arról, hogy mit szeretne: fiút vagy leányt.- Fiút - jelenti ki határozottan az egyik. - Az kevesebbet nyafog, jobban kiismerhető, egyenesebb.- Lányt - ábrándozik el a másik -, mert ragaszkodóbb, és szépen lehet öltöztetni.- A fiú hamarabb önálló.- A lány segít odahaza. S így vitatkoznak, míg sorra nem kerülnek. Még a világon sincsenek, és máris „ismerik” jó és rossz tulajdonságaikat - amelyeket nemük hordoz - és a rájuk leselkedő „veszélyeket”. Ebben az előrelátásban nincs gondolkodásra szükség, a sablonok készen vannak, tartósak, évezredeket kiállottak már. Ha a lánygyerekre vágyódó asz- szony fiút szül, a fiút remélő pedig lányt, akkor azokkal az érvekkel bizonyítják szerencséjüket, boldogságukat, amelyeket a másiktól hallottak. Szereposztás A kisfiú még nem tud beszélni. Megtalálja anyja ajakrúzsát és összemázolja vele az arcát. .filézd, indiánt játszik!” - mondják az elragadtatott szülők. Ha a lány cselekszi ugyanazt: ,,Kész nő!". A kisfiú lecsavarja a baba fejét. „Érdeklődik, kutat' ’. Mit is kezdene különben egy babával? Ha a lány fejezi le a babát: „Kíváncsiskodik a buta, most nincs mivel játszania.”. A fém építőjáték „nem való egy lány kezébe”, a babakonyhán, a kislábasban „egy fiú nem kevergeti a rántást’ ’. A lány tegye le azonnal a harapófogót, még becsípi az ujját, a fiú pedig a varrótűt, még kiszúrja a szemét. Elesik, felhorzsolja a térdét, egyaránt bőg lány és fiú. A lányt babusgatják: „Anyu megpuszilja (megfújja), ugye, már nem fáj?” A fiút oktatják: ,,Katona dolog, ilyesmiért csak lányok sírnak.” A lány, hogy anyjának örömet szerezzen, elismeri, hogy már nem fáj, a fiú pedig tudomásul veszi, hogy nem bőghet, mert ő több, mint a lány. .file egyél ilyen csúnyán, össze - maszatolód a ruhádat, és akkor nem leszel szép” - inti a mama a kislányát. Mi másra gondoljon a gyerek: a lány a ruhától szép, és mi lehet fontosabb a ruhánál és a szépségnél? Ha pedig a kisfiú csöpögteti le levessel az ingét, felsóhajt a mama: „Miért nem tudsz vigyázni? Örökösen moshatok rád.” A fiú megtanulja, hogy őrá mosnak... A játszótéren Pista fejjel nekiront Zsuzsinak, s az ráüt. Zsuzsit így neveli a mamája: „Egy lány nem verekszik, te csak szólj anyunak, ha valaki bánt téged.” Pistinek és Zsuzsinak már formálódik egymásról a véleménye: A fiúk verekedések. A lányok árulkodósak. Még nem érték el az óvodáskort, és íme, mind a fiúnak, mind a lánynak kiosztották a hagyományos szerepet. (Kovács-Osvát: Nemcsak illemtan) Osztozunk az örömötökben... A fiatal pár gyereket vár. Elújságolja. Ilyenkor az egyik ember azon buzgólkodik, hogyan lehetne segítségükre, másik pedig illedelmesen gratulál, és az jár a fejében: „Velem mi lesz?” Olvassuk a gondolataikat: A munkatársak. A feleségé: „Ezentúl helyette is dolgoznunk kell. Csak nem akar három évig otthon maradni?” A férjé: „Eggyel több ok, amiért elkéredzkedik.” A főnökök. A feleségé: „Már megint kiesik egy létszám, hogy teljesítem így a tervet?” (Embert létszámnak nevezni különben sem illik!) A férjé: „Még egy dolgozó, akit nem lehet itt fogni túlórázni. Micsoda munkaszervezés: miért köt le egy csecsemő két szülőt?!” A szomszédok: „Vége a nyugalmunknak.” (A más gyereke hangosabban bőg.) A két nagymama: „Menthetetlenül befognak engem.” „T” férj, feleség, szülő Otthon a gyerek. A fiatal apa hazaszállítja a kórházból a feleségét és az újszülöttet. Hárman családdá alakultak, ketten pedig tanuló („T”) házastársakká, szülőkké. Boldogok. A barátnők kara (ha megjelenik): Hogy bírod ezt a rengeteg munkát? „T” Anya (körülnéz apró lakásán, és mintegy végszóra felsír a gyerek is): Még bírom. (Kitör rajta a fáradtság.) Barátnők: A férjed bizonyára hideg vízbe se teszi a kezét. „T” Anya: Pehögynem! Mindent együtt végzünk. Barátnők: Légyen rajta a szemed! Ilyenkor szokták az aranyosok szabotálni a házimunkát. Mindennap oszd ki a feladatát és szigorúan kérd tőle számon, különben elkanászodik. „T” Férj (hazatér, de mosolygós felesége helyett egy rossz hangulatú őrmester fogadja, aki bevásárlásra, pelenkamosára stb. vezényli.) „T” Feleség (amikor a férj a munkája végeztével leül, szenvedőén felsóhajt): Lám, már kezdi. Általános tanulság: a fiatal házasok (láthatatlan) T jelzése intse arra a közlekedésben részt vevőket: vigyázzanak rájuk! Mert van olyan házastársi karambol is, ami mások hibájából (beleszólás, ármánykodás) következik be. Egy újszülött naplója Emberke első észrevétele arról a hideg és kényelmetlen helyről, ahová érkezett;-„Milyen neveletlen ez a világ!” Azután így folytatódnak a feljegyzések: „Apa tegnap meghatottan várakozott a szülőszoba előtt, és ma már veszekszik anyával, hogy minek nevezzenek". Fiút vártak ugyanis, és megegyeztek Istvánban. Apa azt kívánja, hogy Stefánia legyek, mert Pistinek akar becézni, anya pedig azt mondja, nem hagy engem kiröhögni, különben is, majd a legközelebbi fiú lesz, ne lopjuk el a nevét. Apa erre azt mondta: „Te képes vagy arra, hogy legközelebb lányikrekkel ajándékozz meg engem,” Anya sírt. Azután jöttek a nagyszülők, és ők is elmondták a magukét. Legyek Klári, mert... Ibi, mert... Kató, mert... Erzsi, mert... Melinda lettem, hogy senkinek se legyen igaza.” „A zarándokok tömege jön a kórházba anyához és hozzám. Én nem engedem őket a közelembe. Anyám azonban sajnos nem elég határozott. Eltűri, hogy az ágyára telepedjenek. (Ezt a nővérke mesélte az én szolgálatomra rendelt személynek.) A látogatók előveszik a rántott csirkét meg a rétest, hogy egyen valamit. Attól felerősödik, és több lesz a teje. Mindenki eszik, anya, apa (hogy lefogyott az aggodalomtól szegény!) és a vendégek. Utóbbiak csámcsogás közben nevelési tanácsokat adnak. Már pályát is választottak nekem, színésznő leszek.” „Végre otthon! Azt hittem nyugalmam lesz, de előzőnknek bennünket. Sok a látogató, a lakás kicsi, és személyzetem - anya és apa - kénytelenek velük foglalkozni. így nem tudom távol tartani a vendégeket magamtól, megtapogatnak, rám tüsszentenek. Továbbra is rengeteg ennivalót hoznak. Anya alig győzi megetetni velük, ami a tegnapi megszállók adományából maradt. Kibírhatatlan sok tanáccsal halmozzák el szüléimét, amik szerencsére kölcsönösen semlegesítik egymást.” \ ___________:_______________J 14 J ász-Kun Kakas- Bezzeg a szocialista demokráciában nem volt visszadumálás! 3- Egyszerűsítettük a menetet, az ügyfél bátra^a^mSÍét?'' eevenesen a tarnak heszel! J- Csak az a baj, hogy nem tűri el az ellenvéleményt... Szélsőséges vélemény
