Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-05 / 261. szám

• • // 1992. NOVEMBER 5. ÜZLETELŐ 7 NEM SZŰNT MEG A KEDVEZMÉNY A pótszabadságról a kollektív szerződés dönt A szabadságok legutóbbi, im­máron a Munka Törvénykönyvé­ben rögzített szabályozását ndm mindenki tudta nyomon követni, így gyakran keveredik vita: kinek mennyi szabadság is jár? A másik szintén vitatott kérdés: megszűnt-e a pótszabadság? Korábban a munkaviszonyban töltött esztendők függvényében nőtt szabadságunk időtartama, ezentúl függetlenül a munkában töltött évek számától, életkorunk határozza meg a kivehető napok számát. A változtatás miértjére a törvény azzal felel: az életkor elő­rehaladtával a regenerálódáshoz mind több szabad időre van szük­sége szervezetünknek. Az alapsza­badság ideje 20 munkanap, a hu­szonötödik életévtől 21, a huszon­nyolcadiktól 22, a harminc- egyediktől 23, ettől fölfelé pedig minden második évben - egészen negyvenötéves korunkig - egy munkanappal lesz több a szabad­ságunk. Aki betöltötte a negyven- ötödik életévét, annak minden esz­tendőben 30 munkanap lesz az alapszabadsága. A híresztelésekkel ellentétben nem szűnt meg, hanem módosult a pótszabadságok rendje. A fiatalko­rúak, a kisgyermekes munkaválla­lók, a vakok, az állandóan /old­alait, illetve az ionizáló sugárzás­nak kitett munkahelyeken dolgozók pótszabadságáról rendelkezik a Munka Törvénykönyve. Eszerint a fiatalkorúaknak tizennyolcadik életévük betöltéséig 5 nap pótsza­badság jár. Ez a kedvezmény a nagykorúvá válás évében illeti meg utoljára a fiatalokat. A kisgyerekes munkavállalók (idesorolandók az édes és a neve­lőszülők is) egymás között dönthe­tik el, hogy az egy gyermek után járó kettő, a két gyermek után járó négy nap, illetve az összes többi gyerek után - együttesen - adható hat munkanap pótszabadságot me­lyikük veszi igénybe. Ez a kedvez­mény először a gyerek szüle­tésének évében, utoljára pedig a tizenhatodik születésnap betölté­sének évében jár. A vak munkavállalók minden évben öt munkanappal több sza­badságot vehetnek ki, mint a velük egykorú látók. Az egész­ségkárosító munkahelyek miatt adható pótszabadság mértékét a kollektív-, illetve a munkaszerző­désben kell rögzíteni. Ezt a döntést azzal magyarázták a törvényalko­tók, hogy az egészségre ártalmas munkahelyeken dolgozók tudják a legjobban megállapítani, hogy az adott területen melyik beosztásban hány nap is legyen a szükséges pót- szabadság. Fontos tudni: egy-egy dolgozó több címen is kaphat pótszabadsá­got, jár a gyerekek után, az esetle­ges látáskárosodás és adott esetben az egészségre veszélyes munkakör címén is.- szórna - Ferenczy Europress Fura egy világ! Szerencsét hoz? Szerencsés kezűnek mondhatja magát a 49 éves Jane Anderson a Michigan állambeli Brown City­ben, legalábbis ami a négylevelű lóherék gyűjtését illeti. 1963 óta 4333 példányt gyűjtött össze a sze­rencseszimbólumból. A városka környékén sikerült még ennél is ritkább különlegessé­gekre bukkannia: 1282 ötlevelű, 66 hatlevelű, sőt egy darab hétlevelű lóherét is őriz gyűjteményében. „Sokkal inkább szenvedély ez szá­momra, mint kikapcsolódás” - így jellemzi Anderson asszony a hobbi­ját, mely napi egy-másfél óráját ve­szi igénybe. Az igazsághoz az is hozzátarto­zik: hiába gyűjti szorgalmasan An­derson asszony a szerencsehozó nö­vényeket, különösebb szerencse még nem érte az életben. Mutasd a nyakkendőd, megmondom ki vagy? Aki a nyakkendőjét görbén hord­ja, kuszáit ember. A lazán kötött Gyűjtik a négylevelű lóherét nyakkendő mögött élet­művész rejtőzik, aki nagyvonalú és szórakoz­tató. A túl szorosra kö­tött nyakkendő viszont szigorú és önző ethberi ről árulkodik. Ezt állítja Manuel Ro­man, aki már 25 éve a Madelios párizsi divat­ház 10.000 nyakkendő­jének teljhatalmú ura. A nyakkendő kötése el­árulja viselőjének karak­terét, véli a szakember. Roman nyakkendő ja­vaslatokkal is szolgál a legkülönfélébb foglal­kozású emberek számára. „Egy bankárnak leginkább kasmír nyak­kendőt ajánlanék. Annak pedig, aki a reklámszakmában dolgozik, virágmintás vagy hatalmas csep­pekkel teli nyakkendő áll jól.” A divatos nyakkendő mostaná­ban -jó ha tudjuk - közép széles: a legideálisabb mérete 9 cm -, de 10 cm-nél semmiképpen sem lehet szélesebb, ha az illető ad magára. Veszélyes dolog balkezesnek lenni Veszélyes dolog balkezesnek lenni, és nemcsak a szó átvitt értel­mében - állapította meg az arkan- sasi egyetem egyik kutatója, dr. Charles Grahm. Az amerikai tudós a kórházak baleseti osztályainak statisztikáját figyelembe véve jött rá: az ügyeletre beszállított 761 gyerek között majdnem kétszer annyi - pontosan 1,7-szer több - volt a balkezes, mint a jobbkezes!- A balkezesek között különösen a férfiakra leselkedik veszély, mert az ő arányuk kereken kétszer akko­ra, mint a nőké - tette hozzá. Eddigi tanulmányai azt igazolták, hogy a balkezesek nem élnek meg olyan magas kort, mint a jobbkezesek, A franchise titkai A legismertebb franchise (ejtsd: frencsájz) rendszerekről szólva Haraszti Mihály, a Magyar Franchise Szövetség alelnöke kifejtette: ha Chaplin újrafogatná a Modem időket, helyszínül biztosan egy gyorséttermet választana. Ott ugyanis minden mozdulat elő van írva: hány másodperc alatt kell kiszolgálni az ügyfelet; mit kell neki mondani, ha bejön, és mit, ha kimegy. Az egyéniséget egy ilyen helyen minden­ki elfelejtheti.- Lehet az alkalmazottak számára is megfelelő motivációt teremteni?- A franchise rendszernek döntő többsége családi vállal­kozásokat tömörít, ezért a motiváció nem annyira fontos, ahol pedig alkalmazottakat kell felvenni, ott jól meg kell fizetni őket és sikeres pálya- vagy jövőképet kell eléjük vetíteni. Például a McDonald’s-nál minden más szervezet­hez képest jobbak az előmeneteli lehetőségek. Igaz, hogy amíg valakiből főnök lesz, el kell viselnie az örökösen háta mögött tüsténkedő felügyelőt, aki nemcsak azt nézi, hogy mit csinál, hanem azt is, hogy mit nem csinál.- Nem hasonlít ez egy kicsit a rabszolgatartó rend­szerekre?- Egy valódi piacgazdaságban senkit sem érdekel az alkal­mazottak lelkivilága, véleménye. Nemcsak azt kell szeretni tehát a piacgazdaságban, ami abban jó - tömött üzleteket, korszerű, gyors, udvarias önkiszolgálást -, hanem azt is, ami ezzel együtt jár: a bukás lehetőségét, a kemény munkát, a létbizonytalanságot azok feje felett, akik nem képesek meg­felelni az elvárásoknak, a piaci körülményeknek.- Ha én mégis magam kívánnék a saját vállalkozásom példáján fellelkesülve franchise rendszert kialakítani, mit kellene tennem legelőször?- Elmenni egy megbízható tanácsadó céghez, amelyik segíthet a rendszer felépítésében. Nem azért, mintha az a vállalkozás, amelyik jó alapja lehet egy franchise rend­szernek nem kiváló, hanem azért, mert aki belül van, az képtelen egy rendszert kívülről szemlélni, annak a hibáit, vagy kijavítandó gyengéit észrevenni. A saját autónkat sem tolhatjuk meg belülről. . f r u ■- Lehet-e Magyarországon valaki kizárólagos jogú licenc- gazdája (disztribútora) egy külföldi rendszernek?- Természetesen. Csakhogy akkor mindent neki kell ellát­nia, ami egyébként a rendszer eredeti tulajdonosának köte­lezettsége a saját piacán. Mindemellett adaptálnia kell a rendszert, ki kell válogatnia a megfelelő vállalkozókat, és így tovább. Ehhez azonban előbb saját magának kell meg­felelnie a feladatnak. Egy ilyen licenc megvásárlása is többe kerül, magasabb a licencdíja, és az induló tőke is. Ezért nem mindegy, hogy a külföldi piacon futó rendszerek közül melyiket választja ki az illető, továbbá hogyan szerződik a tulajdonossal.- Mi a biztosíték arra, hogy ha valami külföldön sikeres, az Magyarországon is az lesz?- Semmi. Ha az adaptációt nem jól végezték el, ha a vállalkozást nem jól készítették elő, ha nem körültekintően tervezték meg, könnyen kudarcba fulladhat a vállalkozás.- A garanciák a rendszert átadó részéről ilyenkor nem érvényesek?- Ha a szerződést jól kötötték meg, akkor igen. Külföldön a bankok anyagi garanciaként fogadják el a franchise formát, mint sikeres befektetést, ezért hajlandóak azt 70-90 száza­lékban megfinanszírozni. A világon mindenütt már az első évben az induló vállalkozások 70-75 százaléka elbukik, ám a franchise rendszereket átvevőknek legfeljebb csak 5 szá­zaléka húzza le a rolót. A siker esélyei tehát ebben az üzletágban összehasonlíthatatlanul jobbak. M.L. Háromgarasos találmány Irinyi nem gazdagodott meg Egy professzor balul sikerült kísérle­te adta az ötletet a bécsi Polytechnikum egyik hallgatójának, Irinyi Jánosnak. Miközben figyelte az idős kémiatanár bemutatóját, aki az ólom hyperoxidját hiába dörzsölte kénvirággal, Irinyi nö­vendéknek rögtön eszébe ötlött: mi len­ne, ha a kén helyett foszfort használná­nak. Valójában ebből állt a robbanás­mentes, zaj nélküli gyufa feltalálásának lényege. A korábban használt dörzsgyu- fa csak Irinyi módosításával vált ve­szélytelenné, mindannapos használati cikké. * A százhetvenöt esztendővel ezelőtt, 1817. május 17-én született Irinyi még nem volt húszéves, amikor rájött a rob­banásmentes gyufa nyitjára. Talán ép­pen fiatalságából eredő tapasz­talatlansága miatt az első jelentkezőnek igent mondott, és mindössze a foszfor árát, a három garast kérte ötletéért. A Bécsben lakó magyar, Rómer István vé­gül is hatvan forintot adott Irinyinek a szabadalmi jog fejében. Nagylelkűsége ellenére az előrelátó kereskedő meggaz­dagodott, nem úgy a feltaláló... Mindenesetre a bécsi sikeren felbuz­dulva Irinyi folyamodvánnyal fordult Pest Városa Nagyságos és Nemes Taná­csához. „Olyan gyújtófácskák készíté­sére kéretik engedély, amelyek a fellob- banáskor nem zajonganak, s kén nélkül is készíthetők, miáltal semmi szagot sem csinálnak” - írta kérelmében. Az Atheneaum 1840-es évfolyamá­nak május 12-én megjelent számában már tudósítás számolt be arról, hogy „egy nemrégiben keletkezett gyufagyá­ra van Irinyi János hazánkfiának Pesten, a Józsefvárosban, az Ősz és a József utca alsó szögletén, a Tajnay-házban, ahol a legolcsóbb és legjobb gyufákat rendelheti meg: sercegőketés zajtalano­kat, a látogatóknak pedig szabad­ságukban áll ingyencigaróra gyújtani.” Állítólag az Atheneaum idézett szá­mában jelent meg először magyarul a gyufa szó, mégpedig a német Zündhölc- zen - cündhölcli (gyújtófa) - tükörfordí­tásából és egyben rövidítéséből. Irinyi gyuszergyára a bécsinél ol­csóbban adta a gyufát. A nagy kereslet miatt emelnie kellett volna a termelést, de a konkurencia több oldalról is közbe­lépett. Rómer - a szabadalom megvásárlója- töméntelen mennyiségű gyufát szállí­tott Bécsből Pestre. A céhek pedig a mesterlegények elcsábításával vádolták Irinyit, sőt még a vidéki taplószedők is rátámadtak. Megélhetésüket féltették. A gyufa elterjedésével ugyanis fölös­legessé vált a taplógomba, amit kovával; csiholtak, hogy tüzet tudjanak gyújtani. A honi gyártmányokat annyira párto­ló Kossuth Lajos megpróbált segíteni Irinyin. Kossuth lapjában, a Pesti Hír­lapban hirdette meg a közadakozást: gyűjtsenek tízezer forintot, hogy abból egy vegyészlaboratóriummal felszerelt gyufagyárat építhessenek. A terv meg­valósulását nagyban hátráltatta, hogy a bécsi udvar nyomására Kossuthnak le kellett mondania a Pesti Hírlap szer­kesztéséről. Néhány évvel később újra kapcsolat­ba került Irinyi Kossuthtal, de nem a lapszerkesztővel, hanem a kormányzó­val. Az 1848-as forradalom kitörése után olyan vegyianyaggyárat kellett lé­tesíteni, ahol lőport is lehet gyártani. Kossuth iránti elkötelezettségéhez nem férhetett kétség, még húszévesen írta öccsének, miben látja a magyar nép'füg- getlenségét célzó, legsürgetőbb tenni­valókat. Talán bátyja nézeteit is figye­lembe vette Irinyi József, amikor társa­ival megfogalmazta a nevezetes tizen­két pontot. A könyörtelen megtorlás éveiben a két testvér börtönben várta a több évi szabadságvesztésről szóló ítéletet, azonban egy rendkívüli amnesztiának köszönhetően csak néhány hónapig ra­boskodtak. Irinyi birtokán próbált gazdálkodni, nem sok haszonnal. Élete utolsó évei­ben teljesen visszavonultan élt, régi könyveit, írásait lapozgatta. Annak ide jén az 1840-es évek elején Hermann álnéven próbált híveket szerezni a nyelvújításnak, az általa kitalált műsza­vak - oxigén: éleny, hidrogén: légeny, szilícium: kovany, foszfor: villany - fe­ledésbe merültek. Csak 1895-ben bekö­vetkezett halála után kezdték a feltalá­lók között emlegetni. Egyre többet idézték hitvallását: „Egyedül az igaz­ság győzhet, s azt csak a kutatás útján lehet megtalálni; a természet felett úgy szerezheted meg uralmadat, hogy meg­ismered.’ ' Szabó Margit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents