Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-05 / 261. szám
1—Nagyvállalatok - nagy bajban... NEGATÍV CSÚCSOK A GÉPIPARBAN - KIÚT: TERMÉK ÉS PIACVÁLTÁS Az idők - és a követelmények - változása az ipar egészén belül legérzékenyebben gépiparunkat érintette. Azt az ágazatot, amelyet az elmúlt 20-25 esztendőben a túlcentralizáltság, a fokozatosan avuló termékszerkezet és a keleti piacok felé fordulás stratégiája jellemzett. S amelyben békésen egymás mellett élt a nagy hányadában elavult géppark a korszerű technológiával. Mindezen túl a gépiparon belül is meglehetősen egyenetlenül alakult a fejlettségi szint: a nemzetközi színvonaltól legjobban a tartós fogyasztási cikkeket előállító vállalatok maradtak le. A jelentősebb szervezeti átalakulás 1990-91-ben kezdődött meg, s a múlt év végén bejegyzett mintegy 5.800 önálló jogi személyiségű gépipari szervezet közül több mint 4.500 kft. volt, a részvénytársaságok száma pedig meghaladta a 110-et. Igaz, közülük sok még részben vagy egészben állami tulajdonban, tehát a privatizálás előkészítő szakaszában volt. Megkezdődött a nagyság szerinti átalakulás is: tavaly a gépipari szervezetek - a fő profiljuk szerinti besorolás alapján - csaknem 61 százaléka foglalkoztatott 21 főnél kevesebbet; mintegy 19 százalékuk 21-50, 15 százalékuk pedig 51-300 főt. így az „igazi”, 300-nál több embert alkalmazó nagyvállalatok aránya már csupán körülbelül 5 százalék, amely egyébként az ágazat legnehezebb helyzetben levő része. A gépipar 1991-es „teljesítménygör- béje” azt mutatja, hogy belföldi értékesítése egy év alatt csaknem 38 százalékkal csökkent. A visszaesés elsősorban a közlekedési eszközök gyártásában bekövetkezett csökkenésnek tulajdonítható - e termékek hazai értékesítése fele sem volt az előző évinek. Viszonylag a villamosgép- és készülékipar veszített legkevesebbet a hazai piacon: forgalma „csak” mintegy egyharmadával maradt el az 1990-estől. Ebben az ágazatban azonban tevékenykedik néhány olyan gyár, amelynek átalakulása és privatizálása külföldi tőke igénybevételével kezdődött meg. Ezek minőségben és árban is versenyképes termékekkel tudtak a hazai fogyasztók elé lépni, akik pedig számottevő - s az itthon készült termékeknél gyakran nem is drágább - import-választékot találnak a boltokban. A gépipar 50 főnél többet foglalkoztató közép- és nagyvállalatainak termelése tavaly - 1990-hez képest - csaknem 35 százalékkal, 1988-hoz viszonyítva azonban 45 százalékkal csökkent. Legkedvezőtlenebbül ebben a kategóriában is a közlekedési eszközöket gyártó vállalatok helyzete alakult: termelésük 1988-1991 között több mint 61 százalékkal csökkent. A rohamos hanyatlás tendenciája esetükben évek óta megfigyelhető; jellemző például, hogy míg 1988-ban 12.350 autóbuszt gyártottak, 1991-ben már csak 4.750-et. Ugyanakkor a teljesítmények alakulásának adatai néhány üzem esetében már érzékeltetik a termék- és az ezzel együtt végrehajtott piacváltás hatását is. Izzólámpából például 1988-ban 449 milliót, 1991-ben 481 milliót termelt a hazai ipar, s ennek nagy részét külföldön értékesítette, a fénycsőgyártás pedig ugyanebben az időszakban 18 millióról 29,4 millió darabra emelkedett. A hűtőszekrények termelése 1988-ban mintegy 398.000, 1991-ben - korszerűbb összetételben - több mint 432.000 volt. Az ilyen és hasonló - bár sajnos egyelőre nem nagy számú - példa egyértelműen jelzi azt az irányt, amelyet a volt gépipari nagyvállalatoknak követniük kell. Arra utal ugyanis, hogy - tőkeerős külföldi vállalatokkal közös vállalatokat létesítve, s hagyományos profiljukat megtisztítva, korszerűsítve, jelentős technikai, technológiai változtatásokat végrehajtva - van mód és lehetőség új külföldi piacok meghódítására és a hazai piac nagy hányadának megtartására. Mindennek azonban feltétele a fegyelmezettebb és hatékonyabb munka. A teljesítmények elemzéséből az is kiolvasható, hogy a magyar gépipar nem jelentéktelen - igaz, még nem is domináns - hányada rendelkezik olyan feltételekkel, amelyek révén 2-3 év alatt nemzetközi összehasonlításban is versenyképes, kellő jövedelmezőségű termékválasztékot előállító és értékesítő üzemmé válhat. Megvan hozzá a szellemi és fizikai felkészültség és sok helyütt a műszaki bázis is. Azzal azonban az ő esetükben is számolni kell, hogy a helyes irányú átalakulás időigényes, s csak akkor valósítható meg, hajó szakembereiket meg tudják tartani. Ha a legjobb szakemberek más profilú, de számukra jövedelmezőbb kis szervezetek felé orientálódnak, akkor a gépipar egészének korszerűsítése lelassulhat. Ny.V. A kormányon a sor Húsbavágó jótanácsok Évek óta szeptember a hústermelés és feldolgozás legkritikusabb időszaka. A nyári pangás után ilyenkor ugrásszerűen megnő a kereslet, vevőnként jelentkeznek az iskolák, az üzemi konyhák is. S miközben az árak folyamatosan emelkednek, a termelők ráfizetésesnek ítélik a sertéstenyésztést, a felvásárlók pedig a húshiányra és a feldolgozóüzemek kihasználatlan kapacitásai miatt panaszkodnak. A feszültség úgy látszik, feloldhatatlan. Vagy mégsem? Az 54 tagot - feldolgozókat, kereskedelmi vállalatokat, oktatási intézményeket, kutatóintézeteket - tömörítő Húsipari Szövetség munkatársai látják a megoldást. Hol keresendő a probléma gyökere? - kérdeztük Mike Imrét, a szövetség igazgatóját.- A kül- és belföldi környezet egyaránt kedvezőtlenül hat a hústermelésre. A fejlett országokban az egészséges táplálkozás jegyében már jelentősen visszaszorult a sertéshús fogyasztása, s ez a folyamat valószínűleg még évekig tartja majd magát, ami jelentősen befolyásolja export lehetőségeinket is. Ugyanakkor a hazai gazdasági nehézségek következtében spontán szerkezetátalakítás kezdődött a hússzektorban. A feldolgozó vállalatok egy részét már megszüntették, a termelők az alacsony haszon miatt felszámolják a tenyész- állományt, s közben sajnos, bizonyos genetikai romlás is megfigyelhető. Ha ezt a veszélyes folyamatot nem állítjuk meg, akkor a termelés drasztikus csökkenésével, belföldi ellátási zavarokkal, a munkanélküliség növekedésével kell számolnunk. Mindez végsősoron országos feszültségekhez vezethet.- Mivel lehet gátat szabni ennek a folyamatnak?- Most a kormányon a sor. Mindenekelőtt a jelenleg érvényesülő spontán szerkezetátalakítást kell megállítani, s irányítottá tenni. Ennek első lépéseként a kormányzatnak kell erkölcsi és anyagi támogatást nyújtani a kistermelőknek és a nagyüzemeknek. Ez már csak azért is indokolt volna, mert az állatállomány genetikai bázisa a nemzeti vagyon része. Megóvása és folyamatos ellenőrzése a hússzektor talpraállításának alapja. Szigorú feltételrendszert kell kidolgozni és betartatni(l) a kis-, közepes- és nagy vállalatokká. EK-kon- form szabályozásra van szükség a minőségi, az állat- és növényegészségügyi, a higiéniai, a környezetvédelmi előírások, valamint a pénzügyi nyilvántartások terén. Mindez természetesen nem hajtható végre az érdekeltek együttműködése nélkül. A tavaly megalakult Vágóállat- és Hús Terméktanács - amelynek tagjai termelők, feldolgozók, kereskedők, oktatási- és kutatóintézetek - koordináló szerepet vállal egyrészt a tagok, másrészt a kormány és a tagok között.- Mint említette, az európai exportpiac beszűkült. Érdemes ezek után egyáltalán EK- konform szabályozásra törekednünk?- A beszűkülés nem a piacok teljes megszűnését jelenti. Szövetségük, mint az Európai Húsipari Szövetség teljes jogú tagja, pontos és naprakész információkkal rendelkezik az európai országok keresletéről és kínálatáról. Ismereteim alapján állítom: a minőségi sertéshús iránt még sokáig lesz kereslet a fejlett világban is. A piacról tehát nem szabad kivonulni, inkább fel kell zárkózni hozzá! Azonkívül nem csak a nyugati vevőkre kell gondolnunk, hiszen a hatalmas keleti térség is még feltáratlan exportlehetőségeket rejt magában. (domi) Veszett fejsze nyele? A mezőgazdaság piaci lehetőségei A magyar mezőgazdaság évtizedekig sikeresen exportáló ágazat volt. Csupán egy példa: a volt Szovjetunió a nyolcvanas években, amikor még a rubel-elszámolás volt az általános, gyakran vásárolt húst és gabonát akár dollárért is Magyarországtól. Az agrárgazdaság a KGST országok hasonló termelői között előkelő helyen állt, s bár a szállított termékek többségének minőségi színvonala nemzetközi összehasonlításban csak közepes volt, a rosszul ellátott Kelet-Európa biztos piacot jelentett. A változás jeleit már a nyolcvanas évek végén, de különösen a nyugati piacok megnyitása után érezni lehetett. A magyar mezőgazdaság termékei iránt Oroszország ma már közel sem olyan mértékben érdeklődik, mint korábban, s az Európai Közösségen belül jelentős versenytársai vannak a magyar termékeknek.Ugyanakkor a hazai mezőgazdaság előretervezését a most zajló tulajdonosváltás is befolyásolja, a termelőszövetkezetek zöme már nem gondol 4-5 évre előre, az új tulajdonosok pedig még csak ezután jutnak a földhöz. A piac minderre aligha lehet tekintettel. Mi lehet a kiút? Sokéves külföldi tapasztalatok bizonyítják,hogy a nyugati piacokon csakis jó minőségű, s az EK előírásainak megfelelő termékekkel lehet tartósan jelen lenni, a magas hazai ráfordítások ellenére meglehetősen nyomott árakon. A piac felé tekingető kisgazdaságok nem tehetnek mást, el kell szánniuk magukat a szerkezetváltásra, a csökkenő gabonatermelésre, s több figyelmet kell fordítaniuk az ipari növényekre. A feldolgozott termékek piacán a már részben privatizált édes-, szesz- és dohányipar tud megkapaszkodni, a magyar húsiparnak a belföldi piac további szűkülésével, jó esetben is stagnálásával kell számolnia, mert az elmúlt egy-két évben a növekvő árak a vásárlási kedvet, a fogyasztás méréklődését eredményezték. Az állattenyésztés termékeit feldolgozott formában már korábban is el lehetett adni az igényes piacokon is, a sonkát az USA-ban, a magyar szalámit Nyugat-Európában szívesen vásárolták. Hogy ez így maradjon, a minőségi követelményekhez e téren is jobban kell alkalmazkodniuk mind a termelőknek, mind a feldolgozóknak. De a hazai agrárgazdaság nem mondhat le a kelet-európai piacokról sem, bár számos országban belső forrongások vannak, s egyré- szük fizetőképtelen. A tartós kapcsolatok kiépítése érdekében azonban egy átmeneti időre a mezőgazdaság egy-két évi várható veszteségeit vagy alacsony nyereségét valakinek mindenképpen meg kell finanszíroznia. Ezen múlik egy hajdan volt sikerágazat holnapja. Nyé
