Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-30 / 282. szám

T

4

A szerkesztőség postájából

1992. NOVEMBER 30.

Hagyják abba a gazdaság átpolitizálását!

Varga Mihály Képviselő Úr! Sajnos személyesen nem állt eddig módunkban találkozni, november 18-án azonban - ismerkedésképpen - eljuttatta hozzám a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Új Néplap hasábjain „névjegykártyáját”. Bármennyire sajnálom, de az én olvasatomban erről kiderül, hogy Önnek halvány elképzelése sincs a gazdaságról, a gazdasági racionalitásokról, egy-egy vállalat működőképességének megítéléséről; kicsinyes politikai érdekek véghezvitele érdekében Ön hajlandó olyan dolgokhoz is hozzászólni, amikkel kapcsolatban tárgyi tudása nem akadályozza abban, hogy az adott témában bármit mondjon vagy kérdezzen. Mielőtt kérdéseket intéznék Önhöz, engedőmével megválaszolom kérdéseit, nehogy az illetékes miniszter válasza meglepje a parlamentben:

1. Az Önök - parlamenti képviselők - által megalkotott törvények értelmében, egy vállalat egyfajta privatizációja esetén, az ÁVÜ-nek privatizációs biztost kell kineveznie. A privatizációs biztos - az ÁVÜ-vel kötött szerződése alapján - működési ideje alatt a vállalat igazgatói teendőit is ellájta. 2. Az AVÜ-nek a privatizációs biztos kinevezésére nyílt vagy zárt pályázatot kell kiírnia. Legjobb tudomásom szerint ezt tette a NEFAG esetében is. 3. A NEFAG előző igazgatója - dr. Tácsik Mihály - jelentette be a vállalat csődjét, 1992. június 15-én. 4. A NEFAG adósságállománya 394 millió forint, amiből 1992. első félévi vesztesége 94 millió. 5. A privatizációs biztos - Szebeni László - gazdasági szakértő cégek által foglalkoztatott, ismert gazdasági szakértő. Kinevezése például szakmai önéletrajza alapján is történhetett. (Úgy, ahogyan az lenni szokott, és ahogyan annak lennie kell.) 6. Csődmenedzselésre, ráadásul privatizációval egybekötött csődmenedzselésre menedzser kell, Képviselő Úr! - nem pedig főerdész!

A magam részéről rendkívüli módon sajnálom, hogy Ön interpellációjában - megítélésem szerint - felelőtlenül meghurcol két jó szakembert is. Ezt teszi ugyanis dr.

Tácsik Mihállyal, a NEFAG volt igazgatójával, aki interpellációja szerint és - annak alapján - szerintem is remek erdőmémök lehet. Ezt teszi Szebeni László privatizációs biztos csődmenedzserrel is, akiről személyesen tudom, hogy éjt nappallá téve dolgozik, hogy az előző vezetés gazdasági hibáit a lehetőségekhez képest helyre tudja hozni úgy, hogy a lehető legkevesebb ember kerüljön utcára a NE- FAG-tól, a cég hitelezőit pedig maximális mértékben ki tudja elégíteni. Végül, de nem utolsósorban, feltett szándéka, hogy a NE- FAG-ot megmenti a felszámolástól. Tudom, hogy e végcélja felé nagy léptékkel halad. Ma már minden remény megvan arra, hogy meg tudja menteni a céget.

Tervezett interpellációját közzétette az újságban. Vajon mi lehetett az oka?! Saját zsenialitását próbálta előre igazolni? Akkor fordítva sült el. Politikai hisztériát akart kelteni? Remélem nem. Vitára akarta bocsátani? Azt remélem, igen, és ebben az esetben nagyon örülök neki.

Vitairatára az első hozzászóló - remélem - én voltam. Engedjen

meg nekem néhány jó tanácsot, mint olyan embernek, akiről egyesek azt híresztelik Szolnok megyében, hogy van némi elképzelése a gazdaságról: Ha legközelebb gazdasági témához nyúl, vegyen igénybe gazdsági szakértői véleményt; semmiképpen ne legyen partner olyan törekvésekben, amelyek gazdasági problémákat politikai oldalról közelítenek; ilyen interpellációk helyett álljon be azok táborába, akik minket, a gazdaság szereplőit támogatják, mégpedig úgy, hogy nem hajlandók azt a politikának alárendelni.

A magam részéről megtiszteltetésnek venném és nagyon örülnék, ha személyes találkozóra tudnánk sort keríteni - e problémák megvitatása és egy baráti kapcsolat kialakítása érdekében.

Nagy Gábor a Magyar Vállalkozói Kamara megyei elnöke

* * *

Tekintettel arra, hogy Nagy Gábor e levelét eljuttatta Varga Mihály országgyűlési képviselőhöz is, válaszát máris közreadjuk:

Ki politizál át és mit?

Tisztelt Nagy Úr! Ha valaki választott tisztséget visel, feltételezhető, hogy döntéseinél és nyilatkozatainál megfontoltan jár el. Sajnálatosnak tartom, hogy ezúttal nem így történt, ezért a következőkre hívnám fel a figyelmét:

1. Az állami tulajdonú vállalatok működésére, vezetésére vonatkozó törvényeket nemcsak 1990 után hozott az Orsszággyűlés. Az 1990 előttiek többsége ma is hatályban van. (Pl. 1977. évi VI. törvény az állami vállalatokról.) 2. A privatizációs biztosok kinevezése nem pályázat útján történt. 3. Az ÁVÜ 1992. június 11-én döntött a privatizációs biztos kinevezéséről, nem a csőd bejelentése után. 4. Dr. Tácsik Mihály 1990. december elsején vette át a vállalat vezetését, a gazdaság már ekkor veszteséges volt, a hitelállomány megközelítette a 200 millió forintot. 5. Szebeni László képességeit nem vontam kétségbe, bár engedje meg, hogy idézzem az ő szavait: „Eddigi pályám során hiányzott a csődkezelési, válságmenedzselési gyakorlat. Meg akarom próbálni ezt is, egy életben egyszer felteheti rá magamagát az ember.” (Új Néplap, 1992. november 7.) 6. Szebeni László 1990 februárjában - a választási kampány alatt - a NEFÁG, állami tulajdonú vállalattól 187 ezer 500 forintot utalt át az MDF szolnoki szervezetének. 1992 júniusában az Állami Vagyonügynökség őt nevezi ki a vállalat vezetőjének.

Hogy is van ez? Ki politizál át és mit?

Varga Mihály

Gyorsan segítettek

Helyszín: a karcagi kórház gyógyszertára - november 13-án, délelőtt, amikor a szomszédos pszichiátriai rendelőben várakozva, megható eseménynek voltam szemtanúja. Az egyik gyógyszerésznő „orvost, orvost! ’ ’ kiáltással szaladt be az osztályra, és máris rohant valahonnan két nővér - egyikük vérnyomásmérővel a kezében, más helyről pedig orvos sietett a helyszínre. Később megtudtam, hogy egy hölgy összeesett,

A parlamentben folytatódik a jövő évi költségvetés vitája, melyben az SZDSZ frakciója aktívan részt vesz. Sajnos a kormány továbbra is adós marad a kiadások csökkentésével, az államháztartás reformjával. A költségvetés keretein belül törekszünk a legsúlyosabb feszültségek csökkentésére, és az SZDSZ Országos Ügyvivői Testületé a következő nyilatkozatot teszi:

Azok a célok, amelyeket az SZDSZ-frakció a költségvetési vitában követ, három pontban foglalhatók össze: A pazarló és a nem feltétlenül szükséges kiadások, a túlburjánzó bürokrácia csökkentése, egyes területeken a kiadások átfogó felülvizsgálata; az így elért megtakarítások átcsoportosítása - a helyi önkormányzatokon keresztül és döntésével - a szociális gondok kezelésére, az átlag alatti jövedelműek veszteségeinek csökkentésére és a leszakadó rétegek további helyzetromlásának megakadályozására, továbbá az iskolák, óvodák és más intézmények ellátásának javítására stb.; a kormányzat arra késztetése, hogy öszelveszítette az eszméletét. Hála a jól együttműködő orvosi, egészségügyi szervezettségnek, a segítségnyújtás után negyedórával a beteg már a saját lábán mehetett - két nővér kíséretében - a pszichiátriai osztályra. Köszönet a gyors segítségért, és az egészségügyi dolgozók áldozatkész munkájához erőt, jó egészséget kívánok - őszinte tisztelettel:

M. Tóth Sándor Kisújszállás

tönözze a hatékony munkahelyteremtést, a privatizációt, és az elérhető többletbevételt fordítsa a vállalkozások, a foglalkoztatás pénzalapjainak növelésére. E célok szellemében javaslataink fő csoportja:

I. Javasoljuk a csökkent szerepű ágazati minisztériumok (Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, Földművelésügyi Minisztérium, Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium) igazgatási kiadásainak 25 %- os csökkentését, a terjeszkedő köztársasági megbízotti hivatalok gyorsan növekvő pénzeszközeinek megnyirbálását, a Belügyminisztérium egyes hivatali egységei, a Miniszterelnöki Hivatal kiadásának csökkentését.

II. Az önkormányzatok bevételeinek növelésére: a személyi jövedelemadó-bevételből ne 30, hanem 40 % maradjon náluk, és ott, ahol az adóbevétel csekély, azt lakosonként községek, illetve városok esetében ne 3400, illetve 4600, hanem 4600, illetve 5600 Ft-ra egészítse ki a központi költségvetés. Az ilyen módon megnövelt bevételek különféle - oktatási, kulturális, szociális - célok közötti felosztásáról azután már a lakosság közvetlen ellenőrzése alatt működő helyi önkormányzatok döntenének.

III. A gazdaság, a foglalkoztatottság növekedésének elindítása érdekében a privatizációs bevételekből javasoljuk a legsúlyosabb válságban lévő régiók gazdasági problémáinak kezelésére szolgáló Területfejlesztési Alap, továbbá a Mezőgazdasági Átalakítási és Újjáépítési Alap, a Kisvállalkozói Garancia Alap, és a Foglalkoztatási Alap eszközeinek lényeges növelését. Örvendetes, hogy az utóbbi alapnál az emelést - továbbá a kormány foglalkoztatáspolitikai koncepciója kidolgozásának szükségességét, amelyről ország- gyűlési határozati javaslatot nyújtottunk be - az Érdekegyeztető Tanács megerősítette. A vállalkozásra ösztönzésnek párosulnia kell a bürokráciamentes és kedvező adózási rendszerrel. Csak egy ilyen, a költségvetés problémakörét messze meghaladó, az SZDSZ gazdasági programjának megfelelő - akciósorozat alkalmas az alkotó energiák aktivizálására.

A költségvetés és az abban kifejezett gazdaságpolitika módosítását feltétlenül szükségesnek tartjuk. Ha erre nem kerül sor, a költségvetés növekvő hiánya újabb inflációs hullám elindítója lehet: emellett kiéleződhetnek a szociális feszültségek, és megállíthatatlanná válhat egyes rétegek leszakadása; megfelelő vállalkozásösztönzési intézkedések meghozatala nélkül nem kerülhet sor gazdasági fordulatra, mely mindannyiunk életkörülményei javításának alapvető feltétele.

Erdei Péter (SZDSZ területi iroda Szolnok)

Az SZDSZ

a költségvetési vitáról

Hatot fizet, kettőt kap?!

A megyeszékhely olyan területén lakom, ahol sok az idős nyugdíjas ember, akiknek nem kis anyagi nehézséget okoz az újság előfizetése. Mégis meghozzák ezt az áldozatot, mert lakáshoz kötöttségük miatt szinte egyetlen kapocs a mindennapi élet történéseihez.

Többségünket ezért érintett érzékenyen az a tény, hogy november 16-22-ig négy napon keresztül nem kézbesítették az újságot. Pedig az Új Néplapot mindennap megírták, szerkesztették és kiadták. A kézbesítés azonban már a posta hírlaposztályának a dolga.

November 23-án felkerestem a már említett postahivatalt, ahol panaszomat türelmesen meghallgatták, elnézést kértek, és közölték, hogy utólag megkapom az újságokat.

Ezt alátámasztva, máris kezembe nyomtak egy szombati lapot - hétfőn. Mivel nem „odavágó” típus vagyok, hajlok a békés megegyezésre, belülről feldúlva, fagyos mosollyan távoztam. Ezzel a magam részéről le is zártam volna az ügyet. De! Az Új Néplap november 24-i számában olvastam a Magyar Lapkiadók Egyesületének nyilatkozatát, melyből értesültem a postai tarifaemelés 35- 65 százalékos tervéről. Mint olvasó, teljes erőbedobással állok az egyesület mellé, és támogatom törekvésüket - mindannyiunk érdekében. Ezért kérem a postától az érintettek teljes anyagi kárpótlását - nem „lejárt” példányokkal. A pénzünkért becsületes szolgáltatást várunk, és az írott sajtó dolgozóinak, a lap olvasóinak megfelelő erkölcsi elégtételt kérünk.

Béler Gyula (több éve előfizető)

A polgármester válasza

A hasznos együttműködés reményében

‘Ébressz - ajáníva

Segélykiáltás

Sokkal szegényebb lennék, ha nem éltünk volna együtt a nagymamámmal. No nem pénzben, hanem emlékekben, élményekben. Azt mondják, anya csak egy van. Erre azt mondom én: nagyanya is. A nagymamák meséje, kedvessége, figyelme valami egészen más, mint amit az ember az édesanyjától kaphat. A nagypapák hallgatag bölcsessége is életre szóló útravalót adhat egy gyereknek.

Miért mondom el mindezt? Mert manapság már egyáltalán nem divat a nemzedékek együttélése. Sőt, aki teheti, próbálja kerülni. így aztán az öregek ott maradnak a nagy házban, a fiatalok meg garzonban kucorognak, majd ötven négyzetméteren teszik ugyanezt két gyerekkel; hogy mire öregek lesznek, ők is egyedül maradjanak a közben nagyra cserélt lakásban, hogy aztán az ő gyerekeik is garzonban kucorogva kezdjék az életet.

A nyugati társadalmakban már kezdenek rájönni, hogy a nemzedékek együttélése nem is volt nagy butaság. Mostanában sokan összeköltöznek, igaz, hogy ebben van gazdasági kényszer is. Egy fedél alatt élve, kellően tolerálva egymás hibáit - hiszen kinek nincs? - ugyanis sokkal jobban tudják segíteni egymást.

Sajnos ez a példa ma még

Magyarországon nagyon kevés. Sokkal inkább jellemző az, ami egyik Olvasónk leveléből derül ki, aki a fiával él egy háztartásban:

„Elég volt, nem bírom tovább' ' - írja. - „Mivel nem akarok öngyilkos lenni, ezért Önökhöz fordulok segítségért.” De mit segíthetnénk mi? Az is kiderül:,,Szívesen elmennék vidékre, valamelyik szociális intézménybe dolgozni. Egy fillér nélkül elmennék ápolni a betegeket. Boldogan dolgoznék ott, ahol egy kis szobát tudnának nekem biztosítani, ott legalább kapnék egy kis szere- tetet azért, hogy én is adok, és megteszek mindent; mert most borzalmas az életem! Olyan önzetlenül tenném, még a kosztért is fizetnék, vagy magamat kosztolnám, hiszen van nyugdíjam. Csak itthonról el tudnék már menni...”

Közzétesszük hát ezt a kérést, amely inkább segélykiáltás. Hátha akad olyan szociális intézmény, amely bentlakással keres ápolót, és jelentkezik szerkesztőségünkben.

OjuJU'W

„Nem tudom elfogadni az érvet, a lakbéremelést” címmel adtuk közre Kolláth Béláné szolnoki olvasónk levelét - november 16-án, melyre a Szolnok Megyei Jogú Város polgármestere az alábbiakban válaszol:

Tisztelt Asszonyom! Gondolatsorait figyelmesen elolvastam, s megvallom, nehéz helyzetbe hozott. Ha „a téma fontosságához mérten” válaszolnék, akkor nemcsak e rendelettervezet eddig készült összes kutatási anyagát, hanem a háttérinformációkat is (nem titkosak) közölnöm kellene Önnel, amely legalább 500 sűrűn gépelt oldalt tenne ki. Gyanítom, kevés újság vállalkozna a közlésére. Cserében felajánlom, jöjjön el hivatalunkhoz, a teljes anyagot olvasásra rendelkezésére bocsátom, és velem is megbeszélheti a problémát. Továbbá javaslom, hogy közgyűléseinknek legalább azokat a napirendi pontjait tekintse meg, melyek e gondokkal foglalkoznak. Mivel Ön a nyilvánosság előtt tette fel kérdéseit, engedje meg, hogy előzetesen mégiscsak reagáljak felvetéseire:

1. A Szolnok Városi Televízió novemberi vitaműsora egy folyamat egyik állomása volt. Igaz, hogy a beszélgetésen kezdettől fogva nem tudtam részt venni (tekintettel arra, hogy 17.30 órától a Magyar Rádió Szolnoki Stúdiójában, élő közvetítésben számoltam be az aznap délelőtt Kupa pénzügyminiszter úrnál - a Papírgyár ügyében tett látogatásomról), viszont a tv-közvetítés első szakaszának tartalmáról is vannak hiteles információim. Az egyórás tévés beszélgetés többnyire ennyit tud. Néhány kisebb technikai vagy tartalmi hibával együtt csak felveti a problémákat, melyek közül némelyre egyszerűsített választ ad, más esetben - a probléma kifejtésének időhiánya miatt - kevésbé érthető dolgokat jelez, illetve elhelyezi a kérdőjeleket a nézők agyában.

2. Melyek ezek a kérdőjelek? A lakbéremelés szükségességéről: az árak inflációja folyamatosan csökkenti a lakbérek értékét, míg a működtetési költségek mind feljebb kúsznak. Ki fizesse meg? Miből? A lakbér-differenciálásról: hogyan lehet elfogadtatni azt az ösztönzést - mely számomra logikusnak tűnik -, hogy egy optimális igényt meghaladó nagyságú lakásból érdemes a „normálisba” költözni, hisz még a lakbér is kisebb lesz? A lakástámogatási rendszerről: elfogadható-e az a kom- penzálási módszer, hogy minél kisebb a háztartás jövedelme, annál nagyobb a támogatás mértéke? A hátralékpolitikáról: le- het-e változtatni azon az igazságtalanságon, hogy a pontosan fizetőktől származó bevétel egy részét ne a nem fizetők támogatására használja fel az önkormányzat? (Nem felejtve, hogy a tartozás okait is ismemi kell: hanyagság, szabotálás vagy valódi fizetésképtelenség ...stb.)

3. Az, hogy fölösleges volt-e amerikai szakértőket alkalmazni vagy sem, később fog kiderülni. Megelőzve az értékítéletet, mindenesetre tudni kell: a kutatási felajánlás az Urban Institute-tól, illetve a Városkutatás Kft.-tői érkezett, költségei az önkormányzat számára majdnem ingyenesek; Ön is szakértőknek nevezi segítő vendégeinket. Hátha valóban értik szakmáikat?; a munkában magyar szakemberek, városunk polgármesteri hivatalának e témához értő munkatársai is részt vettek és vesznek; a stratégia kidolgozása kezdettől fogva a város - sőt ország - nyilvánossága előtt zajlik ... és sorolhatnám.

4. Konkrét kérdéseihez válaszaim: A hivatkozott lakásszövetkezetek tagjai ma 38-44 Ft/m2 üzemeltetési, fenntartási és felújítási költséget fizetnek, szemben a bérlakások 22 Ft/m2es lakbérével. Emellett jelentkeznek a lakásszövetkezetnél, is a házak üzemeltetésével kapcsolatban problémák, sőt ma már több szövetkezet van, aki a felújítási alapját éli fel, hogy ki tudja fizetni a lakóházak közüzemi díjait.

Az IKV-nál - a felügyeleti ellenőrzések során - visszaéléseket a lakóházak kezelésénél nem tapasztaltak. A bérlakások eladásából származó és az egyéb bevételt a vállalat a megmaradt la- kóépületek üzemeltetésére, fenntartására, felújítására fordította. (Ellenőrizhető.)

A lakáspolitikai stratégiának része lesz a meglévő bérlakások privatizációjának meghatározása is, melyről majd a közgyűlésnek kell döntenie. Az önkormányzatnak nincs szándékában a ma még fizető bérlőket fizetés- képtelenné tenni, ellenkezőleg: a tervezett támogatási rendszer bevezetésével éppen a legrá- szorultabbakat kívánjuk segíteni.

Tisztelt Kolláth Béláné! Végezetül engedje meg, hogy a parlament előtt álló két legfontosabb törvénytervezetre (Lakás- törvény - lakbér és jogi szabályozás; Szociális törvény - lakástámogatás) utalás kapcsán köszönjem meg nyílt levelét. Amennyiben országgyűlési képviselőink is hasonló őszinte kritikával találják szembe magukat, kénytelenek lesznek - törvényalkotó munkájuk során - a mainál gyakrabban kontrollálni véleményeiket és ha kell, azon változtatni -, mint ahogy mi is megtesszük, amennyiben a bírálat mellett konkrét egyéni javaslatokkal, igaz polgári összefogással meggyőznek bennünket tévedéseinkről. Hiszem, hogy Ön is az ehhez hasonló magatartásformákat szereti.

Hasznos együttműködésünk reményében üdvözlöm Önt;

Várhegyi Attila

Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné