Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-25 / 278. szám
1992. NOVEMBER 25. Hazai körkép 3 ASZÁZADIK ÉVFORDULÓRAMEGSZÉPÜL . A szolnoki református templom (1894-ben épült neogót stílusban) centenáriumi felújítása évek óta folyik. Ebben az évben a falszárítás, lambériázás után az ablakok felújítására kerülhetett sor. Az ornamentális díszítésű ólomüvegablakok restaurálását - eredeti minta alapján - a híres díszüveges dinasztia leszármazottja, Kopp Ferenc mester, és a fóti Mezőépker Kft. végzi. A felújításhoz szükséges 800 ezer forintot a gyülekezet tagjai adták össze. (Fotó: K.É.) Soha nem látott kínálat Könyvek karácsonya Az ember azt hinné - és a jelek ezt igazolják -, válságban van a magyar könyvkiadás. Ezzel szemben a téli könyvvásár olyan fantasztikus kínálattal állt a magyar olvasó elé, amilyet talán még soha nem láttunk. A könyvkiadóknak ezt a mohó étvágyát még hallgatni is sok volt azon a budapesti sajtótájékoztatón, amelyen Tarján Tamás irodalomtörténész ismertette a megjelent legújabb kiadványokat a látvány pedig úgyszólván káprázatos. Egy 1913. évi könyvvásárt Babits Mihály az irodalom karácsonya címmel illetett. Ha az, az irodalom karácsonya volt, akkor az idei a könyvek karácsonya. Több mint 30 kiadó 320 kiadványa! A könyvek gyönyörű fesztiválján feltűnően sok a lexikon, az enciklopédia. Vásárezajavá- ból. Hangsúlyozottan az év legjelentősebb ícönyvakicója nem titkoltan ajándékozási szándékkal. Van ennek a könyves-karácsonynak egy másik érdekessége is. Nem az eddigi megszokott irodalmi értékekkel mérik a könyvet, hanem súlyra, szépségre és árra is. Az átlag ár 615 forint. A legdrágább, legszebb példány egy gyönyörű kapcsos könyv, régi enciklopédia. Ara 10 ezer forint, merített Biblia-papíron bőrkötésben. Legsúlyosabbak az enciklopédiák, 4-5-6 kg között mérhetők. És vannak a legszebbek: aranyozott külsővel, művészi illusztrációkkal. A ma könyvkiadása átalakulóban van, és nem válságban - hallottuk a sajtótájékoztatón. Könyvkiadásunk világszínvonalú és ezt követik az árak is. A kiadók nem az utcán árult horror és pornográf könyvekben található szennyáradatban látják a legnagyobb veszélyt, hanem abban. hogy a sokszínű könyvkiadó piacnak nincs megfelelő terjesztő hálózata. Az utca csak póthálózat. A könyvesbolt sajnálatosan kevés. A boltok privatizációja csak Budapesten azt eredményezte, hogy 600 könyvesboltból, ma alig 200 az, ami volt, vagyis könyvesbolt még ma is. Az idei téli könyvvásár nem ugyanaz, mint az ünnepi könyvhét. Itt most a reprezentatív nagy, látványos műveké a porond elsősorban. A fantasztikus tömegű kínálatban megtalálhatunk a háztartási fortélyoktól kezdve a vallási és történelmi témákon át szinte mindent, ami az embert csak érdekli. Van „Amerika”, van „A böjt csodája”, van, mint újdonság „Adventtől- Karácsonyig” gyönyörű illusztrációkkal, s vannak olyan történelmi enciklopédiák, amelyek hazánkban először nem a marxista történetírás szemszögéből tárják elénk az emberiség történetét. Ilyen a Times világtörténelmi atlasz, melynek magyar változata 6 hónap alatt készült el 30 ezer példányban. Az atlasz nem szakembereknek szól, olyan rápillantást ad a világra, amelyet bárki megérthet. Az ára is meglepő: 3.950 forint kötetenként. Ez a könyvvásár abban is más, mint az eddigiek, hogy azonos témában több könyvet is kiadtak: döntse el az olvasó, mi iránt érdeklődik, ne felülről szabják meg neki. (ksz) A sok szép kiadvány egyike: aranyborítós Klimt album A Jászkiséri T ermelőszövetkezet eladásra meghirdeti a Téglagyárat 8.536.000 Ft + áfa összegért. Pályázatot benyújtani 1992. december 3-ig kell Jászkisér, Fő u. 34. számra, az értékesítési bizottságnak címezve. A pályázat benyújtásának feltétele:- 10 % bánatpénz befizetése,- a pályázat elnyerése utáni azonnali készpénzfizetés, vagy 8 banki napon belüli átutalás. A pályázat tartalmi követelményei:- az ajánlattevő megnevezése,- a pályázott ingatlan - műszaki eszközök felsorolása,- a vételár összegének megjelölése,- a fizetés módja - fizetési garanciák. A pályázók közül a termelőszövetkezeti tagoknak és belső kivásárlóknak elővásárlási joga van. A pályázatok 1992. december 7-ig kerülnek elbírálásra, amelyről a pályázókat értesítjük. Az ingatlan és a műszaki eszközök előzetes időpont egyeztetéssel megtekinthetők. Érdeklődni: Jászkisér 27-es telefonszámon lehetséges. *13543/111* Román benzinilleték A román vámszervek a magyar-román határállomásokon - a magyar fél előzetes értesítése nélkül - kedden 0 órától benzin- illetéket számítanak fel a Romániából kilépő személygépkocsik után. Az illetéket úgy állapítják meg, hogy az adott gépkocsi üzemanyag-tartályába tölthető mennyiség kétszeresét megszorozzák a román benzinárakkal, így például egy 40 literes tankkal rendelkező autósnak 12 800 lejt kell fizetnie bármely ország állampolgárának. (Romániában jelenleg egy liter motorbenzin 160 lejbe kerül.) Ha a gépkocsi- vezető nem tud fizetni, akkor nem engedik kilépni Romániából. Üzlet - a’la Bolognese Jászkunsági vállalkozók Itáliában Olaszország nemcsak a mostanság divatozó bevásárlójáratokkal van messze. A csizmaszár felső harmadáig eljutni nemcsak kimustrált Ikaruszokon zötykölődve fáradságos vállalkozás - egyvégtében még a repülőgépek szolgáltatásait mímelő luxusbusz stewardja, kondicionált levegője is csupán mérsékelni képes a tizenöt órás utazás törődését. Úgy látszik azonban, a hosszú buszozásban is talál valami hasznosat a leleményes ember: a múlt hét végén Bolognába Szolnokról induló harminctagú csoportnak még az összezártság is jól jött. Alkalmat kínált a személyes ismerkedésre, bőségesen elegendő időt a közös gondok megvitatására. Nem hajuknál fogva kellett előrángatni a témákat, az üzlet, az üzleti élet lehetőségei, nehézségei magától érthetődően kerültek szóba, hisz az utasok mindannyian üzletemberek voltak, tizenhat Jász-Nagykun- Szolnokban működő vállalkozás képviselői indultak Itáliába. Az otthoni találkozási alkalmak például, egy üzletemberi klub és elegendő idő híján kapóra jött közös utazás persze csak ráadás volt a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Vállalkozásfejlesztési Iroda szervezésében Bolognába látogató üzletembereknek. Az igazi lehetőséget mindannyiuk számára az a Kontaktus Európával címmel megrendezett vállalkozási nap jelentette, ahol az olasz Emilia-Romagna, a német Észak-Rajna-Vesztfália és a spanyol Valencia tartomány kis- és közepes vállalkozásaival találkozhattak reménybeli magyar partnereik.- Különlegesen jó alkalmat kínált ezzel a rendezvénnyel a Vállalkozási Iroda, mert egyedül, kapcsolatok nélkül én egyéves szervező munkával sem tudtam volna ennyi cég képviselőjével találkozni - állította tárgyalásai egyik szünetében Rigó Zoltán, a magyar-német vegyes vállalkozásként egy esztendeje működő tiszaföldvári Pfaff-Ri- gó Kft. ügyvezető igazgatója. - Különösen jónak tartom az előkészítő munkát, hisz már az induláskor tudtuk, kik érdeklődnek cégünk tevékenysége iránt, kivel tárgyalunk itt Bolognában. Az én esetemben az „ígéretek’ ’ száz százalékig bejöttek, sőt „programon” kívüli megbeszéléseket is folytathattam. Üzletkötésről azonban még korai lenne beszélni, de ez szerintem így természetes. Az a fontos, hogy tudjanak rólunk, és mi is tudjuk, merre érdemes keresgélni a határokon túl... Egyébként biztos vagyok benne, hogy találok olasz vagy német partnert szerszámkészítő üzemem technológiájának fejlesztésére. A szolnoki iroda révén már korábban is több olasz vállalkozóval találkoztam, és érdeklődésük komolynak bizonyult - idővel üzletet kötöttünk. A másfél napos vállalkozói nap résztvevői általában úgy tapasztalták, hogy az olasz, a német és spanyol tárgyalófelek valóban a kölcsönös előnyök alapján képzelik el az üzletkötést. Inkább csak a szabályt erősítő kivételnek számít annak az olasz cégnek az esete, amelyikről gyorsan kiderült, közös vállalkozás címén csak egy úgy ahogy felújított gépsortól akar jó áron megszabadulni. Persze az is igaz (a magyarokra is ám!): az üzletember szívesen veszi, ha eladhat, de vásárolnia nem kell. Egy- egy jó ötlet és a másik fél érdekei iránti érzékenység azonban eredményesen közelítheti egymáshoz az álláspontokat.- Egy olasz ügynökség, a Star- service felismerte, Magyarországon akkor könnyebb eladni, ha vásárolnak is tőlünk - mesélte el egy már aláírás előtt álló szerződésük történetét Gonda Sándor, a mezőtúri Agrohíd Kft. ügyvezető igazgatója. - A pofonegyszerű igazságot forintokra váltani persze már nem is olyan könnyű - igaz, nem is ördöngösség. A mi cégünk azt tudta, hogy otthon igen sok jól felkészült, de munkahiánnyal küszködő üzem vegetál, az olasz fél pedig náluk derített fel vállalatokat, akik szívesen gyártatnának alkatrészeket, részegységeket Magyarországon. Itáliából érkezik az anyag és a technológia, a kiválasztott magyar üzem viszont a munkáját adja el. Az Agrohíd dolga lesz a ki- és beszállítások pontos szervezése, a magyarországi gyártás felügyelete, a minőségi előírások betartatása. Nagy felelősséaet rótt ezzel ránk az olasz partner, de tudja, okkal bízik meg bennünk: különösen precíz német cégekkel együttműködve már évek óta sikeresen oldunk meg sikerrel ilyen feladatokat. Úgy hiszem, nem szerénytelenség, hogy az effajta üzlet gondolata német példánk hatására született meg a Star-servi- ce-nél. A magyar üzletemberek a bolognai vállalkozási napon olasz, német és spanyol cégek képviselőivel - a részvételt szervező szolnoki iroda felmérései szerint - 63 tárgyalást folytattak, többségük egy jövőbeni üzletben bizakodva vagy újabb randevúk kölcsönös ígéretével a tarsolyában - indult haza. Volt persze, aki nem azt kapta, amire az előzetes céginformációk birtokában számított, biztosan voltak a külföldiek közül is, akik mást kaptak a magyar partnerüktől, mint amit a bemutatkozó sorokból kiolvasni véltek. De egy üzletember ilyenkor nem esik kétségbe, tárgyal, amiről mégis lehet. Erre a mentalitásra igazán jó példa Kékesi Lászlónak, a Szolnokon magyar-kanadai érdekeltségben működő Coopress Kft. ügyvezető igazgatójának esete. Csomagolóanyagok közös gyártására keresett volna külföldi társat, ám csak csomagológépeket kínáló vállalatok képviselőivel találkozott. És velük sikerült is üzletet kötni: megegyeztek, Kékesi úr cége vállalja tárgyalópartnerei magyarországi képviseletét, tisztes díj fejében ajánlja, forgalmazza gépeiket. Teljesen elégedetlenné azonban ez a véletlen sem tette a vállalkozót: „Nagyon hasznosak lehetnek az ilyen nemzetközi találkozók - foglalta össze véleményét -, igazi eredményt azonban csak akkor hozhatnának, ha az üzletemberek csapatából a finanszírozók, a bankárok sem maradnának ki. A például vegyes vállalatot alapítani szándékozó vállalkozók sokkal jobban felmérhetnék a jövőbeni üzletkötés esélyeit, ha már első megbeszélésükön ott lennének a hitelezni vagy tőkével beszállni hajlandó pénzintézetek is.” Tárgyalást, üzletkötést tanulni (is) érkezett a Jászkunság néhány üzletembere Bolognába. (Közbevetőleg erdemes megjegyezni, a „tanuló*’ cím egyáltalán nem szégyellni való. A spanyol Valenciában működő, a szolnokihoz hasonló vállalkozási iroda képviselői mindig igyekeztek hangsúlyozni: ők tájékozódni, tanulni jöttek Olaszországba. Pedig hát a spanyol gazdaság...) A Tisza partjáról érkezett tanulók azonban azonnal leckét is adtak egy, az üzletkötéshez szervesen kapcsolódó dologból, a vendéglátásból. A szolnoki Gösser söröző tulajdonos- mesterszakácsa, Pálszabó Mihály a vállalkozói nap záró fogadásán csatát nyert a magyar konyhával. A fogások utáni bemutatkozásakor nem véletlenül illették a Konyhák Napóleonja titulussal. A partner vendégül látása tőlünk nyugatra bevett záró aktusa a jelentősebb tárgyalásoknak. Nem urizálnak ezzel az üzletemberek, sőt nagyon is gyakorlatias értelmét látják, hogy fehér asztal mellé üljenek. A nehéz nap után nem ritkán a „kötetlen csevegés” szül életre való üzleti ötletet - tartják. A bolognai vacsora pedig mindenképpen jó alkalmat kínált arra, hogy a nap összefoglalását kérjük a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Vállalkozásfejlesztési Iroda vezetőjétől:- Az eddigi vélemények alapiján úgy gondolom, hasznosan segítettük vállalkozóinkat külföldi kapcsolatok építéséhez. Az mindenképpen bebizonyosodott, hogy a vállalkozók (a magyarok és a külföldiek egyaránt) igényi ik a hasonló találkozási lehetőségeket. Persze majd meg kell találni a hasonló rendezvények legalkalmasabb finanszírozási módját. Most ugyanis azért tudtuk felvállalni a magyar üzletemberek részvételi költségeinek zömét, mert a bolognai vállalkozási nap megtartásához a szervezők pénzügyi támogatást kaptak az Európai Közösségtől. Nem hiszem persze, hogy csak a teljesen ingyenes utak érdekelnék vállalkozóinkat, az információ, az üzleti kapcsolat nyereséget hozó előnyt jelent, azért fizetnek is érte mindenhol. De hogy ebben a szolgáltatásban irodánk előbbre lépjen, még van mit tenni. Olasz kapcsolataink már igen jók, partnerünk, a bolognai Érvet cég segítségével rendszeresen érkeznek a megyébe olasz vállalkozói csoportok, akiknek mi segítünk felderíteni a lehetséges partnereket. Szeretnénk hasonló együttműködést kiépíteni a spanyol Impiva intézettel és a baden-würtenbergi GFW társasággal is. Bolognában erről megkezdtük a tárgyalásokat. A sikerhez persze az is kell, hogy otthon minél gazdagabbá tegyük már működő vállalkozói adatbankunkat. V. Sz. J. A magyar „tanulók” Pálszabó Mihály vezette szakácscsapata vendéglátásból leckét adott
