Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-23 / 276. szám

1992. NOVEMBER 23. Sportextra ii Tenisz Tarka hírek a fehér sportágból Húszéves lesz a sakkvilágbajnok 1999-ben? Lékó Péter, a szupergyerek Járt nemrégiben Újszászon egy - nyugodtan ki lehet mondani - óriási tehetség. Az OB II-es sakk-csapatbaj­nokság küzdelmei során megyénk rep­rezentánsai a szegedieket fogadták. A vendégek első táblás játékosa a tizen­három esztendős Lékó Péter volt Ver­seny előtt nem szívesen beszélgetett, ezért szegedi otthonában kerestük fel. Első pillantásra Peti szobája semmi­ben sem különbözik a többi vele egyko­rú fiújétól. Könyvek, poszterek, rendet­lenség mindenfelé. Ha azonban figyel­mesebben megnézzük a kötetek borító­ját rögtön kiderül, jó részük a sakkal foglalkozik. De hogyan is kezdődött a „pályafutás”? Erről mesélt először a nemzetközi mester.- Szabadkán születtem, majd néhány év múlva átköltöztünk Szegedre. Hat éves koromban az Adriai-tenger partján nyaraltunk, ahol érdeklődve figyeltem a sakkozó idős bácsikat. Nagyon megtet­szett a játék és megkértem édesapámat, tanítson meg a lépésekre. Néhány nap múlva, frissen szerzett tudásommal már legyőztem az előzőleg még csodált idő­sebbeket. Ok mondták, hogy érdemes lenne ko­molyan foglalkoznom a sakkal. Néhány hónap múlva elindultam a hé­tévesek Szeged városi bajnokságában, ahol második lettem. A következőt viszont megnyertem, az­tán az országos verseny következett. Ek­kor már nemzetközi erőfelmérőkön is szerepeltem. A tíz éven aluliak világbaj­nokságán 1989-ben Puerto Ricoban bronzérmet szereztem, az azt követő év­ben pedig a 12 évesek között az Egyesült Allamok-beli Fou des Lac-ban megismé­teltem az eredményt. A varsói 1991-es világbajnokságon azonban már egy bra­zil fiúval holtversenyben első helyen vé­geztem. Az idén megszereztem a nemzetközi mesteri címet, a tizennégy éven aluliak világbajnokságán, Duisburgban holtver­senyben az 1-4. helyen végeztem, a ri­maszombati EB-t pedig megnyertem. Péter Lijs/.ás/.on is legyőzte valamennyi el­lenfelét (Fotó: Novák)- Hagyjuk most egy kicsit a sakkot. Mesélj arról, hogy mivel telnek a napja­id!- Mivel magántanuló vagyok, suliba nem kell járnom, csak vizsgázni szok­tam. Általában napi 4-5 órán keresztül a tábla mellett ülök, ezen kívül focizok a barátaimmal vagy olvasok. Ha van rá időm, szívesen járok teniszezni és na­gyon szeretek zenét hallgatni.- Hogyan zajlik le az évből hátra lévő másfél hónap, milyen versenyeken in­dulsz még?- Lehetséges, hogy a november végi debreceni felnőtt csapat EB-n az ifjúsági válogatott is indul, most elsősorban arra készülök. Ezen kívül még egy jelentő­sebb verseny lesz idén, a december li­án kezdődő Szuper Bajnokság. Mindket­tőre világnagyságok jelezték részvételi szándékukat, jó lenne kipróbálni, mire vagyok képes ellenük.- Hogy látod, milyen szintre tudsz el­jutni később?- Legnagyobb álom számomra, hogy 1999-re elhódítsam a világbajnoki címet. Nagyon remélem, hogy ez nem csak álom marad, hiszen már most sem len­nék teljesen esélytelen egy-egy partiban a „nagyok” ellen. Addig pedig még van hat évem... SZ S Bemelegítés: A Jász-Nagykun-Me- gyei Tenisz Szövetség kibővített elnök­ségi ülésre szóló meghívót postázott a megye tíz szakosztályának. A bevezető­ben Pálréti Ágoston főtitkár összegezte az év legfontosabb eseményeit és tapasz­talatait. - A szövetség idén három ver­senyt szervezett: a megyei korosztályos és felnőtt bajnokságot, a nemzetközi Ti­sza Kupát, amelyre Szolnok testvérváro­sai közül Riihimaki és Nagybánya fogad­ta el a meghívást; a Helvétia Kupa euró­pai zónadöntő csoportmérkőzésein a bel­gák annyira jók voltak, hogy a számukra megszokottól rosszabb pályán is győzni tudtak; akadt egy kis malőr, hiszen a bolgár kapitány elvesztette mindenét, így tanúskodnunk kellett a rendőrségen. Fél­mondatokban ennyi. Adogatás: A meghívásos, barátságos találkozón Nagy Imre, a Jászapáti Mé­száros Lőrinc DSE képviseletében kapta meg az első „labdát”, a megyei csapat- bajnokságról beszámolva. Ezt ugyanis az idén rendhagyó formában - az október 23-i háromnapos ünnepen - rendezték meg, az anyagi könnyítéseket figyelem­be véve. Az időjárás ezúttal végig a résztvevőknek kedvezett, ... na és leg­közelebb? Fonák: 1. az érezhette igazán, aki reg­geltől sötétedésig végig játszotta a pén­tektől vasárnapig tartó időszakot; 2. megkérdőjelezhető a sportértéke, inkább csapattornának nevezhető, mint megyei bajnokságnak; 3. ha egy meghatározó ember lebetegedett, fuccs volt az együt­test egyébként megillető helyezésnek. A győzelmet a kondícionális problémákat legkevésbé ismerő jászapátis „ifjú titá­nok” szerezték meg, a jászberényi gim­nazisták és ifjú legények, valamint Ti­szafüred előtt. Az elsők természetesen jogot szereztek az OB 111-ban való indu­lásra, a döntésre december közepéig vár­ni kell. Losonczi Zoltán, a szövetség el­nöke úgy döntött, a szettlabdát tavasszal ütik majd be, addig marad gondolkodási idő a legmegfelelőbb taktika kiválasztá­sára. Második játszma: Szolnok és vidéke között zajlott a megyei korosztályos és felnőtt bajnokságot illetően. A megyei jogú város szerzett előnyt, a Tiszai igei­ben meglévő tíz pályájával, ám az anya­giak - vagyis az ingyen felajánlott vidéki „várak” - kiegyenlítetté tették a küzdel­met. A következő gémben a Tisza-parti- ak támogatóra leltek a Városi Sportcent­rum „személyében”, ezért a „bíró” szö­vetség valószínűleg utóbbiak javára dön­ti el a szettet (ez alól a kevesebb résztve­vő miatt a felnőttek megyei bajnokság lehet kivétel). A harmadik játszma mondhatni tét nélkül zajlott, hiszen a megyéből pályára léptek a jelenlévő szakosztályok, eddig begyakorolt „tudásukat” feltárva. Tisza­füreden a polgármester ígérete szerint a városnak mindig lesz pénze a pályabér­leti díjra, sőt azzal, hogy a füredi sport a város költségvetésének egy százalékára számot tarthat (ami az eddiginek a há­romszorosa) a távlati tervek - a kemping­nél lévő terület négy salakos teniszpályá­vá alakítása; két edző csatasorba állása - is szóba kerülhettek. Jászberényben ve­zetőváltás volt, Majoros Sándor helyett a nagy ambíciókkal rendelkező Szórád Ta­más lett a szakosztályelnök. A „fehér sport” képviselői téli edzéslehetőséghez jutottak a sportcsarnokban (ez újabb tan­folyami oktatásra ad lehetőséget), ta­vaszra pedig a gimnazisták jóvoltából újabb pálya felépülése várható. A SZU- SE másfél éve a nulláról kezdett, ehhez képest nem zártak rossz évet: a felnőttek feljutottak az OB II-be, ahová nem csak átszálló jegyet szeretnének váltani. Az ő „szárnyaik alatt” edz az a tízesztendős Szathmári Tibiké, aki az országos rang­listán az első ötbe (!) várható. Törökszentmiklós kiesett a harmad- osztályból, ráadásul van egy óriási űr a fiú utánpótlás terén. Örömhír, hogy a vá­rosban egyre nagyobb az érdeklődés az eddig elhagyatott sportág iránt. Ezt jelzi, jövőre nem önfenntartókként, hanem normálisan működő szakosztályként te­vékenykednek majd. Gondjuk: ,a testne­velés tagozatosok közül azok akarják a teniszt választani, akik máshol nem te­hetségesek. Jászapátiban a diáksportra építenek, de semmi megtartó erő nincs a városban. A nyolcadikosok máshol tanulnak to­vább, az ottani középiskolásokra sem le­het hosszabb távon számítani. A Szolno­ki Repülő Tiszti Főiskolán a jelenlegi műanyag pályákon lehetetlen lesz tét­meccset játszani, ezért valószínűleg ők is a Tiszaligetet veszik igénybe. Nagyrészt felnőttekből verbuválódott az állomá­nyuk, így az alapok lerakását nem tudják a megfelelő időben elkezdeni. Kocsis Erika Ki tudná megmondani... Attila hova sietett? Rokonuk, ismerősök könnyekkel küszködve búcsúztak Attilától Az utóbbi hetekben, hónapokban sok szó esett a tiszafüredi labdarúgás­ról, annak feltámadásáról, bajnoki tö­rekvéseiről. Napjainkban mégsem ezek kapcsán került az újság hasábjai­ra, hanem egy tragikus haláleset okán. Mint szerdai számunkban már beszá­moltunk róla, az együttes kapusa, a 28 éves Varga Attila a pénteki edzésen életét vesztette. Akkor csak a szomorú tényt közöltük, nekrológunkkal igye­keztünk méltóképpen megemlékezni a játékosról. Ezúttal az embert, az eltá­vozott családapát szeretnénk megis­mertetni olvasóinkkal, és megpróbál­tunk választ találni a váratlan tragé­dia előzményeire. Attilának mindene volt a labdarúgás, tizenegy éve lett a fürediek igazolt játé­kosa. Egyetlen, rövid kitérőt tett Karcag- .ra, míg katona volt a szomszéd város együttesének hálóját őrizte. Soha egyet­len edzést nem mulasztott, sportszerűen élt, készült a meccsekre. Igaz, szenvedé­lyes dohányos, kávés hírében állt, de az ital hidegen hagyta. Eveken keresztül ne­vével kezdődött a csapatösszeállítás, ki- hagyhatatlannak bizonyult a füredi gár­dából. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy együttese bajnoki címet szerzett, és visszaküzdötte magát a me­gyei elsőosztályba. Nem volt egy óriási tehetség, de szorgalma, lelkesedése, győzniakarása mégis sok környékbeli gyerek példaképévé tette. Az elmúlt he­tekben úgy érezte, az ő ideje lejárt, gon­dolnia kell a jövőjére. Nagy terveket for­gatott fejében, melyekből természetesen nem hiányzott a labdarúgás sem. Meg­egyezett egyesülete vezetőivel, novem­ber 22-én ül utoljára a kispadra, a téli fel­készülést már mint kapusedző kezdi. Sajnos ígéretét nem teljesítheti, el­ment, elsietett közülünk. Két kislánya, felesége hiába várja haza az edzésekről, többé nem kopogtat a la­kás ajtaján, szomorúság költözött helyére a Varga-házba Csendes, szerény ember volt. Miután a hajógyárban megszűnt a munkahelye, nem zsörtölődött, nem esett kétségbe, megoldást keresett, és talált gondjaira Egy gazdasági munkaközös­ségnél hasznosította vasipari képesítését. Dolgozott, küszködött, hogy előteremtse családja számára a megélhetéshez szük­séges anyagiakat. Csupa szív ember volt. És most néhány napja ez a szív hagyta cserben. Megszűnt dobogni, mikor még megannyi feladat várt rá! Miért? Hova kellet! ennyire sietnie Attilának? Választ senki sem adhat. Az alattomos koszorúértörzs-elzáródás esélyt sem adott a túlélésre. Tünet nélkül rágta, mar­ta Attilát, egyszer csak végleg ledöntötte lábáról. Több százan gyűltek össze szerdán a tiszafüredi temetőben, hogy elbúcsúzza­nak tőle. Rokonok, barátok, játszótársak sírással küszködve kísérték végső nyug­helyére a fiatalon eltávozott kapust, akit egyesület saját halottjának tekint. Fe- renczi Sándor társadalmi elnök ígéretet tett, nem fognak megfeledkezni elhunyt barátjuk családjáról a továbbiakban sem, anyagi helyzetükhöz mérten támogatni fogják a gyermekeket ezentúl egyedül nevelő özvegyet. Mint dr. Szabó Ottó igazgató-főor­vostól megtudtuk, ezt a fajta betegsé­get a szokványos orvosi vizsgálatok nem mutatják ki, az EKG teljesen sza­bályos szívműködést jelez. Panasz- mentes lefolyása miatt tulajdonkép­pen csak a halál időpontja kérdéses. Bekövetkezhet egészen fiatalon, de él­het az ember hetven éven keresztül is. A boncolási jegyzőkönyv szerint, Atti­la esetében két enyhébb lefolyású rendellenesség már jelezte a bajt, de ő nem tulajdonított gyorsan elmúló rosszullétének jelentőségek Pedig ha akkor jelzi orvosának a mellkasában jelentkező szorítást, talán... De nem jelezte! Halála legyen intő példa mások szá­mára, bármilyen fiatal valaki, a rosz- szullét betegséget feltételez. (Géléi József) Röplabda: NB II-es férfi mérkőzésen: Szolnoki Titász Miskolc 3:1 (3, -12, 6, 7). Titász: Juhász, Fekete, Csordás, Nagy Tompa, Császi. Csere: Novák, Kovács, Cseh. Edző: Surányi Márton. Az elmúlt héten idegenben nyújtott kitűnő formáju­kat hozták ezen a találkozón a hazai játé­kosok, támadásban és mezőnyben átla­gon felülit nyújtottak. Pool biliárd: Nagyszabású átalakítás ment végbe a szolnoki biliárdosok éle­tében. A Bajnok SE és a fiatalokból ál­ló Minarik SE egyesült, és kettejükből létre jött egy ütőképes csapat Bajnok SE néven, amely ilyen összetételben titkos esélyese ’92-93-as bajnokság­nak. Eddig négy fordulón vannak túl, négy győzelmet szerezve biztosan me­netelnek, de azért elkelne számukra némi szponzori segítség a biztos jövő reményében. Asztalitenisz. Nők: Jászkun Volán - Makó SC 10-8. Riválisok találkozója volt a mérkőzés, végig nagy csata folyt. Győ­zelmek: Farkas 4, Padányi 3, Hegedűs, Árkosi 1-1, Farkas-Hegedűs páros, illetve Diószegi 3, Csertusné Katonáné 2-2, Ka- tonáné-Diószegi páros. Kaméleon SC - Jászkun Volán 4-14. Győzelmek: Farkas 4, Árkosi 4, Hegedűs 4, Kenyeres 1, Fazekas-Hegedűs páros, illetve Bányai­né, Oláhné, Szekeres, Bányai-Oláhné pá­ros. A férfiak Szentendrére látogattak és ki­élezett küzdelemben, Csajbók és Baráth kiemelkedő játékával 10-8-ra nyertek. Győzelmek: Csajbók 4, Baráth 4, Bodor 2. A magyar bajnok Zöldmező ellen 13­5-re kikaptak a volánosok. Kisújszálláson rendezték az utánpótlás korosztály megyei bajnokságának első fordulóját az Arany János Ál. fűtetlen tornatermében. Hat csapat közül a há­zigazdák tűntek esélyesnek, hiszen ná­luk játszott a tavalyi Újonc Kupa két győztese, Belukács Gábor és Kiss Ani­kó. Végeredmény: 1. Kisújszállás 5 győzelemmel, 2. Tisza SE 4, 3. Martfű 3, 4. Mezőtúr 1, 5. Újszász 1, 6. Kun­madaras 0 győzelemmel. Súlyemelés: Nyíregyházán rendezték meg az országos ifjúsági bajnokságot, amelyen megyénket a kisújszállási Tyu- kodi András és a szolnoki Sallai Attila képviselte. A kilencven kilós Tyukodi szakításban 125, lökésben 157,5 kilog­rammot teljesített, összesítésben (282,5 kg) a második helyen végzett. Sallai a százkilósok mezőnyében 122,5 kg-t sza­kított, lökésben 155-t teljesített, összetett eredménye (277.5 kg) alapján aranyérmet vehetett át. Ökölvívás: Az egri ifjúsági ökölvívó bajnokságon a MÁV MTE négy fiatal­lal nevezett. A 45 kg-os Tóth Tamás országos bajrosága mellett Kocsis (57 kg) döntő fölénnyel került az elődön­tőbe, ahol az idei Európa-bajnok Sza­bó Egonnal (Vasas) három menetet öklözött, végül harmadik lett. Említés­re méltó még Körmöndi (75 kg) hato­dik helyezése. A Mezőtúri Városi Sportiskola az el­következendő két hétvégén teremlabda­rúgó tornát szervez serdülő és ifjűsúgi csapatok részére. A fiatalabbak novem­ber 28-án reggel kilenc órától mérkőznek a városi sporcsamokban, ahol a házigaz­dák mellet a Törökszentmiklósi SE, Kun- hegyesi SE, valamint a Szolnoki Után­pótlás Sportegyesület együttesei lépnek parkettára. Az ifjúságiak december hatodikán ugyanebben az időpontban mérkőznek, a résztvevők: Törökszentmiklós, SZUSE, Kunszentmárton, Mezőtúri Sí.

Next

/
Thumbnails
Contents