Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-23 / 276. szám

4 1992. NOVEMBER 23. A szerkesztőség postájából Ismét támad a szegény-kór / __ Á ssuk meg a TBC-virág sírját! Nemrég olvastam az Új Nép­lapban, hogy ismét virágzik, ter­jed a TBC. (Az országos gondo­zói hálózat jelentései szerint 1990-ben százhuszonötén, ta­valy száznegyvenen hunytak el tébécés megbetegedésben. Kí­váncsiságból magam is kerestem az okát, és a következő álláspont­ra jutottam: Köztudott, hogy az orvostudo­mány már sok fertőző betegség­ből kigyógyította az emberisé­get. Úgy gondolom, hogy a TBC-betegség utóvédharcában elbíztuk magunkat, és nem véde­keztünk kellő óvatossággal. A védekezésben, megelőzésben la­zaságot észleltem, noha ennyi volt a múltban is... A vétkest vé­gül is az utcán eldobott papír­zsebkendőben véltem felfedezni, ami szerintem táptalaja lehet a fertőzésnek. Ugyanis a fertőzött zsebkendőt a járókelők a talpu­kon viszik tovább, a szél is fel­kapja, és mindig akad valaki, aki kézbe veszi - mint a nem kívána­tos szemetet. Mások a kukában is utolérik, amikor kenyérdarabot, ételmaradékot keresgélnek. Vé­gül kikerül a nagy szeméttelepre, de a guberálók oda is eljutnak, s adják, viszik tovább a fertőzést. Ha már a papírzsebkendő úgy belopta magát az emberiség zse­bébe, hogy onnan nem lehet ki­venni, az illetékesek utasítására a vegyészek, a forgalmazók dol­ga lenne olyan anyaggal ellátni, átitatni, ami használat után a bak­tériumot megsemmisíti. (Esetleg a papírzsebkendők csomagján fi­gyelmeztető tanácsot adjanak a vásárlóknak.) Annyit tudunk, hogy az ipar nagyhatalom, ahol a pénznek van szava; hogy a környezetvé­delemmel megbízottak filléres bírságaitól nem zavarva, fertő­zik az élelmünket, vizünket, le­vegőnket; tönkreteszik a föl­dünket - a rajta lévő élővilág­gal együtt. Mit lehet tenni? A környezet­védelemmel megbízottak felada­ta nagyon sokrétű, a jó munká­hoz sok idő kell (lásd: ózonlyuk, a Duna elterelése stb.), minket is segítségül hívnak, hogy tőlünk telhetőén mindenki legyen mun­katárs a jövő élet megmentésé­ben. És az már munkatársnak számít, aki eljut odáig, hogy a járdát nem használja zsebkendő­nek. Ássuk meg közösen a TBC- virág sírját, és temessük el, hogy ne tudjon feltámadni! Balázs Pál Plágium Csényi József szolnoki olvasónk Kiáltás! címmel küldte hoz­zánk - saját nevében - azt az írást, ami éppen aktuális volt, szívesen adtuk közre, november 5-én. Igen ám, csakhogy a szarvasi Kutas Ferenc leveléből (XI. 17.) kiderült, hogy Csényi úr az ő tollával ékeskedett. Jegyzetét, ami a Békés Megyei Hírlap október 28-i számában már megjelent, bizonyságul, fénymáso­latban csatolta. Sajnáljuk, hogy Csényi úr fejében meg sem fordult a gondolat: plágiumot követ el. Kutas Ferenctől ezúton is elnézést kér, mi pedig szeretnénk, ha a kellemetlen eset mások előtt is tanulságul szolgálna, nem ismétlődne meg. Mert ezután is maradéktalanul megbízunk olvasóinkban, és várjuk leveleiket! A vevő igénye szerint... Nemrég Koktél típusú kony­haszekrényt rendeltem a KEVI- ÉP-áruházon keresztül, a Szol­noki Bútorgyártól. A legyártás után jutott tudomásomra, hogy a megrendelt típus (formatervezé­se szerint) csak zománcozott edényzettel készül. A prospek­tusban viszont, amelyből a ter­méket választottam, rozsdamen­tes edényzet szerepelt. Erre hi­vatkozva kerestem fel a gyár ke­reskedelmi igazgatóját. Legna­gyobb meglepetésemre és örö­mömre - mint jó üzletemben -, kérésemet rövid időn belül telje­sítette. Jut eszembe, az ipar és kereskedelem hanyatlásáról nap mint nap sokat hallhatunk a rá­dióban, tévében, olvashatunk a sajtóban. Ha viszont - az esetem­ben tapasztalt segítőkész, hozzá­értő gazdasági vezetők, üzletem­berek előtt nyílna meg a lehető­ség, az érvényesülés útja az ipar­ban, a kereskedelemben, a képlet hamarosan megváltozna: talán nem is olyan hosszú idő múl­tán, a csőd helyett, előrelépés, fellendülés vehetné kezdetét a magyar gazdasági életben. Egy elégedett vásárló: B. F. Szolnok „Az vághat ki fát, aki már ültetett is” A mezőtúri Papp János a kö­zelmúltban volt 60 éves (XI. 11.), ennek ürügyén beszélget­tem vele, hogy miként látja mai helyzetét, helyzetünket, mint aki hosszú ideig volt a város vezető­je. Többek között a következő­ket mondta: Igazán szerencsés embernek érzi magát, mert őszintén szerel­mes volt mindig a munkájába. Legtöbben úgy vannak vele - ke­vés változtatással -, ugyanúgy dolgoznának - a sok-sok segítő­vel, gáncsoskodóval együtt, hi­szen soha nem voltak híján az eredménynek. Ma nagyon sok a csalódott ember, látni lehet, hogy miként szerveződnek az ígérgetések kikényszerítésére; így vagy úgy, a hatalom igyek­szik visszavásárolni a nép ro- konszenvét; az ellenállás nem kifizetődő életforma; megma­radni vagy fennmaradni, nem csupán alkalmazkodva lehet. A statisztikákból nem nehéz a kö­vetkeztetést levonni, hogy ma már milliókban mérhetők a lét­minimum alatt élők száma, s ez nem csupán elkeserítő, kilátásta­lan jelent „ígér” számukra... Konkrétabban: Alig van népré­teg, aki ma elégedett, ezek kö­zött azok, akikre - bárhogy ala­kul is a politikai helyzet - mindig süt a Nap. Keserűen, de arra a megálla­pításra jutott, hogy régen is és most is csak az arányban van eltolódás, a mindenkori hatalom jutalmazza saját „ágyasait”. So­kan tanúi lehetnek, hogy az ún. „legjobb elvtársakból” hirtelen­jében miként lettek „legjobb szakemberek”. Ezért foroghat közszájon, hogy mára a hülyék is megokosodtak. Úgy érzékeli, hogy a kormány - válaszul a helyi választások el­vesztéséért - elszívja a levegőt az önkormányzatok elől, kiélezi, sőt néha szembe állítja az önkor­mányzatot a lakossággal - a helyi adók további növelésére. Nagy bölcsesség és helyi ismeret kell ahhoz, hogy lehet-e még ezt fo­kozni. A fejlesztéseket illetően összehasonlítgatni a jelent a múlttal, majdhogynem értelmet­len, mert más az idő és a körül­mény. Hogy mit várhatunk? Nem jós, de azt pontosan tudja, hogy itt és máshol, az egész országban mi valósult meg a választási ígére­tekből. Biztos abban, hogy 1994- ben többen járulnak az urnákhoz, mint az előző szabad választás­kor. Mindenütt és helyileg is az lesz a mérvadó gondolat: „az vághat ki fát, aki már ültetett is. ” Reméli, ekkorra kifárad minde­nütt a helyezkedés, ügyeskedés, a gyűlölködés, a köpönyegforga­tás tárháza. Talán vége lesz an­nak a hamis tudatnak, hogy min­denki üldözött volt, mindenkit elnyomtak az ,,átkosban”és éheztek - bár ez félelmetes se­bességgel újratermelődni lát­szik. Reméli, nem kell majd unos-untalan minden fogyasztói áremeléskor azt az indokot hall­gatni, hogy a piaci rendszerre va­ló áttérés ára ez; hogy sokkal több levegő jut majd az önkor­mányzatoknak - hatalmi harcok nélkül, s talán menedzselésük is jobbá válik. A beszennyezett, széttört, szembe állított emberi kapcsolatokat mindenütt helyre kell állítani, a valós értékeket a megfelelő helyén kívánatos érté­kelni, megbecsülni és megbe­csül tetni - mondta végezetül. Papp úrnak jó egészséget kí­vánunk!-rp­Mezőtúr A kislánynál nem volt bérlet... A buszvezető goromba, udva­riatlan volt címmel adtuk közre (X. 5-én) Domokosné Szegény Ibolya levelét, melyben - az uta­sokkal együtt - pártfogásába vett egy kislányt, akinek összedob­ták ajegyrevalót, hogy ne kelljen leszállnia a buszról. Tekintve, hogy olvasónk megnevezte az autóbusz rendszámát és az ese­mény időpontját is, a Jászkun Volán igazgatójának, lehetősége volt kivizsgáltatni a történteket, mellyel kapcsolatban az alábbi­akban válaszol: Tisztelt Utasunk! A gépkocsi- vezető fellépését annak ellenére elmarasztaltam, hogy a védeke­zését figyelembe kellett ven­nem. Elmondta, hogy a felszál­lás általában az első ajtónál tör­ténik, erre az autóbuszon felira­tok utalnak. Az adott esetben a megállóban négy utas tartózko­dott, közülük csak az említett kislány szállt fel a második aj­tón. Mint utólag tisztázódott, menetjegy, illetve bérlet nélkül. Nagyon sajnálja, hogy emeltebb hangot használt, vele szemben, de bosszantotta, hogy egy 8 év körüli gyerek próbálja megté­veszteni. Biztosíthatom az utasokat ar­ról, hogy a JÁSZKUN VO- LÁN-nál nem dolgozik olyan autóbuszvezető, aki kizár az utazásból egv alsó tagozatos tanulót, ha felszálláskor szól, hogy nincs nála a bérlete, de másnap bemutatja. Szabó István a JÁSZKUN VOLÁN igazgatója Szemétkupac az iskola mögött A Széchenyi-lakótelepen na­pontajárok vízért az ártézi kútra, és hazafelé - sétaként - a Széche­nyi körúti iskolát hátulról meg­kerülve megyek. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy néhány hete valaki vagy valakik szemétlera­kóhelynek használják az iskola hátsó frontját. Először a bokrok alá szórták a műanyagdobozo­kat, zacskókat, s ki tudja, még mi mindent, most már a bokrok előtt, a füves térségen tartanak. Legutóbb pl. pénztárgépszalag került nagy mennyiségben a sze­mét közé. Nem voltam rest, bár kissé undorodva, lehajoltam érte - mielőtt felkapja a szél. A sza­lagról kiderült, hogy az Inokatej Kft. Tejenter blokkjai. Az egy­befüggő, 37 db-os számlán, min­den szakasz elején ez áll: Kö­szönjük a vásárlást! Nem tudom, hogy kerülhetett a szalag a fűre, de nem kell mes- terdetektívnek lenni ahhoz a megállapításhoz, hogy nem a vá­sárlók dobták el. Ezért a vásárlók és a lakótelepiek nevében is ké­rem, senki ne tegye tönkre a kör­nyezetünket; a szemetet, a kü­lönböző hulladékokat a kukába vagy a nagyobb méretű konténe­rekbe rakják. Mert minden ellen­kező híreszteléssel szemben, mi szeretünk itt lakni. V. J.-né Szolnok Vendégségben - Öcsödön Már hagyománnyá vált ná­lunk, hogy a környező telepü­lések pávakör tagjai kölcsö­nösen fejlesztik tudásukat, és évente egy-két alkalommal összejönnek. így volt ez no­vember 7-én is, amikor nagy­szabású kulturestet rendeztek Öcsödön. A helyi művelődési ház pávaköre meghívta és vendégül látta a tiszaföldvári dalkört, a túrkevei Madarász Károly népdalkört és a helyi pávakörrel, citerazenekarával együtt több mint három órás szórakoztató műsort adtak elő. Mészáros Józsefné, a mű­sor vezetője mutatta be a pá­vaköröket - megtisztelve üd­vözölte a szép számú közön­séget, majd meleg szavakkal köszöntötte a kunszentmárto­ni Smuta Kálmánnét, aki 19 évvel ezelőtt - Enyedi Antalné vezetésével alapítója, létreho­zója volt az öcsödi pávakör­nek. Ezután ismertette a nép­dalkörök két évtizedes pálya­futását. Külön említésre mél­tó a 72 éves Kóródi Imre neve, aki mindig szívesen látogat szülőföldjére, és a tiszaföld­vári dalkör tagjaként, sok szép népdalcsokorral szórakoztat­ja a közönséget. A résztvevők - összegezve az eseményt, úgy mérlegel­ték, hogy az öcsödi citeraze- nekarnak nincs párja. A nívódíjas Lázár László előadását nagy tapssal jutal­mazták. A műsor befejezése­ként Tiszáról szóló régi nép­dalokat énekeltek együtt a kö­zönséggel. Ezúton is köszönetét mon­dunk a szervezőknek, az előa­dóknak és várjuk a folytatást, az újabb találkozást. - írta töb­bek között olvasónk. Nádudvari Sándor nyugdíjas klubtag Öcsöd márpedig ez a gonaoiai meruit 101, megszorult neiyzeieoen - es bizonyára sok-sok lelki vívódás után - abban a fiatal, kétgyer­mekes édesanyában, aki Szolnoktól nem messze, egyik Tisza menti kis községben fogott tollat, hogy megossza velünk bána­tát és a segítségünket kérje. Érthető okokból - védelmében - a nevét és lakhelyét titokban tartjuk. Leveléből néhány mondatot idézünk: Szeretném, ha önál­lóan, saját lakásban élnénk, nyugodt körülmények között nevelhetném, taníttathatnám gyermekeimet. Sajnos a jelen­legi helyzetben - egy rossz házassággal a hátam mögött, és két kiskorú gyermekemmel a szüleim házában - erre nem sok esélyt látok. Sokáig nem lehetek az idős szüleim nyakán, hiszen lassan ők szorulnának segítségre. Nemrég felfigyel­tem a rádióban, majd a tévében is elhangzott műsorra, melyben pótanyaságról esett szó. Elgondolkoztam a lehető­ségen, és végül odajutottam, hogy gyermekeim érdekében, anyagi ellenszolgáltatásért szülésre, pótanyaságra vállal­koznék. Kérem, írják meg, hol jelentkezzek, kihez fordul­jak. Megértjük az édesanyát, aki önálló otthonra vágyakozva, gyermekei és saját boldogulását keresve, ezen az úton próbál szerencsét, de őszintén szólva, nem lesz könnyű. Ugyanis Ma­gyarországon még nem volt arra példa - legalábbis hivatalos keretek között nem -, hogy valaki másnak szüljön gyermeket; az előre kiválasztott anya gyermekét fogadják örökbe - anyagi, szociális ellenszolgáltatásért. Jogilag e kérdés tisztázatlan - noha a szülésre vállalkozó és az újszülöttre várók már jelent­kezhetnek az Optimális Családtervezési Intézetben. Majd egy sor vizsgálat után, az Országos Közegészségügyi Intézet hu­mángenetikai teratológiai osztályának közreműködésével - dr.Czeizel Endre orvos-genetikus vezetésével - bizottság dönt abban, hogy genetikai szülőként ki maradhat előjegyzésben. Több mint kétszázan szerepelnek a várakozók listáján, a gyer­mektelen házaspárok közül viszont jóval kevesebben tartanak igényt arra, hogy maguk válasszák ki a leendő gyermekük anyját, s netán már a terhesség ideje alatt gondoskodjanak róla. Mert mi van akkor, ha az anya a szülés pillanatában úgy dönt, mégsem adja a méhében fogant gyermeket másnak?! Nem boncolgatjuk tovább ezt a kérdést, inkább egy másik lehetséges megoldást is említünk az édesanyának: Az SOS Gyermekfalu Magyarországi Egyesületén keresztül - pályázat útján - van esélye arra, hogy pótmama legyen valamely gyermekfaluban (pl. Kőszeg, Battonya, Kecskemét), ahol árva gyermekeket nevelhet a sajátjaival együtt. Természetesen itt is különböző vizsgáitokon kell majd átesnie (egészségügyi, képességbeli stb.), végül négyhónapos, bentlakásos tanfolyam elvégzése után költözhet a gyermekfaluba. Látja, ez az út sem lesz könnyű. De ha érez magában elég kitartást ahhoz, hogy képes legyőzni a közbeeső akadályokat, induljon el rajta. Reméljük, mielőbb eljut az önálló kis otthonig, ahol a szeretetre éhes, szeretetet nyújtó gyerekek majd mindenért kárpótolják. V. Hozzászólás cikkünkhöz „Együtt a farkas és a bárány” Nagy felháborodást keltő cik­kükre - mely lapjuk, lapunk no­vember 14-ei számában „Pisz­tollyal követelte a földet” címmel jelent meg - szeretném véleménye­met kifejteni. A főszereplő nyugdíjas embert ismerem, szorgalmas, bányász ember, aki elhitte, hogy valós rendszerváltozás ment végbe. Ha ezt nem publikálják, soha eszébe nem jut a föld visszakérése. Ezzel szemben a valóság: a kommunisták arcátlan nyilvános rablása, privatizálása, pozícióhar­ca, amivel lépten-nyomon találko­zik az emberiség. Ilyen kiváltó okok mellett szinte belekényszerí- tették ezt a szerencsétlen embert, akit nem megbüntetni kellene, ha­nem támogatni. A háttérben sok gazemberség van, amiről nem ír­tak, és így a harácsoló, renitens ember látszatát keltik. A valóság az, hogy betelt a pohár. Nálunk, Jászkiséren hasonló a helyzet. Ki­vétel nélkül a volt kommunisták irányítanak az eredeti helyükön. Pár vén szaros MSZMP-s még azt is megengedte magának, hogy no­vember 7-én megkoszorúzta a volt orosz emlékművet, mely most a II. világháborúban elesettek emlék­műve. A volt, részben pufajkások- ból, ÁVH-sokból álló csavargók - mondani sem kell, hogy nem az apám és mások emlékét koszorúz- ták. Itt is betelt a pohár. Nem mind­egy, hogy azt tartják-e bűnösnek, aki a sajátját védi, vagy a volt rab­lókat. Most együtt a farkas és a bárány, de ez nem megy így soká­ig. Csömör András Jászkisér Bezárt a fogadó. Tavaly májusban adták át Tiszakürtön az arborétum­nál lévő éttermet. Sajnos már két vállalkozó visszaadta a bérleti szerző­dést, mivel a forgalom nem úgy alakult, ahogy várták. Vajon mi lesz a további sorsa? (Fotó: T. Z.) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné E címet olvasva, talán többen felkap­ják a fejüket, hogy ki, kinek(?), hiszen az ajánlat szokatlan. Megyénkben nem is volt rá példa, vagy nem tudunk róla. ‘Ébressz - ajáníva Gyereket szülne - másnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents