Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-19 / 273. szám
4 1992. NOVEMBER 19. A szerkesztőség postájából A viharos falugyűlés után... Ezúton is tisztelettel értesítem a község dolgai iránt érdeklődő lakosokat, akik a viharos jákó- halmi falugyűlésen nem jutottak szóhoz, hogy november 23-án (hétfőn), fél 9-től délig az irodámba várom valamennyiüket, s elmondhatják problémáikat. Ha valamely kérdésre esetleg nem tudnék helyben választ adni, azt az illetékesekhez továbbítom. Mint az már ismeretes, a falugyűlésen az orvos nyugdíjazását ellenzők szószólója másfél óra elteltével közölte, hogy „arról beszéljünk, amiért megjelentek.” Addig csak olyan „hiábavalóságokról” volt szó, mint a község lakosságának többségét érintő gáz- és telefonprogramról?! Tudomásomra jutott, hogy többen a gyűlés elé szerették volna tárni problémájukat, s mivel erre időhiány miatt nem kerülhetett sor, morgolódva távoztak - mondván: órákon át csak az orvossal kapcsolatos veszekedést kellett hallgatniuk. Igazuk van, a történtek miatt elnézésüket kérem, s a már említett időpontban adok lehetőséget arra, hogy szót válthassunk. Az Új Néplap november 11-i számában megjelent Viharos falugyűlés Jákóhalmán - Nem engedték „kikanyarítani” az orvost című írás egyébként hűen tükrözi a gyűlés hangulatát; az orvos mellett érvelők egyértelműen és visszavonhatatlanul engem tettek felelőssé a nyugdíjazásért - elfeledve, hogy a polgár- mester nem korlátlan úr (mint hajdan egy tanácselnök), hanem egy önkormányzati testület ti- zenketted része. A testület hozza a döntéseket, mely ugyanúgy főnöke a polgármesternek, mint az orvosnak. Ezt nem azért említem, mintha a hangulatkeltők nem tudták volna, miképpen azzal is tisztában voltak, hogy nem feltétlenül „disznó” az, akinek nem egyezik velük a véleménye. A demokráciát mindnyájan szorgalmasan tanuljuk, de a kapott osztályzatok igen különbözőek. Fodor István polgármester Jászjákóhalma Szomorúan vettük tudomásul November első vasárnapján történt, hogy kora délután rengeteg ember gyűlt össze a karcagi katolikus temető előtt. Helyből és vidékről sokan autóval érkeztek, a kis parkírozó hamar megtelt, így néhányan a temető előtti út szélén, lehúzódva tudtunk csak megállni. Úgy fél három tájban két rendőr „éppen arra járt”, és végigbüntette az út mellett parkolókat. Azzal indokolták, hogy akadályozzuk a forgalmat. Mivel sem megállni, sem várakozni tilos tábla nem hívta fel erre a figyelmet, engem azért bírságoltak meg, mert túl közel álltam egy nem működő üzem bejáratához. Úgy vélem, elvárhatjuk a rendőrségtől, hogy évente egyszer, a kegyelet ünnepét ne bevételi forrásnak tekintse, hanem az eseményen nyújtson segítséget az embereknek; ha már a rendőrök a helyszínre érkeztek, a forgalmat irányítsák. Sz. Gy. Kunhegyes A hagyományőrzők eseményéről A jászberényi 3. sz. Jászkürt Hagyományőrző csapat, mely 1989 őszén alakult, a közelmúltban az öregerdei gyermektáborba invitálta tagjait, hogy történelmi játék keretében adózzanak a 190 éve született nagy államférfi, Kossuth Lajos emlékének. A város négy iskolájában tevékenykedő közösségek nyolcvanhat tagja vett részt a játékban, mely a Kossuth-nóta eléneklésével és a hagyományőrzők jelvényével díszített nemzeti lobogó felvonásával vette kezdetét. A tábor környéki, változatos táj erdős, ligetes útjain küzdötték át magukat a gyerekek, kik Kossuth táborába igyekeztek, s közben „Kossuth bankókat” gyűjtöttek a „sereg” számára. Az érdekes feladatok jó megoldásáért kapott pénzt a célban lévő „hadikasszába” fizették be a csapatok. A játék élményén túl, a legjobbak kitűzhették a Kossuth Alapítvány ajándékát, a Kossuth portréval díszített jelvényt. Ebéd után arra is maradt idő, hogy az egykori népi gyermekjátékok közül a csülközéssel és a nemzetesdivel megismerkedjenek a számítógépen felnőtt gyerekek. Faragó László Jászberény Válaszolt az illetékes Hol itt a takarékosság? címmel adtuk közre egyik szandaszőlősi olvasónk levelét - október 29-én, melyre válaszolt a Tiszántúli Áramszolgáltató Részvénytársaság Szolnoki Üzem- igazgatósága. Többek között arról tájékoztatnak, hogy olvasónknak október 27-i dátummal postázták a levélválaszt, és tulajdonképpen minden felvetésére választ adtak. Mint írták, az éves számlázással vezették be a takarékszövetkezeti díjbeszedést, amit a fogyasztók elfogadtak. Áttérve a havi számlázásra, ez a rendszer egy kissé felborult, hiszen a kétciklusos számlázással a befizetési idő 10 napra korlátozódott: a hónap 1-jétől 10-ig, vagy - mint a kedves fogyasztónak is - 15-től 25-ig lehet az áramdíjak értékét rendezni. E dátumok közül a fogyasztó kiválaszthatja a neki legmegfelelőbb időpontot, így nem kerülhet abba a kellemetlen helyzetbe, hogy a nála csengető pénzbeszedőnek nem tud fizetni, mert még nem kapta meg a munkabérét, nyugdíját vagy egyéb járandóságát. A fogyasztókkal szemben nem bizalmatlanság, hogy az órákat saját dolgozóik olvassák le, de az igazsághoz tartozik, hogy a Ti- tász Rt.-nek kötelessége a fogyasztásmérők ellenőrzése, az álló mérők, a szabálytalan vételezések felderítése, és a leolvasók ezt a feladatot is ellátják. Természetesen bemondás alapján is elfogadják a mérőállást - noha előfordult, hogy a pontatlan leolvasás miatt téves számla készült, melyek rendezése - úgy a fogyasztónak mint az áramszolgáltató dolgozóinak - kellemetlenséget, plusz feladatot jelentett. A levélíró kifogásolta még, hogy a számla nem érkezett meg időben a takarékszövetkezethez, azonban egy hasonló panaszra adott válaszukban, „A történtekért elnézést kér a Titász” cím alatt (október 26.) erről a nyilvánosság előtt is tájékoztatták a fogyasztókat. Fogadjuk el a másságot Már hosszabb ideje foglalkozom a Krisna-tanokkal, követői közül személyesen is sok embert ismerek, ezért szeretnék néhány megjegyzést fűzni Bicskey István „Elfogadjuk a másságot, de...” című, október 15-i írásához. A Krisna-tudattal kapcsolatos ismeretei ugyanis néhol kiegészítésre szorulnak. A Krisna útját járók nem egy új Istent szándékoznak „importálni”, hanem a már meglévőt, az egyetlent próbálják eladni azoknak, akik egyáltalán nem, vagy csupán szavakban vesznek tudomást róla. Szeretnék megértetni velünk, hogy Isten egyetemes, nem lehet országhatárokhoz kötni. A magyarok Istene azonos a törökökével, a zsidókéval, az indiaiakéval; a Teremtőhöz fohászkodik az is, akinek a kabátjára sárga csillagot varrtak, az is, aki a nyakában keresztet visel, s az is, aki az európai szemnek szokatlan narancssárga lepelben táncol az utcán. A Védák szerint Istennek számtalan neve van (nekünk is sok van, neki miért ne lehetne több?); Jehova, Allah, Buddha, Krisna stb. A Krisna-tudat egyszerűen Isten-tudatot jelent. A Bhaga vadgitán keresztül (a Fenségesek éneke, indiai vallásbölcseleti költemény - a szerk.) Isten beszél hozzánk, így tehát - mint minden más kinyilatkoztatott vallás - univerzális. Nem kötődik semmilyen országhoz, s nincs köze a mai India nyomorához sem. A védikus tanítások imperatívusza is az, hogy az ember törjön ki „bűvös köréből”, hagyjon fel az önzésével, és saját maga, a világ érdekében életét Isten erkölcsi törvényei szerint alakítsa. Isten fölötte áll az időnek és a térnek. O mindig ugyanaz, mi vagyunk különfélék. Más korokban más emberekhez más módon közeledik, hiszen másképp kell egy zsidó pásztorhoz beszélni, mint egy indiai jógihoz. Az utak különbözőek, de a törvények lényegileg azonosak. Egy jó mohamedán ugyanúgy szereti felebarátját, mint egy jó keresztény, de mi persze túlságosan kicsinyesek vagyunk, s állandóan belebonyolódunk a külsőségekbe. Ezért talán érdemesebb a mi földhözragadt elménk helyett Istennek adni a jogot, hogy eldöntse, ki az igaz, ki a hamis. A Krisna-hívők azt szeretnék, hogy mindenki megértse Isten akaratát, hogy a keresztényekből igaz keresztények, a mohama- medánokból igaz mohamedánok stb. legyenek. Tudják, Istennek nem az a fontos, hogy ki milyen bélyeget ragasztott a homlokára, hanem a szeretet. Teremtőnk bizonyára rosszallóan csóválja a fejét - látván, amint valaki arra hivatkozva, hogy ő katolikus, inkvizíció elé rángatja református fivérét, vagy amiért ő szerb, ledöfi horvát testvérét, vagy ha netán fehér, rabláncra fűzi fekete barátját... Ecce homo. (íme az ember - Pilátus szavai, amikor a tömeg elé vezeti Jézust. A szerk.) Pedig ezek vagyunk mi, s mivel nem látjuk az azonosságot a különbözőségben, intoleránsak, erőszakosak. Hosszasan vitatkozhatnánk arról, hogy valójában keresz- tény-e a magyar kultúra, vagy sem. Ki volt magyarabb: István király vagy a Földanyát imádó Árpád apánk? Nem lenne értelme. Az elvadult világnak, így a magyarnemzetnek is elsősorban erkölcsi tartásra van szüksége. Szellemi, lelki energiára: származzék bárhonnan, a Bibliából vagy a Védákból. Egy fuldokló nem nézi, hogy melyik irányból dobták be a kötelet. Áki ezt megérti, az „de” nélkül fogadja el a másságot. Danka Krisztina Küldjön egy képet ^_____________________________________________________________________s A tanya helyén kóbor szelek járnak Ötvennégy évvel ezelőtt, 1938 őszén kezdem szervezni a téli mezőgazdasági tanfolyamot, és 1948-ig körülbelül háromezer kisgazda és törpebirtokos, újonnan földhöz juttatott szerezte meg - Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár Megyében - a kalászosgaz- da-bizonyítványt. Közülük többen előbb növénytermesztési, aztán állattenyésztési mintagazdák lettek - velem együtt. Községünk, Konyár faluszélére is felkerült a tábla, hogy „Mezőgazda- sági mintaközség”. Az összefogás, együvé tartozás mintapéldái lettünk. Ötvenhatvan fős országjáró tanulmányutakon vettünk részt, s egy ilyen tapasztalatcsere alkalmával készült a mellékelt fénykép - Konyá- ron, ahol egy-egy alkalommal mintegy háromszáz lófogat érkezett a helyszínre. (A felvételen csupán egy része látható.) Ezt a tanyát is kalákában építettük, és szinte napok alatt felhúztuk a harminc férőhelyes marhaistállót. A szerveződő Magyar Parasziszövetséghez 1940-ben csatlakoztunk, és mindenféle tenyészállattal, nemesített vetőmagsza- porítóval láttunk el több Tiszán túli vármegyét. így ért bennünket az 1949-es forgószél, és szétzilálta a szervezetünket. Míg hu- szonnegyedmagammal a debreceni gyűjtőfogházban „élveztem” a magyar állam vendégszeretetét, betagosították a tanyákat - a földdel egyetemben. Megjegyzem, akkor a tanyához tartozó földön számos állat élt és fejlődött megfelelően. Ezt fújta el a történelem forgószele... Id. Kanta Gyula Berekfürdő V ____________________________________________________________________J S zerkesztői üzenet S. K.-né, Tiszafüred: Munkaviszonya felmondással vagy közös megegyezéssel szüntethető meg. Amennyiben sérelmét - a folyamatban lévő vita során - nem orvosolják, keresetet nyújthat be a munkaügyi bírósághoz. Határideje: a vita megszüntetését követő 30 nap. (Az új Munka Törvénykönyv áthelyezést már nem tesz lehetővé.) Tájékoztatására még annyit, hogy a munkavállaló szabadságát pénzben kell megváltani akkor, ha a munkaviszony megszüntetéséig az időarányos napokat nem kapta meg. Tóvizi András, Kisújszállás: A jelenleg érvényben lévő rendelkezés szerint a férfiak 60. életévük betöltése után jogosultak az öregségi nyugdíjra. További feltétele, hogy legkevesebb 20 év munkaviszonyban töltött időt szerzett. N. T., Karcag: A levelében említett öröklési szerződés tartalmilag tartási, tehát visszterhes jellegű - ellenszolgáltatása az eltartónak örökössé tételében áll -, ezért a tartási, életjáradéki szerződésekkel azonos illetékjogi elbírálás alá esik. Ily módon nem az öröklési illeték tárgykörébe, hanem az illetékekről szóló, 1990. évi XCIII. törvény 18. paragrafusa alapján, a visszterhes vagyonátruházási illeték tárgykörébe tartozik. Az ingatlanszerzés után fizetendő illeték mértéke öt százalék, illetve kettő. Ez utóbbi, kedvezményes illetékkulcs lakásingatlanszerzésre vonatkozik. r á Nyírségi almaárusok Jászapátiban. (Fotó: N. Zs.) V_______________) Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
