Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-18 / 272. szám

1992. NOVEMBER 18.

Aktuális

5

Az emberek némiképp értetlenül figyelik a bűnözés növekedéséről szóló adatokat, híreket, és hajlamosak mindezért a törvény vagy a rendőrség „gyengekezűségét” okolni. Holott a jelenlegi helyzetért valószínűleg nem a paragrafusok enyhesége meg a rend őreinek nem megfelelő szigora a felelős. Legalábbis erről győzött meg Papp László rendőr alezredessel, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőrfőkapitányság bűnügyi osztályának vezetőjével a napokban folytatott beszélgetés. A szakember hajlandó volt arra, hogy segítsen egy kicsit a rendőrségi kulisszák mögé is bepillantani.- A rendszerváltás nem hagyta érintetlenül a rendőrséget sem. Hisz akkoriban igencsak nagy port vert fe! a lehallgatási botrány, s ennek során derült fény arra, hogy a rendőrség is folytatott törvénybe ütköző tevékenységet. Gondolok itt a telefonlehallgatásokra, a levélbontoga- tásokra és így tovább... Alezredes úr, változott-e azóta valamit a helyzet?- Valóban így mentek akkoriban a dolgok, ám a rendszerváltás után az ilyen jellegű tevékenységet leállították. Persze azt megjegyezném, hogy a bűnügyi szolgálatok szerte a világban foglalkoztattak és foglalkoztatnak informátorokat, alkalmaznak olyan módszereket, amelyek segítségével a bűnözői körből „füleseket” szerezhetnek.- A köznyelv ezeket az informátorokat besúgóknak nevezi...- Hát igen. Főleg olyan emberekről van szó, akik bűnözői körökben otthonosan mozognak. Mert gondoljon csak bele: haegy kisebb településen történt mondjuk egy betörés, s megjelentek ott a nyomozók, már messziről „kiszagolták” őket. S így a rendőrök csak úgy tudtak beférkőzni a kemény fiúk közé, és csak úgy bírtak adatokat szerezni róluk, ha sikerült ehhez a hasonszőrűeket megnyerniük.- A rendszerváltás előtt tehát ez így ment...- Igen. Sőt, volt olyan is, hogy fizettünk a „hírhozónak” azért, ha valamilyen értékes információval állt elő.- Korábban hallani lehetett arról is, hogy egy kisebb balhé gyanúsítottját futni hagyták, ha az illető egy nagyobb bűncselekmény elkövetőiről hiteles információkat adott.- Előfordultak ilyen esetek is, de hát ezek törvényellenesek voltak már annak idején is, és most is. Éppen ezért ilyen manapság már nem fordulhat elő. Noha foglalkoznak a törvényhozók azzal, hogy be kéne vezetni nálunk is a vádalku intézményét, ami a különböző nyugati országokban ma is létező gyakorlat.- Ez mit jelent?- Tulajdonképpen arról van szó, hogy a vizsgálóbíró egy enyhébb bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személlyel alkut köt. Azt mondja neki, hogy ezért az apró balhéért nem vádollak meg, tehát büntetlen maradsz, ha elárulod, hogy egy, a társadalomra jóval veszélyesebb bűncselekményt ki vagy kik követtek el. Tehát azt hangsúlyozni szeretném, hogy ilyesféle dolgok nyugaton sem a rendőrséghez, hanem a vizsgálóbíróhoz tartoznak. Az ő feladata mérlegelni, megéri-e neki, hogy például egy betörés tettesét futni hagyja, ha az illető kiböki, hogy mondjuk a köztársasági elnök ellen kik készülnek merényletre. Szóval ilyen joga a nyomozóhatóságnak nyugaton sincs, és itt sem lesz.- Visszatérve a lehallgatási botrányra, azóta Önök már nem is alkalmaznak titkosszolgálati eszközöket?

„Szóváltás” a rendőrségen

Beszél a pénz?- Dehogynem. Ugyanis a rendszerváltás után megszületett az 1990. évi X. törvény, amely ideiglenes jelleggel - addig, míg a végleges rendőrségi törvényt nem fogadja el a parlament - szabályozza ezt a fajta munkáját a rendőrségnek.- A szavaiból azt veszem ki, hogy a jelenlegi törvény nem tiltja az ilyesféle dolgokat...- Nem bizony. Csupán szigorúan előírja, hogy a rendőrség mikor, milyen esetekben alkalmazhat a bűncselekmény felderítése érdekében titkosszolgálati eszközöket.- Akkor Önök ma is lehallgathatnak lakásokat, telefonokat, felbonthatnak leveleket?- Igen, van ilyen lehetőségünk. Csak az igazságügyi miniszter személyes engedélye szükséges hozzá. Saját szakál- lunkra mi nem tehetünk semmit. S mivel a törvény megjelent, így ez ma már nem titok. Az viszont igen, hogy kik azok az állampolgárok, akiket lehallgatunk, vagy a levelüket felbontjuk. A törvény azonban kötelez bennünket arra is, hogy ha a nyomozás során bebizonyosodik, hogy az illető mégsem gyanúsítható semmivel, akkor nekünk utólag értesítenünk kell, hogy lehallgattuk a telefonját, felbontottuk a leveleit, és így tovább...- Mostanában egyre gyakrabban olvashatjuk az újságodban meg a plakátokon is, hogy a rendőrség egy-egy komolyabb bűncselekmény nyomravezetőjének akár százezer forintot is fizet. Ez a gesztus vajon mivel magyarázható?- Nem gesztusról, hanem arról van szó, hogy egyrészt az apparátusunk kevés, másrészt pedig a bűnözői hullám az utóbbi években egyenesen a nyakunkba szakadt. Ezért a belügyi vezetésnek mindenképpen lépnie kellett, hogy az új rendőrségi törvény megszületéséig is tudjunk dolgozni. így a törvénytervezetből az erre vonatkozó részt kiemelték. s az idei év elejétől lehetőségünk van rá, hogy súlyos bűncselekmények nyomravezetőinek díjat tűzzünk ki. Ugyanakkor információkat is vásárolhatunk. Ez utóbbi nem más, mint egy üzleti kapcsolat az állampolgár és a rendőr között. A nyomozó felméri, hogy egy jól hasznosítható információ mennyi pénzt ér meg.- Milyen nagyságrendű ősz- szegekről van szó?- Elmehet egészen ötvenezer forintig, de ha igazán nagy horPapp László

derejű az ügy, akár százezer is A lehet. Ez persze sok mindentől, így például az informátor életkörülményeitől is függ. Mert előfordulhat, hogy a nyomozó egy információt a kocsmában egyetlen nagyfröccsért is meg tud venni.- Mondja, az informátor személye mennyire marad titokban? Nem véletlenül kérdem ezt, mert ha kitudódik az illető neve, az még könnyen az életébe is kerülhet.- Mi teljesen titkosan és elkülönítve kezeljük az ilyen ügyeket. Persze előfordulhat, valaki úgy hoz információt, hogy szükséges lenne a büntető eljárásba bevonnunk az illetőt. De előtte

mindenképpen egyeztetünk vele, s ha ő nem vállalja a szereplést, akkor nekünk kötelességünk megkeresni azokat a módozatokat, melyek segítségével az informátort teljesen kihagyhatjuk az egész eljárásból. Hisz a díjkitűzésnek pontosan az a célja, hogy olyan személyektől kaphassunk egy-egy ügy szempontjából fontos híreket, adatokat, akiket nem hallgattunk ki tanúkként, mivel nem kerültek a látókörünkbe, és az illető nem is akar részt venni az egészben, mert esetleg tart az elkövetők

bosszújától. De ugyanakkor, hogy legyen valami ösztönzése, késztetése arra, hogy a birtokába jutott információkat nekünk átadja - hát ezért tűzünk ki díjakat.- A bíróság kötelezheti-e Önöket arra, hogy kiadják az informátor nevét?- Ilyen még nem fordult elő.- Az idén hány ügyben tűztek ki százezer forint jutalmat a nyomravezetőknek?- Négyben. Ezek mind komolyabb bűncselekmények voltak.- És az eredmény?- A négy ügyből három még hibádzik, egy alkalommal viszont már bebizonyosodott, hogy az informátor jó, és számunkra használható híreket hozott, s a nyomravezetés alapján a bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személy előzetes letartóztatásba került. Neki persze fogalma sincs arról, hogy milyen úton-módon jutottunk el hozzá. Aki pedig segített nekünk, huszonnégy órán belül megkapta a kitűzött összeget, vagyis a százezer forintot.- Említette, hogy újabban információkat is vásárolnak. Sikerrel?- Igen, hisz a megyében az idén már több betörés, lopás és rablás tetteseit bírtuk így felderíteni. Tudja, rájöttek a kivénhedt bűnözők, hogy jó kereseti lehetőség ez számukra. Jóllehet, ők már „leálltak”, de továbbra is olyan körökben mozognak, ahol nem ritkák a balhék. így aztán bejönnek hozzánk, s elmondanak dolgokat, ha adunk érte nekik pénzt.-És?- Rendszerint meg szoktunk egyezni velük. Ugyanis nem kell a munkatársaimat kiküldeni, nincs üzemanyagköltség, s lehet, hogy két nyomozónak háromheti munkájába kerülne, hogy összeszedje azt az információt, amit mi itt megveszünk két-öt-tí- zezer forintért, vagy annyiért, amennyiért... Szóval, mindenki jól jár. Hisz acél közös: megfogni minden bűncselekmény elkövetőjét. S ugyanakkor pedig - mivel fizetünk - nem kell szemet hunynunk semmiféle dolog fölött. Arra gondolok, amiről beszélgetésünk elején már szót váltottunk, hogy korábban egy kisebb balhé elkövetője, ha mondott egy nagyobbat, akkor mi lenyeltük az illető ügyét -, nos, ettől mentesít bennünket. Hisz az információért fizetünk, tehát tisztán üzleti kapcsolatról van szó. S történik mindez annak érdekében, hogy megtaláljuk a bűncselekmények tetteseit.- Köszönjük a beszélgetést.

Nagy Tibor Fotó: Mészáros János

A termőföld hasznosításáról a gyakorlatban

Az elmúlt időszakban a magyar mezőgazdaság tulajdoni szerkezetében megindultak a változások, melyek során ki kell alakulni az eddiginél összetettebb, a piaci igényekhez jól alkalmazkodó termelési viszonyoknak. Rendeződni fog, ki akar és ki alkalmas önálló gazdálkodásra, ki az, aki földjét bérletbe adja, és ki lesz az, aki a rá jutó részt inkább értékesíti.

Szükség lesz mindenki, különösen a földrendező bizottságok munkájára, hogy lehetőség szerint a sok tulajdonos az egyén vagy csoport szemszögéből a lehető legjobb elhelyezéssel kapja meg a földjét. Belátható, hogy ebben a folyamatban csak egymásra figyelve lehet megoldást találni. Ahhoz, hogy ez a bonyolult folyamat az emberi kapcsolatok megmérgezése nélkül, sikeresen mehessen végbe, szükség van az egymás iránti megértésre, és esetenként a kölcsönös engedményekre.

Az újonnan önálló gazdálkodást folytatóknak a kereslet-kínálat szabályozta piaci viszonyok között meg kell tanulniuk, hogy az értékesítési terület képletesen és a valóságban is kiszélesedett, és a környező országokon túl Európát, részben az egész világot jelenti. Ugyanezt jelenti természetesen az Európában élő gazdálkodónak is, és ezeket a hatásokat figyelembe kell vennünk. Minden ország bizonyos rendelkezésekkel védi a saját termelőit, így van ez hazánk esetében is. Gondot az okoz, hogy az eddigi termelési szerkezet az új helyzetben részleges átalakításra szorul, és ennek a folyamatnak a „finom beszabályozása” jelenleg is a gazdálkodás és a törvényalkotás célja- ,

Új megvilágításba kerül a termőföldön folyó tevékenység értelmezése is. Piacgazdasági körülmények között a termelési kötelezettség nem tartható, mivel a termelést az igények alakulása, az eladhatóság határozza meg alapvetően. Felmerül tehát a hasznosítási kötelezettség értelmezésének szükségessége.

Az 1987. évi I. Tv. 55. paragrafusa kimondja: „A használó köteles a termőföldet a művelési ágának megfelelően hasznosítani, és a föld termékenységének fenntartásáról, illetőleg növeléséről gondoskodni”. A törvénynek ez a kitétele később, az 1989 évi XIX. Tv. 16. paragrafusában meghatározott kiegészítő külön bekezdéssel vált értelmezhetővé. Ezt az 56. paragrafus (4) bek. mondja ki, hogy „Nem jelenti a hasznosítási kötelezettség elmulasztását, ha a termőföldet - termelés folytatása nélkül - termőképes állapotban tartják.”

Mit jelent a termőföld termőképes állapotban tartása? A talaj termőképessége (potenciális termőképesség) a természeti adottság és az agronómiái ráhatás együttes eredménye, a termesztésre való felkészítettségének a mértéke.

Ezen a szakmai alapon nyugszik az 1987. évi I. Tv. 59. paragrafusa:

(1) A termőföld termékenységének megóvása érdekében a használó köteles:

a/ a természeti adottságoknak megfelelő talajművelést folytatni;

b/ a természeti erők káros hatása (talajpusztulás) ellen megfelelő talajfedettséget biztosító növényt termeszteni, indokolt esetben talajvédelmi létesítménnyel védekezni;

c/ a talajviszonyoknak és a termelésnek megfelelő tápanyaggazdálkodást folytatni.

Szakmai megvilágításban ez csak akkor jelenti növény termesztésének kötelezettségét, ha a talajpusztulás veszélye ténylegesen fennáll. Ilyen például a lejtős területeken a vízerózió vagy a szél károsító hatásának kitett területeken (laza homoktalajok, művelés hatására elporosodott vályogtalajok) a szélerózió,

amely megfelelő növénytakaró hiányában a termőréteg, illetve a felszín lepusztításával a termő- képesség csökkenését eredményezi. Nem tekinthető szakmailag elfogadhatónak a talaj gyo- mosodásának eltűrése, mert az elgyomosodott talaj növénytermesztésre alkalmatlan.

A 8/1987. (IX. 1.) MÉM rendelet 23. paragrafusa - amelynek szövegét a 10/1989. (VII. 7.) MÉM rendelet 3. paragrafusa állapítja meg - e szakmai szempontokra alapozva szól így: „A termőföld termőképes állapotban tartását jelenti, a termelés folytatása nélkül, a talaj meglévő termőképességének egyszerű eljárással való fenntartása (gyommentesen tartás, természeti erők kártétele elleni védekezés).”

A jövő gazdálkodóiban, föld- tulajdonosaiban tudatosodnia kell, hogy jogszabály nem ír elő haszonnövény-termesztési kötelezettséget, de előírja a termőtalaj védelmét, gyommentes állapotban tartását úgy, hogy az különleges beavatkozás nélkül a jövőben is alkalmas legyen a termesztésre. A gyommentesség nem csak rendszeres talajműveléssel, hanem megfelelő időben végzett kaszálással, legeltetéssel is biztosítható, ha így a gyommagvak kifejlődése, a gyomnövények terjedése megakadályozható. Ez az eljárás a régi mező- gazdasági gyakorlatban általános volt, mint a termőképesség felfrissítésének egyik eszköze (zöld ugar). Olyan területen viszont, ahol a természeti erők talajpusztító veszélye áll fenn a talaj lejtése, szerkezete vagy

egyéb okok miatt, és ez a veszély csak folyamatos növényborítással védhető ki, ott ezt a védelmet természetszerűleg biztosítani kell. Más a helyzet az ültetvényeket érintő hasznosítási, művelési kötelezettséggel. Itt a használónak a növényvédelemre folyamatosan figyelmet kell fordítania, mert egy elhanyagolt ültetvény a károsítok felszaporodásának olyan mértékben kedvezhet, hogy onnan nagy térségekre kiterjedő járványok és kártevő-inváziók indulhatnak el.

Itt, az Alföldön az időszakos vízhatású, de nem szikes és homokos talajú termőföldek egyik hasznosítási formája lehet az erdőtelepítés. Az erdők szerepét a tájalakításban a környezet- és természetvédelemben nem szükséges hangsúlyozni, az ma már szerencsére a közgondolkodás részévé vált.

Talán egyik-másik esetben már túlzásokba is estünk, mikor elöregedésük folytán veszélyessé vált fasorok, erdőrészek kivágására került sor, de ez jóval kisebb hiba, mintha kellő indoklás nélkül félreértett vagy félremagyarázott gazdasági szempontok határoznák meg a Szépségük miatt szívünkhöz nőtt fák, facsoportok kivágását. Meg kell viszont érteni, hogy az erdő fakincse az esztétikai élményen túl okos gazdálkodással biztosítja a bölcsőtől a koporsóig mindazokat a fából készült eszközöket, termékeket, melyek mindennapi életünk részét képezik. Ha sikerülne erdőterületeinket számottevő mértékben növelni, mindkét célt el tudnánk érni.

Az erdőnek, a fás növényzetnek viszont következménye az árnyék és a messze hatoló gyökérzet hatása. Nem ajánlatos tehát erdőt egymás mellett lévő kisebb parcellákra telepíteni, hanem azokat célszerű nagyobb tömbökbe rendezni. Az erdődarabok a földtulajdonosok döntésétől függően a szakszerű kezelés érdekében működhetnek egyéni, szövetkezeti vagy gazdasági társulati formában. Az erdőtelepítéshez a kormányzat támogatást is biztosít.

Természetes, hogy az évente telepíthető erdőterületnek, úgy a csemetekészletek, mint a költségvetési támogatás miatt korlátái vannak. Ennek ellenére a helyi földrendező bizottságok jó ha figyelemmel kísérik az ilyen igényeket, mérlegelik, melyek lehetnek az erdőtömbök kialakítására alkalmas területek.

Megalapozatlan ábránd, hogy a kívánatos erdőterületet egy-két év alatt meg tudjuk valósítani, de az ezredfordulóig 8-10 ezer hektár saját tulajdonú erdő- telepítés reális cél lehet, melynek haszna nyár, akác esetében 10-15 évtől, tűzifában, ipari fában már jelentkezik, nem beszélve a munkalehetőségről. A Föld erdőterületei katasztrofálisan csökkennek, a telepített erdő a közjót és a vagyont egyaránt gyarapítja. Ennek figyelembe vételével Abádszalókon október 15-én megalakult az Erdőbirtokosok Szövetkezete, melyet reméljük rövidesen több községben a lakosság követni fog.

Földművelésügyi Minisztérium megyei hivatala