Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-03 / 259. szám

1992. NOVEMBER 3.

Munkavállalók figyelmébe

Borús kilátások

Munkaügyi konferencia Szegeden

Szegeden gyűltek össze a múlt héten az ország minden megyéjéből és a fővárosból a munkaügyi tanácsok és központok képviselői, immár második kongresszusukra. A rendezvény hangulata nem volt túlságosan felhőtlen, aminek két magyarázatát is lehetett találni. Az egyik az, hogy a munkanélküliség igen magas szintet ért el, s várhatóan jövőre 900 ezer - 1 millió fővel tetőzik. A másik ok az előzőből fakad. A gazdaság alacsony teljesítménye miatt magas a munkanélküliség, alacsonyn a jövedelem-termelőképesség is, így a kormányzat a költségetésből a szükségesnél jóval kevesebbb összeget tud kiszakítani ezen terület kiadásainak finanszírozására. A munkaügyi tárca érdek- érvényesítő képességének hiánya következtében például a Foglalkoztatási Alap esetében, amelyből az aktív eszközöket finanszírozzák, még az ez évi szintet sem érné el az alap összege, nemhogy a minisztérium által szükségesnek véltet. Ez viszont a munkaügyi tanácsok jogosítványainak a csökkentését is jelentheti, ami azt is jelenti, hogy ezen a területen az egyetlen demokratikus kontroll szerepe csökken, vagy szélső esetben szűnik meg. Mindez Kiss Gyula miniszter bevezető előadásából is kiderült, aki - becsületére legyen mondva - egy egész napot töltött a konferencián, ezzel is jelezve a téma fontosságát.

A miniszter hangsúlyozta - többek között -, hogy a keresleti oldalon a munkaügyi tárca nem sokat tehet. A gazdaság munkaerő-szükséglete várhatóan a jövő évben sem nő, ez a gazdaság általános állapotától függ, s így jórészt kiesik a foglalkoztatáspolitika hatáskörén. A kínálati oldal néhány eleme sem befolyásolható. Itt főleg demográfiai okokra kell gondolni, de a tervezett nyugdíjkorhatár emelést sem a

munkaügyi tárca kéri, hiszen ez is növeli a munkanélküliek számát. Ezzel a helyzettel kell a tárcának megküzdenie csökkenő fi- nannszírozási lehetőségek kö- zött.Erre az évre a Szolidaritási Alap biztosított, részben a munkaadói és munkavállalói befizetések révén, részben a költségvetésből. Jövőre - 850 ezer munka- nélkülivel kalkulálva - viszont szükség van az említett szférák hozzájárulásának növelésére. A tervezetek szerint a munkaadók a bérek 7 százalékát, a munka- vállalók 2 százalékát utalnák át az alapba. így 70 milliárd folyna be, a maradékot - mintegy 55 milliárd forintot - a költségvetés finanszírozná. így is szükségessé válik a Foglalkoztatási törvény módosítása. Másfél évről egy évre csökken a biztosítási idő - erre vannak európai példák - húzta alá a miniszter -, a munkanélküli járadék pedig átlagban a 60 százalékot érné el. Változik a kifizethető maximális összeg is.

Az első félévben a munkanélküliek maximálisan a minimálbér kétszeresét kaphatnák, amennyiben erre jogosultak, a második félévben pedig csak a másfélszeres összeg járna. A Foglalkoztatási Alap egyébként még a Szolidaritási Alaphoz képest is rosszabbul járhat. A minisztérium bejelentett - nem túl magas igénye 22 milliárd forint volt. A Pénzügyminisztérium először egy fillért sem volt hajlandó fizetni, majd a bizonytalan eredetű privatizációs bevételekből 12 milliárdot ígér.

A miniszteri bevezető legvitatottabb pontja volt az ellenőrzés kérdése. A miniszteri kijelentéseket már ott vitatták, amikor szerinte a társadalom „várja” a szigorítást, s a társadalom igazságérzete igényli is a szigorítást. A jelenlévők nem igazolták vissza ezt a nagy „várakozást” bár senki sem vitatta az ellenőrzés létjogosultságát. A minisztérium ebbe a munkába szeretné bevonni az önkormányzatokat, anélkül azonban, hogy egy fillért, vagy létszámot ígért volna ehhez. Minthogy a kormány igen gyakran lead feladatokat az önkormányzatoknak anélkül, hogy biztosítaná a végrehajtás feltételeit, nem volt meglepő az egységes elutasítás. Egyébként is az önkormányzatoknak ezen ellenőrzés során olyan emberek munkanélküli segélyét kellene elvonatni, akik azután segélyért az önkormányzatoknál állnának sorba, így nem meglepő, hogy a beígért „részesedés” eléggé cinikusan hangzott. A munkavállalók képviselője pedig azt hangsúlyozta, hogy illenék már végre a fekete munkát végeztetőket is ellenőrizni, hiszen a kényszer sokkal inkább a munkavállaló oldaláról jelentkezik. Igazából kevés hangsúlyt kapott az igazi megoldás. Történetesen az, hogy a kérdést adminisztratív ellenőrzéssel nem lehet megoldani. Amíg mind a munkavállaló, mind a munkaadó alacsony jövedelme és túladóztatott volta miatt rákényszerül a fekete munkára, addig nem túl erkölcsös számon kérni azt rajta, de nem is oldható meg ez a számonkérés.

A miniszteri bevezető után Antal László következett hozzászólásra. Mondanivalója azt igazolta, hogy a megoldás igen távol van még. A gazdaság tényleges állapota nem olyan, mint az a kormányzati jelentésekből kiderül a költségvetés tervezete kapcsán. A visszaesés nagyobb és ennek a jelentősége azért nagy, mert így a tervezett adóbevételek is illuzórikusak. S minthogy az elosztás ez utóbbihoz igazodik várható, hogy jövőre a deficit ismét több lesz a tervezettnél. Ez pedig tovább élezi a belső egyensúlyi helyzet labilitását.-feÖsszefogás a családért, a gyermekekért

Az MSZOSZ Női Választmánya felháborodással fogadta az elmúlt rövid időszak alatt elérhető, „megszerezhető’ ’ törvénytervezetekben található elképzeléseket, amelyekben a családok anyagi, szociális helyzetének továbbrombolását tervezik.

Az á véleményük, hogy a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról, a nyugdíjkorhatár várható emeléséről, valamint a TB 1993 évi költségvetésében megfogalmazott törekvések ellentétesek az Alkotmányban elfogadott állampolgári joggal, amely szociális biztonságot ígér. Úgy ítélik meg, hogy a jelen gazdasági helyzetben - amikor a családok egyharmad része a létminimum alatt él - bűnös az a tervezés, amely az 1993 évi társadalombiztosítási költségvetésben a gyesen és gyeden lévőktől

0,5 milliárd forint megtakarítást tervez.

A szociális igazgatásról és ellátásokról szóló törvénytervezet nem tartalmazza azon többéves, alapvető elvárásokat, hogy rendszerében tekintve át a szociális ellátásokat és a társadalombiztosítás profiltisztításával egyidőben, áttekinthetően látható legyen a meglévő ellátások sorsa. Világos, hogy a profiltisztítás nem valósulhat meg egy-két éven belül, de a rendszer átalakításához ütemezhetővé kell tenni a tényleges költség-átcsoportosításokat. íly módon számon lehetne kérni a költségvetéstől a nem társadalombiztosítást terhelő kifizetéseket és nem a társadalombiztosítás kényszerülne - a rendkívül magas járulékfizetés mellett - az általa fizetett táp- pénzfizetés megnyirbálásához.

A szociális igazgatásról és ellátásról szóló tervezet nem öleli fel a szociális ellátások körét, ugyanakkor tervezi a 27. paragrafus a gyermeknevelési támogatást, ha a családban három kiskorú gyermek van és az anya a szülés előtti időszakban 270 nap biztosítási idővel rendelkezik. A tervezet ellentmondást hoz felszínre: ellentmondásos az ez évben bevezetett, alanyi jogon járó gyes rendszere, illetve a 270 nap biztosítási naphoz kötött gyermeknevelési támogatás. Helyes lenne a 270 nap eltörlése oly módon, hogy aki jelenleg gyesen van, folyamtosan vehesse igénybe a gyermeknevelési támogatást. így 3 év múlva az alanyi jogon igénybe vett gyes után ők is jogosultak lehetnek a gyermeknevelési támogatásra.

A nyugdíjkorhatár emelésével akkor lehet érdemben lépni, amikor a munkanélküliség nagysága megfelelő rendszerben kezelhetővé válik. A tervezett nyugdíjkorhatár emelés egy-két éven belül elfogadhatatlan - hangoztatja a Szak- szervezetek Női Választmánya.

Munkajogi tanácsadás

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Munkaügyi Központ kirendeltségei e hónap elejétől munkajogi tanácsadással is segítik a hozzájuk forduló ügyfeleket a következő helyeken és időpontokban:

Szolnokon (Kossuth L. u. 6- 8.) minden szerdán 14-17 óráig; Törökszentmiklóson (Kossuth L. u. 112.) minden hónap első csütörtökjén 13-16 óráig; Jász- apátin (Kossuth L. u. 2.) minden hónap harmadik csütörtökjén 13-16 óráig; Jászberényben (Lehel vezér tér 31.) minden hónap második csütörtökjén 13-16

óráig; Mezőtúron (Péteri u. 6.) minden szerdán 9-13 óráig; Martfűn (Kossuth L. u. 2.) minden csütörtökön 9-13 óráig; Kunszentmártonban (Kerületi ház u. 6.) minden hétfőn, kedden és pénteken 9-13 óráig; Kunhegyesen (Petőfi u. 1.) minden hónap első szerdáján 8-17 óráig; Tiszafüreden (Kossuth tér 1.) minden hónap második szerdáján 8-17 óráig; Karcagon (Ma- darasi u. 27.) minden hónap harmadik szerdáján 8-17 óráig és Kisújszálláson (Kossuth L. u. 16-20.) minden hónap utolsó szerdáján 8-17 óráig.

Gyűlnek a tiltakozó aláírások

Az Új Néplap 1992. október 20-i számában tette közzé a RINGA Húsipari Vállalat dolgozóinak felhívását, melyben tiltakoznak a nyugdíjkorhatár felemelése ellen. Felhívásukhoz az MSZOSZ Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Képviseletéhez folyamatosan érkeznek a tiltakozó aláírások. Összegyűjtésük folyamatos - továbbra is várják a felhíváshoz való csatlakozó leveleket, aláírásokat - melyek továbbításra kerültek illetve kerülnek az Országgyűlés Elnökéhez.

Jog és szakszervezet...

Mikor kaphatnak nyugdíjat a hozzátartozók?

Nem tanulság nélküli történet

A Magyarországon jelenleg alkalmazott, egy tucatnál is többféle nyugdíj két fő csoportba sorolható. Az egyik a saját jogú nyugdíjak, a másik a hozzátartozói nyugdíjak csoportja.

Saját jogú nyugdíjak: öregségi nyugdíj, rokkantsági nyugdíj, öregségi járadék, munkaképtelenségi járadék, baleseti járadék, baleseti rokkantsági nyugdíj.

Hozzátartozói nyugdíjak: özvegyi nyugdíj, végkielégítés, árvaellátás, szülői nyugdíj, özvegyi járadék, baleseti özvegyi nyugdíj, baleseti végkielégítés, baleseti árvaellátás, baleseti szülői nyugdíj.

A keresetükből, nyugdíjukból élők nem csak saját magukat, hanem a családtagjaikat is eltartják, vagy hozzájárulnak eltartásukhoz. Ezért rendelkezik úgy a társadalombiztosítási törvény, hogy a saját jogú nyugdíjas halála esetén gondoskodni kell az elhunyt nyugdíjából a haláláig részesült hátramaradottak ellátásáról, de legalábbis hozzá kell járulni az addig eltartottak ellátásához.

Fontos tudnivaló, hogy a hozzátartozói nyugdíjra jogosultság szempontjából halálesetnek számít az eltűnés is, ha a bíróság jogerősen megállapította az eltűnést. Ez a lehetőség nem eléggé közismert, s emiatt előfordul, hogy a jogosultak elesnek az őket megillető járandóságtól. Azt is tudni érdemes, hogy aki hozzátartozója halálát szándékosan okozta, hozzátartozói nyugdíjra nem jogosult.

Hozzátartozói nyugdíjak: özvegyi nyugdíj, végkielégítés, árvaellátás, szülői nyugdíj, özvegyi járadék, baleseti özvegyi nyugdíj, baleseti végkielégítés, baleseti árvaellátás, baleseti szülői nyugdíj.

A keresetükből, nyugdíjukból élők nem csak saját magukat, hanem családtagjaikat is eltartják, vagy hozzájárulnak eltartásukhoz. Ezért rendelkezik úgy a tár- sadalombiztosítási törvény, hogy a saját jogú nyugdíjas halála esetén gondoskodni kell az elhunyt nyugdíjából a haláláig részesült hátramaradottak ellátásáról, de legalábbis hozzá kell járulni az addig eltartotak ellátásához.

Fontos tudnivaló, hogy a hozzátartozói nyugdíjra jogosultság szempontjából halálesetnek számít az eltűnés is, ha a bíróság jogerősen megállapította az eltűnést. Ez a lehetőség nem eléggé közismert, s emiatt előfordul, hogy a jogosultak elesnek az

őket megillető járandóságtól. Azt is tudni érdemes, hogy aki hozzátartozója halálát szándékosan okozta, hozzátartozói nyugdíjra nem jogosult.

Hozzátartozók részére baleseti nyugdíj akkor jár, ha a sérült az üzemi baleset következtében meghalt. Ez a járandóság akkor is jogos, ha a baleseti rokkantsági nyugdíjas nem az üzemi baleset következtében halt meg. Abban az esetben is megilleti a hozzátartozókat a baleseti nyugdíj, ha a baleset sérültja a baleseti táppénz folyósítása idején, s nem az üzemi baleset következtében halt ugyan meg, de feltételezhető, hogy életben maradása esetén baleseti rokkantsági nyugdíjra lett volna jogosult.

A baleseti sérült hozzátartozói az általános szabálytól azzal az eltéréssel jogosultak ideiglenes vagy állandó özvegyi nyugdíjra, végkielégítésre, árvaellátásra és szülői nyugdíjra, hogy a szolgálati időre tekintet nélkül jár nekik a hozzátartozói baleseti nyugdíj, az üzemi baleset miatt bekövetkezett halál esetén pedig az özvegyen maradt házastársnak - életkorától, egészségi állapotától, s az árvaellátásra jogosult gyermekek számtól függetlenül - állandó özvegyi nyugdíj jár.

(Ferenczy Europress)

Október 22-én Tiszafüreden jogi tájékoztatóra készültem-. Azt gondoltam, hogy - a szokások szerint - 30-40 fő érdeklődő előtt kell majd a végkielégítésről és felmondásról szólnom, majd néhány egyéni ügyben tanácsot adni.

Legnagyobb megdöbbenésemre, mintegy 200 férfi és nő - a Ganz Danubius Rt. (volt Hajó és Darugyár) elbocsájtott dolgozói - vártak.

A zsúfolásig megtelt teremben nyilvánvalóvá vált előttem, hogy nem a jogszabályok értelmezésére jöttek össze, hanem elkeseredett kétségbeeséssel segítséget kémek, jogos érdekeik képviseletére. Elmondták, hogy a Ganz Danubius Rt., ahol korábban 1400 ember dolgozott tönkrement, dolgozóit elbocsátotta és jelenleg mintegy harminc-negyven fő dolgozik még a gyárban.

A megjelent dolgozókat a múlt évben bocsátották el, de végkielégítésüket még a mai napig sem fizették ki azzal az indokkal, hogy nincs rá pénz.

Elkeseredésüket növelte, hogy elbocsátásuk után a még rt.-nél maradt alkalmazottak megkezdték a gyár eladogatását, egyes gépeket, alkatrészeket értékesítettek, ebből néhány kedvezményezettnek kifizették a végkielégítését, illetve „természetben”, gépekkel fizették ki

őket. A többség pedig még a mai napig sem kapott semmit.

Ez év májusában megkezdődött a felszámolási eljárás. Ekkor azt tapasztalták, hogy a felszámoló a „gyár lelkének számító” nagy darut külön eladta, így a vele együtt még jó áron értékesíthető egyéb gépek értéküket vesztették, valamint ezzel lehetetlenné is vált, hogy még egyszer újrakezdhessék - esetleg egy új vállalkozóval Tiszafüreden - a gyár működését. Úgy látják, hogy a felszámolót csak az érdekli, hogy minél előbb túladjon a gyár berendezésén és nem törődik azzal, hogy létesülhet-e új munkahely.

Többen felvetették, hogy ezt a gyárat a tiszafürediek építették, ők dolgoztak benne és most eladják, úgymond a fejük felől és még reményük sincs arra, hogy legalább a romokból új munkahelyeket tudnának teremteni.

Ezért azt is javasolták, hogy körbe kellene fogni a gyárat és megakadályozni, hogy tovább bontsák. Mások kétségbeesetten említették, hogy „úgy viselkedtünk mi, akik ezt a gyárat építettük, mint amikor a barmot viszik a vágóhídra”, mert talán ha két évvel ezelőtt ugyanilyen elszántsággal összefogtunk volna, meg lehetett volna menteni a gyárat, hiszen hasonlóak Magyarországon fenn tudtak maradni, tudtak maguknak új piacot szerezni és ha nem is az összes, de legalább

a dolgozók jelentős része még munkát találhatott volna benne. Sokan úgy látják, hogy még mindig nincs veszve minden. Ha a felszámolás során gondot fordítanának arra, hogy úgy értékesítsék a gyárat, hogy lehetőleg új munkahelyet tudjanak teremteni, ha a még ott dolgozók takarékosan gazdálkodnak és nem növelnék tovább a veszteséget, akkor maradna annyi vagyon, hogy hozzájuthassanak a jogos járandóságukhoz.

A sok jogos panasz hallatán, látva a komoly és elszánt viselkedésüket, szerettem volna valami biztatót mondani, de jogászi eszközökkel már ezeken a bajokon nemigen lehet segíteni.

Mégsem hagyhatjuk annyiban, mert kell, hogy legyenek arra hivatottak, akik még ilyen esetbben is tudnak változtatni a dolgokon. Ezért a jelenlévők úgy határoztak, hogy közös nyilatkozatban foglalják össze gondjaikat és eljuttatják azokhoz a személyekhez és szervekhez, akiktől még segítséget remélhetnek.

Talán nem minden tanulság nélküli ez a történet. Ha idejében felismerik a munkavállalók, hogy rajtuk kívül senki nem fogja megvédeni az érdekeiket, í még idejében összefognak, akkor nem úgy viselik el munkahelyük megszűnését, mint ahog> azt olyan szemléletesen megfogalmazták Tiszafüreden.

dr. Szegedi Káról}