Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-13 / 268. szám
I z 1992. NOVEMBER 13. Hazai körkép 3 Különleges nyelvi szakiskola indul Országosan is egyedülálló oktatás kezdődik a jövő tanévtől a szolnoki. Széchenyi Körúti Általános Iskolában. Áz általános iskolai tanítás mellett kísérleti jelleggel egy speciális szakiskola is megkezdi működését, i- Mit takar a speciális oktatás fogalma? - kérdeztem Szügyi Dezsőt, az iskola igazgatóját.- Középiskolai továbbtanulási esélyeket növelő 1 éves nyelvi speciális szakiskolát indítunk. A tanulók évi 720 órában (heti 4x5) angolt, évi 216 órában (heti 1x6) közismereti tárgyakat tanulnak. Az angol nyelv oktatását a nemzetközileg elismert International Language School szolnoki nyelviskolája végzi saját épületében. A nyelvoktatásban az ILS hazai és angol anyanyelvű tanárai vesznek részt. Á tanulók alap-, közép- és felsőfokú nemzetközi nyelvvizsgát tehetnek a tanév folyamán. Egy kezdő és egy haladó csoport létrehozását tervezzük, így azok is jelentkezhetnek, akik korábban nem tanultak angolul. A közismereti tárgyak oktatását az iskolában dolgozó pedagógusok végzik. Célja: a gyerekek tudásának szinten tartása, az általános iskolai anyag rendszerezése, a középiskolai tanulmányokra való előkészítés.- Kinek ajánlja a nyelvi szakiskolát?- Azoknak a végzős nyolcadikosoknak, akik egy évet rászánnak arra, hogy magas szinten megtanuljanak angolul, s az év befejeztével középskolában kívánnak továbbtanulni. Különösen előnyös lehet ennek az egy évnek az elvégzése azok számára, akik angol kéttannyelvű osztályba kívánnak jelentkezni, illetve olyan középiskolába, ahol az angol nyelv ismerete fontos.- Hogyan lehet felvételt nyerni?- A jelentkezés a szokásos módon, a továbbtanulási lapon történik. Felvételi nincs, az általános iskolában elért eredmények alapján vesszük fel a tanulókat. Maximum 30, jó képességű, szorgalmas diák beiskolázását tervezzük.- Hogyan folyik az oktatás?-A tanítás a délelőtti órákban folyik. A diákok igényelhetnek menzát, a délutáni időszakban kapcsolódhatnak a sportköri, szakköri tevékenységekhez.- Az iskola elvégzése után van- e olyan középiskola, ahová automatikus a felvétel?- Nincs, a diákokra ugyanazok a felvételi előírások vonatkoznak, mint a 8. osztályt végzettekre.- Mennyibe kerül ez a képzés a szülőknek?- Az oktatás ingyenes. A könyvekért és a vizsgákért azonban fizetni kell. Ez körülbelül 15 ezer forintba kerül, amit részletekben lehet kifizetni. Természetesen minden felmerülő kérdésre pontosabb, részletesebb információt készséggel adnak az iskolában a kollégáim és jómagam is. Tájékoztató: 1992. november 25-én 17 órakor a szolnoki Széchenyi Körúti Általános Iskola és Speciális Szakiskolában. P. Még hull az elsárgult levél Tóni vagy Sólymos Antal? fi-' Sólymos Antallal, a hajdani Expressz együttes „Tónijával” Törökszentrqiklóson találkoztunk, egy ú/>ütlef megnyitóján. O a Whirlpool-Magyarország Kft. kereskedelmi igazgatójaként járt a városban, de nem feledkezett meg az éneklésről sem; a Csillag Divatház divatbemutatóján elénekelte a közönségnek a régi, kedvenc slágereket.- Hogyan lett táncdalénekes- ből egyik napról a másikra tizeiét ember? - érdeklődtem meg a közismert művésztől.- Bármilyen hirtelen váltásnak tűnik a dolog - hiszen mindenki azt látja, hogy én most üzletember vagyok és előtte énekeltem -, alapjában véve ez egy lassú folyamat volt. Az Expressz együttesnek - amellyel 25 évig az élvonalban voltunk - 1985-ben volt az utolsó önálló koncertje. Utána a zenekar mint Hofi Géza színházi zenekara bevonult a Madáchba. Ez akkor egy jó, kényelmes megoldásnak tűnt. Én azonban rádöbbentem, hogy az én pozícióm szempontjából nem kedvező, mert Hofi Géza mellett más egyéniség nem rúg labdába. Ő olyan erős művészegyéniség, hogy nem tűr meg maga mellett olyán tehetséget, aki szóló babérokra pályázik. Én ugye, aki húztam egy bandát 25 évig a hátamon, nem állhátok Géza mögé egész életemre „másodhegedűsnek”. Ekkor fordultam az üzleti világ felé. Volt egy kis gyakorlatom is, hiszen a zenekart is én menedzseltem, és én intéztem a feleségem üzletének ügyeit is. Először egy Kft-vel egy orosz- magyar vegyes vállalatot próbáltunk létrehozni. Innen kerültem - életem egyik legjobb, legszerencsésebb fordulata volt - az amerikai Whirlpoolhoz.- A művészvilágból mások is lesznek üzletemberek. Utána viszont már nem énekelnek.- Nálam ez pont fordítva volt. Azt hittem, hogy borzasztó erős ember vagyok, otthagyom a színházat, és az éneklést egyik napról a másikra “le tudom írni”. Két hónap múlva majd megőrültem, hogy egy gitárral fölléphessek valahol, akár ingyen is. Aztán kiderült, hogy a régi Expressz-slá- gerekre még mindig van igény, de hol lehet ezeket kapni? Ezért ebben az évben kiadtam a Tóni című lemezt és kazettát, amely másfél hónap alatt aranylemez lett. Karácsonykor pedig lesz egy országos turném is.- Láttam egyszer Önt egy koncerten - igaz, elég régen volt - ,ahol az egyik szám befejezéseként kézen állt a színpadon. Ez volt Tóni, és most itt ül velem szemben elegáns öltönyben Sólymos Antal, az üzletember. Az a Tóni még él Önben?- Biztosan. Ez korábban is fölmerült már, amikor a zenekaron belül olyanokat énekeltem, hogy Szállj, szállj, madár, meg Drága öreg nagyapám, utána meg azt, hogy Hull az elsárgult levél meg azt: Ahogy a két szemeddel nézel rám. Már akkor is kérdezték, melyik az igazi; a szentimentális Tóni vagy ez a bohókás, kézenállós? Mind a kettő közel áll hozzám, nem zárja ki egyik a másikat. Ez mind én vagyok. És még sokféle vagyok. Emellett a mai napig sportolok, teniszezem, vadászni járok. Van, amikor éjjel-nappal kint ülök a lesen és figyelem a vadakat.- Melyik a keményebb: a művészvilág vagy az üzleti élet?- Egyforma. Teljesen egyforma a kettő. Pontosan azért, mert kereskedelmi igazgató vagyok, tudom, hogy egyforma. A beszélgetés végén még elárulta Sólymos Antal, hogy készített egy reklámkazettát is a cége számára. A kazettán található egy Whirlpool reklámdal - ango- I ul és magyarul. A szám az ő szerzeménye, az ő szövege, ő énekli, ő hangszerelte, és ő játszik a kazettán. Az angol szövegű dal lesz 1993-ban Európában a Whirlpool reklámnótája. De hogy miről szól, azt nem írhatjuk meg, mert az már színtiszta reklám volna... Paulina Éva Fotó: Korényi Éva A JÁSZ-COM Távközlési és Telekommunikációs Részvénytársaság igazgatósága értesíti tisztelt részvényeseit, hogy székhelyén, 1992. december 16-án, 10 órai kezdettel közgyűlést tart. A közgyűlés helye: a Jászberényi Városháza nagyterme (Jászberény, Lehel vezér tér 18.) Napirend: 1./ Beszámoló a társaság helyzetéről- A távközlési törvény hatása a részvénytársaságra- Az MT Holding tájékoztatója a finanszírozás mikéntjéről- A továbblépés irányai (Az igazgatóság stratégiájának előterjesztése.) 1.1 Az alapító okirat és alapszabály módosítása 3. /Az ügyvezetés prémiumának megállapítása 4. / Személyi kérdések A közgyűlésre minden részvényesnek külön meghívót küldünk. JÁSZ-COM Rt. igazgatósága »12666/1H* V _________________________________ M egméretnek az együttesek Ismét van „fesztiválkórus” minősítés Jelenleg is tart még a népzenei együttesek, kórusok országos minősítése. Legutóbb október 10-én népdalkörök és népzenei együttesek adtak számot tudásukról. Ezen a megmérettetésen valamennyi résztvevő országos minősítési fokozatot szerzett. Részletezve az eredményeket: arany minősítést kapott a kengyeli Nefelejcs Népdalkor, ezüstöt a kenderesi Vadvirág Népdalkor és a túrkevei Madarász Károly Népdalkor, aranyat pedig a cserkeszőlői Lári Fári Ci- teraegyüttes. A legközelebbi országos minősítő hangverseny december 12-én lesz Törökszent- miklóson a Városi Művelődési Központban. Eddig a kunszentmártoni Kalamáris Népdalkor, a mezőtúri Magyar-Mongol Tsz népdalköre, a besenyszögi és a kungyalui népdalkor, a szolnoki Jászkun Citeraegyüttes, valamint a cserkeszőlői Pitypang Citeraegyüttes jelentkezett. A kórusoknál is megkezdődött az Éneklő Magyarország 11. országos minősítése. Megyénk felnőtt kórusai november 28-án délelőtt 10 órakor léphetnek színpadra a Járműjavító Művelődési Házában. Eddig három kórus jelezte részvételi szándékát, de ennél jóval több kórus is pályázhat a siker reményében. Még lehet jelentkezni Szolnokon a Megyei Művelődési Szolgálatnál (Szolnok, Hild tér L). Újdonság, hogy a KOTA elnöksége november 6-i ülésén visszaállította a korábban megszüntetett „Fesztiválkórus” kategóriát, így már a november 28-i minősítésen is megpályázható e fokozat. Látlelet Oszd meg és uralkodj rajtuk Ha valóban létezne történelmi középosztály (s nem csupán az álmokban), a kormányzati hatalom szereplői sokkal magabizto- sabbnak érezhetnék magukat. Mert valamennyi döntésükhöz találnártak igazoló bizonyítékokat és érveket; Mi sem könnyebb azonban,' mint a nemzeti folyamatosság eszméjét kijátszani a szabadság eszméjével szemben. Holott a kettő csak egymásra vonatkoztatva teszi lehetővé, hogy ne urak és szolgák szerepei között kelljen választanunk, hanem autonóm állampolgárok lehessünk. Ha az egyre kevésbé „nyugodt erő” tagjaiban meg is van a hajlandóság arra, hogy újra és újra történelmi küldetésükre hivatkozzanak, valódi rokonszenvet mégsem ébresztenek maguk iránt. Hanem inkább szembeötlő elutasítást. S ennek az az oka, hogy az annyira áhított sikerek reményében egyre gyakrabban az érzelmekre hatás, az indulatok keltésének módszeréhez folyamodnak. Sokszor a hamis beállításoktól sem riadva vissza próbálnak teret nyerni; megfeledkezve arról, hogy a politikai egyensúlyra való törekvés keserves folyamata hozhat csak eredményt. Az átlátszó ígéretek - természetüknél fogva is - többnyire kiábrándultságot szülnek. Csak a történelmi mítoszok elvetése segíthet megtalálni azt a keskeny, de járható utat, amely az általános társadalmi biztonság nyugalmához vezet. A megosztás - akár abban az értelemben is, hogy egyeseknek eredendő joguk van a kormányzásra, míg másoknak nincs - azért káros, mert gátolja a demokratikus intézményrendszer működését. Azaz a szabad állampolgárokból álló civil társadalom felépülését. Csupán az emberi együttműködés, a másság elfogadásának és tiszteletben tartásának távlatos mintái oldhatják az alattvalói tudatot és segíthetnek abban, hogy a csodavárás helyett magunk alakítsuk sorsunkat, egyéni és közösségi életünket. Senkinek nincs joga arra (akár tud történelmi példákat felhozni állításai igazolására, akár nem), hogy egyetlen életstratégiát tegyen követendővé. Még nemzeti alapon sem. Mert ezzel a tekintélyuralmi törekvések erősödnek fel, melyeknek megannyi csüggesztő jelét máris érzékelhetjük. De ha mindez így van, s ha - ahogyan az elmúlt hetek eseményei mutatják - annyira sötét vigasztalansággal torlódnak ránk a nemzeti konzervativizmus különböző megnyilvánulásai, van-e még remény? Ha a társadalom végleges megosztottságából indulunk ki, akkor joggal lehetünk pesszimisták. Ha viszont azt is figyelembe vesszük, hogy az elkövetkezendő másfél év már túlságosan kevés az uralmi pozíciók megszilárdulásához, akár reménykedhetünk is. _______________Kerékgyártó T. István T öbb mint harmincnégy évig egy helyen Őszintén be kell vallanom, mindig is bajban vagyok, ha egy-egy ember portréját kell írásban megrajzolnom. Mert lehet-e egy emlékidéző beszélgetést kinyomtatni? Lehet-e hűen visszaadni a szavak közti, sokatmondó szüneteket, az örömtől csillogó, a méregtől vibráló hangokat, az élő szó hangszínét és sok minden mást is, amivel bizony a nyomda már nem nagyon tud mit kezdeni. Különösen akkor nem, amikor emberi sorsot, vagy sorsokat szeretne a krónikás fölfejteni, és papírra vetni. Hát ilyesféle gondolatok kavarognak most is bennem, amint ne- kigyűrkőzöm, hogy írjak egy emberről, akinek egész eddigi életét végigkísérte a szülőhely és a munkahely szeretete. Nem véletlenül említem ezt, hisz Szikszai Ferenc - merthogy róla van szó - szavaiból már a beszélgetésünk legelején azt veszem ki, hogy számára a szülőhely ugyanolyan szent, mint a szülőanya. Mert az, hogy hol jön világra az ember, meghatározza gondolkodásmódját, ízlését, az erkölcsét, szóval az egész magatartását és emberségét. Ő 1934-ben Törökszentmikló- son született, s mint mondja, bárhová is vetette a sors, bármit is csinált, ítéleteiben, döntéseiben, az emberekhez való viszonyában, a hanghordozásában megmaradt alföldinek, sőt törökszentmiklósinak. De nem is lehetett volna ez másképpen, hisz életének első 18 esztendejét - tehát legfogékonyabb korszakát - a városban töltötte el. Ugyanis az általános és középiskolát helyben végezte, majd pedig 1953-58-ig a veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatója volt. S amikor arról faggatom, hogy miért pont a vegyész pályát választotta, pár pillanatnyi hallgatás után megszólal:- No látja, ezt még ma sem tudom.- Elég furcsa - vetem közbe - hisz rengeteg olyan ember él körülöttünk, akik már kis koruktól fogva készültek egy-egy pályára.- Nálam ez nem így történt - válaszolja. - Negyedikes középiskolás voltam, amikor jelentkezni kellett valahová. S mivel egyrészt szerettem a kémiát, másrészt pedig világéletemben utáltam a fővárost, így eldöntöttem, hogy megpróbálok bejutni a veszprémi egyetemre. És hát sikerült neki. S friss diplomásként a budapesti Hungária Vegyiművekhez helyezték. Ám mivel mint említettük, nem akart a fővárosban maradni, nos ebben még a szerencse is segített neki. Hisz a véletlenek különös egybeesése folytán egyik nap belépett a pesti céghez, másnap meg már a szolnoki Tiszamen- ti Vegyiművek munkaügyisének ajtaján kopogtatott. A személyzetis amikor meglátta a fiatalember munkakönyvét, csak ennyit mondott: - Remélem itt több időt fog eltölteni. Nem tévedett, mivel Szikszai Ferenc 1958. május 26-án kezdett a TVM-nél s az idén október 1 -jén, vagyis több mint 34 év múltán ugyanonnan ment nyugdíjba. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy élete összefonódott a Ti- szamenti Vegyiművek történetével. Mert amikor szinte meg sem száradt diplomáján a tinta, s a céghez került, akkor ott egyetlen kénsav üzem dolgozott. Tán ezért is mondja, hogy szerencsésnek tartja magát, mivel a gyár fejlődésének, gyarapodásának tevőleges részese lehetett. Számítottak rá munkatársai, s mindig is megvolt a lehetősége, hogy előre lépjen. Nem véletlenül, hisz elkötelezett híve volt az újnak, a frissnek, a korszerűnek, s mindannak ami ezzel együtt járt: mert vállalta a küzdelmet az idejétmúlt gondolatok, a visszatartó megcsontosodások ellen. Nem is tétlenkedett, s így szinte törvényszerű volt, hogy főnökei fölfigyeltek rá, aminek eredményeképpen szépen lépdelt fölfelé a ranglétrán. Művezetőként kezdte, dolgozott beruházási területen, volt az egyik kénsav üzem főnöke, majd a gyár termelési főosztályvezetője. Én valamikor a ’80-as évek első Szikszai Ferenc felében találkoztam vele, s akkor már a TVM műszaki vezérigazgatóhelyetteseként fogadott. Emlékszem, sohasem utasított el, mindig készségesen rendelkezésemre állt, ha a nagyüzem dolgai iránt érdeklődtem nála. A kérdéseimre világos és nem könlörfalazó válaszokat adott. S ha netán mégsem ért rá, akkor egyik vagy másik munkatársához irányított. Nem félt attól, hogy emberei kikotyognak majd valami kellemetlenné válható titkot, amit aztán másnap az újságban lát viszont. És attól sem tartott, hogy valaki szakmai sületlenségeket mond, mert jól felkészült emberekkel vette körül magát, olyanokkal, akik önállóan, felelősséggel végezték - végezhették - a dolgukat. Ezért is mondhatja, hogy most, amikor nyugdíjba ment, szó sincs arról, hogy megáll a TVM-ben az élet Persze azzal ő is tisztában van, hogy lezárult saját életének egy nagyon fontos korszaka, s kezdődik egy másik. S ez ha jól belegondolunk, bizonyára megviseli, vagy legalábbis elgondolkodtatja az embert. így nem véletlen, hogy a hogyan továbbról faggatom. Fölkapja a fejét. Látszik rajta, váratlanul érte a kérdés. Mint amikor kő csapódik a nyugodt vízbe, szétgyűrűzik benne valami kétségféle. Mondja is, hogy ezen még nem nagyon gondolkodott, de azért biztos nem fog unatkozni. Több idő jut majd a családra, az unokákra, s a hétvégi telken is akad tennivaló bőven - teszi hozzá Biztos így van, hisz most is úgy ül velem szemben, mintha minden pillanatban menni készülne... N.T.
