Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-12 / 267. szám
1992. NOVEMBER 12. Kunsági Extra — Túrkeve 9 Udmurtok a felújított múzeumban- Végre sikerült a megyei múzeumigazgatóságnak kiszorítani annyi pénzt - mondta dr. Örsi Julianna, a Finta Múzeum igazgatója hogy a legszükségesebb munkálatokat elvégezzük. Ugyanis én 1892-tól dolgozom itt...- Nem is látszik Ónon...- Ja, bocsánat, 1982-től dolgozom itt a múzeumban, tulajdonképpen azóta napirenden van a felújítás kérdése. Az utóbbi években olyan nagymértékű volt a beázás a kiállítótermekben, hogy e miatt már sérültek kiállítási tárgyak és a múzeumi tárgyakat is veszélyeztette. Egyegy nagyobyb eső után szandálban nem lehet bejönni... Jelenleg a múzeumnak körülbelül egy- harmada került felújításra, az iroda, a könyvtár, az adattár to- vábbrá sincsen rendbe téve. Az időszaki kiállító termek fölött hozták rendbe a tetőt.- Nem volt több pénz?- Egyszerűen nem volt, ezt is nagyon nehezen tudták kiszorítani. A megyei múzeum épületét félbe hagyták, más vidéki múzeumoknál is nagyon nehéz a helyzet...- Helyi támogatást nem vehetnek igénybe?- A képviselőtestület a kiállítási tevékenységünket segíti ebben az évben, vagyis azt a munkát, ami helyben visszacsatoló- dik a város lakossága számára. A rekonstrukciós munkákra százezer forintot kaptunk az önkormányzattól. Mindenképpen folytatni kellene a felújítást; láthatja, a falak hogy meg vannak repedezve, tíz éve nem volt meszelve, a villamossági vezetékeket is át kellene szereltetni... Túrkeve városa a múzeumi munkát eddig is nagyon támogatta, remélem ezután sem hanyagol el. A hónap végén lesz egy nagyszabású külföldi kiállításunk, tiszta szégyen...- Milyen külföldi kiállításról van szó?- Az udmurtok jönnek ide, a vogul népcsoporthoz tartoznak, ők Udmurtiának nevezik azt a területet, ahol laknak. December elsején nyitjuk ezt a kiállítást, és mivel akkora anyagot hoznak, hogy két múzeumban is bemutathatjuk egyszerre, így itt is és Karcagon is udmurt népművészet lesz látható.- Hogyan kerülnek ide ezek az udmurtok?- 1990-ben voltam Észtországban egy nemzetközi konnfe- rencián, ahol a finnugor népek nagyon sok képviselőjével megismerkedtem, így az udmurtok- kal is. Nagyon lelkes kis csoport volt, akik nagyon ragaszkodtak hozzám attól kezdve, hogy megtudták, én magyar vagyok. Szóval innen az ismeretség, és most bemutatjuk őket Szolnok megyében is.- Végre egy nép(csoport), amelyik tud rólunk, miközben mi eddig nemigen tudtunk róla. Szinte kár, hogy olyan messziről eljönnek, és a megyében máshol nem állítanak ki.- Hát én szívesen közvetítek, ha lesz iránta érdeklődés. A holnapi kenyér Simon József, a Túrkevei Mezőgazdasági Szövetkezet elnöke azt mondja, szeptember negyedikén „már átalakultunk új típusú szövetkezetté”.- Mit jelent ez az új típus?- Ez azt jelenti, hogy itt nem szabad megállni, ez csak cégtábla átfestést jelentene, az egész szövetkezetét szerkezetében is szeretnénk átalakítani. Most már mindenki tulajdonos. De hogy a tulajdonosi szerep valóban érvényesüljön, az önállóságot is szeretnénk biztosítani, jogi személyiségű társaságokra akarjuk az egész szövetkezetét lebontani. Ennek a munkálatai folynak most. Mivel a tagság így döntött, hogy egyben marad, hát ebbe az irányba kell lépni.- Nemrég volt az árverés meg egyebek. Hányán léptek ki a szövetkezetből2- Az 1423 tag közül 19 fő vált ki vagyonmegosztó közgyűlésen, így a többség a mellett döntött, hogy itt marad. 1990 decemberében választottak meg a termelőszövetkezet elnökének, és most az új törvények alapján megmérettetésre került minden vezető, és itt nem lehet mellébeszélni. Sokat gondolkodtam, hogy vállaljam-e, és végül is azért vállaltam, mert a többség nagyon akarta. Egyébként ezt az idegmunkát nem lehet megfizetni.- A kiváló tagok ezek szerint nagy vagyont nem vittek el.- Durván 1,7 milliárd vagyonunk van, ebből 9,5 milliót vitt ki a 19 fő. Megegyeztünk, úgy gondolom, tisztességesen. A valóság az, hogy ők jártak jobban.- Hogy ki járt jól, azt nyilván majd a jövő dönti el. Gondolom, a sok herce-hurca közepette azért önök készültek a jövő évre.- Természetesen készülünk, de rettenetesen nehéz körülmények között, ez egy külön fogalom. Olyan tizenötezer hektárt elvetettünk, a betakarítással végeztünk, ha így marad az idő, fel is tudunk szántani minden területet. Bár ez a minősíthetetlen agrárpolitika nem segít se kicsit, se nagyot, kiszámíthatatlan, tervezni nem lehet, ahogy esik, úgy puffan..., ennek ellenére mi nem keseredtünk el, minden társamnak azt mondtam, itt a történelmi pillanat, hogy mindenki a saját sorsát a saját kezébe vegye. Mi készültünk a jövő évi kenyérre is. A emberek várnak a hívó szóra A túrkevei autójavító vállalat felszámolási folyamat alatt áll. Az itt dolgozók próbálnak valamit menteni; átmenteni magukat és munkájukat megmenteni. Az év elején alakult a Multi-Terra Kft., ez év augusztusában pedig a Keveweld Kft., amelyik szeptember elsejétől került bejegyzésre.- Tulajdonképpen az anyavállalat technikai felszerelésével, technológiájával és emberanyagával ugyanazt a tevékenységet folytatjuk - mondja Takács András, a Keveweld ügyvezetője. - A gépipari gyártó és szolgáltató tevékenységünk kiterjed a haszon- és gépjárművek fődarabjainak, alkatrészeinek gyártására, javítására, felújítására': a legkorszerűbb technológia alkalmazásával, melyet az osztrák Interweld cég biztosít az anyaggal együtt. Szabadalma volt a vállalatnak a különböző fékdobok felújítása, amit mi továbbra is vállalunk. Sajnos, a gazdasági helyzet közismert gondjai nálunk is érzékelhetők: kevés a munkánk. Pedig mindenekelőtti célunk, ismerve Túrkeve helyzetét a munkanélküliség szempontjából, hogy minél több embert tudjunk foglalkoztatni. Nem akarunk a mostani 17 fős létszámnál megállni, hanem fejleszteni szeretnénk.- Jelenleg mennyi munkájuk van?- December végéig van. De a gépi kapacitásunk sokkal többet elbírna, a munka nélküli emberek pedig alig várnak hívó szavunkra.- A Multi-Terra Kft. tulajdonképpen egy magyar-német közös kft. - mondja Gaál János az egyik ügyvezető (a másikat Kontra Lajosnak hívják) -. Azt a hagyományos profilt műveljük tovább, amitől híres volt az anyavállalat: a közúti gépjárművek (főleg IFA és Tátra) javítása, alkatrészfelújítás. Kiegészítő tevékenységként nehéz és könnyű acélszerkezetek gyártásával és felújításával is foglalkozik a kft. Jelenleg 22 főt foglalkoztatunk. Elsődleges célként ezt a létszámot szeretnénk stabilizálni, majd szeretnénk tovább fejlődni. De erre a jelenlegi piaci helyzetben kevés esély van. Kemény dolog ez a piacgazdaság, sokat kell még tanulni, hisz a termelésből kerültünk ebbe a helyzetbe, a vállalkozás körébe. Jelenleg van munkánk, de hogy jövőre mi lesz, talán száz öregasszony is kevés lenne, hogy megjósolja.- Száz jósnő lehet, hogy kevés, de két piackutató talán megtenné.- Igen, ez kellene. És az ország tudtára kellene adni, hogy a volt vállalatunk ugyan csődbejutott, ' de kis vállalkozások itt ugyanazt tudják nyújtani. A volt AFIT-nál ’90-ben körülbelül ezer ember dolgozott, a ’92-es felszámolási eljárás kezdetével tulajdonképpen nincs alkalmazott a vállalatnál. Tizenhét plusz huszonkettő annnyi, mint harminckilenc. Hát bizony, van helye a fejlesztésnek. A mindennapi kenyér Az utcán járva megcsap a friss kenyér illata, pedig a kis faházikó, melynek ablakából mosolyog a kenyérárus néni, még messze van. Közelebb érve már összefut a nyál a számban, a pékáru szemre is tetszetős, a sós kiflit meg is kóstolom. Közben elmondja a már nyugdíjas volt kereskedő, Rácz La- josné, aki most félállásban, napi négy órán keresztül kínálja a portékát havi négyezerért, hogy Monoki Imre a tulajdonos, ő üzemelteti ezt a kis helyiséget, a kenyeret Gyomaendrődről hordják naponta. Van egykilós, margarinos, ahogy mondja, „gyönyörű” kenyér 45 forintért, van „házi jellegű” kilós vekni 41 forintért, van kétkilós fehér 71-ért, Erzsébet- kenyér 47 forintért, félkilós vekni 28-ért és még sok minden más, zsömle, kifli, kalácska... A néni július óta árulja mindennapi kenyerünket, fél hétkor nyit, tízre, féltizenegyre már eladja a friss betenni valót. Nem túl magas, átlagban olyan öt-hatezer forint a napi forgalom, de a már kialakult törzsvendég-gárda a megmondhatója, mennyire fontos számukra ez az üzletecske. Körülbelül eddig esett jól a kifli. Attól lett hirtelenjében keserű (talán inkább a szám, mint a benne lévő falat), hogy Rácz Lajos- néból, ebből a kedves, ősz hajú nénikéből kérdezetlenül is kibuggyant:- Most tessék elképzelni, több mint 29 éves kereskedői munkám után tavalytól kapok 5483 forint nyugdíjat. Ha nem lenne ez a pékség és ez a kisegítő munka, én miből venném meg a mindennapi kenyeremet? Nem tudom. De ez nem nyugdíj. Ez csúfság. Az oldalt írta: Molnár H. Lajos
