Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-12 / 267. szám

* 1992. NOVEMBER 12. Kunsági Extra —Kunhegyes Új igazgató a gimiben Hajnal István a gimnázium új lehetőségeit ismerteti A Nagy László nevét viselő középiskola új igazgatója Hajnal István. Hosszú évek óta itt dol­gozik, és a megbízása előtt - amelyik 1993. szeptember 1-ig tart - helyettesként tevékenyke­dett. Érdeklődésünkre elmondta, hogy jelenleg tizenegy osztá­lyukban 261 diák tanul. A most kezdett három első közül kettő szakközépiskolai: az egyik veze­tékes távközléstechnikai, a má­sik elektronikai műszerész osz­tály. A harmadik gimnáziumi, amelyet fakultációként testneve­lés tagozat is színesít. A jelenlegi elsősök között hat tagozatos van. A cél az, hogy a végzett gimna­zisták közül minél többen tanul­janak tovább, ezért a két nyugati nyelv az angol, meg a német ok­tatása terén további változtatáso­kat terveznek. így Debrecenből egy óraadó középfokú nyelv­vizsgára előkészítő tanfolyamot tart. Jövőre pedig a továbbtanu­lóknak speciális angol nyelvű csoportot szerveznek. Szintén érdekes új hír, hogy a Dózsa is­kolával közösen jövőre elsős fo- cigimit indítanak. Ez a gimis-tagozat a mostani nyolcadikos, dózsás focistákra épül, akikhez még további hat­hét nyolcadikost vesznek fel. Az eredményes felvételi után a sze­rencsések bekerülnek a focigimi első osztályába, ahol a szakmai tárgyakat a Dózsa, a közismere­teket pedig a középiskola neve­lői tanítják nekik. Elismerés egy tanárnőnek A képviselő-testület leg­utóbbi döntése alapján a Kun­hegyes városért kitüntető cím egyikét az idén Fabó Zsig- mondné, nyugdíjas magyarta- námő kapja. Évtizedekig taní­tott a Kossuth iskolában, majd nyugdíjasként a gimnázium­ban és a szakmunkásképzőben. Kedves egyénisége, szakmai műveltsége miatt felnőtt korú tanítványai is visszajárnak hozzá. Olykor baráti beszélgetésre, máskor szakmai tapasz­talatcserére. Mert a mindenki által ked­velt tiszteletes asszonytól min­Fabó Zsigmondnet tanítványok garmada ismeri, tiszteli szerte az országban dig lehetett, így most is lehet tanulni. Száz meg száz kunhe- gyesi gyereket oktatott az anyanyelv és az irodalom szép­ségére. A sors, a politika fintora, hogy igaz embersége ellenére származása miatt évtizedekig mellőzték. Mindezek ellenére senkire sem neheztel, vagy em­lékezik rossz szívvel. Ez is az emberségéhez, egyéniségéhez tartozik. Akár tanítványainak a soka­sága, akik közül nem kevesen „viszik tovább” mindazon szakmai ismereteket, értéke­ket, amelyeket kisdiák koruk­ban tőle, avagy ahogyan min­denki hívja: Zsia nénitől tanul­tak. Kitüntetés a főorvos-asszonynak Noha dr. Máthé Júlia a Kun- hegyesi TBC Gondozó Intézet nyugállományú főorvosa nem idevalósi születésű, mégis min­dennapi munkája immáron több mint tizenöt éve Kunhe­gyeshez köti. Az itt élők ellátá­sán kívül az intézet vonzáskör­zetéhez mintegy huszonötezer ember tatozik. Ennyi személy szakorvosi szűrését, gyógyítá­sát, gondozását végzi, nem be­szélve a járóbeteg ellátásról. A szerénység, a humanitás, a ma­gasfokú szakmai ismeretek egyaránt jellemzik. Nem vélet­len, hogy tevékenységét 1981- ben Miniszteri Dicsérettel is­merték el. Napi munkáján kí­vül hosszabb ideig tanácstag volt és a Vöröskeresztet is se­gítette. Noha januártól nyugdí­jas, ellátja a diákotthon orvosi teendőit, a gépjárművezetők alkalmi viszgálatát, a kupák, a diáksport rendezvényei orvosi ügyeletét is. Mindezek követ­keztében ez évben ő is átveheti a Pro Urba Kunhegyes kitünte­tést. Minden igyekezetünk elle­nére a főorvos asszonyról nem készíthettünk portréfotót. Elő­ször azért, mert korábban nem jelentettük érkezésünket, má­sodszor pedig a munkahelyéről üzen ki: nincsen olyan állapot­ban, hogy fotózni tudnánk. Ho­lott szerettük volna megörökí­teni. Sajnáljuk, hogy tervünk ezúttal megrekedt az elképze­lés szintjén. Árva a malom A régi közkedvelt létesítmény itt-ott már felújításra szorul(na) Akad egy, valaha nagy nép­szerűségnek örvendő, az idő vas­fogával dacoló, emeletes épület a tiszagyendai kőút jobb oldalán. Villanymalom volt őkelme, vagy ahogyan mondják, elektro­mos meghajtású. Van annak jó négy éve, hogy lecsapták a fő­kapcsolót és azóta néma, miután hosszú évtizedekig lehetett ben­ne őröltetni. Napjainkban még a megyei GMV tulajdona, és hogy valami hasznot is hajtson, a rak­tárában takarmányboltot létesí­tettek. Azt a tápot árusítják, ame­lyet a helyi keverőben állítanak elő. Hogy mi lesz az épület sor­sa? Ahogy hallottam, ebben az évben eldől: privatizálják sze­gényt, és a megfelelő licitálás után végül is kiderül, ki kapja meg a malmot, benne a teljes berendezéssel. Ismét lesz Hírmondó A Kunhegyesi Hírmondó bő egy esztendeje Csipkerózsika- álmát alussza. Több kísérlet tör­tént újraélesztésére, és úgy tűnik, a jelenlegi próbálkozás megfele­lő lesz. Az első szám már a nyomdá­ban van, és ha minden igaz, a nyolcoldalas, helyi, havi kiad­vány a jövő héten félezer pél­dányban megjelenik. A húszfo­rintos havilap felelős szerkesztő­je Szelekovszky István polgár- mester, az anyagokat, cikkeket pedig a művelődési ház dolgozói gyűjtik, rendszerezik, szerkesz­tik. Szó lesz benne az ukrán kato­nák újratemetéséről, bemutat­koznak az iskolák, közli a lap a felvásárlási árakat, és azt, hogy az alapvető élelmiszerek hol, mennyibe kerülnek. Foglalkozik a sporttal is, és megtudható belő­le, hogy a legújabb Ki mit tud helyi, és területi döntője ebben a városban lesz. A 16-24 év közötti fiatalok végső, jelentkezési határideje: december elseje. Kedves Uram! Kissé zavarban vagyok, mert abba a világba még soha nem küldtem üzenetet, és a címet sem tudom. Igen, a másvi­lágról, vagy a másik világiról van szó. Pár hónapja bekopogott hozzám a szerkesztőségbe, majd rátért mondókája lényegére; ül­dözi, lehetetlenné teszi a polgár- mester, meg a jegyző Kunhegye­sen. Hallgattam. Ezután megdi­csérte pár írásomat, majd sajátos észjárással tőlem is - a hangsúly az isen van - kért egy százast. Megadja - állította. Átnyújtot­tam az óhajtott bankót, majd hozzáfűztem: ez ajándék, soha nem kell visszaadni. Adja meg inkább annak a sok hitelezőnek, akiktől otthon kért. Ennyit, meg ennél jóval többet, mert tudom, hallottam az esetről. Elvégre ezek az emberek panaszkodtak a város vezetőinek, nem bírják magán behajtani könnyen át­nyújtott forintjaikat; Mondtam is: nézze, több éve ismerjük egy­mást, és efféle mesével ne áltas­suk a másikat. Magát, Uram leg­feljebb az adósok üldözik, tettem hozzá. Rám nézett, fogta a szá­zast majd mérgesen elrohant. Akkor sem értettem, ma sem. hogy miért. Mert megmondtam az igazat? Bocsásson meg, de így kellett tennem. A mások, meg az ön érdekében, hogy ezt ne tegye tovább. Már nem teszi: nyugodjék békében... Próbálnak talpon maradni A szebb napokat is megélt Víz- gépészeti Vállalat jogutódja a Hydrogép Kft. hatvanhárom dol­gozóval. Szó ami szó, nem irigy- lésreméltó a helyzetük, de mind­ezek ellenére igyekeznek talpon maradni. Éppen ezért munkát ke­resnek bel- és külföldön egyaránt. Például most fejezték be egy 120 tonnás léstisztító berendezés sze­juk biztosított. Ami pedig a jövő esztendőt illeti, már akadjónéhány szerződésük. Belföldre tartályo­kat, vasszerkezeti munkát készíte­nek, külföldre Svédországba pedig a szennyvíz kezeléséhez kisebb- nagyobb berendezéseket gyárta­nak. Az idén ezekből húsz készül el, jövőre pedig az előszerződések szerint további száz kellene. Kz a víztorony Fehérgyarmatra kerül relését amelyet német exportra ké­szítettek. Az év hátralévő részében néhány hazai településen helyszíni szereléseket végeznek, így Éehér- gyarmaton egy ezer köbméteres tornyot állítanak fel. Ezévi munká­Egyébként ahhoz, hogy hatvan­három dolgozó 1993 évi foglal­koztatása folyamatos legyen, to­vábbi erőfeszítések szükségesek. Magyarul újabb munkákat kell ke­resniük, találniuk. Szerdánként kézműves ház Érdekes kezdeményezésbe fogtak a közelmúltban a művelődési ház dolgozói. Hétről-hétre szerdánként az előcsarnokban úgynevezett kéz­műves házat tartanak. Vannak ott fafaragók, kosárfonók, szövők, kézi­munkázok, rajzolók, grafikusok, festők, illetve agyagozók is. Legtöbben a kosárfonás és a szövés iránt érdeklődnek. Ami a megjelenést, próbál­kozást illeti, kíváncsiskodókat bármely korosztályból szívesen várnak. A kötés változatlanul a szebbik nem hobbija Támogatás a rászorulóknak A lakás célú hitelek további támogatása édekében az önkor­mányzat jelenleg harminchárom családnak fizeti visszamenőle­gesen erre az évre a felemelt ka­matadót. Ez mintegy hétszázezer forint értékű támogatás. Kívülük a fia­talok, az első lakáshoz jutók is kapnak segítséget, mégpedig a rászorultság mértékétől függő­en ötvenezertől százezer forin­tig, ami tizenhárom fiatal párt érint. Lungo Drom A közelmúltban megalakult a Lungo Drom kunhegyesi szer­vezete is. Az alakuló ülés helye a művelődési ház nagyterme volt, amelyen a helybeli cigá­nyok közül mintegy negyvenen jelentek meg. A közösség helyi elnökének Balogh Zoltánt vá­lasztották. Hadüzenet a szennyvíznek A város talán jelenlegi legje­lentősebb beruházása, vagy a legfontosabbak egyike, a szennyvízhálózat további bőví­tése. Jelenleg a létesítményre már rákapcsolták a központot, a nagyobb intézményeket, a lakó­telepet, a szakmunkásképzőt, a gimnáziumot, valamint a kollé­giumot. Az építés első üteme jövőre fejeződik be, amikor a gerincve­zeték eléri a BHG volt gyárát. A hogyan tovább pedig attól függ, hogy a jelentős költsége­ket igénylő tevékenységhez (majd) mennyi pénz áll rendel­kezésre. Emlékmű az áldozatoknak Kunhegyesen is megalakult a helyi születésű képviselőkből egy olyan hat tagú bizottság, amelynek a vezetője dr.Horváth Lajos. Azzal a céllal, hogy egyengesse az útját, gyűjtse a neveket ahhoz a létesítményhez, amelyik a XX. század áldozata­inak az emlékműve lesz. Ezt a szobrot a tervek szerint a refor­mátus templom kertjében állíta­nák fel, 1993. augusztus 20-án. Adományokat, pénzbeli juttatá­sokat a Kunhegyesiek Baráti Köre számlájára lehet fizetni, küldeni. Nincs béke Továbbra sincs béke a koráb­bi munkásőr bázis ügyében. A Kincstári Vagyonkezelő Szer­vezet 35 millióért adná el a vá­rosnak, amelyből 6 milliót azon­nal fizetni kellene, további 29 milliót pedig három részletben, 1995. végéig. Velük szemben a kunhegyesi ajánlat roppant áttekinthető: nem szeretnének fizetni egy pe­tákot sem, hiszen nemes célt szolgálna a helyi, környékbeli kézzel épített jelenlegi üdülő. Elvégre nem másként, mint nép­főiskolaként, bentlakásos intéz­ményként venné ki részét az ok­tatási feladatokból. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents