Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-11 / 266. szám

f 1992. NOVEMBER 11. Jászsági körkép 11 A hiányzó tagok A napokban érkezett a Bordás Pál által vezetett jászárokszállási Tüzép-te- lepre egy csehszlovák gyártmányú, új típusú üzemanyag tartály. Eddig hordókban tárolták a tele­pen a gázolajat, ez egysze­rűsíti a tankolást. Az új tartály végén 40 kulcsnak, azaz ennyi gépjárműveze­tőnek van lehetősége a tan­kolásra, s a hosszabb időn keresztül felhasznált üzemanyag mennyiség jel­zésére. Újból városi ingatlanok A jászárokszállási önkormányzat novem­ber 5-i ülésén döntött a város tulajdonába kerülő ingatlanokról. Megvásárolják a Bu- biv jászárokszállási telephelyét. A település központjában lévő létesítmény, fekvése mi­att több célra hasznosítható. Határoztak to­vábbá a város tulajdonából ellenszolgáltatás nélkül korábban kikerült hűtő klub és a szol­gálati lakások megvételéről. Elkezdődtek a vízmű és a strand átvételének előkészületei. Január 1-től az önkormányzat lesz az üze­meltető, az ebből adódó feladatokat külön intézmény látja el. Eladják viszont a nem működő, régi gyógyszertár épületét, magánember vagy vállalkozó megveheti. Szikra Ferenc polgár- mester tájékoztatott arról, hogy jelenleg nincs fogorvosuk. Most pályáztatnak. Készül az 1993-as költségvetési koncep­ció. Szerencsés eset lenne, ha a jelenlegi színvonalon működtethetnék intézményei­ket, s a mostani ütemben tudnák folytatni beruházásaikat. Képünkön a Bubiv városi tulajdonba ke­rült telephelye. Szakmaváltások Kizárólag a véletlenek egybe­esése, hogy Jászágó három boltja közül talán a legkisebbet ugyan­csak Peredi vezetéknevű fiatal­ember, a huszonéves Zoltán ve­zeti. Rövid pályafutása jól szem­lélteti, miként lehet egy kis falu­ban, a munkanélküliség mellett, fiatalon alkalmazkodni a lehető­ségekhez. Eredeti elképzelésén kényte­len volt változtatni, és a kereske­delmi szakközépiskola helyett mezőgazdasági iskolában érett­ségizett. Hazajött, s mint kortár­sai közül megannyian, hiába ke­resett munkát, s a pályakezdők­höz hasonlóan, átmeneti ideig, őt is szülei támogatták. Két évvel ezelőtt Jászberénybe járt gépjár­művezetői tanfolyamra, hogy megszerezze a C-kategóriát. Úgy gondolta, hivatásos gépko­csivezetőként eredményesen vághat neki az életnek. Ez a pró­bálkozása nem sikerült. Tavaly a szolnoki kereskedelmi szakkö­zépiskolában elvégezte a három hónapos boltvezetői tanfolya­mot. Az ablakból éppen rálátni a fóliákra.- Nem gondolta, hogy meg ké­ne próbálnia a kertészkedést?- Nem térül meg a beléfekte- tett munka. Szüleim azzal foglal­koznak, minden idejüket lefog­lalja.- Mi tagadás, itt tényleg ké­nyelmes dolga van.- Mikor, hogy. Én járok áru­ért, a legtöbb szállító ígéri ugyan, hogy jön, de ritkán fordul meg itt. Én pedig beszerzem azt, amit kémek. Nem igazán értem miért, de a zsír most például nagyon gyorsan elfogyott. Vettem házit, s azt is megvásárolták. Az áprili­si kezdéshez viszonyítva csök­kent a forgalom, de szerintem el kell telnie egy kis időnek, míg beindulhat az üzlet. Inkább adok mint kérek Oszkár és az ő Döntője Nem egyedülálló a jászárok­szállási Kossuth Termelőszövet­kezet esete. Máshol is előfordult már, hogy a legfontosabb döntése­ket hozó szerv, a közgyűlés dön­tésképtelennek bizonyult, mert ke­vesen jelentek meg. így volt ez legutóbb október 30-án is, amikor huszonegyen hiányoztak ahhoz, hogy érvényes határozatot hozhas­sanak. Pedig nem is hétvégére tűz­ték ki a rendezvényt. Erre a péntek­re munkaszüneti napot rendeltek el. Hiába keresték busszal, még egy órával a közgyűlés kiírt kezde­te után is a szövetkezetieket, nem sikerült kedvezőre fordítani az arányt. Több mint figyelemre méltó az eset akkor, amikor az egyik - talán a legfontosabb - közös ügyben, az átalakulásról, a vagyon megosztá­sáról, a kiválásokról kellett volna állást foglalni a tulajdonosoknak. Márciusban a földalapról döntöt­tek, áprilisban a vagyon nevesítés­ről. 1090 tagja van a Kossuth Ter­melőszövetkezetnek, 667-en nyugdíjasok. Az utóbbiak közül mindössze kétszázan jöttek el ok­tóber 30-án - tudtuk meg Szabó Béla elnöktől, amikor az érdekte­lenség okai felől érdeklődtünk. Ez esetben tehát az aktív tagok 80 szá­zalékának a jelenléte is kevésnek bizonyul. A törvényalkotó kissé bizakodóbb volt a kelleténél, ami­kor a határozatképesség arányait megállapította. Esetünkben évek óta nincs tagfelvétel, s az aktívak száma is csökken.- Miután azt hittük, hogy tisztá­ban vannak az emberek a szava­zatukon múló döntések súlyával, nem ösztönöztük őket egyéb mó­don arra, hogy eljöjjenek - fogal­Szabó Béla, a termelőszövetke­zet elnöke mazta meg az elnök. - Nem volt tehát „rásegítő”, vagyis nem szer­veztünk vacsorát. A november 16- án 9 órakor kezdődő közgyűlés eredményessége érdekében ismét megpróbálkozunk a régi módszer­rel. Ézúttal ajándék utalványt kap­nak a résztvevők. A klasszikus görög demokrácia hanyatlása idején alkalmazott megoldáshoz - amikor a népgyűlé­sen való megjelenésért fizettek - hasonlóan, itt is kényszerlépésről van szó. Hisz a jogosítványokat már a kezükben tartják, tulajdono­sok, de úgy tűnik, valami ok miatt sokan nem érzik magukat gazdá­nak; Úgy hírlik, az előrelátó termelő- szövetkezetekben a tavaszi köz­gyűléseken már úgy módosították az alapszabályt, hogy kivédhessék a hasonló helyzeteket; jó előre le­hetett látni ugyanis - a csoportos tájékoztatók, munkahelyi tanács­kozások ellenére - sokan nem értik az átalakulás szabályait. ség. - A lányunk a várösbári la­kik. Inkább én adok neki irt int kérjek tőle. Odabenn van fa­gyasztó láda, hamarosan levá­gok néhány csirkét. A házigazda elégedett a nyugdíjával. Lehetne persze több; a lényeg, hogy kevesebb ne legyen. Valamikor nyolc holdjuk volt itt, a tanya körül.- A téesz használja, mi mit kezdjünk vele? - jegyzi meg. - Ha igaz amit mondanak, akkor sok pénzt kaphatunk - vált té­mát. - Négy évig voltam hadi­fogságban. Már beadtuk a kár­pótlási igényemet. Szórakozásuk régebben csak a búcsú, a disznóölés volt. Tíz éve váltottak, akkumulátoros Junosty tévéjüket gyakran nézik.- Nem ülünk mindig előtte, csak azt a műsort nézzük meg, amit az újságból kiválasztot­tunk. Többet tanultam belőle az elmúlt tíz év alatt, mint nélküle azelőtt. Most már unalmas lenne nél­küle. Bár sűrűn jön a család, ide látogatnak a rokonok, s be-beté- vednek a környékről is. Igaz, hirtelenjében csak két nevet em­lít, fogynak az emberek. Nem­rég voltak a szomszéd „öregle­gény” temetésén. senyen díjugratásban második he­lyezett lett és a hatvani meghívá­sos versenyen is megszerezte az ezüst érmet. Naponta három-négy órát tölt a lovak mellett, nyáron sötétedésig tesz-vesz. Mint mindenki, Oszkár is végigjárta az iskolát. Először fu­tószáron gyakorolt, később sétált a lovon, majd ügetett - akkor még pattogtam a lovon - veti közbe. - Már vágtázik, s a könnyebb akadá­lyokat - mint az eredmények is alátámasztják, igen jól veszi. Egy bő fél év, s az általános iskolát is végigjárja. Bevallja, itt nemigen „pattogott”. Ha minden jól megy, Jászapátiban tanul majd állattenyésztőnek.- Izgalmas dolog a lovaglás - mondja -, azelőtt a motorokat sze­rettem. Amikor megnyílt a lovar­da, azon nyomban kimentem Ágé­ra. Kedvenc hátasát, Döntőt büsz­kén mutatja. Amikor hozzálép, úgy hajol hozzá a ló, mintha nem is a fiú bújna hozzá.- Nem félsz, hogy összetöröd magad?- A lovaglás már csak ezzel jár - válaszol vitézesen a já^zágói Pe­redi Oszkár. - A kisebb lóról egyébként nagyobbat lehet esni - fűzi hozzá magyarázatul. Arról puffan az ember. Ha a nagyobbról repülök, akkor van időm helyez­kedni... Hogy így van-e, ezt a nyolcadi­kos fiú trénere jobban tudja, hisz a szlovákiai, rimaszécsi Busa Stefán korábban csehszlovák bajnok volt. Múlt év decemberétől az egyik Jászágóhoz közeli tanyán gondoz­za dr. Edelényi Béla lovait, köztük a versenyző telivéreket, egyúttal edzője Oszkárnak. A szőke fiú jú­niusban a jászberényi megyei ver­A kutyák veszettül csahol­nak. Elbátortalanodunk. A nagy hangzavarra kijön az idős asz- szony, utánanéz a férje. Úgy tet­szik, rendes embereknek nézünk ki, int felénk a néni, hogy jöjjünk közelebb. Jászágó és Jászárok- szállás között Szabó Balázsék tanyájára tekintünk be. Külleme alig különbözik a többitől, me­lyeket az autóból látni. A húszas évek elején épült, alapja nincs, ám belül egy hajszálémyi repe­dés sincs. A házaspár 43 éve gaz­dálkodik itt. Jó ideje már, hogy nem többholdnyi birtokon, ha­nem csak annyi területen, mint más jószágját nevelő, piacon áruját kínáló, a valaha jobb na­pokat látott szövetkezetből nyugdíjba vonult, korukbeli. A konyhában kormos petró­leumlámpa pótolja a villanyt, a szobában felfüggesztett, dísze­sebb lámpásra már több kereske­dő is tett ajánlatot. A máshol né­pies hangulatáért, polcon kiállí­tott, faszenes vasaló itt használa­ti tárgy. Hiányoznak az össz­komfortos élet kellékei, de Sza­bóék többé-kevésbé elégedettek. Lakhatnának jászárokszállási házukban, de itt jobb.- Miért nem költöznek be?- Amíg mozogni tudunk, ad­dig minek - kérdez vissza a fele­Az oldalt írta és szerkesztette: Szurmai Zoltán _ Fotók: Korényi Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents