Új Néplap, 1992. november (3. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-02 / 258. szám

1992. NOVEMBER 2. 12 Az Uj Néplap fóruma Érvek, ellenérvek a magzatvédelmi törvényről, a gyógyszerárakról, a kórházakról és az orvosválasztásról Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium államtitkára volt a jászárokszállási Uj Néplap-fórum vendége Az egészségüggyel, akár az oktatással, mindenki találkozik élete során valami­lyen formában. Sőt, normális esetben ott kezdődik az életünk, hiszen általában a kórházban születünk meg (Bár, hogy iga­zából mikortól számít az emberi élet, ez nem kis vita tárgya manapság. - A szerk.), s gyakran egy hófehér, rideg kórteremben, körülfüggönyözött ágyon ér véget egy- egy ember földi élete. Ha szerencséje van, akkor legfeljebb e két alkalommal kerül kórházba, a kezdetnél és a végnél. A leg­többünknek azonban nincs „szerencsé­je”. Pályafutásunk során egy-két kisebb- nagyobb műtéten esünk át, hiszen a sta­tisztika szerint is Európa „legbetegebb” országa vagyunk egészségügyi értelem­ben (is!). Nem véletlen hát, hogy igen nagy ér­deklődés kísérte október 26-án azt a szer­kesztőségünk és a Jászárokszállási Polgár- mesteri Hivatal által rendezett fórumot, amelyen Pusztai Erzsébet, a Népjóléti Minisztérium államtitkára volt a résztve­vők vendége. A jászárokszállási művelő­dési ház nagytermében különböző korú férfiak, nők voltak kíváncsiak az első kéz­ből kapott válaszokra. A kérdések egy ré­szét olvasóink levélben juttatták el szer­kesztőségünkbe, de szép számmal hang­zottak el a helyszínen ad hoc észrevételek, kérdések is. így például többen is érdek­lődtek a nemrégiben bevezetett háziorvosi rendszer tapasztalatairól, s a szabad orvos- választásról.- Mindössze három hónapja kezdődött el a háziorvosi rendszer valódi kialakítása - kezdte válaszát az államtitkár. - Termé­szetes dolog - s erre nem is gondolt senki -, hogy egyik napról a másikra háziorvos nem válik az összes körzeti orvosból. Ah­hoz, hogy majdan kialakulhasson egy jól működő háziorvosi rendszer, annak két nagyon fontos feltétele, hogy a teljesít­mény alapján finanszírozzák az orvoso­kat, s mindenhol, ahol arra lehetőség van, a betegek választhassanak az orvosok kö­zött, hiszen az teremti meg a versenyt. Ugyanilyen fontos, hogy a képzésben és a továbbképzésekben hangsúlyt kapjon a háziorvoslás. Gyakorlatilag elkészült a háziorvosképzésről szóló rendelet és a program, heteken belül meg fog jelenni. Pillanatnyilag az eddigi általános orvosi szakvizsgát elismerjük háziorvosi vizsgá­nak, de a továbbiakban természetesen ne­kik is részt kell venniük továbbképzése­ken, amelyek vizsgával zárulnak. Azt ter­vezzük, hogy a jövőben majd csak az mű­ködhet háziorvosként, aki a vizsgát sike­resen leteszi. Az orvosoknak tehát elemi érdekük lesz a továbbképzéseken való résztvétel. Erre ösztönzi őket a betegek szabad orvosválasztása is. Nyilvánvaló persze - a világon egyetlen olyan ország sincs, ahol a legkisebb településeken is adott a választás helyben -, hogy a legki­sebb falvakban ezt nem lehet megoldani. Csak ott van lehetőség a választásra, ahol több orvos is dolgozik. Az apró települé­seken nyilván gondot okozhat a lakosság­nak, ha mondjuk egy másik falu orvosá­hoz szívesebben tartozna. Az önkormány­zatnak - amely szerződést köt a körzeti orvossal - igen nagy a felelőssége abban, hogy kit alkalmaz. Nyilvánvaló, ha a la­kosság többségének nem felel meg a jelen­legi vagy majdani orvos, elégedetlen a munkájával, akkor az önkormányzat arra kényszerül, hogy új pályázatot írjon ki. Tulajdonképpen ez is az orvosválasztás­nak egy lehetséges módja. Az államtitkár asszony válaszolt a já­szárokszállásiak helyi problémájára is. Nevezetesen arra, hogy a városban azután érkezett egy gyermekorvos, miután a szü­lők már leadták a kártyákat a körzeti orvo­soknak. Ebben az esetben az orvosnak kell eldöntenie, hogy továbbra is vállalja-e a gyermekek kezelését. A következő vá­lasztásnál azonban a szülők döntik el, hogy az eddigi körzeti orvost vagy a gyer­mekorvost „bízzák” meg gyermekük gyógyításával, egyáltalán egészségügyi ellátásával. A következő felvetődött kérdéskör a magzatvédelmi törvény volt, amely szinte uralta a fórum témáját. A parlament előtt álló törvény B-változatáról egy levélírónk úgy vélekedett, megalázó a nők számára, hogy az abortusz megfizethetetlenül drá­ga. Az A-változat viszont azért nem szim­A közönség egy csoportja Pusztai Erzsébet a fórumon patikus, mert nem veszi figyelembe a nők élethelyzetét. S felmerült egy további kér­dés is, hogy miért nem készül gyermekvé­delmi törvény.- Az utóbbival kezdem a választ: készül a gyermek- és ifjúságvédelmi törvény is - mondta Pusztai Erzsébet -, hiszen nyilván­való, hogy erre is szükség van. Hogy az abortusz a B-változat szerint megalázó és drága, ezt már több alkalommal is a sze­münkre vetették. Többek között ez a véle­ménye a Magyar Szocialista Párt nőtago­zatának is. A képviselőjük azonban arra már'nem tért ki, hogy miért megalázó és miért drága. Az az érzésem egyébként, hogy sokan nem is ismerik a törvényterve­zetet. A törvény a magzati élet védelméről szól - szögezte le. - Az első fejezete azokat a lehetőségeket tartalmazza, amiket az ál­lam megtehet a magzat és a várandós nő érdekében. A második paragrafusban azt fogalmaztuk meg, hogy be kell illeszteni az oktatásba az általános iskola első osz­tályától kezdve egészen a középiskola vé­géig az emberi értékek, az emberi kapcso­latok, s a legkevésbé káros fogamzásgátló módszerek tanítását. A másik pontja a Családvédelmi Szolgálat létrehozását tar­talmazza. A szolgálat - terveink szerint ­,kilátástalan a fiatal ha/.asok helyze­te” - állapította meg Tóth Sándorné pedagógus. többek között szervezi a családtervezési ismeretek terjesztését, személyre szóló fo­gamzásgátlási tanácsokat ad, továbbá a terhességmegszakítás előtti kötelező ta­nácsadást végzi. Ugyancsak fontos pontja a törvénynek, hogy a terhesgondozás min­den nő számára ingyenes; valamint a vá­randósági pótlék bevezetése, amely azt je­lenti, hogy a várandós nő a terhesség ne­gyedik hónapjától kezdve annak a családi pótléknak megfelelő összeget kapja, ahá- nyadik gyermekét várja. Ez világszerte példátlan lépés lesz, ha így elfogadja a törvényt a parlament. A tervezetben csak ezek után következik a terhességmegsza­kítással foglalkozó rész. Az A-változat az Alkotmánybíróság döntése alapján lehet­séges egyik megoldás, amely a magzat jogalanyiságán alapul. Ebből következik, hogy az A-változat szerint a terhesség csak akkor szakítható meg, ha az az anya életét veszélyezteti, ha a magzat az élettel összeegyeztethetetlen károsodásban szen­ved, továbbá ha a terhesség bűncselek­mény, nemi erőszak következménye. Ez valóban egy igen szigorú változat, én úgy gondolom azonban, hogy a parlament többsége a B-változatot fogja megszavaz­ni. Ez teljesen eltér az eddigi gyakorlattól, amely egy indikációs lista alapján hossza­dalmas és igazán megalázó a nők számára. A törvény B-változata nem tartalmaz indikációs listát, hiszen végtelen sok olyan helyzet adódhat, amely végül egy ilyen lépésre kényszerítheti a nőket. Pél­daként csak néhányat említek: ha leírjuk azt, hogy két gyermek után a harmadik terhességet már meg lehet szakítani, akkor ezzel azt sugalljuk, hogy a társada­lmunkban a két gyerek ideális egy család­ban. A tervezet az állapotos nő válsághely­zetéről beszél. Szeretném elmondani azt is, hogy mi nem akarunk létrehozni sem­miféle bizottságokat, hanem egy olyan gyakorlatot akarunk megvalósítani, amelynek során a terhes nőt a Családvé­delmi Szolgálat tájékoztatja az abortusz lehetőségéről, következményeiről, s a megelőzés személyre szóló ajánlható módszereiről. Ha a nő változatlanul kitart a terhessége megszakítása mellett, akkor kitölt egy kérőlapot, ezzel jelentkezhet a kórházban. A beavatkozást azonban csak három napos gondolkodási idő után lehet elvégezni, s előtte még egyszer aláírással kell megerősíteni a szándékot.-A tanácsadás ingyenes, a műtét viszont pénzbe kerül. Mennyibe kerül, és kinek keli megfizetnie? - kérdezte egy fiatal hölgy a közönség soraiból.- Az eddigi gyakorlat szerint 2 ezer fo­rintot, ötszázat, illetve semmit sem kellett fizetni. A számításaink szerint ma egy ilyen műtétért 5000 forintot fizet a társa­dalombiztosítás. Ez az évi 90 ezer abor­tusszal beszorozva nem kis összeg. Terve­ink szerint a szociális helyzettől függően 500, 2500, illetve 5000 forintot kell majd fizetni a műtétért annak, aki terhessége megszakítását kéri. Természetesen ha az abortusz egészségügyi okok miatt törté­nik, akkor a műtétet a társadalombiztosítás fizeti. Szeretném azt is megjegyezni, hogy a szociáis helyzetről a nő tesz bevallást, amelyet természetesen ellenőriztet a csa­ládvédelmi szolgálat a védőnőkön keresz­tül, s ha a valós helyzet mást mutat, az összeg utólag befizettethető.- A törvény paragrafusai azokat támo­gatják, akik hét-nyolc gyereket szülnek - célzott a cigányságra egy pedagógus a kö­zönség soraiból -,sők aligha mennek majd el a családvédelmi szolgálathoz. Szóvá tette továbbá a fiatal házasok kilátástalan lakás- s egzisztenciális helyzetét is.- A cigánylakosság jelentős hányada va­lóban nem megy el terhesgondozásra, vi­szont csak az jogosult a várandósági pót­lékra, aki azon részt vesz. Nagyon fontos­nak tartjuk, hogy olyan védőnőket, óvónő­ket, pedagógusokat képezzünk, akik értik, ismerik a cigányság szokásait, s képesek lesznek felvilágosítani. Ebben nagyon so­kat segíthetnek a különböző cigányszer­vezetek, s cigány származású értelmiségi­ek. A fiatalok gondjaival is természetesen egyetértett Pusztai Erzsébet, de hangsú­lyozta, hogy az eltelt negyven évben kiala­kított torz struktúrákat nem lehet egy-két év alatt megváltoztatni. Megjegyezte vi­szont, hogy készen van egy új lakáskon­cepció, amelyet rövidesen benyújtanak a parlamentnek. A következő kérdések is egzisztenciális problémákat vetettek fel. Egy kunmadara- si boltvezető olvasónk elküldte a munkál­tatói igazolását, amely szerint 4617 forint az egy havi nettó munkabére, s hivatkozott a Központi Statisztikai Hivatal megállapí­tására, amely szerint augusztusban 23 ezer 500 forint volt a bruttó átlagkereset ha­zánkban. S ugyancsak felvetődött a csalá­di pótlék megadóztatásának kérdése is. Az államtitkár válaszában elmondta, hogy a 4617 forintos munkabér valószínű­leg nem az összjövedelmet jelenti, hiszen a forgalom után is százalékot kapnak a boltvezetők. Sajnálattal jegyezte meg, hogy az emberek általában - s ez is az elmúlt évtizedek hagyatéka - két-három helyen is vállalnak munkát a megélheté­sért. Ez természetesen nem jó, de ezt sem lehet rövid idő alatt megváltoztatni.- A családi pótlék adóalaphoz történő csatolása úgy történik, hogy előbb bruttó­sítani fogják - folytatta válaszát Pusztai Erzsébet. Az egésznek az a lényege, hogy mivel nincs olyan helyzetben az ország, hogy egyenlő mértékű családi pótlékot ad­jon a milliomosoknak, akiknek ez pusztán csak zsebpénz - s a valóban rászorulók­nak, azokat támogassa nagyobb összeg­gel, akiknek a jövedelme alacsony. S talán ha nagyon sok pénz állna rendelkezésre, akkor is ezt kellene tenni. Szóba került a fórumon természetesen a legutóbbi újabb gyógyszeráremelés is. Er­ről többek között a következőképpen vé­lekedett az államtitkár asszony: - Az ár­emelés elkerülhetetlen, hiszen a keleti piac összeomlásával számos gyógyszert csak a nyugati országokból tudunk beszerezni. Nagyobb lett a választék, de ezek a gyógy­szerek drágábbak is. Az ár egy részét ter­mészetesen a beteg fizeti, s a különbözetet pedig a Társadalombiztosítási Igazgató­ság, amely egyébként már az első félévben túllépte az éves 35 milliárd forintos kere­tet. Mit lehet ilyen esetben tenni? Átcso­portosítani valamelyik másik társada­lombiztosítási területről? Ez nyilvánvaló­an járhatatlan, hiszen akkor meg ott kelet­kezik hiány. Emeljük meg a vállalatok járulékát? A helyzetet, s a kintlévőség nagyságát ismerve ez is lehetetlen. Nincs más megoldás pillanatnyilag, mint éssze­rűen gazdálkodni a gyógyszerekkel, s megemelni a beteg által fizetett árat. Szak­értőink folyamatosan azon dolgoznak, hogy miként oldható meg, hogy a króni­kus betegeket, az időseket azért mégse terhelje annyira az áremelés. A megye sportfőorvosa, s egy helybeli testnevelő tanár a gyerekek fizikai állapo­táról, állóképességéről festett - enyhén szólva nem túl szívderítő képet. Az államtitkár válaszában elmondta, hogy közel kétszáz tornatermet építettek céltámogatással az önkormányzatok. Ez­zel persze még nem oldódott meg minden probléma. Mindenesetre el kell készíteni az ország egészségügyi térképét, s ezt kö­vetően ki kell dolgozni egy átfogó egész­ségpolitikai koncepciót. Egy idős mozgássérült úr sorstársai ne­vében emelt szólt. Ugyanerről írt levelet a kunszentmártoni mozgássérültek csoport­ja is szerkesztőségünkbe. Ők a mozgássé­rülteknek juttatott gépkocsik számát ke­veslik. A válaszban elhangzott, hogy sajnos eb­ben az esetben is már az első félévben túllépték a másfél milliárdos keretet. Ugyanakkor dr. Pusztai Erzsébet megje­gyezte, hogy újra kell tárgyalni a felül­vizsgálat és jogosultság feltételeit. A kórházak helyzetéről is érdeklődtek természetesen ajelenlévők. Az államtitkár válaszában megjegyezte, hogy jelenleg egy ápolási nap 3-5000 forintba kerül a kórházakban, s hazánkban magasabb az ágyak száma, mint más országokban. A teljesítményfinanszírozás alapján a valódi betegforgalom fogja majd eldönteni a kór­házakban, hogy hány ágyat érdemes mű­ködtetni, hányat megszüntetni, de ezzel egyidejűleg természetesen fejleszteni kell a járóbeteg-ellátást. Az így is hosszúra nyúlt fórumon termé­szetesen sok mindenről nem esett szó az egészségügy gondjaiból. Az eszmecserét csak abbahagyni lehetett, befejezni aligha. A közönség, s az államtitkár azonban az­zal a hittel távozhatott, hogy nem volt hiábavaló a találkozó, hiszen több félreér­tés is tisztázódott, s az elhangzott vélemé­nyek, észrevételek valamilyen formában bizonyára eljutnak a törvényhozókhoz. Tál Gizella

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents