Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-07 / 237. szám

8 Jászsági Extra 1992. OKTÓBER 7. Alattyáni újságbörze Apuci cukrász - a lánya királynő lesz Járjuk a megyét, ezért minden túlzás nélkül állítható, hogy ke­vés olyan kis. postája akad szű- kebb hazánknak, mint a 2 ezer 100 lelkes Alattyánnak. Ugyanis akkora a hírlapkínálata, hogy a városi posták is megirigyelhet­nék. A polcokon, asztalokon több mint száznyolcvan féle(ü) kiadvány havi-, heti-, napilap, kisregény kínálja magát. A napi­lapoknál maradva a Néplap viszi el a pálmát, ebből naponta 150- 155 darab szükséges. Igaz, az ár­emelések hatására az előfizetők száma héttel csökkent, de négy új olvasót is szerveztek, így a tulaj­donképpeni csökkenés három. (Reméljük, hogy csak az első nyeremények hatásáig.) A dobo­gó második fokára a Népszabad­ság került 40 darabbal, harmadik a Magyar Hírlap kilenc, negye­dik a Népszava nyolccal. Az Új Magyarországra négyen fizetnek elő, Magyar Fórumból egy jár, Kurírból egy sem. A hetilapok közül a Szabad Föld vezet 230-cal, ezt követi a A község az utóbbi időben jó- néhány úttal, létesítménnyel gya­rapodott. így öt méterre szélesí­tették a Kossuth körút felét, és az egykilométeres szakasz bővítése mintegy kétmillióba került. Ezen kívül az idén további szilárd bur­kolatú utakra újabb kétmilliót költöttek, költenek. Ezzel a belterületi utaknak kö­zel a hetven százaléka portalaní- tott lesz. Jövőre további útépíté­sek várhatóak, amelyek az ön- kormányzati támogatáson kívül portánként jelenleg tizenötezer forintba kerülnek. Legújabban befejezés előtt áll a százköbmé­teres, saját kivitelezésű földi víz­tározó. Üzembe helyezésével - amely még ebben az évben meg­történik - a legmelegebb hetekre, hónapokra is zökkenőmentessé válik Jánoshida vízellátása. Rádió és TV újság 170-nel, a Nők Lapja 73-mal, a TVR 7 57- tel, a Kiskegyed 66-tal. Népsze­rűek a szerelmes regények is, hi­szen mint hallottuk: romantikus (női) lelkek lakják ezt a falut. Akiknek pedig a fantáziáját szer­fölött csiklandozzák a meztelen A kerek alakú tározó költségeit részben saját erőből, részben pá­lyázat útján nyerröAzégből biz­onyokat bemutató erotikus la­pok, ők is válogathatnak néhány efféle kiadványból. Egy a lényeg, a havi árusforga­lom újságból, lapokból 70(!) ezer forint. Bizony a lélekszámhoz vi- szonyítve ez nem semmi! tosították, de segített a víz- és csatornamű vállalat is. Pályát építettek a lányoknak Jászdózsán nagyon szerethetik a sportot, a focit. Az aranylábú fiúk a közelmúltban jutottak fel a magasabb osztályba, de bármi­lyen hihetetlen, az apró település hölgy focicsapattal is rendelke­zik. Ugyanis a Dózsái Egyesület a Községért és a Természetért női focicsapatot is támogat. Mint a képen látható Balog Erikától megtudtuk, az edzéseket közel ti­zenöt lány, fiatalasszony látogat­ja. Korábban ő is focizott, most azonban befejezte, mert iskolás apróságával kell foglalkoznia. Egyébként helyi összefogással még pályát is építettek a höl­gyeknek, akik az idén augusztus 20-ra a szolnoki NB I-es női fo­cicsapatot is vendégül látták. Mellesleg a pályaépítésben segí­tett az önkormányzat, az egyesü­let, de kivették részüket a magán- vállalkozók is. Ami szintén érde­kesség, a pálya kivilágítható, így esti, villanyfényes mérkőzések rendezésére is lehetőség nyílik. Egyébként az átlagéletkor húsz A csapat összetétele állan­dóan változik - mondja Balog Erika. alatt van, és a fiúk szerint nem­csak szépek, hanem tehetségesek ezek a lányfocisták. Igaz, a csa­patban állandó a változás, és most például a csapatkapitány maradt ki a csapatból. Muszáj volt, mert az ifjú focista hölgy nemsokára kisbabát vár... Akad Jászárokszálláson egy picike, mutatós cukrászda, még mutatósabb fából készült előtér­rel, afféle pagodával. Ez Tóth Tamás cukrászmesternek a biro­dalma. Tizenhárom éve bűvöli a szakmát, készíti napról-napra a tíz-húszféle süteményt, és ese­tenként hét végére, megrendelés­re, harminc-negyven tortát is. Nem sír, panaszkodik, helyette dolgozik. Két alkalmazottja, édesanyja segíti, de akad két ta­nulója is. Jónéhány megyei, me­gyén kívüli üzletbbe is szállíta­nak, és ami nem mellékes, az árai a felénél alig magasabbak a szol­noki áraknál. Hogy mi a jó cuk­rász titka? Legyen nyelve, sze­resse a szakmáját, és ne spórolja ki a süteményből az abba valót. Ami az utánpótlást illeti, Tamás így indokolja: ez a cukrászda, a forgalom két gyereket bír el. Ennyi már van, ezért további ef­féle áldás aligha várható. Hogy öröklődik-e ez a szép szakma, ki tudja. Az apró legénykének még fogalma sincs mi lesz, Csilla pe­dig határozottan állítja: elég a ke­mencékből, melegből, ő nem cukrásznak, hanem királynőnek készül. Mitagadás, a királynői hivatás sem rossz, csak ahogyan én ismerem, jelenleg ezen a pá­lyán szinte minden hely, akarom mondani trón foglalt. így megle­het, a szőke hölgynek egykoron mégis elképzelést kell módosíta­ni? Ebben a földi tartályban még további száz köbméter víz fér. Jánoshida: saját kivitelezésű víztározó Kis posta, nagy hírlapkínálat. A gimisek zöme lány, és Jászbe­rényen kívül Heves megye ki tudja hány településéről is érkeztek. így benéztünk az egyik végzős osz­tályba, a 4. b-be is. Harmincegy a létszám, közöttük tizenegy fiú. Három kitűnővel (Bakos Gyula, Francsik Éva és Tóth Klára) is di­csekedhetnek, meg néhány nem kimondott kitűnő is ide jár. Min­denesetre tizenöten szándékoznak később egyetemeken, főiskolákon tanulni, ugyanakkor többen a ho­gyan tovább kíváncsiskodásra így válaszoltak: „mi is azt szeretnénk tudni”. A gyors kérdezz-felelek sze­rint valamennyire voltak szerel­mesek, hatan most is azok. Na­ponta két-három órát gubbaszta­nak a könyvek fölött és ki a né­metet, ki a fizikát, ki a biológiát szereti. Egyikük szerint szép az élet, de bonyolult, és egy efféle apró gimibe tulajdonképpen azért kellemesebb járni, mert jó­szerével mindenki ismer min­denkit. Ugyanakkor rossz is, mert itt nehéz a névtelenség, az arctalanság, a tömeg homályába burkolózni, bármit tett is az em­ber. Hiába, ahogy az egyik srác minősítette: szép az élet, de... írta: D. Szabó Miklós Fotók: Korényi Éva 1963-ban, a középfokú oktatás hősi korszakában létesült a jász­árokszállási gimnázium is. Az egy híján harminc éves létesít­mény dacol az idő, meg a kihívá­sok szavával, miközben ikertest­vérei - talán egy kivétellel - szé­pen, sorban, feltűnés nélkül kile­helték a lelkűket! A gimnázium napjainkban Deák Ferenc nevét viseli és tiszteletei adja tudtul mindenkinek, akit érdekel, hogy négy évfolyamán tíz osztályban kétszázötvenegy diákot oktat, ta­nít. nevel a tantestület. Még egy kicsit igazítok Mint a legtöbb falusi, községi Tüzép, ez is egykoron áfész ala­pon szerveződött, bár néhány he­te már maszek az ártatlan, mivel egy vállalkozó vette meg. Kiné­zetre elég lerohant a telep, de az új gazda Ígérte, idővel változtat rajta. A tervek között szerepel az is, hogy beszerelik a telefont, és minél olcsóbb árukkal fog a nagyérdemű rendelkezésére áll­ni. Mint a telep mindenese Ko­vács Tibor, vagy ahogyan errefe­lé ismerik, a Kis Sebi elmondta, jelenleg is négyféle szén kapha­tó. A szlovák dió mázsája négy­százhúsz forint, a kazánba való cseh dióé négy százhetven, a tatai gyöngyé hatszázkilencven és ugyanannyiba kerül a tatai bri­rajta, és mehetünk! kett is. A közeljövőben orosz da­rabos szenet is várnak, amelynek a mázsája ötszáz körül, alatt ala­kul. A községben ilyenkor, az em­berhónapok beköszönte előtt a legnépszerűbb a tatai gyöngy és a brikett: az utóbbiból például mindössze három nap alatt öt­száznyolcvan mázsát fuvaroztak szét faluszerte a Czakó-fivérek. Akad tűzifa is, négyszázért. El­képzelések szerint azt szeretnék elérni, hogy az itt élők ne másho­vá utazgassanak a téli tüzelő be­szerzéséért: lett légyen szó szén­ről vagy éppen tűzifáról. Aki pe­dig építeni szeretne, remélhető­leg majd ő is először itt, ezen a telepen néz körül. Kérem tisztelettel, az élet szép, de olykor - dolgozatíráskor? - bonyolult... J ászalsószentgy örgy: maszek a Tüzép Árokszálláson: Egy híján harmincévesek

Next

/
Thumbnails
Contents