Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-05 / 235. szám
12 OKTÓBER 5. Riport Van egy ember, aki 1981. augusztus 1-én lett a Tiszaföldvári Belterületi Általános Iskola igazgatója, s tizenegy esztendőn át irányította annak munkáját, de ma már beosztott tanárként dolgozik ugyanott. Budai Józsefnek hívják. S most sem amiatt háborog, hogy nem választották újra, sokkal inkább azért őrlődik, mert szerinte csúnyán elbántak vele. Egy „értékesen konzervatív” pályázat sikere „Azért, mert a tantestület javaslatát felülbíráltuk, mi már stricik vagyunk?” „Szükségünk van a nyugalomra”- Pedig jól mentek a dolgok - meséli. - Amikor idejöttem, egy alaposan lepusztult intézményt örököltem. De engem senkinek sem érdekelt a minősítése. Ezt közöltem is a kollégákkal, s még hozzátettem, hogy mindenkivel hajlandó vagyok együtt dolgozni, ha akarnak tenni az iskoláért. így voltam a helyettesemmel, N. Kovács Ferenccel, az iskola jelenlegi igazgatójával is. Hát így jutottunk el idáig. Ugyanis az én mandátumom az idén július 31-én lejárt. Sokáig gondolkodtam, hogy megpályázzam-e vagy sem újból az igazgatói állást. Nem a tantestületben kialakult légkör miatt morfondíroztam, Hát ilyen előzmények után Budai József beadta a pályázatát. Mellette még ketten - így N. Kovács Ferenc igazgatóhelyettes, és Petraskó Tamás gimnáziumi tanár, aki a helyi önkormányzat képviselője is egyben - ugyancsak megpályázták a Belterületi Általános Iskola igazgatói székét. S annak rendje-módja szerint az általános iskola rendkívüli nevelőtestületi értekezleten háromtagú bizottságot hozott létre, hogy a választással kapcsolatos feladatokat irányítsa, s a benyújtott pályázatokat megismertesse a tantestület valamennyi tagjával. Ez tulajdonképpen meg is történt valamikor a nyáron. Vagyis olyan időszakban, amikor a pedagógusok szabadságukat töltötték. Lényeg az, hogy végül is a tantestület minden tagja elolvasta a pályázatokat, s az augusztus 3-i rendkívüli nevelőtestületi értekezleten - amelyen 31-en jelentek meg - szavaztak a tanítók és tanárok. Ezek szerint Budai Józsefre 18-an, N. Kovács Persze sokak szerint majdhogynem törvényszerű volt ez az eredmény, mivel már a bizottsági ülés előtt lábrakelt a községben állítólag egy szóbeszéd, hogy Budainak mindenképpen mennie kell. Ezt a feltételezést erősítik egyébként Kis István gimnáziumi tanár szavai is, aki tagja az oktatási bizottságnak.- Tanár úr, Ón bizonyára mind a három pályázatot olvasta.- Igen. Alaposan áttanulmányoztam mindegyiket.- És mi volt a véleménye róluk?- Kétségtelen, hogy szakmai szempontból messze kiemelkedett Budai József pályázata, ami felelősségteljes tartásról tanúskodott, gondolkodott a munkaerőgondok megoldásán, a pedagógusok foglalkoztatásán. A pályázatból napnál világosabban kiderült az is, hogy Budai úr nagyon jól ismeri az iskola jelenlegi problémáit, s arra is kitért, hogy mit lehetne tenni azokkal a gyerekekkel, akik a nyolcadik osztály elvégzése után nem tanulnak tovább. Valamint írt arról is, hogy milyen együttműködési lehetőségek vannak a településen belül. Ezzel szemben N. Kovács Ferenc egész egyszerűen elveszett a részletekben. Igaz, remekül tudja azt, hogy melyik osztálynak hol van az órája, vagy hogy napközben ki lesz az ügyeletes tanár, de ezeknek vajmi kevés közük van az iskola vezetéséhez. Összességében csak azt tudom mondani, hogy N. Kovács úr a pályázatában semmitmondó részleteken rágódott, ám egy átfogó koncepció az istennek se bontakozott ki belőle. S ami engem igazán bánt - folytatja Kis István -, hogy mindezt részletesen kifejtettem az oktatási bizottság ülésén, s ennek ellenére, amiről ott három órán át beszéltünk, abból semmi sem hangzott el hanem azért, mert a faluban szélté- ben-hosszában beszélték, hogy minden régi vezetőnek mennie kell. Nyilván én is hallottam ilyesfajta hangokat, s mivel nem szeretek zsákbamacskát sem árulni, sem pedig vásárolni, megkerestem a polgármestert, és megkérdeztem tőle, hogy érdemes-e pályáznom vagy sem. Erre ő határozott igennel válaszolt, s még hozzátette, velem együtt tud dolgozni. Úgy látja, jól irányítom az iskolát, s ugyanakkor a választás előtt még kikérik a tantestület véleményét is, s így a képviselők szinte biztos, hogy arra szavaznak majd, akire a pedagógusok többsége voksol. Ferencre 9-en, Petraskó Tamásra pedig 4-en adták a voksukat. Ekkor még Budai József jogosan hihette azt, hogy nincs mitől tartania, hisz a többség mégiscsak mellette áll. De tévedett, mert hamarosan fordult a kocka. Ugyanis az iskolai bizottság munkájáról szóló jegyzőkönyvet átadták a helyi önkormányzat művelődési, oktatási és sportbizottságának, hogy a pályázatok és a tantestület véleménye alapján a szakmai grémium tegyen javaslatot a képviselő-testületnek az igazgatói állás betöltésére. Nos, a bizottság más eredményre jutott, mint a tantestület, mivel Budai József egy tartózkodás mellett két igen és három nem szavazatot kapott, s amikor N. Kovács Ferenc került porondra, rá hárman igennel, ketten pedig nemmel voksoltak, s egy bizottsági tag pedig ugyancsak tartózkodott. A harmadik pályázónak, Petraskó Tamásnak viszont egyetlen támogató szavazat sem jutott. a képviselő-testület előtt. Ez azért is felháborító, mert így miképpen dönthetnek tisztességgel az önkormányzati testület tagjai, ha csupán annyit tudnak, hogy ki hány szavazatot kapott, de a részleteket nem ismerik. Ez az egyik dolog, a másik pedig az, hogy egyáltalán nem tartom tisztességes eljárásnak, ha egy felkészült, hosszú ideje együtt dolgozó pedagógusgárda véleményét lesöprik az asztalról olyan emberek, akiknek enyhén szólva halvány fogalmuk sincs a pedagógiáról. Éppen ezért ki kell hogy mondjam: egyértelműen egy nagyon rossz, politikai döntés született. Pedig az elmúlt rendszerben egyebek közt abból lett elegünk, hogy aki a hatalom közvetlen közelébe került - akár értett valamit a dolgokhoz, akár nem - biztos vezetőt fabrikáltak belőle. Tyihák Zoltánná, aki tizennyolc esztendőt tanított a belterületi iskolában, amint megtudta, hogy nem a régi igazgatót választották újjá, szinte azonnal munkahelyet változtatott. Döntésének okairól faggattam a minap.- Tudja, Budai József emberséges, segítőkész vezető volt. Olyan, aki az új iránt rettenetesen fogékony. Ugyanakkor N. Kovács Ferenc lehet, hogy a gazdasági ügyekhez jól ért, de szakmai felkészültsége szerintem kifogásolható. Ez az egész választás kicsinált dolog volt, s a nyárra is azért tették, hogy a szülők ne szólhassanak bele, hisz olyankor mindenki a szabadságát tölti. Mindenesetre én elmentem a képvselő-testületi ülésre, mert előtte már híre ment, hogy Budai Jóskát kinyírják. Szóval, tisztességtelen eszközökkel ment ez a választás, és nekem ettől fordult fel a gyomrom. Ezért hagytam ott nyugdíj előtt azt az iskolát, ahol pedig jól megvoltam. A többiek persze maradtak annak ellenére is, hogy közülük né- hányan rosszul érzik magukat, mert - mint mondják - becsapták őket. Az egyik teremben négy tanárnő ül velem szemben. Kérték, hogy a nevüket ne említsem, mert még baj lehet abból, ha elmondják, ami a szívüket nyomja.- Ez az egész előre el volt döntve - szólal meg egyikőjük -, hisz az oktatási bizottság vezetője még jú- Pedig akár a pályázatát, akár szakmai múltját nézzük - veti közbe a másik tanárnő -, ő a legalkalmasabb erre a posztra.- Nekem nagyon elment a kedvem a pedagógusi pályától - fűzi hozzá a velem szemben ülő fiatalasszony. - Mert mi komolyan gondoltuk ám ezt a választást. De megalázónak tartom, hogy a kormány olyan rendeletet hozott, amely kizárja, hogy a tantestület választhassa meg a vezetőjét. Mert így fölösleges cirkuszmutatvány volt a szavazás. Minek kérdeznek meg bennünket, ha a többség véleményét figyelembe se veszik?- Persze, gondolhattuk volna - csóválja a fejét a másik tanárnő -, hogy a választás körül nincs minden rendben, hisz a harmadik jelölt, Petraskó Tamás menetközben visszavonta a pályázatát, mivel szerinte tisztátalan eszközökkel, és nem a pedagógiai szempontok szerint döntöttek. Természetesen megkeresem Petraskó Tamást is, mert kíváncsi vagyok, vajon miért állt el eredeti szándékától. A beszélgetések során többször is szóba került Nagy Zoltánnénak, a belterületi iskola tanárának, az oktatási bizottság vezetőjének a neve. így az egyik szombat délelőtt bekopogtatok hozzájuk.- Asszonyom, a községben sokan arról beszélnek, hogy Ón korteskedett N. Kovács Ferenc kinevezése mellett. Mondhatnám úgy is, hogy előre el volt döntve, ki lesz az igazgató...- Én ezt a legmesszebbmenőkig visszautasítom - vág közbe. - Nem korteskedtem senki mellett.- Akkor az Ön lelkiismerete tiszta?- Teljes mértékben.- Mégis, mi volt a véleménye a pályázatokról?- Mind a két pályamunkát részletesen és alaposan elolvastam. Budai József dolgozata hosszabb lélegzetű, és tele volt általánosságokkal, idézetekkel, s mivel őt jól ismerem, tudom, hogy a leírtakból semmi sem valósult volna meg.- Nem gondolja, ennek ellent mond az, amikor a tantestület tagjai áttanulmányozták a pályázatokat, akkor harmincegy érvényes szavazatból Budai Józsefre tizennyolcán voksoltak? Seza kívülálló számára azt jelenti, hogy a többség bizalmát élvezi.- Nézze, a volt igazgató felkérte az egyik helyettesét, hogy mellette a kampányt folytassa le, s rajtam kívül a tantestület szinte minden tagját felkeresték azzal, hogy ha N. Kovács Ferenc lesz az igazgató, akkor tönkremegy az iskola.- Arról nem hallottam, hogy Budai József mellett folyt volna valamilyen kampány, azt viszont tudom, hogy N. Kovács Ferenc még a tantestületi szavazás előtt sokszorosította a pályázatát, s elvitte Persze nem így történt. Ezt többen is állítják azok közül, akik részt vettek a képviselő-testület ülésén. Veres András, a Belterületi Általános Iskola tanára akkor még fel is szólalt.- Mivel Nagy Zoltánnénak a pályázatokról az összes véleménye csak annyi volt - magyarázza -, niusban kijelentette, hogy több mint valószínű, N. Kovács Ferenc lesz az igazgató. Mi ezt azért nem vettük komolyan, mivel a polgár- mester viszont arról beszélt, hogy az új vezető kinevezésénél a tantestület szavazata lesz a döntő számukra. Ez tartotta bennünk a lelket, s emiatt csináltuk végig az egész procedúrát, noha tudtuk, hogy Budai Józsefet nemigen pártolják.- Az első hibát ott követték el - kezdi -, hogy már eleve későn írták ki a pályázatot. Hisz az május 25- én - az év végi nagy rohangálás idején - jelent meg a Művelődési Közlönyben, s június 25-én járt le a határidő. Pont ez az időszak az, amikor már szétszélednek a pedagógusok, mivel szabadságukat töltik. Hát kérdem én, milyen előkészítés ez? A jelöltek iskolai meghallgatása augusztus 3-án, a választás pedig augusztus 17-én volt. Az új tanév beindításához viszont már jóval hamarabb hozzá kellett volna kezdeni. Szóval, kapkodás jellemezte az egész hercehurcát. Emellett volt még néhány olyan dolog, amiből tisztán látszott, hogy mi miért történik. Csak a hülye nem vette észre, hogy milyen előkészületek folynak. S ami mindént betetézett: véletlenül jártam a polgármesteri hivatalban, s láttam, hogy elkészült a meghívó a testületi ülésre, melynek napirendjén az igazgatóválasztás is szerepelt. De nekem erről előtte senki sem szólt, holott úgy is mint képviselő, és úgy is mint pályázó érdekelt lettem volna. Itt, ezen a ponton elegem lett és visszaléptem. néhány pedagógusnak. Ehhez mit szól?-...?...?- Ha nincs a dologról véleménye, akkor beszéljünk másról. Én úgy hiszem, hogy az elmúlt tizenegy év alatt csak születtek olyan eredmények, amelyeket nem lehet elvitatni Budai Józseftől.- Inkább koncepciók, elképzelések voltak, de nagyon kevés valósult meg közülük.- Önnek Budaival kapcsolatban - mint hallottam - főleg erkölcsi kifogásai voltak. Kifejtené részletesebben, hogy mire gondolt?- Erről nem szívesen beszélek. Annyit azért elárulhatok, hogy összeszűrte a levet az egyik tanárnővel.- S mondja, az mennyire erkölcsös dolog, hogy Ón pedig MDF-es röplapok hátoldalára írat dolgozatokat gyerekekkel, s ráadásul még haza is küldeti velük azokat - mondom, és előkotrok a táskámból egy ilyen dolgozatot. Nagy Zoltánná elkéri, nézi, nézi, s csak ennyit mond:- Hát igen - aztán hirtelen észbekap, mert hozzáteszi: - Nem a választások idején, hanem az elmúlt tanévben írták a gyerekek azt, s csupán a papírtakarékosság miatt használtam fel a röplapokat.- Azt viszont Önnek is tudnia kellene, hogy törvény tiltja a munkahelyen való bármilyen politizálást. Ugyanakkor sokan a szemére vetik azt is, hogy a képviselő-testületi ülésen részletesen nem indokolta a pályázatokat.- Lehet, hogy mulasztottam, de az előterjesztést nem én, hanem a polgármester tette, s így azt gondoltam, hogy majd ő részletesen értékeli mindegyik pályamunkát. hogy így az erkölcs meg úgy az erkölcs, ezért felálltam, és azt mondtam, hogy egyrészt mendemondákra hivatkozni felelőtlenség, másrészt pedig ez épp olyan, mintha az angol úriember a szemük színe alapján válogatta volna versenylovait. Kezemben azzal az írásos előterjesztéssel, amit az igazgató kinevezésével kapcsolatban vetettek papírra, bekopogtatok Marosfalvi Ernő polgármesterhez. Azért éppen hozzá, mert az ő aláírása szerepel a dokumentumon.- Polgármester úr, az Ön előterjesztésében sok mindent nem értek. Mert például azt írja, hogy „A bizottság lehetőséget adott véleménynyilvánításra a szülői munkaközösségnek és a szak- szervezetnek is, de nem éltek vele.” Nos, mint megtudtam, az iskolában nincs is szakszervezet, s nyár lévén a szülői munkaközösséget sem tudták összetrombitálni, így természetesen nem is véleményezhették a pályázatokat.- Valamennyi információja a Budaitól származik! - torkol le a polgármester.- Nem tőle tudom ezeket - felelem -, de ha ő mondta volna, az sem változtat a tényeken, vagyis azon, hogy sem a szakszervezet, sem a szülői munkaközösség nem véleményezte a jelöltek pályázatait. A polgármester gondolkodik, aztán hirtelen másról kezd beszélni.- Higgye el, nem vagyok a Budai ellensége, sőt én kértem, hogy adja be a pályázatát azért, hogy legyen miből választanunk. De ugyanakkor N. Kovácsot is ismerem.- Nem teljesen értem, mit akar ezzel mondani...- Azt, hogy a Budai úr elképzelései nem voltak igazán megalapozottak, s közülük sok minden be sem jött. S egyébként is az én szememben maga a pályázat még nem bizonyíték. Azt akár könyvekből is összeollózhatja bárki.- Térjünk vissza i nkább az előterjesztésre. Ön egyhelyütt azt írja, hogy: „Az eddigi igazgató munkáját mindkét bizottság elismeri, értékeli, de a képviselő- testület bizottsága figyelembe veszi, hogy a tantestület csak kevéssel több, mint ötven százalékban támogatja.” Tudja, ezekután várná az ember, s a logika is azt diktálná, hogy továbbviszi a gondolatsort, hogy N. Kovács Ferencre és Petraskó Tamásra a tantestület hány százaléka szavazott. Ezt viszont Ön nem teszi meg, hanem így folytatja: „Igazgatónak N. Kovács Ferenc igazgatóhelyettes kinevezését támogatja.” Nekem erről az jut az eszembe, hogy ha egy sportoló három centivel megnyeri az olimpián a síkfutást, mikor lejön a pályáról, az edzője N. Kovács Ferenc, a Tiszaföldvári Belterületi Általános Iskola új igazgatója tényleg „meglepetésektől mentesen” fogad. Beszélgetünk erről-arról, s egyszercsak a lényegre terelem a szót.- Azzal, hogy ettől a tanévtől Ön lett az igazgató, változik majd valami az iskolában?- Igen. Az irányvonal mindenképpen módosulni fog, mivel nekem meggyőződésem, hogy az általános iskola alapozó funkcióját erősíteni kell. Meg kell tanítanunk a gyerekeket az alapokra, meg arra, hogy a meglévő ismereteiket próbálják rendszerbe foglalni, annak segítségével új problémákat megoldani. Emellett véleményem szerint még szorosabbá szükséges fűzni a szülők és pedagógusok közötti kapcsolatot, s a régi nemzeti értékek ápolását is fontos feladatnak tartom. S ezek megvalósítására öt év áll rendelkezésemre, így felesleges volna arról beszélni, hogy csak másfél évem van a nyugdíjig. _- Akkor Ön most ötvennyolc és féléves?- Igen.- Mondja, miért nem gondolt arra korábban is, hogy iskolaigazgató legyen?,- Én sohasem voltam egy könyöklő típus. Amikor az előző igazgató nyugdíjba ment, akkor forgattam a fejemben a dolgot, letolja, hogy miért nem öt centivel nyert.- Nézze, az hogy Budaira a harmincegy emberből csak tizennyolcán szavaztak, az én számomra nem meggyőző.- De ugyanakkor N. Kovács Ferencre a tantestületből csupán kilencen voksoltak. Ez meggyőző?- Nem. Az viszont elgondolkodtató, ha a régi igazgatóra a tantestület 58 százaléka szavaz. Akkor az a minimum, hogy változtatni kell. A döntés pedig a mi dolgunk. Azért, mert a tantestület javaslatát felülbíráltuk, mi már stricik vagyunk?- Ezt nem mondta senki, de a többség mégiscsak Budait akarta.- De nem a meggyőző többség. Egyébként is mondom, hogy a tantestületnek nincs határozathozatali joga, legfeljebb csak javasolhat. Sehol a világon egyetlen alkalmazott sem teheti meg azt, hogy a saját főnökét megválassza.- Polgármester úr, mivel látom, hogy két malomban őriünk, térjünk vissza megint az előterjesztésére. Ön azt írja, hogy N. Kovács Ferenc pályázata „értékesen konzervatív”. Ez mit jelent?- Meggyőződésem, hogy az évtizedeken át bevált gyakorlaton nem kell változtatni. Csak az újítás kedvéért nem biztos, hogy fel kell fordítani mindent. S N. Kovács Ferenc ragaszkodik a régi értékekhez, ha huszonegynéhány évig jó volt helyettesnek, miért ne próbálhatna meg egy ciklust igazgatóként is. Hadd kapjon a nyugdíj előtt még egy sanszot.- Addig nincs is ezzel semmi gond, míg a kísérletezés nem a gyerekek bőrére megy. De Ön, ugyancsak az előterjesztésében arról ír, hogy az új igazgató vezetői gyakorlata két évtizednél is régebbi, meglepetésektől mentesen megbízható. Szerintem egy igazi vezető nem árt, ha okoz jó értelemben vett meglepetéseket, mert az azt jelenti, hogy fogékony az újra, tud alkalmazkodni a változásokhoz, menedzser típusú és progresszív.- A mai világban, amikor tíz vállalkozás közül kilenc nincs megalapozva, szükség van egy kis nyugalomra. Nekünk most olyan ember kell, aki nem kever bele semmilyen rizikót a dolgokba - mondja befejezésül a polgármester, s még hozzáteszi: - Jöjjön el egy fél év múlva, s meglátja, hogy jól döntöttünk. csak az olyan időszak volt, hogy még a községi pártbizottságot sem kérdezték meg: kit akarnak az iskola igazgatójának? Egész egyszerűen fönt eldöntötték a dolgot, s Budai Józsefet idehelyezték.- Nincs Önben valamilyen félsz? Nem véletlenül kérdem ezt, hisz amikor a tantestület értékelte a pályázatokat, csak kilencen voksoltakaprogramjára. S mondják azt is, hogy itt dolgozik a felesége, meg az unoka- testvére, s ők ugyancsak szavaztak...- Valóban itt tanítanak mindketten... Ami pedig a kérdés első részét illeti, nem tartok és nem félek senkitől. Régóta ismerem a kollégákat, s mindegyikkel - így Budai Józseffel is - együtt tudok dolgozni, s remélem, hogy előbb-utóbb ők is elfogadnak engem. * * * Hát egyelőre ennyi e sokak által különösnek tartott történet. S valóban az idő mondja majd meg, hogy jó határozat született-e vagy sem. Mindenesetre azelkövetkező hetekben, hónapokban, években vizsgáznak Tiszaföldváron azok, akik döntöttek. S mivel felnőttekről van szó, velük szemben már nem olyan elnéző az ember. Mert a szülők - képletesen mondva - gyorsan kiállítják majd a bizonyítványt, ami lehet ötös, de lehet akár egyes is... Nagy Tibor Fordult a kocka Híre ment, hogy kinyírják? „Csak a hülye nem vette észre...” Erkölcsi kifogások Mint derült égből a villámcsapás „Sohasem voltam egy könyöklő típus”
