Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-05 / 235. szám
4-t A szerkesztőség postájából 1992. OKTÓBER 5. Futóhomokra házat építeni? Ha bevezetik a kétkulcsos áfát Sokféleképpen lehet magyarázni, „kezelni” a tényeket, lehet szegénységet szegénységre, hiányt hiányra halmozni, de attól még valóságalapjuk nem változik. Szomorú, hogy a létminimum szintjén élő embereknek az idei, augusztusi újabb áremelkedéssel is meg kell küzdeniük. Ismét az alapszükségleteinkhez tartozó dolgokat srófolták magasabbra, mint például a kenyér-, a gyógyszer-, az energiaárakat. A minimális megélhetés költsége - szerény számításom szerint - az idei év első nyolc hónapjában 19,7 százalékkal növekedett. A szegényedőknek hónapról hónapra halmozódó hiányuk van a jövedelmük és kiadásaik között; már mindenféle áremelés szörnyű terhet ró rájuk. (Újabban a fűtés.) Riadtan hallgatjuk, hogy a jövő évi kormányprogram-tervezet szerint - az országos költség- vetési hiány mérséklésére - bevezetik a kétkulcsos áfarendszert. Ez egyben azt jelenti, hogy alapvető élelmiszereket drágítana, vagyis azokat sújtaná elsősorban, akiknek már ma is egyéni költség- vetési hiányuk van. A szegénye- dők hiányforintjainak áfája és fogyasztási adója segítene kiegyenlíteni az államkassza hiányát? Aligha! Bár a „tervszámok” szerint az idei várható 160 milliárd áfabevétel jövőre - a kétkulcsos bevezetésével - 285 milliárd forint lenne, a most 178 milliárd fogyasztási adó pedig mintegy 165 milliárd... Hiányra alapozni olyan, mint futóhomokra házat építeni, ahol - megfelelő alap híján - állandó az omlásveszély! Azt pedig, hogy az összeomlás maga alá temesse a lakók többségét, remélem, senki sem akarja. Inkább nézzünk szembe végre a makacs tényekkel, mert a további létezéshez ez a minimum! Csényi József Szolnok Kereszttűzben, Tószegen „A kérdés az kérdés, és nem felszólalás” Harmincévi munkaviszony után rokkantnyugdíjas, háziasz- szony vagyok, aki érdeklődő figyelemmel kísértem a községünkben kifüggesztett plakátokat, melyen hírül adták, hogy szeptember 25-én este dr.Szűrös Mátyás, az Országgyűlés alelnöke látogat hozzánk; a fórumon kérdéseket tehetünk föl, és a „Kereszttűzben” dr.Törőcsik Mihálytól is kérdezhetünk. Mivel érdekel az ország és a községünk sorsa, úgy döntöttem, hogy nem adom le előre a kérdéseimet, majd a helyszínen fölteszem. (Közöttük olyat, amivel kapcsolatban szerettem volna megkérni az alelnök urat, hogy tolmácsolja a parlamentben.) Az esemény kezdetén az egyik riporter bejelentette: ha valaki nem adta le írásban a kérdését, lesz mód rá, hogy feltegye személyesen. Ezzel szemben sajnos elég sok olyan kérdés került a felszínre, amit dr.Törőcsik Mihály úrnak szántak, s amire könnyen válaszolt is, de néha úgy éreztük, egy kis gúnyos mosoly kíséretében. Mivel a riporterek a helyszínen nem adtak leheKüldjön egy emlékképet Kedves Olvasónk! E megfakult fotó, visszaemlékezés közreadásával arra biztatjuk, hogy legkedvesebb emlékei közül Ön is küldjön egy képet, fényképritkaságait ossza meg olvasóinkkal. Lehet személyes jellegű, a családja körében megélt jelentősebb, legérdekesebb történés, de szólhat az élet más területéről is. Örülnénk, ha olyan képeket is kapnánk, melyeken lakóhelyük vagy bármely település egy-egy eseményét, netán történelmi pillanatát örökítették meg. A beküldött képek közül egyet-egyet (a hozzá tartozó képszöveggel, esetleg rövidebb visszaemlékezésükkel) ebben a rovatban szeretnénk közreadni - hétfőn és csütörtökönként. (A legérdekesebb felvételek beküldőit megjutalmazzuk, és a fotókat természetesen visszaküldjük.) Szeretettel várjuk soraikat, s az emlékképeket. Becses emlékhelyen, Farkaslakán Tamási Áron, a székelyek nagy írója, 1897. szeptember 20-án született, és ahogyan az újságokból értesültünk, az évfordulón szülőfalujában, Farkaslakán (a szőke Nyikó mentén), sírjánál emlékeztek meg róla. Az egyszerű kopjafa közelében állították fel 20 évvel ezelőtt azt az emlékművet, melyen regényalakjai: Ábel és társai elevenednek meg. Polgármesterünk is elzarándokolt a székelyek becses emlékhelyére, ahol Molnár Miklós Csaba, marosvásárhelyi kisdiák kalauzolta. Onnan a kapcsolat, hogy Borics Oszkár, a jászjákóhalmi iskola egyik tanára, nem sokkal a ’89es fordulat után, kocsijával elindult Erdélybe, hogy társiskolát keressen. Sikerrel járt. így 1990 nyarán húsz marosvásárhelyi iskolás - három tanáruk kíséretében - kereste fel községünket. (Csaba szeretettel emlékszik Csipe Zoliék családjára, ahol kellemes napokat töltött.) Igaz, a viszontlátogatásra eddig csoportosan nem került sor, ehhez nyugalmasabb időszakra várnak az itthoniak, de így is sok baráti kapcsolat szövődött: sűrűn jönnek-mennek egymáshoz a családok, gyerekek, tanárok. (Fotó: Ajtay Ilona) László Tünde Jászjákóhalma tőséget arra, hogy megszólaljak, a tisztelt dr.Törőcsik Mihály úrnak ezúton szeretném elmondani: Tószeg lakossága mindig becsületesen megállta a helyét, jelenleg is szívvel, lélekkel dolgozik, és senki nem irigyli a találmányait; nem foglalkozunk azzal, hogy hányszor volt Szingapúrban; őszinte tisztelettel és megbecsüléssel adózunk minden olyan lakosnak, aki hasonlóan érez és bizonyít - mindegy, hogy kapitalista vagy szocialista nézetet vall. A riporterek egyedül egy idős bácsit enged- - tek hozzászólni, akinek Törőcsik~ úr válaszolt. Ezzel kapcsolatban megjegyzem: Mire Ön megéri azt a kort, s a munkában olyan hófehér lesz a haja, mint annak a bácsinak, lehet, hogy Ön sem fog különbséget tenni aközött, hogy „a kérdés az kérdés, és nem felszólalás.” Egyben megragadom az alkalmat, hogy dr.Szűrös Mátyás úr kedves látogatásáért, a kérdésekre adott őszinte válaszáért köszönetét mondjak. Bízom abban, hogy a következő találkozás még jobban sikerül. Baricza Pálné Tószeg A buszvezető goromba, udvariatlan volt Szeptember 28-án, a szolnoki Tallinn városrésztől 16.10 órakor induló, 1-es jelzésű autóbusszal (rsz.: ANU-979) mentem haza két kiskorú gyermekemmel. A Várko- nyi téren felszállt egy 8 év körüli kislány, hátán hatalmas táska, mindkét kezében iskolai felszerelés. Az autóbusz vezetője - kilépve a fülkéjéből - gorombán követelte a bérletét: „Nem gondolod, hogy lóghatsz a buszon, ha a szüleid nem vesznek bérletet?! ” (Nem hiszem, hogy van olyan szülő, aki ilyen stressznek kitenné a gyermekét.) Van bérletem - mondta a kislány, és sírva kereste, de bizonyára idegességében nem találta mindjárt. Mire a sofőr: „No, szállj le, és ha majd megtaláltad, elmehetsz a következő busszal! ” Az utasok fel voltak háborodva, többen hangot adtak véleményüknek: szívtelen, hiszen alig várja az a szegény gyerek, hogy hazaérjen...; hogy ne kelljen leszállnia, adtunk neki jegyre valót. Ezzel azonban nem ért véget a vezető gorombasága, mert a Nemzeti mozinál a még leszállni szándékozók előtt becsukta az ajtót (szerencse, hogy nem történt baleset); majd újból kinyitotta, és egy idős bácsitól kérte a jegyet - ellenőrzésre, hogy kilyukasztotta-e. Az „igazság bajnoka” természetesen ezúttal is mellőzte az udvariasságot. Kérjük a Jászkun Volán vezetőségét: Ne csak az utazóközönség megértését, türelmét igényelje, hanem legyen igényes a dolgozók megválogatásában is! Domokosné Szegény Ibolya Megmentették a fenyőfákat Csak a testemen keresztül cím alatt foglalkoztunk (szeptember 7- éri) a szolnoki Tóth Bucsoki és a Landler Jenő úton lakók problémájával. A gázvezeték rekonstrukciója miatt veszélybe kerültek a féltve őrzött és gondozott bokrok, fák, mert a gázvezeték nyomvonalába esnek. Köztük Sza- mosvári János 18 éves feketefenyői is, aki akkor kijelentette: még az élete árán is megmenti a poros, füstös levegőt tisztító fenyőfákat! Azóta - a polgármesteri hivatal, a közúti igazgatóság és a beruházó többszöri egyeztetése után - megszületett a döntés: A fák és sövények maradnak, a nyomvonalat módosították. Szamosvári János olvasónk ezúton is köszönetét mond mindazoknak, akik ebben az ügyben egy emberként mellé álltak, és így tovább élhetnek a dédelgetett, féltett fenyőfák - a környék lakóinak örömére. Hozzászólás cikkeinkhez Eddig egy gépkocsivezetőnek sem mondtunk fel” ‘Ébressz - ajánlva Csak bízni lehet Amikor jászszentandrási bélyegzővel a minap levelet hozott szerkesztőségünknek a posta, akár fogadhattunk volna, hogy a paradicsomtermelők írtak. Olvasóink - nem első alkalommal - a segítségünket kérik, hogy végre megkapják az éppen egy éve, a DEKO hatvani konzervgyárának átadott árujuk ellenértékét. Mint írják, az egyik ezzel kapcsolatos cikkünk megjelenését követően az illetékesek a termelőknek ígéretet tettek a fizetés módjára, ez azonban annyiban is maradt. Bonyolítja a helyzetet, hogy a helyi Haladás Tsz közvetítésével termelték a paradicsomot. Részlet olvasóink leveléből: „A termékértékesítési szerződést a szövetkezettel kötöttük, úgy, hogy a konzervgyár átutalása után a téesz két héten belül kifizeti a termelőknek a járandóságukat, levonva a még fennálló művelési díjat. Ez utóbbit a téesz vezetése meg is tette, s fél éve a munkabér 25 százalékát vonja le, míg a tartozás le nem telik. Nyilvánvaló, hogy a szövetkezet a művelési díjat jogtalanul vonja le, mivel a szerződésben az áll, hogy ezt a termék értékének kifizetésekor teszi meg. Azt már ne is említsem, hogy letiltásra a munkabérből csak bírósági ítélet alapján szabad levonni. (Az Alkotmánybíróság határozata alapján.) Helyzetünk azért is reménytelen, mert nem tudjuk, ki tartozik nekünk, a téesz vagy a konzervgyár? Kitől kérjük a pénzünket?” - kérdezik olvasóink. Sajnos jól tudjuk, hogy közvetlenül vagy közvetve gyakorlatilag az egész falu szenvedő alanya a paradicsomügynek. Sőt, most már abban is biztosak lehetünk, hogy helyzetük a DEKO csődje miatt tényleg reménytelennek látszik. Mint Kardos Gyulától, a Haladás Tsz első emberétől megtudtuk, nem a téesz kötötte a termékértékesítési szerződést, hanem az egyes termelők, a nagyüzem csak közvetítő szerepet játszott. Valóban levonták a bérekből a művelési költséget, de csak július elsejéig, ezután a jogszabályok megakadályozták a fizetés „megcsonkítását”. A szövetkezet vezetősége az elnök szerint mindent megpróbált, hogy az általa koordinált termelők s nem utolsósorban a nagyüzem is megkapja végre a pénzét a DEKO-tól. A próbálkozások azonban nem jártak sikerrel, a hitelezők „keblükre ölelték” a konzervgyárat, s befagyasztották a kifizetéseket. Már tavaly, év végén értesítette viszont a téesz az érdekelt termelőket arról, hogy más lehetőség is létezik a konzervgyári tartozás kiegyenlítésére. A DEKO felajánlotta ugyanis, hogy áruval, így például üdítőitallal és egyéb konzervipari termékekkel fizet a paradicsomért. Legtöbben életek ezzel a lehetőséggel, és az egyszerű árucsere végül is pénzt hozott a termelőknek. Mindent összevetve, nagyon szerencsétlen helyzetben vannak a szentandrási paradicsomtermelők, hiszen egy részük - ki tudja meddig - futhat a pénze után. Különösen bosszantó, hogy ilyen szituációkban nincs olyan forrás - vagy ha létezik, nem tudunk róla -, ami megaka- dályozhatjaaz élelmiszeripari cégek csődjét, ezáltal egy széles termelői háttér, családok százainak, ezreinek teljes ellehetetlenülését. Csak bízni lehet abban, hogy ez az áldatlan állapot, a mezőgazdasági termelők kiszolgáltatottsága mielőbb enyhülni fog. A teljesebb megítélés érdekében Válasz a „Vállalkozni pedig ajánlatos - Kunság Füszért- gépkocsivezetők választás előtt” című, szeptember 19-i cikkre, melynek szerzője a szolnoki raktárház dolgozóitól szerzett információ alapján vonta le a következtetéseket a vállalatnál folyamatban lévő felmérésről. A vállalat indító okáról és a tervezett intézkedésről nyilvánosságra hozott értékelése - ha nem is jelentős mértékben, de a teljesebb megítélés érdekében - az alábbi kiegészítésre szorul. A megváltozott piaci helyzet miatt az utóbbi, közel két évben évi 25 millió forinttal magasabb áron tudjuk elvégezni a szállítási feladatainkat, mint amennyiért a fuvarpiacon jelenlévő vállalkozók. Ennek az az oka, hogy vállalati szférában megdrágult az üzemeltetési költség, az üzemanyag, a munkabér és a szállítási volumenünk is visszaesett. Miután az indító okok megszűntetésére a közeljövőben nem látunk lehetőséget, elhatároztuk, hogy felszámoljuk a többletköltséget. A nem éppen népszerű, de mégis a vállalat, egész kollektívánk érdekében elkerülhetetlen intézkedésre három lehetőségünk kínálkozott: 1. A teljes gépkocsiállomány üzemeltetésének megszűntetése. (Ebben az esetben a gépkocsivezetők elküldésére, a gépkocsik eladására kerülne sor, mivel ezt a feladatot külső szállítókkal végeztetnénk.) 2. Megoldásként kínálkozott - több gépkocsivezető előzetes kinyilvánított szándékának megfelelően -, hogy az 5 tonnás IFA tehergépkocsikat szólóban vagy pótkocsival értékesítjük az érintetteknek. (Elfogadható áron, minimálisan 50-60 százalékos fuvarkapacitás-szerződéssel lekötve.) 3. Azoknak a gépkocsivezetőknek, akik nem kívánnak vállalkozni, de a felmondást sem vennék szívesen, vállalatunknál további munkahelyet kínálunk (árukísérői, raktári vagy diszkontraktári munkakörben). E feltételek ismertetésével indítottuk a felmérést. Senkit sem hoztunk és hozunk olyan kényszerhelyzetbe, hogy akkor is vállalkozzon, amikor ahhoz se kedve, se tőkéje, se bátorsága nincs. Az a tény, hogy az eddigi vállalkozóink számára a 4 éves gépkocsijainkat 126 ezer forint átlagáron, 12 havi részletre adjuk, nem a drága árat jelzi. Ennél lényegesen többért kérik a hazai és külföldi vásárlók. (Az első havi részletet utólag kell fizetni. A fuvardíjat - akinél indokolt - háromnaponként készpénzben fizetjük.) Természetesen mindent elkövetünk, hogy a le nem kötött kapacitásra is fuvart biztosítsunk. Eddig csupán helyzetfelmérés történt. Az időközi eredmény a következő: Szolnoki raktárházunknál tizenöt gépkocsivezetőből tíz a vállalkozás mellett döntött. Karcagon a tizenkettőből hét gépkocsivezető ugyancsak az egyéni vállalkozást választotta. Békés megyében még nem fejeződött be a felmérés. Az eddigi felmérést a vállalatvezetőség hatáskörén belül végezte, annak a tervnek a keretében, amit a vállalati tanács is jóváhagyott, illetve ismert. Ebben kiemelten szerepelt a szállítási költség csökkentése. A végső következtetésre, az operatív intézkedésre, arra, hogy hány dolgozónk választja az egyéni vállalkozást, mennyien kívánnak visszamaradni és mennyi lesz azoknak a száma, akiket elkerülhetetlenül le kell építeni - a helyzetfelmérést követően -, hamarosan sor kerül. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy minél kevesebb dolgozónktól kelljen megválnunk, viszont egyetlen megoldást sem erőltetünk. Eddig, a szállítási költség csökkentése céljából, egy dolgozónak sem mondtunk fel. Azt hiszem, sikerült bizonyítanom, hogy a fentiek ismerete a reális megítéléshez nélkülözhetetlen. Dr. Csikós Sándor vezérigazgató A karcagi tejüzem jelene és jövője A Szolnoki Tejipari Vállalat a „Bezárás vagy privatizáció’ ’ című, szeptember 23-i számunkban közölt információval kapcsolatban - átalakítási, illetve privatizációs programja szerint - az alábbi kiegészítés, pontosítás közreadását tartja szükségesnek. A kapacitások jobb kihasználására törekedve, az a gondolat is felmerült bennünk, hogy az üzemeket összevonjuk. A jelenlegi formában kevésbé gazdaságosan működtethető egységeket a vállalat - részvénytársasággá alakulása előtt - értékesíteni kívánja. Az ÁVÜ által is elfogadott átalakulási terv szerint a Szolnoktej Rt. Szolnok, Jászberény, Kisújszállás és Szajol termelő üzemeit fogja össze. A karcagi termelő egység időleges leállítása egyrészt koncepcionális okokból, másrészt veszteséges tevékenysége miatt került előtérbe. A vállalat meghirdeti az üzem elkülönült privatizációját, ami annyit jelent, hogy versenypályázat útján értékesíteni szeretnénk. Ugyanis a karcagi üzem eladása révén szeretnénk megteremteni a részvénytársaság stabil alapjait - az okból is, hogy az rt. későbbi privatizációja eredményes legyen. Vállalatunk a karcagi üzemben 1991-1992-ben hozta létre - több 10 millió forintos beruházással - azokat a modem gépsorokat, amelyeken világszínvonalú csomagolásban gyártja és adja el a termékeket. (Például parasztkolbászos vajkrém, sajtkrém, krémtúró.) A jelentős anyagi áldozatok árán most korszerűsített üzemről a vállalat ellenszolgáltatás nélkül nem tud lemondani. S ez senki által nem vitatható. Megnyugatásul szeretnénk elmondani, hogy amennyiben november elsejéig nem tudjuk értékesíteni a karcagi üzemet, nem fogjuk leállítani, de ebben az esetben feltétlenül kisebb létszámmal ésszerűsítjük a termelést. A vállalat ugyanis jelentős veszteséget vállal fel, amikor a korszerű berendezéseket jelenleg is Karcagon hagyta, és a krémtúróvonalon a mai napig sem termelnek. Minden tőlünk telhető segítséget megadunk ahhoz - pillanatnyi érdekeinkkel ellentétben is -, hogy az üzem adásvételekor a vevőknek legyen reményük arra, hogy a következő évben eredményesen tudják működtetni. Elkészítjük a pályázatot, illetve tanácsadó cégünk az üzem eladását meghirdeti. A kivásárlásból származó pénz szükséges ahhoz, hogy vállalatunk likviditása biztonsággal fennmaradjon. A tejtermelők részére szeretném hangsúlyozni: vállalatunk - üzemei számától függetlenül - minden szabványszerű tejet 1993-ban is felvásárol a megye területéről, így Karcag környékéről is. Végezetül megemlítem, hogy az FM és az ÁVÜ illetékes vezetői - a szeptember végi tárgyalások alkalmával - rendkívül korrekt, segítő hozzáállást tanúsítottak. Úgy gondolom, szükséges a higgadt magatartás, amely Karcagon, de Szolnokon is békéhez, okos és becsületes, közhasznú privatizációhoz vezet. Dr.Petri Tibor igazgató Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné
