Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-28 / 254. szám

1992. OKTÓBER 28 Jászsági körkép s „Életre nevelés” az egykori rendházban Mint szerte az országban, Já- noshidán is egyre emelkedik a munkanélküliek száma. Amíg augusztus végén 232-en, szep­temberben már 247-en voltak munka nélkül, s ez nem csekély fejtörést okoz az önkormányzat­nak. Bevezették ugyan Jánoshi- dán is a közhasznú munkát, ám az csak ideig-óráig jelent meg­oldást. Valójában munkahelyek létesítése oldhatná meg a gon­dokat. No meg azért más is. Hi­szen mint Molnár Ferenc pol­gármester megjegyezte, a mun­kanélküliek egy nem is csekély része igazából nem is akar dol­gozni. A segélyből, s alkalmi munkákból tartja fenn magát, s családját. Ha ugyan nehézkesen és las­san is, azért teremtenek munka­helyet a faluban, tavaly nyílt meg például a régi óvoda épüle­tében a cipőfelsőrész-készítő üzemrészleg. S ezzel a települé­sen belül csaknem hatszáz em­bernek adatik meg helyben a munkalehetőség. A munkanélküliek között saj­nos évről évre növekszik a fia­talkorúak aránya. Az ő számuk­ra egy katolikus népfőiskolát nyitnak a tervek szerint jövőre az egykori premontrei rendház­ban (képünkön), amelyben az utóbbi időben szociális otthon működött. S mivel a szociális otthon lakóinak elhelyezése megoldódott, az egyház pedig ugyan visszaigényli az épületet, de kész a katolikus népfőiskola megnyitására, úgy tűnik, jövőre valóban lesz helyük Jánoshida, s a környék települései fiatalja­inak a képzésére, vagy ahogyan a polgármester mondta: az élet­re nevelésre. Születésnapjára készül a Jászapáti Néptáncegyüttes A Jászapáti Néptáncegyüttes ifjú táncosai a Szigligeti Színházban október 23-án tartott ünnepi műsorban A Jászapáti Néptáncegyüttes jövőre ünnepli tizenötödik szüle­tésnapját. A csoportot Kökény Er­zsébet és Szűcs Béla alapította, majd 1986 óta Bakonyi István az együttes vezetője. A fiatal együttes nemcsak pályafutását tekintve szinte ti­nédzser, hanem a táncosai is ifjak. Az átlagéletkoruk 16-17 év, több­ségük diák, de akad közöttük már dolgozó fiatal, sőt még munkanél­küli is. A csoport létszáma általá­ban 40-50 között mozog, s a két utánpótlás együttesben tanulják meg a magyar néptánc alapjait, legszebb hagyományait a kisdiá­kok. A tizennégy év alatt a jászapá­tiak felléptek Európa számos or­szágában is. Az idei évben pedig a legnagyobb sikerük a százhalom­battai fesztiv ál koreográfiái külön- díja volt. Az együttest korábban a sző vet­kezetek támogatták, januártól azonban az önkormányzathoz tar­tozik, mivel a szövetkezeteknek nincs pénzük. Ám nem tud sajnos bőkezű lenni az új mecénás, az önkormányzat sem. A fiatalok maguk varrják, hí­mezik a ruháikat, s gyakran köl­csön kell kérniük ruhát más együt­tesektől egy-egy koreográfiához. A táncosok legnagyobb bánata azonban az, hogy nincs saját zene­karuk, fellépéseiken ugyancsak „kölcsön” zenekar kíséri láncu­kat. Ki tudja, talán a következő ti­zenöt évben csak összeáll a város­ban egy népi zenekar az együttes mellé. A táncosok mindenesetre készülnek a születésnap méltó megünneplésére, amikor is bemu­tatják legsikeresebb számaikat. Gránitba vésik a világháború áldozatainak nevét tokról. A település központjában 1989-ben avatták fel azt az emlék­művet, amelyen a feliraton nem Szerepelnek az elesettek nevei. Az idén viszont már fekete gránitba vésve olvashatják a hozzátartozók édesapjuk, nagyapjuk nevét. Az emlékmű elé két talapzatra helye­zik el a lapokat, amelyekre a nagy r község 227, a második világhábo­rúban elesett áldozatának nevét ír­ják fel. A leszármazottaknak sem­mit nem kellett fizetniük az emlék­műért, az összes költséget az ön- kormányzat vállalta. A talapzat­hoz a gamesz dolgozói ássák a gödröket, a kőalapot pedig majd ingyen rakja fel a kőműves. A Szikszón készülő alap árát az ön­kormányzat fizeti ki. A gamesz dolgozói két nap alatt végeznek a rájuk bízott munkával Közeleg a halottak napja. A hozzátartozók egyre gyakrabban fordulnak meg a temetőkben, rendbehozzák szeretteik sírjait, vi­rágokat visznek, s majd gyertyát gyújtva emlékeznek az elhunyt szülőkre, rokonokra. Jászfényszarun az idén közös megemlékezést tartanak a máso­dik világháborúban elesett áldoza­A jó boron sem segít már a cégér Az utóbbi években, amikor a rendszerváltással együtt elvesz­tettük a keleti piacot, egyre ne­hezebb külföldön eladni a ma­gyar termékeket. Az európai or­szágok híres borai mellett nincs keletje még a magyar történelmi borvidékek nedűjének sem. Hát még a kevésbé márkás borok­nak! így hát nem csoda, ha gon­dokkal küszködik a Jászság egyik leghíresebb bortermelő termelőszövetkezete, a jász- szentandrási Haladás is, amely­nek emblémájában egyelőre még ott díszeleg két szőlőfürt. Kardos Gyulát, a téesz elnö­két mielőtt az idei termésről kér­dezném, inkább a tavalyi borról faggatom.- Nemcsak tavalyi, de még tavalyelőtti is van - mondja -, összesen 6500 hektoliter. Ko­rábban természetesen el tudtuk adni a borunkat, amelyet úgy jel­lemezhetnék a legtalálóbban,- hogy amolyan társasági bor, ha hosszú beszélgetéseken vagy családi ünnepeken el-elpoharaz- gatnak belőle, akkor sem „dü­löngélve távoznak ’ ’ a vendégek.- Hová tudták eladni a bort?- Elsősorban a keleti piacra. Kiskunhalason például többek között a mi borainkból készült a pezsgő. Mára viszont elvesztet­tük a felvásárlóinkat, illetve jó részük megszűnt, így kénytele­nek voltunk az ország több váro­sában borkóstolókat nyitni.- Miközben a termelőszövet­kezetek, s a borosgazdák pa­naszkodnak, hogy nem tudják vagy csak olcsón tudják eladni a termést, az üzletekben 100forint alatt már szinte nem is lehet bort kapni...- Ezt hiába jegyzi meg nekem, én sem tudom, hová tűnik el a különbözet az olcsó felvásárlási és a drága eladási ár között. A bort jelenleg 27 forintért tud­nánk értékesíteni, egy liter ön­költségi ára azonban nekünk 38- 40 forintba kerül. Az üzletünk­ben mi 60 forintért árusítjuk a borainkat.- Hány hektáron szőlészked- nek?- Régebben, amikor a jász- szentandrási bor még nívódíjas volt, 300 hektáron. Jelenleg azonban csak 143 hektáron ter­melünk szőlőt, az utóbbi négy évben csökkentettük ennyire a területet. Azon kevés termelő­szövetkezetek közé tartoztunk, amelyek alaptevékenységből, azaz melléküzemágak nélkül ér­tünk el jó eredményeket.- Láttam a bejáraton, hogy tizenegyszeresen is kiváló volt a szövetkezet.- A Kisgazdapárt képviselői nemrégiben szóvá is tették, hogy miért nem vesszük le a ka­pu fölül...- Az efféle kitüntetések mö­gött általában igen kemény munka volt az elmúlt rend­szerben is.- Én magam is így gondolom.- Végül talán már nem is illik megkérdeznem, milyen volt, s mi vár az idei bortermésre? Milyen volt az általában vidám hangu­latú szüret?- Vidámnak nem mondhat­nám. A tagság, s jómagam is családostól kézzel szüreteltünk. Szívesen láttunk volna diáko­kat, több iskolában is jártunk, de mindenütt elutasítottak bennün­ket, hogy nem szerepel a tan­tervben az őszi munka. S hogy milyen volt a termés? Véglege­sen még nem összegeztük, de átlagban 16 mázsa termett hek­táronként.- S van helye az új bornak?- A pincénkben igen. Egyéb­ként november végén a tagság dönt majd arról, hogy megtart­suk-e a 143 hektáros szőlőt vagy vágjuk ki... A termelőszövetkezet emblémájában ma még két szőlöfürt is látható Telefonra várva Jászjákóhalma, mint a hason­ló nagyságú és infrastruktúrájú települések szerte az országban délután, amikor bezár a posta, szinte el van vágva a külvilágtól. A posta előtt van ugyan egy nyil­vános telefonfülke, ahonnan hív­ható a „külvilág”, ám a készülé­ket gyakran tönkreteszik a kár­ban nyilván örömüket lelő ran­dalírozók. így nincs más megol­dás, mint már korán reggel meg­hívni mondjuk egy szolnoki ál­lomást, s várni türelemmel. Mint André Béla, jászjákóhalma jegy­zője megjegyezte: egyáltalán nem biztos, hogy még aznap be is jön. Bíztató viszont, hogy a Jás­zságon keresztül vezet majd a Budapest-Miskolc közötti főve­zeték, amely kedvező helyzetet teremt a tájegység telefonháló­zatának bővítésére. Jászjákóhal- mán jelenleg alig több mint negyven telefonkészülék van. S kétszázhatvanán jelentették be telefonigényüket. Mindannyian be is fizették a 15 ezer forintot a költségekre, amelyet az önkor­mányzat 660 ezer forinttal egé­szített ki. A tervek szerint várha­tóan a jövő évben megkapják te- lefonukat az új igénylők. Az oldalt írta és szerkesztette: Tál Gizella Fotó: K.É..T.G. Jászjákóhalma főutcáján már javában ássák az árkot a főveze­téknek Az egyetlen nyilvános telefonfülke készüléke a posta előtt gyak ran esik áldozatul vandál kezeknek

Next

/
Thumbnails
Contents