Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-26 / 252. szám
1992. OKTÓBER 26. Hazai körkép Komoly jelzés a kormány számára is (Folytatás az 1. oldalról)- Ha egyszer megállapodtunk, hogy erről nem beszélünk, akkor én sem megerősíteni, sem pedig megcáfolni nem tudom azt.-Mika további lépések a médiatárgyalásokon?- Az én megbízatásom a miniszterelnök úrtól arra szól, hogy október 27-ig egyezségre kellene jutnunk. Nekünk nem szükséges részleteiben kidolgoznunk mindent, elég ha a politikai döntés megszületik a vitatott kérdések áthidalására. Mert akkor meg tudunk egyezni. Erről valóban még hetekig lehetne alkudozni, és nem jutnánk a végére. Itt most egy elmérgesedett helyzetben, egy megosztott társadalomban, megnyugtató lépésre, lehetőleg egybehangzó, egyöntetű döntésre van szükségünk.- És október 27-ig lát erre esélyt?- Igen. Október 26-án, vagyis hétfő délután találkozunk legközelebb, és én készen állok kedden is egész nap a tárgyalásra. Éjfélkor akár meg is állíthatjuk az órát, mert az eddig felvetődött tíz vitatott kérdésből már csak kettő olyan maradt, ahol a nézetek még távol állnak egymástól. S ezt ennyi idő alatt át lehet hidalni.- Véleménye szerint elképzelhető, hogy az egyre inkább elmérgesedő médiavita egyenes következménye az, ami október 23-án a Parlament előtt történt, amikor is Göncz Árpádba belefojtották a szót? Vagy már komolyabb politikai harc van kibontakozóban?- Az biztos, hogy megosztott társadalomban élünk. Bármikor, bármelyik politikai erő tízezreket tud kivinni az utcára. S éppen ezért itt az ideje, hogy mindenki megértse ebben az országban, hogy nekünk a vitás kérdéseket érveléssel az Országgyűlésben, és nem kurjongatá- sokkal az utcán kell elintézni. Sokkal inkább össze kéne fognunk azért, hogy ezt a nagyon nehéz átmenetet a lehető legkevesebb zökkenőkkel vészelhessük át. Ebből a szempontból nagy on sajnálatosnak tartom azt, ami a Kossuth Lajos „...nem beszélünk nevekről...” téren történt, még ha meg is értem azokat az indulatokat, amelyek ott elszabadultak. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy sajnálatosnak tartom, mert legalább olyan napokon, mint március 15-e, augusztus 20-a és október 23-a kellene tudnunk együtt csinálni valamit. Szomorú, hogy vannak olyan pártok, amelyek nem vesznek részt ezeken az ünnepségeken. Mert ha ők is ott vannak, alighanem lett volna ellenhang is. S akkor lehetőség adódott volna arra, hogy a szólásszabadság érvényesüljön, és bárki - adott esetben a köztársasági elnök úr is - elmondhassa a maga gondolatait.- Orbán Viktor a rádióban úgy nyilatkozott, hogy ő elment az Operaházba, mert várta, hogy a miniszterelnökfelajánlja, hogy a köz- társasági elnök ott mondja el a beszédét. S mivel ez nem történt meg, elhagyta az Operaházat.- Ezt a lehetőséget mi a helyszínen azonnal felajánlottuk Göncz Árpádnak. Mert ahogy már millió- szőr elmondtuk, a kormánynak nem érdeke, hogy a köztársasági elnök és a kormány között feszültség legyen. Ez ugyanis az országnak és az egész politikai helyzetnek is rendkívül ártalmas. S éppen az utóbbi időben lehetett valami közeledést látni és érezni, s így biztos, hogy ebből a szempontból egy nagyon szerencsétlen időpontban történt ez az egész. A köztársasági elnök úr azonban érthetően felindul v a a történtek miatt, azt mondta, hogy nem hajlandó eljönni az Operaházba. S aki ugye nincs ott, az nem is tudja elmondani a beszédét.- Bizonyára Ón is hallott arról, hogy ezzel kapcsolatban már kormánypárti provokációról is beszélnek.- Erről szó sincs. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen politikai és szociális helyzetben vannak olyan pillanatok, amikor a türelem fonala elszakadhat. Ugyanez megtörténhetett volna a kormány ellen is. Éppen ezért nekünk néhány nagyon lényeges és kényes kérdésre - olyanra, mint a szociális problémák - mihamarabb választ kell adnunk. Tehát én úgy látom, hogy ami a Parlament előtt történt, az nagyon komoly jelzés a kormány számára is. N.T. Válaszok az eseményekre: Jogszerű rendőri tétlenség A hatályos jogszabályok szerint hivatalból üldözendő esemény, vagy rendőri szempontból szakmailag indokolt cselekmény nem történt az október 23-i Kossuth téri állami ünnepségen, ami miatt a rendőrség jogszerűen, illetve törvényesen felléphetett volna azokkal a hangoskodókkal szemben, akik miatt Göncz Árpád köztársasági elnök nem tudta megtartani ünnepi beszédét. Mindezt dr. Lázár János, a budapesti rendőr-főkapitány első helyettese állapította meg. Mint mondta, a pénteki ünnepségeken sehol nem történt atrocitás, csupán a Kossuth téri ünnepség után kellett két személyt előállítani garázdaság miatt. Kérdésekre válaszolva a főkapitányhelyettes utalt arra, hogy úgy tűnik, mintha a rendőrségtől olyan intézkedéseket kémének számon, ami nem a feladata. A jelenlegi magyar jogrend szerint ugyanis - hangsúlyozta Lázár János - nem ütközik semmilyen jogszabályba a fasiszta jelképek köztéri bemutatása, illetve a fasiszta jelszavak skandálása. Szervezett provokáció A szocialisták szerint a történtekért súlyos felelősség terheli a kormánykoalíció pártjait, mindenekelőtt az MDF-et és személy szerint annak elnökét, Antall József miniszterelnököt. Az elmúlt hónapok sorozatos támadásaival a hivatalos politika rangjára emelték a köztársasági elnök elleni kampányt, s ezzel bátorítást adtak a nemzeti ünnepet meggyalázó szélsőséges csoportoknak. Feltüzelt, megtévesztett állampolgárok Amíg szerte az országban, s így Szolnokon is békében, rendben és barátságban mindnyájan együtt ünnepeltünk, emlékezve 1956 hőseire, addig Budapesten a Kossuth téren, vezérei által feltüzelt néhány száz, esetleg ezer megtévesztett állampolgár megakadályozta, hogy Göncz Árpád elmondja ünnepi beszédét. Mélységesen elítéljük az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásokat. Egyidejűleg felszólítjuk a fenti atrocitásért felelősöket, hagyjanak fel a nyugalmat, a békét és a közrendet fenyegető magatartásukkal, az emberek megtévesztésével és önző céljaik érdekében való felhasználásával. Erdei Péter SZDSZ Területi Iroda Szolnok Vélemények az utcáról Tegnap délután megkérdeztünk néhány járókelőt Szolnokon, mi a véleményük arról, hogy Göncz Árpádba október 23-án a Parlament előtt szabályszerűen belefojtották a szót.- Engem felháborított ez az egész - mondj a a középkorú férfi. - Mert kellett volna lenni ott olyanoknak, akik közbelépnek. De úgy álltak az emberek, mint a megkövültek. Pedig a demokráciában joga van mindenkinek, hogy kifejtse a saját gondolatait. S hogy a köztársasági elnökbe belefojtsák a szót, ez már a bunkóság teteje. Szerintem az lett volna az igazságos, ha azok után Antalit sem engedik szóhoz jutni. Már csak azért is ez a véleményem, mert így utólag, hajói belegondolok, nem sok mindent mondott. Jóllehet beszélt a békéről, a demokráciáról, de kérdem én, milyen demokrácia az, amikor kivan a fenekünk a gatyából, hiába gürcölünk éjt nappallá téve.- Sajnáltam a Gönczöt - válaszolja a gyerekét sétáltató fiatalember -, mert az egyik legkorrektebb, legrendesebb politikusnak ismerhettük meg. Nagy szemét- ség volt azok részéről, akik szították ott a hangulatot. Sokszor kezdek kételkedni abban, hogy itt demokrácia van, vagy valaha lesz - teszi hozzá, miközben kisfiára néz, és megsimogatja a fejét.- Csak a hírekből hallottam az esetről - magyarázza egy idősödő bácsi. - Visszataszítónak tartom, hogy épp egy ilyen ünnepen, amikor végre már a megbékélést kéne hirdetnünk, fasiszta csoportok minden következmény nélkül ilyesmikre vetemedhetnek. Elég szomorú ez. Tudjuk, a történelemben volt már olyan, hogy félvállról vettek hasonló dolgokat, és meg is lett a következménye. Jobban oda kéne figyelni a józan politikai erőknek ezekre a jelenségekre, nehogy méginkább elszabaduljanak az indulatok.- Mindenütt, mindenkivel megtörténhet az - legyint a kopaszodó férfi -, hogy bizonyos cselekedeteivel egy embercsoport vagy réteg nem ért egyet. Nem lepődtem meg azon, ami a köz- társasági elnökkel történt, már csak azért sem, mert ma nálunk a politikai gyakorlat egyre gusztustalanabbá válik. így aztán az is belefér, hogy direkt lejáratnak embereket. Számomra teljesen lényegtelen, hogy provokáció történt-e vagy sem, sokkal inkább az a fontos, hogy ha a köztársaság első embere elmegy egy ilyen ünnepségre, akkor mondjon is valamit. Hisz biztos ott volt előtte ezer megawatt a mikrofonban, mert annyit erősítenek rajta, amennyit csak akarnak. S így ha én lettem volna Göncz Árpád helyében, akkor is elmondom azt, amit akarok, ha kiabálnak vagy fütyülnek előttem. Mese nincs. Ellenkező esetben viszont elgondolkodnék, mert nem biztos, hogy megvan az a konfrontációtűrő képességem, ami ma Magyarországon ennek a tisztségnek a betöltéséhez feltétlenül szükséges. Emlékművet avattak Kenderesen Méltósággal, toporzékolás nélkül (Folytatás az 1. oldalról) és Szöllősi Ottó kőfaragó közös munkája - Kenderes népe már régen vár, s végül is négy hónap alatt 30 mázsa kőből és 80 kiló bronzból készült. Ezek után Katona Tamás lépett a mikrofonhoz. Emlékezni jöttünk - kezdte az államtitkár -, emlékezni, nem is akármire. Olyan dologra folytatta, amiről hosszú időn át nem illet, és nem is volt szabad - különösen ebben a községben nem lehetett - beszélni. Pedig mi sem természetesebb, mint az, hogy legyenek olyan pontok az ember életében, és geográfiailag is, ahová elmehetünk kegyeletünket leróni. Mert mindannyiunknak van gy ászolnivalója - hangsúlyozta a szónok -, hisz minden embert érintett ebben az országban az a két szörnyű háború. Különösen a második világháború gázolt rajtunk keresztül, így Kenderesen is, ahol többször változott a front. És a többség most méltón és szépen emlékezni óhajt. Türelmetlenség, toporzékolás, hisztéria nélkül, méltósággal, úgy, ahogy egy nagykorú ország nagykorú állampolgáraihoz illik. Éppen itt az ideje ennek, mert ha nem foglalkozunk a múltunkkal, ha nem nézzük meg, honnan jövünk, akkor soha nem találjuk meg azt sem, hogy hová kellene eljutnunk, sőt afelől is bizonytalanok leszünk, hogy most éppen hol tartunk. Ezt követően az államtitkár arról beszélt, hogy ez az ország nem sokkal a második világháború után egyszer már megpróbálta kezébe venni a sorsát, s most ünnepeltük ennek a próbatételnek az évfordulóját. Szólt arról a 36 évvel ezelőtt lezajlott történelmi eseményről, amelyik kifordította a világot, s világossá tette, hogy hol is húzódnak az emberiesség és a barbárság között a határvonalak. Hangsúlyozta, hogy az a csodálatos nap-1956. október 23-a - össze tudta hozni a magyar népet. Arra lenne most is a legnagyobb szükség, hogy párbeszédet folytassunk egymással, mivel az út, amelyen jelenleg járunk, hallatlanul nehéz. S ha egymás ellen küzdünk, nem tudunk eredményre jutni. Ezért kell felszólítani a különböző pártokhoz tartozókat és párton- kívülieket, hogy nyugodtan, kulturáltan mondják el akár ellentétes véleményeiket is, de legyenek olyan dolgok, amikben egyezségre tudunk jutni. Egy ilyen pillanat a mostani is - fejezte be beszédét Katona Tamás, majd leleplezte az emlékművet. Ezután Iváncsy Balázs római katolikus plébános felszentelte, Szalay Pál református lelkész pedig megáldotta az emlékművet. Az avatóünnepség Tompa László színművész szavalatával és a kisújszállási Főnix Kórus műsorával ért véget.- nt A Tisza-parti Gimnázium sikere a Mátyás templomban (Folytatás az 1. oldalról) Nyugodtan mondhatjuk, hogy a szolnokiak a profik között profi módon énekeltek, belopták magukat a nyugat-európai és magyar hallgatók szívébe, s ezzel dicsőséget szereztek nemcsak maguknak, hanem szűkebb pátriánknak, Szolnoknak is. A fellépés előtt váltottam néhány szót a kórus karnagyával, Bartáné Góhér Edittel, aki érthető módon egy kicsit ideges volt, hiszen számos országban léptek már fel, de a Mátyás templomban most először, s rögtön híres kórusokkal. Elmondta, hogy a leánykar minden évben változik, hiszen a negyedikesek elmennek, s jönnek az elsősök. Az újaknak meg kell tanulni rövid idő alatt a kórus repertoárját, s igazság szerint igazán jól tavasszal szól a kórus, mikor már az újonnan jöttek is jól betanulták a számokat. Voltak, akik azt javasolták, hogy az elsősök helyett vigyen végzett halig atókat a biztos siker érdekében. A karnagy nem hallgatott senkire, nem akarta megbontani az együttest, s igaza volt. Ha ez az őáltala még nem egészen összeszokott kórus ilyen magas szintű előadást tudott produkálni, akkor mi lesz tavasszal...? Jóleső érzés volt szolnokinak lenni pénteken este a Mátyás templomban. Öröm volthallgatni aztavastap- sot és dicsérő szavakat, amely mellett a szolnokiak levonultak, tovább öregbítve Szolnok - eddig is elismert - kórusmozgalmának hírnevét. Befejezésül csak ennyit: köszönjük lányok, köszönjük tanárnő! Nagy Zsolt Az ünneplés paródiája Szolnokon Az MDF Szolnoki Szervezetének Elnöksége tegnap arra kért bennünket, hogy a helyi ünnepséggel kapcsolatos véleményüket lapunkban közöljük. Kérésüknek azért teszünk eleget, mert fontosnak érezzük azt, hogy olvasóink tájékozódhassanak arról, hogy nemcsak Budapesten, hanem máshol is - másfajta indítékokkal ugyan - megzavarták az ünnep hangulatát. (A szerk.) * Számosán számtalan fórumon állapították már meg, hogy mi, magyarok nem tudunk ünnepelni. Politikai és egyéb hovatartozásunktól függően a megállapítást bizonyára sokfajta okkal magyarázhatjuk. Áz is tény, hogy október 23-án 16.30 órakor Szolnokon a Szent István téri ’56-os emlékműhöz az MDF tagsága és szimpatizánsai nem a hivatalos szónok kedvéért zarándokoltak el, mivel a történelemben betöltött eddigi szerepe őt erre alkalmatlanná teszi. Mi ’56 hősei és mártírjai előtt kívántuk kegyeletünket leróni a város polgáraival együtt a nemzeti ünnephez méltó módon, és tudomásul vettük a polgármesteri hivatalnak mint rendezőnek az akaratát, igyekezetét. Tudomásunk szerint a sikeres rendezés érdekében még a színház egy dramaturgja is közreműködött, mert csak egy „profi” segítségével oldható meg az a már-már esztétikai szférába illő helyzet, hogy a tragikum komikumba menjen át, ami a végén mélységesen tragikus. Már a nyitókép izgalmasan indult, mikor a polgármester és a hivatalos szónok között felfedezhettük a szokásos illuminált állapotában^ Ku- kulyaként ismert színházi kisegítőt, egy hatalmas nemzeti színű zászlóval hadonászva. A legsikerültebb happeningen is túltett az a látvány, mikor a nevezett úr a magyarok nemzeti imáját, a Himnuszt megdöntött zászlóval és kalappal fején hallgatta, aztán az egész ünnepséget végigbolondozta. Ezzel a nagyon liberális rendezéssel sikerülhetett Szolnokon a világtörténelmi jelentőségű forradalom és szabadságharc ünnepét „lazává és szórakoztatóvá’ ’ tenni. Az MDF Szolnoki Szervezetének elnöksége
