Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-24 / 251. szám

1992. OKTÓBER 24. ]} Szabadidőben—családi körben A pszichológus naplójából Szexuális ősz: perben az öregedéssel Azt mondják, a nők a változás korában olyan kellemesek, vonzóak lehetnek, mint az indián-nyár, ha... ha nem akarnak tinédzsernek látszani. A „szexuális ősz” általában 45-55 év között köszönt be, de az egyéni adottságok módosíthatják az alsó-felső korhatárokat. Álta­lában az a tapasztalat, hogy akiknél a nemi érés későn indult meg, hamarabb következik be a változás időszaka. A gyönge, törékeny alkatúak szintén többnyire előbb jutnak a klimax küszöbére, mint a kifejezetten nőies felépítésűek. Késlelteti a fogamzóképesség meg­szűnését a kiegyensúlyozott szexuális élet, az egészséges életmód, a hivatásszerűen végzett munka. Nem törvényszerűek, de gyakoriak a változás korában fellépő kisebb-nagyobb pszichés zavarok; az ingerlékenység, a gyors hangu­latváltás, a türelmetlenség, a túlérzékenység. Nagyrészt lelki ténye­zők számlájára írható, hogy az indián-nyár asszonyainak életvezetése rosszirányba fordul, s könnyen a méltatlan szerelmi kapcsolatok, szenvedélybetegségek csapdájába esnek. Szerencsére a nők többségének nem okoz különösebb megrázkód­tatást a klimax; a reális önértékeléssel, egészséges felfogással rendel­kező asszonyok viszonylag könnyen megbirkóznak a változás korá­nak nehézségeivel. Kivált, ha felismerik: egyáltalán nem szükségsze­rű, hogy a negyedik-ötödik X-ben járva elveszítsék női vonzerejüket. Sophia Lorentől Tina Tumerig sok világhírű asszony példázza, hogy lelassítható a biológiai órák járása. Persze sokan mondhatják, hogy könnyű nekik, hiszen mindenük megvan vonzerejük konzer­válásához. Igaz, de a „mindent” az ő esetükben sem elsősorban a fény, a jólét és a pénz jelenti, hanem a testi és lelki önfegyelem, a tudatos fizikai és szellemi ápoltság. Aki figyel önmagára, s ahogy mondani szokás, nem hagyja el magát - éveket perelhet el az öregkortól. A kellő önbizalom, az egészséges életmód, a gondos testápolás és a torna hatásában túltesz a kozmetikai vagy plasztikai bűvészmutatványokon. Az időhiányra való hivatkozás pedig gyönge alibi, mert mindenkinek arra van ideje, amire szakít magának! A változás korában az alkatnak megfelelő, ízléses öltözködés, a visszafogott kozmetika persze szintén fontos kellék. De vigyázat, hölgyek: a túlzás, az erőltetett külső önfiatalítás visszaüt és fordított eredménnyel jár. Az indián nyárnak a természetben is más színek és hangulatok adják igazi vonzását, mint a kánikula forró évadjának. Dr. Takács Ilona Ferenczy Europress Hogyan tartsunk rendet kis helyiségekben? A kis szoba még kisebbnek hat, ha szekrények vannak ben­ne. Jobban is néz ki, ha dolgain­kat polcokon helyezzük el, s nem dugunk mindent szekrénybe. Először azonban gondoljuk vé­gig, mit kell pormentesen, tehát elzárva tartanunk, illetve mit hagyhatunk elől. A polcok lehetőleg ne érjenek egészen a mennyezetig, mert a szoba ettől is kisebbnek látszik. Barkács-tanács Fából ördöglakat - állványok, polcszerkezetek rögzítésére Az ezermesterek egyik leggyakoribb feladata lécekből összerótt poldszerkezetek, alma-, palack-, zöldségtárolók készítése. Méghozzá úgy, hogy a faalkalmatosság roncsolás nélkül szétszedhető és összerakható legyen. A lécek összekapcsolására szolgáló megoldás alkalmazása ugyan pontos, idő­igényes munkát kíván, de a befektetést meghálálja. A lécszerkezetek elkészítése során az alapfeladat az, hogy a függőleges léc-lábhoz derékszögben rögzítsünk két másik lécet. Az ábrán látható úgy­nevezett önrögzítős fakötéssel ezt minden szög, csavar, ragasztó használata nélkül megoldhatjuk, s olyan szilárd rögzítést kapunk, amelyet csak az egyes darabokat hátrafelé, a nyilakkal ellentétes irányban visszahúzva lehet megbontani. A székely mesterek fából fabrikált ördöglakata- ihoz hasonló horony-kombináció három követel­ménynek felel meg: szilárd, simán összerakható és könnyen szétszedhető. Ehhez azonban a hornyokat nemcsak nagyon pontosra kell méretezni, hanem szinte tükörsimára el is kell munkálni. S még egy gyakorlati tanács: az ötletes és jó kötésmódhoz lehetőleg csak azonos keresztmetszet-méretű léce­ket használjunk! Szűcs József, Ferenczy Europress Horgolt karika Ötletes divatújdonság, és sok mindenre felhasználható a hor­golt karika. A Röltex-üzletekben külön­böző méretben kapható, fém vagy műanyagkarikát tetszés szerinti fonalból rövidpálcasor- ral horgoljuk körbe, és me­netközben a megfelelő helyen szorosszemmel összekapcsol­juk. Az összehorgolt karikasorok lehetővé teszik például kinőtt vagy megunt miniruhák meg­hosszabbítását, egyszerű fazonú ruhák újszerű díszítését. Készül­het belőle kesztyűszegélydísz, alábélelt retikül, egy-vagy több­soros öv. De igény és fantázia szerint variálhatunk belőle csi­nos kis alátéteket edények, csé­szék, poharak alá; különféle tar­ka fonalakból behorgolva érde­kes, hatásos falidíszt, térelvá­lasztó karikafüggönyt, mellény­két, strandtáskát, stb. B.K. Sál, sál, sál Véd a hidegtől, megelőzi a torokgyulladást - és még divatos is. Nők és férfiak egyaránt viselik most ősztől tavaszig a finom, puha gyapjúsálat. Ha na­gyon divatosak akarunk lenni, akkor különfé­le pasztel színekben, csíkos vagy kockás - főként skótkockás - változatban csavarjuk a nyakunk köré a nagy méretű sálat. Hölgyek a kabát fölé terítve, rojtos változatban is viselik a nagyanyáink berlínerkendőjéhez hasonló, praktikus, meleg ruhadarabot. Fotó: . Korényi Éva Otthonunk,L Örökcsokor a vázában Otthonunkat sok-sok apró tárggyal, kézimunkával, kerámi­ával díszítjük, szőnyeggel, füg­gönnyel „öltöztetjük”... Ezek mellett a legfontosabbak a csere­pes zöld növények, amelyek nem csupán szemet nyugtatok, hanem abban is segítenek, hogy lakásunk levegője ne legyen annyira száraz. A lakás legszebb - s egyben legdrágább - „éksze­re” azonban a vázákban díszel­gő, sokszínű vágott virágcsokor, amit általában ajándékba ka­punk, születésnapra, névnapra, házassági évfordulóra vagy más alkalomra. Valljuk be őszintén: sokszor vásárolnánk magunk is egy-egy szép csokrot, de a vágott virág - különösen az őszi, téli, kora tavaszi hónapokban - na­gyon drága mulatság, s néhány napi gyönyörködés után már ki is dobhatjuk. Napjainkban egyre nagyobb tért hódít a szárított - sokszor színezett - kisebb-nagyobb csok­rok, formára kötött virágdíszek divatja. Ezek valóban időtállób- bak, igen mutatósak, de elég drá­gák is. Aki azonban ügyes, maga is készíthet hasonlót... Erdőn- mezőn sétálva sok olyan hétköz­napi színű és formájú növényt, mezei virágot, bogyós ágat talál­hatunk, amelyekből magunk is készíthetünk örök-csokrot, hoz­zá illesztve egy-egy nád buzogá­nyát, egy-egy érdekes formájú ágat vagy mást... A szárított csokornak szánt növényeket ne tegyük vízbe - el­lenkezőleg: fejjel lefelé fordítva, száraz és hűvös helyen szárítsuk ki azokat. Ha ez megtörtént, fúj­juk be hajlakkal, hogy kemé­nyebb és tartósabb legyen, s ha netán lakásunk színeihez illesz­kedő színű csokorra vágyunk, fújjuk be színező festékkel is. Ezeket a csokrokat nem sza­bad a hagyományos módon le­porolni, mert széttöredeznek. Elég, ha naponta lefújjuk róluk a port, s ha már szürkéssé válnak, egy újabb hajlakkfújás után visszanyerik eredeti színüket. Ezzel a módszerrel hosszú hó­napokra megőrizhetjük szerette­inktől ajándékba kapott rózsa­csokrunkat is. A japán virágkö­tészet mestereitől megtanulhat­juk, hogy a már nem bimbós, de még nem is teljesen kinyílt ró­zsákat - néhány napig tartó, fejjel lefelé történő - szárítás után, egy kis lakkos befújás segítségével, akár fél évre is megőrizhetjük, vázában tarthatjuk. A szárított rózsák kicsit összetöpörödnek, a leveleik is érdekesen felkunko- rodott formát öltenek, de éppen ebben van a különlegességük, a szokatlanságuk és a szépségük. Sokan - pénz hiányában - mű­virágokkal teszik tele a vázáikat. Ezekről messzire „kiabál” művi mivoltuk, s a legügyesebben el­készített művirág sem tud ver­senyre kelni a természetessel. A szárított, magunk készítette örök-csokor sokkal ízlésesebb, szebb, jobban idézi a termé­szetet. Cseréljük ki ilyenekre a művirágokat! Római légiósok fedezték fel Változatok savanyú káposztára - házi kivitelben Állítólag a Dunántúl területére vezényelt római légiósoknak kö­szönhetjük a konyhaművészet egyik fontos alapanyagát, a sava­nyúkáposztát. Mint sok nagy „felfedezésben”, ebben is jelen­tős szerepe volt a véletlennek. A Pannónia felé tartó sereg a hosszú menetelésre kellő mennyiségű élelmet, egyebek között jókora halom káposztát vitt magával. Az úton a nagy me­leg és a zötykölődés nyomán a káposztafejek erjedésnek indul­tak és megsavanyodtak. Az éhes katonák mindezzel nem sokat tö­rődtek - belekósoltak a „rom­lott’ ’ káposztába, s fölöttébb íz­letesnek találták. Az új étek híre hamarosan eljutott Rómába. A tehetősebb polgárok káposztával telt puttonyokat akasztottak rab­szolgáik nyakába és addig járat­ták velük a hepehupás utcákat, míg rakományuk kellően meger­jedt. A savanyúkáposzta karrierje még gyorsabbá vált, amikor ki­derült, hogy nemcsak pikáns, kellemes ízéért, hanem magas vitamintartalmáért is érdemes fogyasztani. James Cook kapi­tány a rettegett skorbuttól védte meg segítségével tengerészeit, de azóta tudjuk, hogy védelmet nyújt tucatnyi más kellemetlen, veszélyes kór ellen is. Azt talán sok tapasztalt házi­asszony sem tudja, hogy vi­szonylag csekély fáradsággal há­zilag is készíthető savanyúká­poszta - méghozzá többféle vál­tozatban, attól függően, hogy ki milyen betegségre keres gyó­gyulást. Fölszerelés sem igen kell hozzá, csupán a boltokban manapság ismét kapható, kifeje­zetten savanyításra szolgáló né­hány cserépedény. (Hiányában azonban megteszik széles szájú befőttes üvegek is.) Dr. Bukovinszky Julianna ter­mészetgyógyász receptje szerint a legyalult káposztát kell legalul- ra tenni, majd arra néhány szárí­tott paprikát és így váltogatva töltsük meg az edényt vagy az üveget. Legfölülre tegyünk ba­bérlevelet és egy tisztára mosott kőnehezékkel leszoríthatjuk az érlelődő káposztát. Egy liter vízhez egy evőkanál sót adva öntsük föl az edényt, végül attól függően, hogy milyen betegség ellen fogyasztjuk, te­gyünk a káposztához gyógynö­vényeket, magokat. íme, az alkalmazandó gyógy- fűszerek: torma (hörghurutra), babérlevél (makacs köhögésre), kapor (ideges feszültségre), kö­mény (bélgörcsre, étvágytalan­ságra), fehér mustármag (reumá­ra, különféle fertőzésekre), boró­kabogyó (gyomor- és epebántal- makra), tárkony (magas vérnyo­másra). Az otthon savanyított káposz­tát cukorbetegek is fogyaszthat­ják. A vérszegényeknek kivált fe­kete kenyérrel és dióval jó hatá­sú, a renyhe bélműködésben szenvedők pedig káposzta-lével enyhíthetik panaszaikat.- eszem - Ferenczy Europress Az oldalpárt összeállította: Rónai Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents