Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-24 / 251. szám

1992. OKTÓBER 24. Azt beszélik Ujszászon 5 Csökkent a Néplap, de vezet Mint a helyi postán megtudtuk, a közelmúlt áremelése miatt az Új Néplap újszászi olvasóinak a száma 433-ról 407-re csökkent. Remél­hetőleg csak az első jelentősebb nyereményig, amelyeket október 27-én sorsolnak. Mint megtudtam, a lemondások oka részben a pénztelenség volt, részben az: ahogyan mondták, keveset írunk Újszászról, az itteni emberekről. Nos, ezt a hiányt némileg ezúton pótoljuk. Szóval jelenleg naponta 407 Néplap jár ide, őt követi a Népszabadság 109-cel és a Népszava 24-gyel. Kurírból 8 szükséges, Új Magyaror­szágból 1. A hetilapok listáját a Szabad Föld vezeti 533-al, majd a Rádió TV Újság 227-tel és a Kiskegyed 150-nel. Playboyból 1 szükséges, a tíz szexújságból pedig kettő-három talál vevőre. Ugyanakkor nagyon népszerűek a szerelmes regények: a hölgyek, valahogyan úgy vannak velük, ha már az életben más a tapasztalatuk, legalább bennük olvassák a felhőtlen boldogságot. Ez így igaz, én is ismerek néhány ilyen regényt: csak az nem derül ki, mikor dolgoznak ezek az emberek? Vagy az a munkájuk, hogy meghódítsák a kiszemelt nőt? Akkor miből élnek? Gyanítom, nem bérből és fizetésből... Több a zsaru A község utcáit járva az em­bernek az az érzése, hogy a tava­lyi évhez viszonyítva több a zsa­ru. Mint kiderült, ez nem optikai csalódás, a valóságban is így van. Míg korábban három egyenruhás teljesített itt szolgá­latot akik között előfordult, hogy az egyik betegál­lományban, a másik továbbkép­zésen volt, a harmadik pedig azt se tudta hová, merre menjen. Nos, ennek már vége, hiszen az új őrs Végleges létszáma tizenöt rendőr, akik közül szeptember­től fízénketten már megvannak. Év végére rendeződik, feltöltő­dik a létszám, és remélhetőleg, mindez jótékony hatással lesz a közbiztonságra is. Ami a kisebb­nagyobb helyi „csínyeket” ille­ti, előfordult néhány tyúklopás, pár kerékpár is új gazdára talált, főleg a gombamódra szaporodó kocsmák környékén. Legutóbb pedig három fiatal srác öntött fel kissé a garatra, és érezte magát éjszaka egykor olyan erősnek, hogy minden kaput megrugdo­sott, a léceket pedig ha tehette, szaggatta. Hogy mi lesz velük, megússzák-e pénzbírsággal, vagy a csoportosan elkövetett garázdaság ennél is többe kerül, ottjártunkkor még nem tudtuk. Egy bizonyos, akármit is „oszta­nak ki”, nekik az éjszakai va­gánykodásért, kijózanodva bi­zonyára igazat adnak nekem: ennyit nem ért az egész hecc... Az otthontalanok otthona Mifjeíént az otthon? A legtöbb embernek meleget, tiszta ágyneműt, napi háromszori étkezést, és ami szintén fontos: kedves emberi szót, gondos­kodást Akad Új szászon egy csoda­szép kastély, mellette pedig né­hány, később létesített épület, amelyik hivatalos neve Szociális Gondozási Központ, ámbár a köznyelv csak szociális otthon­nak hívja. Jelenleg még Szol­nokhoz tartoznak, de ha hinni lehet a szóbeszédnek, január el­sejétől a helyi önkormányzat­hoz. Napjainkban ezekben a ter­mekben 267 gondozott talált, ta­lál otthont magának helyből, Szolnokról, Jászberényből, Kar­cagról, Kisújszállásról, Zagyva- rékasról, Szászberekről és ki tudja még honnan. A legfiatalab- bik közülük huszonkettő múlt, a legidősebb már a kilencvenhato- dikba lépett. A havi gondozási díj ötezer, vagy ötezer-ötszáz fo­rint, a nyugdíj többi része az itt lakóké. Van aki édességre, kávé­ra költi, és akad nem is kevés aszályos torkú, aki finoman fo­galmazva leengedi. A legkülön­bözőbb helyekről érkeztek: ki intézetből, otthonból, ki kórház­ból, utókezelőből, ki családból, mert nincs, aki felügyeljen rá, ki azért, mert idős korára olyan egyszál magára maradt, akár az ujjam. Néhányan dolgoznak is, némi zsebpénzért, mások évek óta gondozásra szorulnak. Van aki tíz esztendeje ágyban fekvő beteg, és szellemileg friss, más­sal alig lehet kapcsolatot terem­teni. A foglalkozást illetően szé­les a skála: akad itt egykori ta­nárnő is, meg kocsis, adminiszt­rátor és téesztag, csőlakó, illetve börtönből szabadult. Élt itt egy ápolónő is, aki életében sok em­bert gondozott, megmentett, míg azután őt kellett ápolni, majd a Kaszás könyörtelenül magával vitte. Azért, hogy vidámabb ol­dalról is essék szó: barátságok, szerelmek, sőt házasságok is születnek az otthonban. Mert mint a főnővér elmondta, olyan ez a benti világ, akár a kinti. Van benne minden: szenvedés, öröm, derű is - csak éppen kicsiben. Hiszen mint korábban említet­tem, itt alig többen, mint két és félszázan élnek. Nem a helyüket, inkább a nevüket keresik Most még kérem, sokszor vidám a világ, hiszen messze a nagy megméretés - az érettségi... Az állomás környéki helyi is­kola szép, érett férfikorba lépett, hiszen ebben a tanévben, jobban mondva ’93. tavaszán ünnepli alapításának, létesítésének har­mincadik évfordulóját. Néhány névváltoztatást maga mögött hagyva most Újszász Gimnázi­um és Műszaki Szakközépisko­laként közismert. Hál’ istennek nincsenek beiskolázási gondja­ik, mivel a felvetteken kívül még nagyon sokan szeretnének ott ta­nulni vagy a két járműüzemi, vagy a vasútüzemi, vagy a gim­náziumi osztályban. A körzetük öt megyére terjed, és már ötödik évfolyamokkal is rendelkeznek, mert őket is érinti a technikus- képzés. A szakközépiskolai osz­tályokba Bajától Debrecenig, Dunaújvárostól Kábáig járnak diákok. Mi most végzős gimna­zistákat, a 4. a azon szerencsés tagjait kerestük fel, akik oltás he­lyett aznap éppen a matematika rejtelmeivel ismerkedhettek. Ki­derült, összesen huszonnyolcán vannak Szolnokról, Újszászról, Jászberényből, Boldogházáról, Besenyszögről, Abonyból, Jász- alsószentgyörgyről és Vámos- györkről járnak ide. Közülük ti- zenketten igyekeznek különbö­ző pedagógiai, mezőgazdasági főiskolákra, egyetemekre, prog­ramozó matematikusnak, képző- művészeti főiskolára. A többiek fodrászok, rendőrök, varrónők, titkárnők szeretnének lenni. Hogy az elhelyezkedésük sike­resebb legyen, a negyedikes gi- misek gépírást, irodai ismerete­ket is tanulnak. Mint e rövid is­mertetésből kiderült, a helyüket már nagyjából megtalálták, de a nevüket még nem. Az igazgató­nő elmondása szerint tavaszra ez is megoldódik... Elszántották a megyehatárt A tápiógyörgyei polgármester a vele folytatott közvetlen be­szélgetés során megemlítette, noha Újszászhoz nagyon közeli ez a község: ráadásul temérdek györgyei diák ott tanul a közép­iskolában, mintha az őket elvá­lasztó megyehatár árka túlságo­san mély lenne. Magyarul jósze­rével semmi hivatalos kapcsolat nincs a két település között, ho­lott a mezsgyéjük, a sorsuk is közös, ráadásul sok györgyei lány, Fiú Újszászon talált párt, és viszont. Nos ez a régi óhaj rende­ződött, mert a minap a vonaton utazva meglepetten tapasztaltuk, hogy a vasúttól jó ötven méterre eltüntették a határt Jász-Nagy- kun-Szolnok illetve Pest megye között. Mégpedig úgy, hogy ne­mes egyszerűséggel betúrták az árkot, majd a földet felszántották elboronálták, bevetették. Mint kiderült, a pesti oldalon lakó, de az újszászi téesztől két hold föl­det bérlő Sinka János ezt egyszer már megtette. Akkor a földhiva­tal állította helyre a megrongált árkot, megyehatárt, amelyet most ismételten visszaboronál- tak. Mindenesetre akárki is kö­vette el, a megyék közeledésének sajátos módját választotta. Azért Józsa úr a tápiógyörgyei polgár- mester ígéretet tett arra: ha az őszi esők engedik, kikocsizik a végtelen Pokoltanyára megtudni, hogy az idén ismételen ki parti- zánkodott a határral. Tapasz­talatairól beszámolunk ígérjük. Mert szép, szép a közeledés, de valahogyan árokbetemetés, ha­tármegsemmisítés helyett való­színűleg akad ennél szalonképe­sebb megoldás is. Ahol a jóisten is vasutas Azt beszélik a községben, hogy ez olyan település, ahol ta­lán még a jóisten is vasutas. Le­het némi igazság az állításban, hiszen kevés olyan család akad a községben, amelyből valaki, lett­légyen az apa, fiú, vő, sőt olykor a meny vagy a lány is, ne a MÁV kenyerét enné. Ottjártunkkor megtudtuk, hogy a 6 ezer 700 lakos közül 900 vasutasnyugdí­jas. Nem beszélve a ma is aktív vasúti dolgozókról, akik közül 34-en a helyi állomáson dolgoz­nak, több százan pedig napról napra Szolnokra vagy Budapest igazgatóság területére ingáznak. Az is mond valamit, hogy állo­másán naponta ezernyolcszáz- kétezer utas fordul meg, de mint Varga Ákos állomásfőnök úrtól megtudtuk, ez a szám hétvége­ken a két és félezret is meghalad­hatja. Vitathatatlan, a település jelentős vasúti csomópont, mivel innen Szolnok felé éppúgy el le­het jutni, mint Budapest-Keleti- be, Hatvanba vagy éppen Vá- mosgyörkre. Naponta huszon­négy óra alatt mintegy százhar­minc személy-, teher- és gyors­vonatot fogadnak, bár az igazi csúcsot jó tízegynéhány eszten­deje kétszázhúsz szerelvény je­lentette. A csökkenés mivel ma­gyarázható? Hja, kérem, akkor még szép napok jártak az áruszál­lításra, amely pénzszegény, fele­más világunkban azóta jelentő­sen (le)csökkent. Az alkotás azt mutatja, hogy erről az állomásról négyfelé is el lehet jut­ni az ország különböző részeibe Sok a mendemonda A településen sok a men­demonda, az ilyen-olyan szó­beszéd az egykor szebb na­pokat megélt 4 ezer 760 hek­táron gazdálkodó Szabadság Tsz-ről. Ami viszont napja­inkban tény és időszerű, azt ezen rövid ismertetés formá­jában szeretnénk átnyújtani olvasóinknak. Szeptember 8- 9-én megtartották az első ár­verést, ahol a kijelölt 393 hektárból 230 talált gazdára. A következő november 24- én lesz, itt újabb 450 hektár sorsáról döntenek. Egyéb­ként a kárpótlás szántóban 1 ezer 394 hektárt érint, illetve további 32 hektár gyepet. A nem mindennapi nehézségek ellenére azért az élet megy tovább, azaz dolgoznak. Ami a termésátlagokat illeti, bú­zából hektáronként 35 má­zsát, őszi árpából 25-öt, tava­sziból 37-et, kukoricából 45- öt takarítottak be. Úgy tűnik, a répa 280-300 mázsát fizet. Mérleg szerint a veszteségük 24-25 millió körüli, bár a fi­zetőképességük megmarad. Legfontosabbnak tarjták, hogy az őszi vetés 1 ezer 200 hektáron időben földbe ke­rüljön. Ennek a munkának a kétharmadával már végez­tek. A 319 tagból, akik között 157 a dolgozó és az alkalma­zott, eddig két nyugdíjas vált csak ki, és kérte az üzletré­szét. Hogyan tovább helyi té- esz? Folytatva az átalakulást egy bizonyos: október 30-a ismét fontos dátum: mivel ezen a napon választják meg az új igazgatóságot, illetve felügyelőbizottságot. Ismét van ártézi víz A deresebb halántékú újszá- sziak még emlékeznek arra, hogy a község lakossága egyko­ron nagyon jó artézi vizet ivott. Igen ám, de azóta bonyolult cső­rendszeren ide is a Tisza sok­mindennek ismert, de ízletesnek aligha nevezett vize folyik. Aki viszont egészségesebb ILO-ra vágyik immár teheti, mert a templom mögött ismét ártézi vi­zet ad az egyik kút, amelynek a fúrása nem is kevésbe, több mint négymillióba került. Egyébként ha a községnek ismételten lesz hasonló gyarapodásra pénze, ezt a kutat Nagykertbe tervezik, túl a vasúton. Mikulásra új klub Az idősek klubja mostanság a szociális otthonban, egy faház­ban kapott helyet. Mindenki tud­ta kényszermegoldás ez, hiszen a létesítmény nem a központban található, így nagyon sok nehe­zen mozgó idős ember ide el sem birt gyalogolni. Jó hír, hogy a központban levő, korábban Csi­szár doktor lakta házat mintegy ötmillió forintért úgy átalakítot­ták, hogy benne tizennyolc sze­mélyt bírnak ellátni. A jelenlegi elképzelések szerint az új klub­házat december 6-ra szándékoz­nak kulcsrakész állapotban átad­ni. Húsbolt nyílik Sajnos az elmúlt időszakban a húsféleségek ára olyannyira drasztikusan emelkedett, amely növekedés a kereseteket, nyug­díjakat még végtelenül sem jel­lemezte. Ez a helyzet ebben a községben is és hovatovább né­hány húsféle a kisnyugdíjasok­nak elérhetetlen. Éppen ezért az önkormányzat gondolt egy na­gyot, és elhatározta, új húsboltot létesít. Elsősorban a helyi, felügyele­te alá tartozó intézmények kony­háit szeretnék ellátni olcsóbb hússal, de ugyanitt vásárolhat a lakosság is. Az üzlet kialakításá­ra kétmillió forintot terveznek és a bolt még ebben az évben meg­nyílik. Két év: tizenkét kilométer út Tovább szűkül a nyáron po­ros, télen saras utak száma. Az elmúlt évben közel hétezer mé­ter szilárd burkolatú út épült, az idén pedig további ötezer méter­rel gyarapodott eza szám. Noha 1993-ra is további belterületi útépítések várhatók, ezzel az el­készült tizenkét kilométerrel az utaknak a feléről már száműzték a port és a sarat. Több a szegény Sajnos itt is érzékelhető az el­szegényedés, noha a munkanél­küliek száma egyéb települések­hez viszonyítva meglepően ke­vés, százötven alatti. Ugyanak­kor nő az elesettek aránya és kö­zülük tizenöten rendszeres se­gélyben részesülnek. Az eseti, azaz a rendkívüli se­gélyt kérők száma is fokozato­san növekszik, és ezért havonta 55-60 személy keresi fel a köz­ségházát. A megfelelő környe­zettanulmányok után rendkívüli segélyt általában két és félezer­től négyezerig adnak. Egyéb­ként az idén rendszeres segélyre 1 millió 760 ezret, rendkívülire pedig egymillió-egyszázezret biztosítanak. írta: D. Szabó Miklós Fotó: Korényi Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents