Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-22 / 250. szám
1992. OKTOBER 22. Múltbatekintő Emléktöredékek, megsárgult fényképek 1956-ról Al 1956-ban megfogalmazott kívánság A magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepeljük. Ünnnepünk úgy teljes, ha visszaemlékezünk a 36 évvel ezelőtti napokra, és felidézzük - még ha csak emléktöredékek formájában is - a történelmi eseményeket, újra megnézzük a már megsárgult fényképeket, írásunk nem törekszik teljes képet adni a forradalom napjairól - csak emléktöredékeket villant fel és megsárgult képeket mutat be. „Legyetek ember és magyar!” Balogh László tanár urat az 1956-os forradalom és szabadságharc a tiszaföldvári általános gimnáziumban érte. A tanár úr soha nem szimpatizált a diktatórikus hatalommal - harcolt is ellene a maga módján, versbe öntött érvekkel, érzelmekkel. Nézeteit soha nem rejtette véka alá, vállalta a „javíthatatlan reakciós” szerepét, és az ezzel járó hivatalos megkülönböztetést. Fontosabb volt számára diákjai szeretete és ragaszkodása, akiket ő arra tanított, hogy „Legyetek ember és magyar!” Ezért aztán talán nem is véletlen, hogy rímekbe rendezett gondolatainak többségét éppen tanítványaihoz címezte. Nézzük például, hogyan szólt, mit mondott „Diákjaimhoz” című, 1956. november 1-én írt versében tanítványainak: Halljátok, amit nektek mondok: dobjatok félre minden rongyot, félre szennyet, s ami szennyt takar, de legyetek ember és magyar! Legyen szemetek mindig éles, telketek szépre, tettre éhes, fejetek emelt, nyílt a homlok, s gerinc legyen a tartóoszlop! Ne tűrjetek meg láncot, zárat, szívetek szüljön ifjú vágyat, s ifjú tűz forralja véretek, mert így maradhat meg népetek. Az, hogy mi történt Balogh tanár úrral a forradalom leverése után, könnyen ki lehet találni. Versei, „lázító” gondolatai miatt megverték, perbe fogták, bebörtönözték, majd eltanácsolták a pályáról - „Ilyen emberekre nem lehet bízni a jövőben azoknak a fiataloknak a nevelését, akik a nép közül valók, s akiktől oly sokat vár államunk.” Az akkori megyei lap így ír Balogh László peréről „Bíróság előtt a népellenes tiszaföldvári poéta” címmel: „Május 10-én tárgyalta a Szolnok megyei bíróság büntető tanácsa Balogh László tiszaföldvári magyar nyelvszakos tanár bűnügyét. Balogh László már régebb idők óta foglalkozik versírással. Népi demokratikus államrendünket sértő nacionalista, soviniszta, gyűlöletre uszító verseket írogatott. Miután az egyetemi tanulmányait befejezte, Tiszaföldváron az általános gimnáziumban magyar nyelvszakos tanárként tanított. Évekig magában hordozta népi demokráciánk iránti ellenséges érzelmeit. Az ellenforradalom kitörésekor nagyon gyorsan megmutatta igazi arcát. Aktív szervezője volt az ellenforradalomnak. Október 26-án elment a Tisza Cipőgyárba, ahol a dolgozók előtt elszavalta egyik versét. Ebben a versben olyan kitételek voltak, amely nyíltan uszított államrendünk ellen. Novemberben kormány és szovjet ellenes verseit a diákok között terjesztette és olvasta fel. Most a bíróság előtt felel tetteiért. A tanúkihallgatások után ügyész elvtárs tartotta meg vádbeszédjét. Többek között ezt mondotta:- Balogh László 26 éves fiatal, gimnáziumi tanár. Egyszerű munkás szülők gyermeke, aki a szocialista társadalmunk támogatásával végezte el tanulmányait. Államunk bízott benne, a fiatalok neveiéLőttek-e a toronyból? Tüntetők a Bem szobornál október 25-án sét bízta rá. De meg kell állapítanunk, hogy csalódott Balogh Lászlóban.- Tehetségét és tudását nem annak a népnek állította szolgálatában, melynek ő oly sokat köszönhet. Nem a néphez tartozott az ellenforradalom időszakától kezdve. Bizonyítást nyert, hogy korábban 1949-ben is olyan verseket írt, amely ellentétes államrendünkkel. Októberben robbanásszerűen jöttek felszínre gyalázatos mocskoló- dással írt népi demokrácia-ellenes költeményei. Verseit felolvasta a fiatalok között, s igyekezett a fiatal forrófejekbe nacionalista érzelmeket becsempészni.- Ilyen emberekre nem lehet bízni a jövőben azoknak a fiataloknak a nevelését, akik a nép közül valók, s akiktől oly sokat vár államunk. A tárgyalás befejeződött. A bíróság Balogh Lászlót államrend elleni izgatás bűntette miatt 4 évi börtönre és 500 forint pénzbüntetésre ítélte.” A tanár úr tehát „eltűnt” Tiszaföldvárról. Diákjai sokáig keresték, de nem leltek rá. Balogh László messzire költözött, visszavonult. Aztán egyszer- csak jelentkezett - ez év januárjában lapunk Nyílt tér rovatában „megbocsátó üzenetet” küldött Ti- szaföldvárra. Még az írás megjelenésének napján felkeresték szerkesztőségünket az egykori tanítványok - kérték a tanár úr címét. Aztán találkoztak vele. Balogh László egy hozzánk küldött levelében így ír az eseményről: „Az 1992-es nyár őszbe hajló életem csúcsát jelenti. Kárpótlást a börtönért, a megaláztatásért, a törvényesített mellőztetésért, a harminchat esztendős másodrangú honpolgárságért. Június 27-ére, nevemnapjára, azok a volt tiszaföldvári gimnazisták szerveztek rendkívüli találkozót, akik az 1956/57. tanévben elsősök voltak. Szívszorító volt velük találkozni! Én most 61 éves vagyok, ők 51 évesek. Akkor ők 15 évesek voltak, én 25 éves. Istenem!” Az, hogy 1956 novemberében lőttek-e szovjet csapatokra a jászberényi naggytemplom tornyából, máig vitatott kérdés. Lapunk is többször foglalkozott az akkori eseményekkel, megszólaltak írásainkban az egykori tanúk, a történésekben érintettek. Nos, az igazság feltárásához a napokban újabb adalékokat kaptunk Járomi Józseftől, aki volt levéltárosként és történészként - és az események egyik résztvevőjeként - jól ismeri a Jászberényben történteket. Lőttek-e a nagytemplom tornyából? Járomi József válasza: „Igen, lőttek, de nem 1956-ban, hanem 1919-ben, amikor a vörös katonák a nagymiséről kiözönlő vallásos hívekre adtak sorozatokat a templom tornyában felállított gépfegyverekből, mert a hívek nem voltak hajlandók beállni a Vörös Hadseregbe.” Az 1956-os toronybeli eseményekről pedig a következőket írja: „November 3-án a Forradalmi Bizottság ülésén Varga honvéd főhadnagy a laktanya frissen megválasztott parancsnoka közölte, hogy őrséget kell szervezni a Nagytemplom tornyába, amely figyelni fogja a szovjet csapatok mozgását. A figyelőszolgálat megszervezésével a Nagytemplom vonatkozásában Diósi Istvánt, a Forradalmi Bizottság tagját bízták meg. Másnap nem várták meg a Forradalmi Bizottság és a Nemzetőrség vezetői, hogy Diósi intézkedjen, hanem 9 órakor parancsot adtak Házkötő Lajosnak, a Forradalmi Tanács tagjának, hogy keresse meg a torony kulcsát, amely vagy a tűzoltóságon van, vagy a parókián. Házkötő Lajos elmondta, hogy a kulcsot a tűzoltóságnál találta meg, egy tűzoltó adta oda. Távcsövet a rendőrségtől kért az Örsről. A toronyba egyedül ment fel. Imre Bélának egy idő után jelentette, hogy éhes. Rövid idő múlva jött Diósi István váltani. A toronyból fél kettőkör jött le. Á figyelőknek nem volt töltényük, mert reggel kezdték a szolgálatot és bár már géppisztolyt kaptak az előző napi szállítmányból, de géppisztolytöltény nem volt akkor még. Diósi István rövid ideig volt a toronyban, amikor Imre Béla felszólt telefonon, hogy jöjjön le az őrhelyéről a tanácsházára, és adja le a kulcsot. Diósi rögtön le is jött, ekkor múlt pár perccel délután 3 óra. Fáradt volt, Forradalmi lelkesedés éhes és ekkorra párás köd szállt a városra, ami miatt erősen romlottak a látási viszonyok. Dokumentum van arról, hogy amikor a régi tanácsi vezetőség visszatért, a kulcsot az asztalon találták, ott, ahová Diósi István helyezte. Ettől függetlenül Viktor Ivanovics Szraba- novszki szovjet főhadnagy, aki az egyik irányítója volt a szovjetek támadásának az ellenállás helyeinek a megjelölésénél megemlíti: „Városi Nagytemplom, ahonnan géppuskából nyitottak tüzet a szovjet laktanyára.” Ez tiszta képtelenség, mert a templomban sem fegyvert vagy annak maradványát, sem töltényhüvelyeket nem találtak sem a tűzoltók, sem a szovjet és magyar nyomozók. Nem véletlenül állítja a szovjet tiszt, hogy a nagytemplomból lőtték a felkelők a laktanyát, mert a szovjet laktanyában felállított ágyúból előre pontosan bemérve lőtték a templom tornyát.” Zárolt ’56-os dokumentumok 1956. Az évszám ma már fogalom. Értékelése, az események minősítése az elmúlt esztendőkben teljesen megváltozott. Ma már mindent tudunk. Mindent? Nem. A tények, a forradalom hétköznapjainak vizsgálatára, a megtorlás történéseinek elemzésére alakult például az ’56-os kutatóintézet, Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke rádiónyilatkozatot olvas fel A szabadságharcosok egyik löállása a fővárosban ahol dr. Standeisky Éva történész-kandidátussal beszélgetett a Ferenczy Europress munkatársa.- Mit lehet még vizsgálni? A további tényeket. Sokak véleményével ellentétben számtalan fontos részletről nem tudunk semmit - mondja a kutatónő. - Főleg a vidéki események történései tisztázatlanok. Szeretném, szeretnénk tudni, milyen szerepe volt például a vidéki munkástanácsoknak, a felkelő csoportoknak és a nemzeti bizottságoknak? Az új információk megszerzésének egyik legfontosabb feltétele a dokumentum. Az eddig szigorúan titkos anyagok ma már többnyire hozzáférhetőek, ám még mindig akad a levéltári dokumentumok között jónéhány ’56-os tabu.- Kutatásaim gazdag forrásai a bírósági dokumentumok. Mondhatnám, ezek az elsődleges források, hiszen az ’56-ot követő megtorlás dokumentumai mellett számtalan olyan kiegészítő iratot kihallgatási jegyzőkönyvet, különféle jelentéseket - találtunk, amelyek új megvilágításba helyzik a történteket. Rengeteg olyan dokumentum létezik, amely ma is szigorúan titkos, hozzáférhetetlen. Mint azt megtudtuk, a Belügyminisztérium bizonyos aktáiról van szó, amelyekben peranyagok dokumentumai lapulnak.- Csak találgatunk, miért titkosak. Vélhető, az anyagok között különféle, egykori hálózati jelentések is lehetnek, továbbá olyan fontos iratok, amelyek az akkori szovjet-magyar kapcsolatokról tanúskodhatnak. Ezen anyagok feldolgozásával talán kideríthető lenne, mi volt a párt szerepe az eseményekben? A BM az anyagok kiadási tilalmát a személyiségi jogok védelmével, állambiztonsági érdekekkel indokolja. Talán tartanak attól, hogy a napjainkban is dúló Ill/III-as hisztéria újabb fordulatot vehetnek, fellángolhatnak, ha konkrét nevek merülnek fel. S, hogy mit tesz a történész az újabb tényekkel? Készül az ’56-os kutatóintézet évkönyve, az újabban feltárt tények itt jelennek majd meg először nyomtatásban.- Nagyon sok folyóirat vár tőlünk anyagokat. Ami pedig a saját szűk területemet illeti, az 1945 utáni kultúra, és politika történetével foglalkozom, s ezen belül is a politizáló írókkal. A megtorlás időszakában zajló íróperek foglalkoztatnak.- Meglepetés, teljesen új dokumentumok?- Nem hiszem, hogy előkerülnek, ám igencsak új fordulatot hozna a kutatók életében néhány olyan dokumentum, amelyből kiderülne, hogy mi volt a párt, és mi volt a Szovjetunió szerepe az események alakulásában. Pontosabban: a megtorlás felelőssége miként oszlik meg a Kádár-kormány és a szovjet vezetés között? Az oldalt összeállította: Berki Imre >
