Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-22 / 250. szám
4 A szerkesztőség postájából 1992. OKTÓBER 22. Pénzritkaság a gyermekfaluért Tatabányáról, az Emlékpénz- küldő Szolgálattól Pataki Antal agrármérnök az alábbi sorokat, felhívást juttatta el hozzánk: A Magyar Nemzeti Bank 100 Ft-os címletű pénzérmét bocsátott ki az „SOS Gyermekfalu Alapítvány” támogatására. Sajnos az emberek pénztelensége miatt az akció eredményessége messze elmaradt a várttól, az elkészített 50 ezer pénzérméből még kb. 45 ezer a Nemzeti Bank értéktárában van! így pedig hiába az MNB nemes szándéka, mert csak a pénzérmék eladása után kaphatnak anyagi segítséget a rászoruló árva gyerekek! Az érme forgalmazásában - a tavalyihoz képest - sajnos változatlan a helyzet. Szívügyünknek tekintjük a pénzérme forgalmazását, hiszen minden eladott érme árából 50 Ft az SOS Alapítvány számlájára kerül! (A pénzérme törvényes fizetőeszköz, de kifizetést nem teljesít vele a bank, hanem a névértékénél magasabb áron megvásárolható. Ara 260 Ft.) Megvásárlásával segíti a rászorulókat, egyben olyan pénzritkasághoz jut, aminek nő az értéke. A pénzértmét utánvéttel, a postai költség felszámításával küldik a megrendelőnek. Cím: „DÁNIÓ” Emlékpénzküldő Szolgálat, 2803 Tatabánya, Pf. 3016. Térjünk vissza a sparhelthoz? Hallottam a rádióban, hogy jövőre csak 11 százalékos nyugdíj- erpelésf terveznek, meg azt is fontolgatják, mikortól és mennyire kellene felemelni a korhatárt. Gyönyörű! Míg az idős emberek fáradtan, betegen, szinte szakadásig dolgoznak, addig a munkanélküli fiatalok otthon alszanak?! Az a réteg, amelyik most nyugdíjas, háború után felépítette az országot, majd 1956 után is keményen hajtott, sztahanovista, élenjáró, kiváló dolgozó volt. És közülük sokan hova jutottak? Kukázniuk kell egy darab kenyérért. A képviselő uraknak és másoknak is viszont 100 ezer forinton felül van a jövedelmük. Nekünk ez év elején adtak először 13 %-ot, majd szeptember elsejétől 6,5 % nyugdíjemelést. Számítógép nélkül is ki tudjuk számolni, hogy mitől estünk el. A Kádár-rendszerben december 25-31 között megmondták, hogy január elsejétől mennyire emelik a nyugdíjat, s arra egész évben lehetett alapozni. Most teljesen hülyének nézik az embert? Ha abból indulunk ki, hogy a nyugdíjasnak van egy központi fűtéses lakása, amit évekkel ezelőtt hozott össze keservesen, s van kb. 7000-8500 Ft nyugdíja, most már le kell mondania a kényelemről. Vissza kell mennie a sparhelthoz, a kályhához, mert csak a konyhát bírja fűteni; a kenyér mellett csupán egv-két zsák szénre telik... Aztán majd cipő helyett zsákot használunk. De sokáig nem tűr a nép! Török Tihamér T örökszentmiklós Gázvezetés előtt Tizenegy települést érint A Jászságban leendő, tizenegy települést érintő gázvezetékből még nem sok látszik, a térképészek megjelenése azonban már jelzi: valami készül. A Dunatrade, mint a gázprogram kivitelezőjének megbízásából, a Geoid Gmk. végzi több településen a gázvezetéshez szükséges kül- és belterületi térképezést. Először tíz kilométer hosszban, majd késő ősszel folytatják a munkát. A jászjákóhalmi községházánál tevékenykedő geodétáknak mindig akad csodálójuk a gyerekek köréből, de a felnőttek számára is némi biztosítékot nyújt, hogy talán mégsem hiába fizették be a megvalósításhoz szükséges „beugrót”. F. I. A reklám a felelős? Az Új Néplap október 8-i számában olvastam Szilárd Adám tanár úr levelét, melyben a reklámról kialakult rossz véleményét ecsetelte. Anélkül, hogy bármiféle személyeskedésbe mennék - fiatalabb korom sem engedné - soraihoz szeretnék néhány gondolatot fűzni, mert úgy vélem, levele közhangulatot tükröz. Valóban tehetetlen düh fogja el az embert, ha az elszegényedésre, nehéz sorsú nyugdíjasokra, a létminimumon élő családokra gondol. Nagyon remélem azonban, hogy mélyebb okait is látja a felsorolt problémáknak, mert ha nem, akkor úgy cselekszik, mint kicsiny nemzetünk sokszor történelme folyamán: nem a valódi ellenség ellen harcol. Tanár Úr! Ha reklámallergiája van a mostani hirdetésektől, akkor hogyan tudta elviselni az elmúlt évtizedek igazán nagy reklámkampányát? „Világ proletárjai, egyesüljetek!” szlogenekkel éjjel-nappal zúdult ránk a propaganda. Meglehet, akkoriban módunk volt üdülőbeutalóhoz, ingyenes (?) orvosi ellátáshoz, biztos munkához jutni, csakhogy a nagy szocialista duhajkodásnak most isszuk meg a levét, amikor vissza kérik meg sem valósult álmaink árát. Tudjuk, ez az út Balkánra vezetett és most Ön komolyan gondolja, hogy egy Pampers baba fogja utunkat állni az Európába vezető úton? Jómagam a reklám szakmában dolgozom és higgye el, nálam jobban senki nem gyűlöli az ötletszegény, ízlésromboló, céltalan reklámokat. A jó reklámnak azonban helyet kell adni. A nálunk fejlettebb országok médiáinak is csupán három lehetősége van a működési költségeik előteremtésére. 1. Előfizetési díjak: Ebben az esetben - a televíziónál maradva - havi több ezer forintért nézhetnénk kedvenc műsorainkat és még ez sem fedezné az előállítási költségeket. 2. Állami támogatás: A televízió és a néző is kénytelen lenne elviselni a politikusok öntömjénezését. 3. Reklámdíjak: Marad a leg- jobbik rossz megoldás, és bizonyára hihetetlennek találja, de tény a reklám, illetve az abból befolyt pénz adja meg a médiák - ezzel a tömegek szólás- szabadságát, így a demokrácia lehetőségét. A kátyúból csak egy modem gazdaság lendülete segíthet ki minket, ez pedig sehol a világon nem nélkülözheti a reklámot. Nem beszélve arról, hogy a vásárlóknak joga tudni, melyik termék milyen előnyökét kínál. Még egy adalék, hogy az Ön és mások allergiájának tüneteit enyhítsem: Régi „emberközpontú” rendszerünk után eljött az idő, hogy valóban emberszámba vesznek minket és kegyeinket keresik a reklámok. Sok időbe telik, amíg minden - így a reklám is - a helyére kerül új értékrendünkben. Makacsul remélem, hogy talán már az Ön unokája és az én gyermekem egy európai Magyarországban nézi a szupercsodák hirdetését, és ha tetszett neki, az első üzletben megvásárolja azt. A legnagyobb tisztelettel: Molnár Lajos Küldjön egy képet Kedves Olvasóink! Változatlanul arra biztatjuk Önöket, küldjenek egy képet (több is lehet), fényképritkaságaikat osszák meg olvasóinkkal. Szólhat a családi körben megélt érdekes vagy jelentős pillanatról, történésről, de az élet más területéről is. Örülnénk, ha közte olyanokat is kapnánk, melyeken lakóhelyük egy-egy eseményét, változását örökítették meg. A képeket (a hozzá tartozó szöveggel, visszaemlékezéssel) ebben a rovatban hozzuk nyilvánosságra, és a beküldők között jutalmat sorsolunk ki. (A fotókat természetesen visszaküldjük) Szeretettel várjuk tehát a fényképeket, s a leveleiket. A jászkun huszároknál - 1930-ban A családi kapcsolatot erősítve A József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány Szakkuratóriumának döntése alapján, a szolnoki Humán Szolgáltató Központ „Fogjuk egymás kezét” idősek klubja és a családi klub - pályázat útján - 200 ezer forintot kapott. A pályázat célja az egymást segítő egyének és családok kapcsolatának erősítése volt. Legjobb alkalom ehhez egy-egy közös kirándulás, amikor közelebb kerülhetünk egymáshoz és hosszú távra szóló, érzelemgazdag barátságok szövődhetnek. A gondokkal teli hétköznapok után fontosnak tartjuk a több generáció együttlétét, amely elősegíti az egymás iránti felelősség erősödését, és reményeink szerint majd tettekben is megnyilvánul. E gondolatok jegyében, idősek és fiatalok számára, családok részvételével Pécsre szerveztünk kirándulást október 9-10-én, és gondoskodtunk a teljes ellátásról. (A költséget az alapítványtól kapott pályazti díjból fedeztük.) Az Alapítvány szakkuratóriumának ezúton is köszönjük, hogy támogatásával hozzájárult a kétnapos kellemes, gondtalan kikapcsolódáshoz, melyen hetvenhetén vettek részt. Klubvezetők Már jó látni a kiserdőt Aki járt már a szolnoki lengyel piacon, az láthatta, hogy annak környéke milyen szemetes és piszkos. Ez alól nem volt kivétel a 4-es számú főútvonal túloldalán lévő kiserdő sem, ahol sűrű bokrok, fák vonzották a nyári melegben hűsre vágyókat, no és azokat, akiknek „sürgős dolguk” akadt. A terület mint zöldövezet szerepel a város térképén, és hogy ma ez így is néz ki, az Tóth Gé- zánénak, a polgármesteri hivatal városüzemeltetési iroda főmunkatársának, gyors intézkedésének köszönhető. Lelkes csapatával lekaszáltatta és kitakaríttatta a területet, majd oszlopokkal és sorompóval záratta le - a külföldi autósok parkolásának és táborozásának megakadályozására. De ígéretet kaptunk arra is, hogy ezentúl évente háromszor lekaszálják az erdei füvet. Az intézkedést ezúton is nagyon köszönjük. „A környék lakói” / 'N Kisegített az eladólány Nem mindegy, milyen a sorkatona közérzete! címmel jelent meg lapjukban - ez év elején - az a levél, melyben egy kiskatonának válaszoltak. Valóban, nem leányálom katonának lenni, de mi a mostani katonaélet a régihez képest?! Mi, akik a mellékelt képen vagyunk, 1930-ben vonultunk be Budapestre, a jászkun huszárokhoz. (Két pengőt kaptunk tíz napra.) A kiképzés - mai szemmel nézve - nagyon kemény volt, mert pl. a délelőtti lovagláskor az őrmester ostora hol a lovat, hol az újoncokat érte. Jutásról került hozzánk az egyik szakaszvezető, aki igen durva, kegyetlen ember hírében állt. A harmadik szakaszban, ahol én is szolgáltam, áldott jó őrmesterünk volt. Emlékszem a nevére, Tiba Istvánnak hívták, és az ülő sorban balról a negyedik. Szeretném, ha a képen látható, egykori bajtársaim írnának nekem néhány sort. Barna Antal Jászárokszállás (Dobó u. 1.) Hozzászólás cikkünkhöz Robin Hood, a bűvész válasza a Rinaldo Rinaldini című darab kritikájára A szolnoki Centrum áruházban többfélét vásároltam október 8-án. Otthonkának való anyagot is nézegettem, de amikor az eladólány kiszámolta az árát, kiderült, hogy már nincs nálam annyi pénz, nem tudom megvenni. Látva zavaromat, azt mondta: ’’Adok én a néninek, majd be tetszik hozni. És ha nem lennék itt, tessék odaadni a pénztárosnak.” Kisegített 50 forinttal, amit másnap megadtam. Az eladót Matkovics Andreának hívják, akinek a nyilvánosság előtt is szeretnék köszönetét mondani az udvarias kiszolgálásért, az önzetlen segítségéért. Özv. Kézér Imréné Szolnok ____________________J T isztelt Valkó Mihály Úr! Nem áll szándékomban, hogy megsértsem, de a színházat látogató emberekért kénytelen vagyok reagálni az október 17-i írásában szereplő valódi, illúzióromboló mondataira. Utal arra, hogy a darabban nem vélte felfedezni a programfüzetben feltüntetett trükkös effekteket. Szeretnék Önnek egy kis segítséget nyújtani az alábbi sorokban: A többes számnál igazat adok Önnek éleslátásáért, valóban csak egy trükk szerepel. Ennek magyarázata - nem trükkös - az, hogy a produkcióhoz tervezett effektekből a végleges változatba csak egy került be, és e változtatásra a műsorfüzet nyomtatása után került sor. Ezért mindenkitől elnézést kell kémünk, így Öntől is. Továbbá utal arra, hogy a megmaradt egy trükköt nem érzékelte úgy, hogy az kellemes látványként maradjon meg Önben. Mivel én csak a premiert néztem meg, s számomra az egész darab élmény volt, hogy ne legyek elfogult magammal, ezért csak találgatni tudok a válasszal kapcsolatban. Az első lehetőség, hogy a darabból kimaradt a trükk, amikor Ön látta. Ezt utólag ellenőriztem, s benne volt. A második, hogy csak nézte, de nem látta, s ha nem látta, nem érthette, s ha nem értette, akkor úgy gondolta, az nincs. A harmadik, is egyben utolsó lehetőségnél ismét egyet kell értenem Önnel. A trükköt, ami egyébként világviszonylatban megállja a helyét, nem bűvészek mutatják be, hanem lelkes színészek, kiknek sok munkája fekszik benne. Véleményem szerint nem úgy mutatják be, mint ahogy egy profi bűvész, de bemutatják úgy, hogy színházi viszonylatban igenis produkció maradjon. A fent leírtaktól függetlenül, a trükk, ahogy Kőműves Kelemenné kijön úgy a falból, hogy a fal nem bontható szét, benne van a műben. A trükk tempója - a színház sajátossága miatt - egy kicsit gyorsabb, s ha valaki egy pillanatra elfordítja a fejét, megtörténhet, hogy a falból kijövetel egy-két másodpercét elszalasztjaValkó Úr! Köszönöm, hogy nem vette észre. Remélem, írásommal nem sértettem meg. Ha véletlenül e válaszom után megnézné a darabot, kérem, engedje el magát és élvezze azt, ami mindentől függetlenül jó. Mert ha nem, békává varázsolom... További sikeres munkát kíván Önnek Robin Hood, előadóművész * * * Kedves Robin Hood! Örülök, hogy csak azzal fenyeget, békává varázsol — mert gondolni se merek rá, ha nyilaival vesz célba — akkor bizony elvesztem — volna. További észre nem vehető trükköket kíván Valkó Mihály Az oldalt összeállította: Csankó Miklósné Megkésett hozzászólás Kellemes estét töltöttünk e hó 9-én dr. Dombach Alajossal, a parlament alelnökével az SZDSZ tiszafüredi fórumán. Sajnos kevesen (kb. huszonötén) jöttünk össze az önkormányzat tanácskozótermében, és sajnáltuk, hogy a város első vezetői nem voltak jelen. Utólag mondhatjuk, hogy szerencsére is, mert a tájékozató, s ennek nyomán a hozzászólások - kis túlzással a parlament üléseit tükrözve - főként elméleti kérdésekre oktatta a jelenlévőket. Az előadó közvetlen szavakkal vezetett be a nagy társadalmi változás politikai boszorkánykonyhájába, és egyaránt bírálta pártját, az ellenzéket is. Mint mondta, a demokratizmus még nem működik megfelelően; a múltból több káros szokást örököltünk, rászoktattuk az embereket a képmutatásra és akik akkor kommunistának-, ma közülük többen kreszténynek vallják magukat; a jó szakemberek egy része a múltban kompromittálódott, pedig ma is nagy szükség van rájuk; az ellenségképet ma is keressük; többek között szólt még a nemzetközi kapcsolatteremtés szükségességéről. Bizalommal vettük körül a vendéget, szót válthattunk vele, hiszen nem zárták el tőlünk a biztonsági emberek. Befejező mondatai megszívlelendők, melyben kifejezésre juttatta, hogy sok mindennel nem vagyunk megelégedve, a sors ingája kilengett a liberalizmus felé; az értékek egyensúlyát meg kell keresnünk, s hogy a liberalizmus legnagyobb értéke a kollektivizmus, az együtt gondolkodás, együtt cselekvés. így válik életté a demokratizmus. Nagy János Tiszafüred
