Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-19 / 247. szám

1992. OKTÓBER 19. Hazai körkép 15 UGYAN MITŐL ZAVAROS? A kábeltévé képe Lapunkban, A szerkesztőség postájából című rovatban két ízben volt szerencsém (szerencsétlenségem?) foglalkozni érin­tőlegesen a szolnoki Tele-Coop Kft.-vel, egészen pontosan az­zal, hogy miért késlekednek az úgynevezett Pletykafaluba telepítendő kábeltévérendszer kivitelezésével. Tettem ezt e- lőbb Szamosvári János, majd D. Kovács László nevű olvasónk panaszos levelének kézbevétele után, akik egyrészt a határidő lejártát sérelmezték, másrészt azt, hogy semmijeiét sem látják annak, hogy a kft. el akarná kezdeni a munkát. A kft. ügyve­zetője, Borsos Árpád akkor legvégső határidőként október közepét jelölte meg, bátorkodtam jósolgatni, hogy talán vár­ható egy legeslegvégső is. Alulról nézve Aztán újólag megkeresett Sza­mosvári János, és elmondta, mind­össze annyi történt, hogy lakása fali csatlakozójától egy szál drótot kilógattak az ablakon. No meg az, hogy Borsos úr minősíthetetlen modorban beszélt vele, éppen hogy ki nem rúgta az irodájából, amiért az Új Néplaphoz mert for­dulni panaszával, fel akarta bonta­ni a panaszossal kötött szerződést, amibe ő nyilván nem egyezett bele. De az ügyhöz érkezett még egy, valamivel izgalmasabb „hozzá­szólás”. Telefonon kaptam az in­formációt, hogy amit eddig megír­tam, az csak ama bizonyos jég­hegynek a csúcsa, ha érdekel, mi van alatta, hát elmondanák. El­mentem a találkozóra, melyen há­rom úriember várt (ők ahhoz az öt személyhez tartoznak, akik ott­hagyták a Tele-Coop Kft.-t, de mi­vel rövidebb-hosszabb ideig ott dolgoztak, „belülről ismerik”): Danajka Kálmán, Cifka József és Karkusz Mihály (utóbbi kettő ok­leveles üzemmérnök). Megmagyarázták nekem, az ilyen üzletkötésekben valóban já­ratlanok, hogy abban a bizonyos szerződésben nem csupán a határi­dő meg a végzi el, illetve elvégzi a gond, vannak ennél jóval furcsább rejtelmei. Ilyen például a Tele-Coop azon szerződésbe foglalt kijelentése, miszerint a rendszert a saját költsé­gén építi ki, ami ugye azt jelentené, hogy a cégnek erre van pénze. Az­tán meg az következik, hogy a megrendelő előre kifizet 15.000, illetve 7.500 forintot, ami meg arra enged következtetni, hogy a mun­kálatok elvégzésére a cégnek még- sincs pénze. Valószínű, a saját költségre való hivatkozás miatt vindikálja magá­nak a rendszer tulajdonjogát a kft., Emléktábla Balaton­bogláron A második világháború alatt Magyarországra menekült fran­cia hadifoglyok hazánk és a ma­gyar társadalom iránt érzett hálá­juk jeléül szombaton emléktáblát állítottak Balatonbogláron. Var­ga Béla pápai prelátus, Balaton- boglár egykori plébánosa, a Nemzetgyűlés volt elnöke véd­nökségével és a Magyar Ellenál­lási Szövetség közreműködésé­vel elkészített emléktábla avatá­sánál Martonyi János külügyi ál­lamtitkár mondott beszédet. Az ünnepségen részt vett Pier­re Brochand, Franciaország bu­dapesti nagykövete, aki a magyar hatóságok menekült katonákkal szemben tanúsított emberséges magatartásáról emlékezett meg. Paul Lemaire, a Magyarországra Menekült Francia Hadifoglyok Egyesületének elnöke pedig kö­szönetét mondott a menekültek befogadásáért, akiket Balaton­bogláron két - internáló tábornak kinevezett - szállodában helyez­tek el 1942-től. Az ünnepségre eljött az egyko­ri francia hadifoglyok küldöttsé­ge is, akik koszorúikkal tiszteleg­tek a két világháború halottainak emléket állító hősi emlékmű előtt. (MTI) amit meg is fogalmaztak a szerző­dés második pontjában. Majdnem költői a kérdés: a lakosok pénzéből kiépített rendszer miért a vállalko­zóé? Hogy beszedhesse a most még csak 150 forintnyi havi szol­gáltatási díjat? És hogy ezt bármi­kor saját hatáskörében megemel­hesse? Lehet ennek a tulajdonosi státusznak a későbbiekben egy si- kamlósabb értéke is... A jéghegy mélyebbik részét is látni vélő beszélgetőtársaim sze­rint egy települési kábeltelevízió a település lakosságáé kell hogy le­gyen, egy helyi társaságé, amely­ben az önkormányzatnak is bírnia kell valamilyen képviselettel a la­kossági igények érvényesítése cél­jából. Mert a későbbiekben lehet­nek helyi csatornák, és ha a magán- vállalkozó a tulajdonos, ki dönti el, milyen műsort nyomnak be a rend­szerbe, melyik pártot szerepeltetik - nyilván nem érdek nélkül - e- lőSzeretettel? A három beavatott úr szerint az „elkülönített számla’ ’ hangoztatá­sa szintén csalóka, nem sokat je­lent. Csak nyugtatgatják vele az embereket, hogy a pénzük jó he­lyen van, de erről akkor tesznek át meg vesznek ki pénzt - elvileg -, amikor akarnak. Amíg ott dolgoz­tak - gyakorlatilag - nehéz volt az anyagi helyzet. Az akkori törzstő­két felélték, bebútorozták az irodá­kat, reklámokat jelentettek meg, felvették a fizetésüket - a pénz el­fogyott, más bevétel híján elindul­tak „rábeszélni az embereket”, fi­zessenek be... Szó szerint idézem az egyik voltTele-Coop-ost: „Mi­kor kezdtük megismerni a kft. mentalitását, úgy döntöttünk, hogy mielőtt olyannyira belekevere­dünk, hogy már nem tudunk ki­mászni, elhagyjuk ezt a társaságot. Mi abban nem voltunk benne, hogy a lakosoktól beszedjük a pénzt, és utána ne csináljunk sem­mit. Egyszer Borsos úr az elköltött pénzek miatt úgy döntött, újabb pénzeket kell beszedni - mi ekkor hagytuk ott a céget. Nem láttuk a biztosítékát annak, hogy a befize­tőknek tényleg meglesz a kábelté­véjük.” Ok hárman nem tudnak arról, hogy Borsos úréknak lenne egyet­len olyan vállalkozásuk, melyet mindenki megelégedésére, sikere­sen teljesítettek volna. Arról vi­szont igen, hogy perelik a kft.-t kisújszállásiak, és valószínű perre kerül sor a cibakháziakkal is a be nem fejezett munkák miatt. (A részleteket is elmondták, de mivel folyamatban lévő bírósági ügyről van szó, nem térek ki ezekre.) Felülről nézve Borsos Árpád úrral, a Tele-Coop Kft. ügyvezetőjével nehéz tárgyal­ni. Legalábbis számomra. Egy üz­letembernek nem feltétlenül kell udvariasnak lennie (bár érdeke), ám ő a határozottságon túlmenő agresszivitással fogad. A cégével kapcsolatos két irományomat ke- keckedésnek tartja, és rendkívüli hevességgel kifogásolja a stíluso­mat. („Stíluselemzése” után a ké­sőbbiekben azért én is szóvá tet­tem, hogy Szamosvári Jánosnak viszont az ő stílusával kapcsolat­ban volt némi frusztrációs tapasz­talása.) Borsos úr megjegyzi, nem tudja, mi köze az Új Néplapnak a Tele-Coop és a lakosság között tör­tént megállapodáshoz, milyen ala­pon kérdőjelezheti meg egy szer­ződés tényleges tartalmát. Meg­mondom neki, milyen alapon: ál­lampolgári jog szavatolja minden­kinek, hogy panaszaival a nyilvá­nossághoz forduljon, ha úgy érzi, hogy erre szükség van. Igen ám, de én elkezdtem „aggatni a körmöm ’ ’ - fejezi ki magát Borsos úr igen­csak stílusosan... Még az újságírással és különös­képp a személyemmel szemben ér­zett elragadtatásától fűtve értesített arról, hogy ők sokkal komolyab­ban végzik a munkát, ugyanis ne­kik „milliókkal kell játszani”. Pró­báltam szerényen közbevetni: il­letve milliókkal nem kellene ját­szani... Azt mondta, idézőjelben értette, és reméli, ezt is veszi a magnóm. Megnehezíti az „érdembeli esz­mecserét” az is, hogy hiába kérdek Borsos úrtól valamit, ő másról kezd beszélni. Hogy ne érje szó stílusom házának elejét, és hogy ne kekeckedjek, a lényeg felé való te­relgetése tragikomikus kacskarin­góitól eltekintek, csupán egy pél­dát hoznék fel, hogy tudja a kedves olvasó, körülbelül miről van szó. Tehát, ha a tulajdonosi jogról ér­deklődnék, egyből ilyesmit kapok: kérem szépen, a rendszer kiépítése kapcsán a Tele-Coop kiépítette a hálózatot... stb. Csevegésünk másik akadályát beszélgetőtársam ama visszatérő kényszerérzete jelentette, hogy muszáj belőlem kábeltelevíziós szakembert faragnia. így amikor például megjegyeztem, hogy hetek alatt mindössze egy szál drótot dugtak ki az ablakon a csatlakozó­ból, akkor megtudhattam: mi úgy mondjuk, a házoldali szereléseket végeztük el, azaz a lakásokat alkal­massá akarjuk tenni a jelek fogadá­sára... Az már az én rögeszmém volt, hogy az érintetteket érdeklő egyik legfontosabb tényre felhívjam a fi­gyelmét, hogy tudniillik az általa legvégsőnek tartott határidőből is kicsúsztak. Ezt az egyetlen dolgot ismerte el a kft. ügyvezetője, mondván, hogy a határidő be nem tartását - úgymond - nem kérdője­lezi meg. (Hát ezt bizony nem is igen lehetne.) Még a Pletykafalu-ügynél ma­radva, Borsos úr állítása szerint azok az állampolgárok, akik hoz­zájuk fordultak (és nem hozzánk), segítő szándékról tettek tanúbi­zonyságot, mivel „észlelték a munka kultúráját”, csupán azt mondták, legalább ebben az évben legyen meg. De ők, a kft. nem erre törekszenek, hanem... Na, ezt nem mondta meg Borsos úr, a legesle­geslegvégső határidőt, mivel - sza­vait idézem - „az Úristen tudja”. Kérdéseim szelétől szélesebb vi­zekre hajózva (remélem, valamit javult a stílusom) megtudtam, hogy Borsos úrnak az első pillanat­tól kezdve az az érdeke, hogy a rendszer minél hamarabb éljen, mert csak akkor jön vissza a befek­tetett pénz. Hogy ők is fektetnek be, az szerinte nyilvánvaló, mi több, a kft. biztosítja a tőkét a há­lózat építéséhez. A lakossági pénz­eszközök befizetése csak azért tör­ténik, hogy tudja a kft., komolyan veheti-e a szerződést vagy sem. Szerinte a pletykafalui befizetések 1,1 millió forintot jelentenek, a rendszer kiépítése viszont 3,9 mil­lióba kerül, a különbséget a Tele- Coop tette le.) A kisújszállásiakkal folyó peres­kedés létezését elismeri (termé­szetesen, az ő változatában a kft.- nek van igaza), a cibakháziakat vi­szont (szintén igazuk tudatának birtokában) ők fogják perelni. Profilból... Két olyan munkát tudott említe­ni az ügyvezető úr, amelyet fenn­állásuk óta elvégeztek, méghozzá sikeresen, mindenki megelégedé­sére: a túrkevei rendszert és a szol­noki Kassai útit. (Erről a közmeg­elégedésről nyilván az ott lakók is tudnának bővebb felvilágosítást adni. Azonban nemrég Túrke vén járva mondta valaki, hogy az egyik presszó tévéjét több ízben vitték a tévéjavítóhoz; a szerelőnél műkö­dött, a presszóban - amelyik csat­lakoztatva volt a sikeres rendszerre - nem. Igaz, azt Borsos úr is elis­merte, hogy véletlenül saját maga „fedezte fel’ ’ a hibát, a helyi kiren­delt munkatárs mulasztotta el a jel­zést, melyet ő pótolt, és állítólag azonnal kiküldte az embereket, hogy állítsák újra az antennát, me­lyet a szél mozdított el stb...) Engem leginkább a lakossági befizetések hajszolása, a pénzek esetleges elköltése, az elkülönített számlák helyzete, az állítólagos lé­péshátrányok okai érdekelnének. Rendkívül megnyugtató válaszo­kat kapok, egy szó sem igaz sem­miféle sanda feltételezésből. Az elkülönített pénzt a számlákról nem használják, a számlavezető bank a Tele-Coop pénzügyi hely­zete alapján hajlandó hitelt adni, de más tőkét is bevonnak, éppen most tárgyalnak három külföldi befektető társasággal, ezenkívül az Ipari Minisztérium is létreho­zott egy vállalkozási rendszert, ahová a Tele-Coop folyamatosan nyújtja be a pályázatokat - mind­ezt Borsos úr kellő határozottság­gal és meggyőző erővel állítja. Úgynevezett pénzügyi manőverek elvben nem lehetetlenek - állapítja meg az ügyvezető -, de ő nem csinálja, mert ez csalás, és nem akar börtönbe kerülni, értsem meg, egyszerű emberi dolog: fél... Hangsúlyozta, ismételte, hogy a lakossági befizetésből származó pénzeszközöket a cége mindaddig nem fordítja a beruházásba, amíg el nem dönti, hogy a hiányzó pénzeszközöket más területről be tudja-e szerezni. Ha nem tudja, ak­kor mindenkinek külön-külön, egy összegben, a postaköltséget is vállalva visszafizetik. Kamatos­tól! (Amit én a múltkor Borsos úr szerint rosszul számoltam ki, ő most pontosan megmondja, hogy 7.500 forint befizetés esetén két­hónapos késéskor 250 forint a „ju­talom”.) Végül még egy nagyon fontos információt közöl velem Borsos Árpád: a kábeltelevízió nem annyi, hogy megyek, és megve­szek egy kiló kenyeret. Mint mondta, ez egy éves szervezési és kivitelezési folyamat; a lakosság­gal való kezdeti találkozás és a rendszer befejezése között durván egy év telik el. (Talán enyhítsünk kissé a kifejezésen: többé-kevésbé durván.) És ebből a legkevesebb - mint mondta Borsos úr - a kivite­lezés! Vesszük észre. Illetve: legalább ezt már észrevesszük... Molnár H. Lajos Teltházas koncert v a világkiállításért Sikeres első lépés Szombaton délután 17 órára benépesült a tiszafüredi Városi Sportcsarnok. A Tisza-tó Kulturális, Területfejlesztési és Kör­nyezetvédelmi Alapítvány művészeti menedzsere, Rodán Sándor újságíró már telt ház előtt konferálta be a Kormorán együttest. A Rodán Sándor által ismertetett cél tiszta és világos: az alapítvány ki akar lépni a „szürkeségből”. Próbál valami újat, kisvárosi szinten szokatlan nagyságrendű négyéves akciót kezdeni a kultúráért. A tervek megvalósításához vezető út nagyon hosszú. A Holt-Tiszán kialakítandó szabadtéri szín­pad, a világkiállítás idején bemutatandó rockopera nem „fil­léres” vállalkozás. A szervezők bátorságát dicséri, hogy vál­lalták ezt a feladatot. Az első lépések mindenesetre biztatóak. Több mint ezer néző élvezhette a Kormorán együttes kon­certjén kívül Bródy János, Varga Miklós, Pomázi Zoltán, Bokor Fekete Krisztina színvonalas produkcióját. A koncert után a szervezők - egy fogadás során - bemutatták építészeti terveiket, szóltak a befektetési lehetőségekről. A terv igalmas és nagyratörő. Az alapítvány ügyeit intéző „szűk stáb” nem­csak ablakot nyitott, hanem kaput is tárt a világ előtt. Szívesen látják a további támogatókat és érdeklődőket is. Képünkön: Bródy János, a Kormorán együttes, és a közön­ség, amely a vártnál is népesebb volt, és lelkesen fogadta a produkciókat- prn -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents