Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-17 / 246. szám

11 __jr ~ ~ 1992. OKTÓBER 17. Szabadidőben—családi körben A pedagógia hétköznapjai Barkács-tanács s Ad az úr gyereket, kiköltözik a szeretet? Derűs és felhőtlen a korszak, amikor a kisgyerek szinte kizárólag a családhoz kötődik. Osztatlanul a szülőké minden szeretete, hozzájuk fut minden bújával, örömével, egyszóval teljesen övék a kicsi. Az iskolás kor beköszöntével azonban fokozatosan lezárul a szoros összetartozás napsugaras időszaka. Szorongva tapasztaljuk, hogy a gyerek már nem tanul versikét anyák napjára, el-elhanyagolja dolgait, „megfeledkezik” a leckéről. Immár nem igényli, sőt elutasítja a szülői segítséget, újsütetű barátaival tölti minden szabad percét, alig vesz tudomást az otthonról, a családról, nam hallgat apjára, anyjára, fütyül a testvéreire... Mit tehet a család? Törődjön bele, hogy egy „idegennel” kell együttélnie? Engedje szabadon a testileg talán érett, de lelkileg kis­korú gyereket? Vagy éppen parancsszóval próbálja a távolodást, megállítani? Olyan kérdések ezek, amelyekkel előbb-utóbb minden szülőnek szembesülnie kell. Az önállósodás hosszú testi-lelki, szellemi érés természetes és szükségszerű velejárója. A gyerek-szülő kapcsolat kezdetben első­sorban a kicsi életfunkcióinak biztosítását, a táplálást, a testi higiéniát, a fizikai gondoskodást jelenti. Ebben a szakaszban a szülők (nagy­szülők) testi közelsége, érintése, illata, hangja - kiegészülve a környe­zeti érzéki jelenségekkel, fény-, hőhatásokkal, stb. - alkotja a gyer­meki világot. A szoros kötődést fokozatosan oldják az első önálló mozgások, az első kifejezett érzelmek. Később viszont a világ tágu­lása, a bölcsődei, óvodai élmények (olykor megpróbáltatások) sajátos módon megújítják, fölerősítik a gyermek és a szülő közötti érzelmi kapcsolatokat. Újra fontossá válnak az esték, az elalvás előtti és az ébredés utáni percek. Már szűkebben mért, de jó alkalmak ezek a tartalmas együttlétekre, beszélgetésekre. Tegyük hozzá: a hétvégi közös munkák és együttes programok talán még fontosabbak. Ilyen­kor még spontán módon átörökíthetők, együttesen alakíthatók a családi szokások, s ami nem kevésbé fontos: fölerősíthetők az össze­tartozás érzelmi szálai. Nagy kérdés persze, hogyan, honnan szakíthat erre időt a hétvégét a háztartási, ház körüli munkával töltő szülő? Talán egyedüli megol­dás az, ha megpróbálunk a takarítástól a főzésig, a mosástól a tévé­zésig mindent közös programmá avatni. Merjünk a már nyíló értelmű kisgyerekeknek feladatot adni, bízzuk rájuk a családi teendők egy- egy részét - még ha olykor több kár származik is belőle, mint haszon. Kérjük ki, hallgassuk meg véleményét a família közös dolgairól, vonjuk be a családi tervek kialakításába. Oldani és kötni csak meglevő dolgokat lehet. Gyermekünk testi, szellemi érését meghatározó szülői magatartásunk csak akkor alakul­hat ki, ha nemcsak teremtői vagyunk fiainknak, lányainknak, hanem társai is a teljes önállósághoz vezető úton. Ha olyan kölcsönös kap­csolatot teremtünk, amelyben ők is megtalálhatják, megőrizhetik önmagukat. Ilyen közegben a családi kör igazi otthont jelent. Otthont, ahol a gyerek felnőtté válásának egyetlen szakaszában sem válik idegenné. Dr.Kecsmár Ilona Kis lakásba: félkör asztal A helyszűke nemcsak a panel­lakásokban, hanem a nagy alap- területű otthonokban is sok gon­got okoz. Ezért külön is figyel­mébe ajánljuk az ezermesterke- dőknek a boltokban nemigen kapható, de praktikus, fal mellett elhelyezhető félkör alakú asztal­kát és elkészítésének „recept­jét”. Anyagát szerencsés esetben maradékokból is össze lehet vá­logatni. A deszka nagyobb mé­retben vetemedik, repedezik, de az asztallapot és a talpat kiadja egy - keményfa szegélyléceitől már megszabadított - rajztábla vagy gyúródeszka. Ha azonban ilyen nem akad, megfelel a cél­nak a 19 mm-es rétegelt fumir- tábla vagy hasonló vastagságú bútorlap. A két kisebb, félkör ala­kú asztallap-alátét és talp-rátét viszont 2-2.5 cm-es puhafa desz­ka. Ha ugyanis a lap és a talp rétegelt vagy bútorlap, ezek anyagában a facsavarok nem tar­tanak. Ilyen esetben az összefogó csavarokat a lapba felülről, a talpba alulról kell - előrefúrt lyu­kakon át - behajtani. Műfa asztal­lapnál süllyesztett fejű csavaro­kat használjunk, s ha nem akar­juk, hogy látszódjanak, öntapa­dós fautánzatú tapétával borít­hatjuk a felületet. Az asztalka (1. az illusztrációt) méreteitől csak mínusz 10-20 százalékkal térjünk el, a vastag­ságra vonatkozó adatokat azon­ban kisebbítés esetén is ajánlatos megtartani. A lábazatot hosszában félbevá­gott, 3 cm átmérőjű, 60 cm hosszú keményfa-rudak (henge­res szerszámnyelek) adják. Ugyanilyen, de félbe nem vágott, fölül ferdén leélezett, orgonasíp­szerűén növekvő magasságú ru­dak alkotják a díszítést, amely lehet akár kétsoros is. Jól mutat, ha a faltól induló félkör díszléceit oldatával festjük be. Az összeállítást a fél-léceknek a/rulíhés rátét félkörök oldalára yajp felcsavarozásáVítl kezdjük. (A szög a keményfa végeit könnyen megrepeszti; a facsava­rok helyét is fúrjuk ki előre.) Ez­után következhet a lécek hulladé­kából levágható három kis lábko­rong fölcsavarozása a talpdeszka aljára, majd a díszítő lécek csava­rozása a lábazat fél-léceire, és a talp fölerősítése a rátétjére, to­vábbá az asztallap ráerősítése az alátétre. Végül a befejező, díszítő mű­veletek: pácolás, színesre festés és - ha szükséges - a simára csi­szolt asztallap peremére szegély­fólia fölragasztása vagy fölvasa­lása. Ha van a helyiségben földig- érő nagy tükör, alkalmazhatjuk a térnövelő „cselt”: a tükör elé ál- I ított félkör-asztalka egyszeriben kerekké válik. De vigyázat, a megtévesztő hatásnak könnyen a tükör láthatja kárát... Szűcs József Ferenczy Europress A jó közérzet titka... A divatbemutatók egyik legiz­galmasabb attrakciója - évszak­tól függetlenül - a fehérnemű mó­di felvonultatása. A férfiszem­nek különleges látvány, a höl­gyeket pedig gyors „mérlegké­szítésre” ösztönzi: miből lehetne elcsípni egy-egy új darabra valót. A férjükre is gondoló asszonyok tudják, hogy vonzónak kell len­niük akkor is, ha kibújnak a diva­tos felsőruhából. A jó közérzet titka a kényelmes és csinos fehér­nemű. Fotóink a legutóbbi bemutatók egyikén készültek. A csipkedí­szes, elasztikus anyagból készült női alsónemű segít az alak apróbb hibáit kendőzni és kieme­li azt, ami előnyös. A férfiak számára kényelmes, és a bőr számára kellemesen pu­ha 100 százalékos pamutból ké­szült alsókat kínálnak többféle színben, és ízlés szerinti hosszú­ságban. Fotó: Korányi Éva Nagyi trükkjei Ősz közeledtével egyre kelendőbb a krumplisa­láta. Ha az ehhez szükséges, héjában főtt burgo­nyáról leöntjük a forró vizet s a krumplit lefedett lábosban hagyjuk kihűlni, a salátának valót ké­sőbb szépen szeletekre lehet vágni. A leszűrt levet sem kell kiönteni: a forró folyadék ugyanis rend­kívül tápanyagdús. A növények hálásak érte. A kerteket felverő, egyébként csípős csalán is hasznos szer. A vízben 2-3 napig áztatott csalán­levelek illetve a belőlük nyert tápoldat nagyon jót tesz az erkélyládába telepített virágoknak. Nagyi már annak idején is tudta, mikor különösen ízletes a hal? A heringet sülés előtt 1/2 órára ecetes vízbe tette, úgy, hogy egy liter vízhez 2 evőkanál ecetet öntött. Ezzel elérte, hogy a hal nem esett szét a serpenyőben. A rántott hal illatú edényt használat után alapo­san besózta, majd pedig a tűzön addig melegítette, amíg a só megbámult. Ezután az edényt száraz ruhával bedörzsölte. Ezáltal véglegesen eltávolí­totta a halszagot. A macskára érdemes figyelni Talajsugárzás: Kerüljük az ártó zónákat Valószínűleg sokáig nem kerül pont a földsugárzásokkal kap­csolatos szakmai viták végére. A jelenség iránt azonban megnőtt az érdeklődés, s elsősorban a su­gárzás feltételezett káros hatásai elleni védekezés foglalkoztat so­kakat. Vidáné, Istvánfy Judit termé­szetgyógyász szerint a radieszté- zia, az élő és élettelen testek su­gárzásaival foglalkozó új tudo­mányág korántsem hagyomá­nyok nélküli, hiszen a talaj sugár­zásáról a kínaiak és az egyipto­miak már mintegy 4 ezer évvel ezelőtt tudtak.- Igaz, a modern tudomány csak hat évtizede regisztrálta a földalatti vízerek erős biológiai hatását, de ma már különféle esz­közökkel pontosan meghatároz­hatók az úgynevezett Hartmann- sávok, a természetes, illetve a mesterséges sugárzások. A föld­ből áramló erő a müncheni bioló­giai intézet kutatói szerint egy 1000 herz-ig terjedő, állandóan lüktető sugárzásnak fogható föl, amelyben a szabad elektronok játszanak meghatározó Szerepet. Ami a jelenség hatását illeti: sok megfigyelés támasztja alá, hogy a sugárzónák fölötti huza­mos tartózkodás csökkenti az el­lenállóképességet; fáradékony­ságot, ingerlékenységet, álmat­lanságot okoz. A kedvezőtlen ha­tások ellensúlyozására működés­be lépnek a szervezet védekező reflexei, de az ellep-energiater- melés nyomán megbillenhet a belső egyensúly, meggyöngülhet az immunrendszer.- Az ártó zónákat nem nehéz elkerülni - mondja Istvánfy Judit. A földsugárzás-mérést, a radi- esztéziát néhány termé­szetgyógyászati központban ma már tanfolyamon oktatják. Ugyanott az egyszerűbb mérő­eszközöket (vesszőt, ingát) vi­szonylag olcsón meg lehet venni. Különböző anyagokból - megfe­lelő színben, mintázattal és vas­tagságban - védőbetétek is ké­szülnek, s forgalmazásuk is meg­kezdődött. A lakásban „bemért” sugárzónákból - a bútorok átren­dezésével - elsősorban az ágya­kat, egyéb fekvőalkalmatosságo­kat érdemes eltávolítani. Az em­lített védőbetétek pedig elhe­lyezhetők a szőnyegek, bútorok alá - valóban védenek, s nem okoznak kényelmetlenséget. A védekezésben közvetett mó­don segítenek az állatvilág tagjai is. A madarak például - a szarka kivételével - nem szeretik a su­gárzást; ahol szívesen tartózkod­nak, nincs ártó zóna. A macska viszont kifejezetten kedveli az ilyen láthatatlan erőtereket - ha tehát megfigyeljük, hogy a la­kásban hol lustálkodik, alszik szívesen a cica, mérőeszközök nélkül is kirajzolódik előttünk a kerülendő zónák térképe.- borgó ­Viselkedjünk - de hogyan? Egy kis köszönéstan Naponta mindenki számta­lanszor gyakorolja, de írott és íratlan szabályait korántsem mindenki ismeri - mondja az illemtan szakembere a köszö­nésről. Azzal már a fiatal kor­osztály tagjai is tisztában van­nak, hogy az üdvözlésben - amely tulajdonképp a figyel­mességet, a tiszteletet vagy a viszontlátás örömét fejezi ki - az elsőbbség kötelezően a fér­fiaké, illetve a korban ifjabba- ké. Azt jóval kevesebben tud­ják és követik, hogy például családi látogatás alkalmával az első köszönésnek mindig a ház asszonyához kell szólnia. A második a házigazdának jár, s csak utána következik a jelenlevő hölgyek majd pedig az urak köszöntése. A kézcsók sokáig - afféle „modortani csökevényként”- kikerült a hölgyek iránti tisz­telet kifejezési formái közül, ma azonban reneszánszát éli. Nem árt tehát megjegyezni a gáláns üdvözlés koreográfiá­ját: a férfiú könnyedén meg­hajol a szebbik nem tagja előtt, ujjaival megfogja a felé nyújtott kezet, kissé megeme­li és a kézhátat ajkával meg­érinti. Kalapban, kesztyűben - és kivált zsebredugott félkéz­zel - illetlenség kezet csókol­ni. A „köszönéstan” hagyo­mányai szerint a kézfogásnak hajdanában fontos tájékoztató funkcója vöt. Azt jelentette, hogy a kinyújtott kéz tulajdo­nosa fegyvertelen, békés szándékkal, jóakarattal köze­lít. A tradíció - ha nem is pont ezzel a tartalommal - ma is él; gondoljunk például a kézfo­gással, parolázással megpe­csételt egyezségekre, foga­dalmakra vagy a szembenál­lást, perlekedést lezáró kézrá­zásra... Az illemszabályok szerint a kéznyújtásnál a sorrend pont fordított, mint a köszönésnél. Mindig a hölgyeké, illetve az idősebb félé, munkatársak kö­zött pedig a magasabb beosz- tásúaké az elsőbbség. Ha ré­szükről elmarad a kéznyújtás- a férfiú, a fiatalabb fél vagy a beosztott ne kezdeményez­ze, mert az bizony faragatlan- ságnak számít. Érdekes, hogy míg ebben a régi és új illem- szabályok egyaránt szigorú­ak, azt nem tekintik udvariat­lanságnak, ha baráti társaság­ban, rokoni körben az újonnan érkezők megfeledkeznek a kézfogásról. Viszont nyoma­tékkai ajánlják, hogy kézfo­gáskor nézzünk egyenesen a partner szemébe. A szokásjog egyébként úgy szól, hogy nőknek kézfogás­kor nem kell lehúzniuk kesz­tyűjüket, ha azonban férfiú „felejti” magán ilyen alka­lomkor, súlyos illemszabály­sértést követ el. Aki ügyel a részletekre is, az rövidre szab­ja a kézfogás időtartamát, nem ropogtatja partnere kéz­csontjait és a kézrázást sem tekinti tomagyakorlatnak. (szabó) Ferenczy Europress Összeállította: Rónai Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents