Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-14 / 243. szám
1 12 Hazai tükör 1992. OKTÓBER 14. A társadalombiztosítási rendszer megújításának feladatai között határozta meg tavaly októberben az Országgyűlés a nyugdíjkorhatárnak a 62 éves életkorig történő „kitolását”. Szerzőnk, érveit népegészségügyi statisztikai adatokra, illetve nemzetközi összehasonlításokra alapozva fejti ki a tervezett intézkedésekkel szembeni kételyeit. A Jász-Nagykun-Szolnok me- a halálozási mutató Hollandiá- gyében élők általános halandó- ban és Spanyolországban nem A halandóság és a nyugdíjkorhatár Utolsó helyen Európában ságát a II. világháború befejezését követő csaknem fél évszázadban eltérő tendenciák jellemezték. Az 1960-as évek elejéig - összefüggésben az életkörülmények javulásával, a jobb táplálkozással, továbbá az egészségügyi ellátás színvonalának emelkedésével - az 1000 lakosra jutó halálozások száma fokozatosan mérséklődött. Az 1946. évi közel 15 ezrelékes halandóság 1961-re a nemzetközileg is még megfelelőnek számító 10 ezrelék alá csökkent. Elsősorban annak következtében, hogy javult a népesség kor szerinti összetétele, és emellett igen kedvező változások következtek be egyes népességcsoportok (főként a csecsemők, továbbá az 1-29 évesek) halandósági viszonyaiban. Ezt követően a halálozási arány több tényező - a népesség romló korstruktúrája, a környezeti ártalmak felerősödése, az egészséget károsan befolyásoló szokások elterjedése, az életmód egyes elemeiben bekövetkezett negatív jelenségek elszaporodása, a nem megfelelő egészségügyi ellátás és más okok - együttes hatására 1990-re ismét megközelítette a 15 ezreléket. Ekkor a halandóság országosan (14,1 ezrelék) valamivel alacsonyabb volt a megyeérte el a 9 ezrelékét, de a közvetlenül Magyarország előtt álló Bulgáriában is csak 12,1 és az azt megelőző Dániában pedig 11,9 ezrelékes volt. Az 1000 lakosra jutó halálozások számának az utóbbi három évtizedben tapasztalható növekedésében legnagyobb szerepet a népesség romló kor szerinti összetétele játszotta, s ehhez mintegy egyötöd részben hozzájárult a korcsoportos halandóság emelkedésee is. A hatvanas évek közepétől kezdve napjainkig az egyes népességcsoportok halálozási mutatói eltérő irányban és mértékben változtak. A csecsemők, a gyermekek és, ennél szerényebb mértékben, a fiatal felnőttkornak halandósága összességében javult, a 30-64 évesek körében erőteljes romlás következett be, míg az ennél idősebbek halálozási aránya valamennyi korcsoportban mérséklődött. Az előzetes várakozásoktól eltérően, nagyrészt az előbb említett tendenciák jellemezték az elmúlt évtizedet is. Ebben az időm mm mm szakban a legnagyobb ütemben a 35-39, a 40-44, á 25429 és a 30- 34 évesek halandósága emelkedett. A nyolcvanas évek végén százezer megfelelt? korú lakosra számítva az előbbi sorrendben 116,146,33 és 47-tel többen halA vizsgált korú népességen belül korcsoportonként és nemek szerint is számottevőek az eltérések, mély a változások eltérő irányára és eltérő ütemére vezethető vissza. A férfiaknál valamennyi korcsoportban jelentős (15,3- 21,7 százalékos) halandóságromlás következett be tíz esztendő alatt. A nőknél két korcsoportban 5,5, illetve 6,0 százalékos javulás volt, míg ugyancsak kettőben 1,6, valamint 15,3 százalékkal növekedett a halálozási arány. A nyolcvanas évtized végén a 45-64 évesek közül legtöbben a keringési rendszer betegségeiben (39,6 százalék) és daganatos megbetegedésben (32,5 százaAzok a.. A 45-64 éves férfiak és nők haláloki halandóságában eltérő tendenciák érvényesültek 1980 és 1990 között. Ebben az időszakban a nők férfiakénál nagyobb részének halálát okozták daganatok, az emésztőrendszer betegségei, valamint az egyéb - az alábbi táblázatban ki nem emelt - halálokok. Ezzel szemben arányaikat tekintve kevesebben haltak meg a keringési rendszer betegségeiben, továbbá sérülések, mérgezések, erőszak hatására, mint a férfiak. lék) vesztették életüket. Ezt követték sorrendben az erőszakos halálokok és az emésztőrendszer betegségei, arányuk az összes halálozáson belül 11,3, illetve 7,5 százalékot tett ki. A vezető halálokok tíz évvel korábban is azonosak voltak, relatív előfordulásuk azonban némileg módosult. A hetvenes évtized fordulóján a keringési rendszer betegségeiben viszonylag többen (41,2 százalék) haltak meg, mint napjainkban. Alig emelkedett az erőszakos és az emésztőrendszer betegségeire visszavezethető halálozások hányada, ezzel szemben jelentősen (3,9 százalékponttal) nőtt a daganatos betegségben elhunytaké. . férfiak A két nem haláloki halandósága között jelenleg is nagyok az eltérések. Az 1000 lakosra jutó halálozások száma a férfiaknál a daganatok, az emésztőrendszer betegségei és az egyéb okok esetében 75-84 százalékkal nagyobb, mint a nőknél, átlagosan két és félszeres, illetve három és félszeres ez az arány a keringési rendszer betegségeire, valamint a sérülésekre, mérgezésekre, erőszakra visszavezethető halálokoknál. inéi, s ez 22 európai ország sorrendjében hazánk számára az utolsó helyet jelentette. Összehasonlításképpen az évtized végén tak meg, mint tíz évvel azelőtt. A legsúlyosabbnak azonban továbbra is a 45-64 évesek halandósága bizonyult. Az 1000 megfelelő korú lakosra jutó halálozás korcsoportonként Korcsopor 1979 1980 1989 1990 változás egy évtized alatt abszolút számban százalékban évek átlaga növekedés +, csökkenés x -4 4.77 3,09- 1,68-35,2 5-9 0,37 0,35-0,02-5,4 10- 14 0,37 0,39 + 0,02 + 5,4 15- 19 0,77 0,74-0,03-3,9 20-24 1,20 0,91-0,29-24,2 25-29 1,15 1,48 + 0,33 + 28,7 30-34 1,79 2,26 + 0,47 + 26,3 35-39 2,64 3,80 + 1,16 + 43,9 40-44 3,80 5,26 + 1,46 + 38,4 45-49 6,47 7,73 + 1,26 + 19,5 50-54 9,49 10,67 + 1.18 + 12,4 55-59 14,03 15,11 + 1.08 + 7,7 60-64 20,60 22,76 + 2,16 I + 10,5 65-69 31,80 31,86 + 0,06 + 0,2 70-74 50,44 46,57-3,87-7,7 75-79 79,45 76,48-2,97-3,7 80-84 133,23 128,22-5,01-3,8 85 - x 243,24 224,69 . -18,55-7,6 Együtt 13,26 14,25 + 0,99 + 7,5 Legveszélyeztetettebbek A következők részletesebben e leginkább veszélyeztetett népességcsoport halandósági viszonyainak nyolcvanas évekbeli változását mutatják be. A vizsgált korban, 45-64 évesen 1990-ben 1480-an vesztették életüket a megyében az 1980. évi 1172-vel szemben, arányuk az összes halálozáson belül az időszak alatt 19,3 százalékról 24,4 százalékra növekedett, tehát legutóbb már minden negyedik elhunyt 45-64 éves volt. A 45-64 évesek halandósága lényegesen különbözött nemenként. Az 1000 megfelelő korú és nemű lakosra az 1989-1990 évek átlagában a férfiaknál kerekítve 20, a nőknél - ennek 45,1 százaléka - 9 halálozás jutott. A mutató egy évtized alatt az előbbi sorrendben 28,3, illetve 7,6 százalékkal növekedett, így a két nem halandósága közötti olló az elmúlt tíz esztendőben is tovább nyílt. A halálozási arány korcsoportonként és nemek szerint A halandóság haláloki főcsoportok és nemek szerint, 1989-1990 évek átlaga Korcsoport Keringési rendszer betegségei Daganatok Sérülések, mérgezések, erőszak Egyéb okok Összesen Férfiak 45-49 3,45 2,89 2,78 1,13 0,63 10,88 50-54 5,70 4,66 2,72 1,03 1,25 15,36 55 - 59 9,52 7,00 2,40 1,20 1,61 21,73 60-64 14,79 9,92 2.21 2,12 3,19 32,23 Együtt: 8,11 5,96 2,54 1,35 1,61 19,57 Nők 45-49 1,54 1,68 0,64 0,50 0,40 4,76 50-54 1,87 2,53 0,66 0,70 0,79 6,55 55-59 3,30 3,34 0,61 1,04 1,04 9,33 60-64 6,16 5,49 0,97 0,82 1,46 14,90 Együtt: 3,19 3,24 0,72 0,76 0,92 8,83 Összeomló rendszer Hazánkban a nyugdíjrendszer átalakítása hosszú idő óta napirenden van. A jelenleg érvényes gyakorlatnak, illetve jogszabályoknak eddig kivétel nélkül minden lényeges elemével szemben hangzott el kifogás,- A nyilvánosságot kapott legkülönbözőbb elképzelésekben az egyik meghatározó szerepet az érvényben lévő nyugdíjrendszer finanszírozhatatlansága játszotta. Magyarországon ugyanis a legtöbb európai országhoz hasonlóan az adott évben befizetett társadalombiztosítási hozzájárulásokból fedezik a nyugdíjkiadásokat. A számítások (de a társadalombiztosítás kritikus pénzügyi helyzete is) egyértelműen bizonyítják, hogy a jelenlegi nyugdíj- rendszer különböző okok miatt finanszírozhatatlanná vált, a bevételeket meghaladják a kiadások. Az önfinanszírozó társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlyának fenntartására a jelenlegi körülmények között alapvetően négy lehetőség kínálkozik: a társadalombiztosítási hozzájárulás növelése, a nyugdíjak és a munkajövedelmek közötti arány csökkentése, a nyugdíjkorhatár emelése, továbbá ezek valamilyen kombinációja. Eddig a lakosság körében a korhatár felemelése váltotta ki a legnagyobb visszhangot. Ennek szükségességét ugyan többen és többféleképpen magyarázták, de fenntartásaikról az indokolhatónál kevesebben szóltak. Pedig már az előzőekben vázolt halandósági tendenciák legalábbis elgondolkodtatóak e tekintetben és bizonyos értelemben megkérdőjelezik az Ország- gyűlés tavaly október, a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról hozott határozatában leírtakat, nevezetesen azt, hogy „1993-ban el kell kezdeni a nők korhatárának fokozatos emelését, majd az ezredfordulót követően az általános és egységes korhatárt 62 évben kell meghatározni”. (ezrelék) Korcsoport (év) 1979-1980 Férfiak 1989-1990 1979-1980 évek átlaga Nők 1989-1990 45-49 8,99 10,88 4,13 4,76 50-54 12,82 15,36 6,45 6,55 55-59 18,85 21,73 9,93 9,33 60-64 26,48 32,23 15,77 14,90 Együtt 15,25 19,57 8,21 8,83 Nyugdíjkorhatárról - különbözőképpen A magyarországi nyugdíjkorhatárt - amely a férfiaknál 60, a nőknél 55 év - ma a szakemberek túlnyomó többsége rendkívül alacsonynak tartja, amely pedig nemzetközi összehasonlításban legfeljebb csak az abszolút nagysága tekintetében nevezhető kedvezőnek. A következő táblázatban tételesen felsorolt 26 országból 7-ben, rajtunk kívül Bulgáriában, a volt Jugoszláviában, Olaszországban, Romániában, Spanyolországban és a volt Szovjetunióban hazánkéval azonos a nyugdíjkorhatár. Gyakori az ennél 5 évvel magasabb korhatár, így Ausztriában, Belgiumban, Görögországban, Lengyel- országban, Nagy-Britanniában és a volt Német Demokratikus Köztársaságban a férfiak 65, a nők 60 éves koruktól jogosultak öregségi nyugellátásra. Nemenként azonos a nyugdíjkorhatár az országok egy számottevő részénél: egységesen 60 év Csehszlovákiában, Franciaországban, 63 a volt Német Szövetségi Köztársaságban, 65 az Amerikai Egyesült Államokban, Hollandiában, 66 Finnországban, Írországban, Kanadában és 67 év Norvégiában, Svédországban. A 26 országban átlagosan a férfiak 63,5, a nők pedig 60,6 éves korukban szereznek nyugdíjjogosultságot. S az államok közel kétharmadában a nők korhatára - jellemzően 5 évvel - alacsonyabb a férfiakénál. Ha azonban a nyugdíjkorhatárt az egyes országokban élők életkilátásaival vetjük össze, az előbbitől lényegesen eltérő kép rajzolódik ki. A születéskor várható átlagos élettartam - amelyben a halálozási viszonyok hűen tükröződnek - Magyarországon, nemzetközi összehasonlításban igen alacsony. A vizsgált 26 ország közül - a rendelkezésre álló és összehasonlítható legutóbbi, a nyolcvanas évek második felére vonatkozó adatok alapján - hazánk a férfiak esetében a volt Szovjetunió és Portugália után a harmadik, a nőknél Jugoszlávia, Portugália és Románia után a negyedik legrosszabb helyen állt. A férfiak a rangsorban első helyen lévő Svédországban 7,0 évvel hosszabb életre számíthatnak, mint nálunk. A holland és a norvég nők pedig 5,8 évvel tovább élnek, mint magyar kortársaik. A születéskor várható átlagos élettartam az elemzésbe bevont országokban összességében is magasabb a magyarnál, a férfiaké 69,2, a nőké 75,9 év, és ez az előbbi sorrendben 3,2, illetve 2,5 esztendővel több, mint Magyarországon. A várható élettartam és a nyugdíjkorhatár egyes országokban Ország A születéskor várható élettartam A nyugdíjkorhatár A nyugdíjkorhatár elérésekor várható élettartam férfiak nők férfiak nők férfiak nők Ausztria 69.0 76,2 65 60 13,1 20,9 Belgium 68,6 75,1 65 60 13,0 20,9 Bulgária 68,7 73,9 60 55 17,8 23,1 Csehszlovákia 67,0 74,3 60 60 14,9 19,3 Dánia 71,1 77,2 67 62 13,1 19,4 Finnország 69,5 77,8 66 66 12,8 16,7 Franciaország 70,0 78,2 60 60 18,4 23,6 Görögország 70,1 73,6 65 60 13,1 19,6 Hollandia 72,4 79,2 65 65 14,3 19,1 Írország 68,8 73,5 66 66 10,8 15,5 Jugoszlávia 67,7 73,2 60 55 15,7 24,2 Lengyelország 67,1 75,2 65 60 12,9 19,9 Magyarország 66,0 73,4 60 55 14,8 23,1 Nagy-Britannia 70,4 76,6 65 60 13,6 21,3 NDK 69.5 75.4 65 60 12,5 19,4 NSZK 69,9 76,6 63 63 15,2 19,3 Norvégia 72,5 79,2 67 67 13,3 16,7 Olaszország 69,7 76,9 60 55 17,9 26,9 Portugália 65,1 72,9 65 62 18,4 26.5 Románia 67,4 72,2 60 55 *15,4 23.2 Spanyolország 70,4 76,2 60 55 18,4 26,5 Svájc 72,0 78,7 65 62 15,0 22,7 Svédország 73,0 79,1 67 67 13,6 17,2 Szovjetunió 64,0 74,0 60 55 12,0 25,0 USA 70,0 77,8 65 65 14,5 18,4 Kanada 70,1 77,4 66 66 12,1 17,4 .? j'A'sCP 21,0 .-v, A 26 ország átlaga 69,2 75,9 63,5 60,6 14,5 (Forrás: Statisztikai Szemle, 1992. február, 12. oldal) Indokolható korhatár Mint ahogy az a táblázatból is látható, az egyes országokban eléggé különböző nyugdíjkorhatár elérésekor, a várható élettartam (illetve az ezzel azonosnak tekinthető öregségi nyugdíjban tölthető idő) is számottevően, a férfiaknál 10,8 (Írország) és 18,4 (Franciaország, Portugália, Spanyolország), a nőknél 15,5 (Írország) és 26,9 (Olaszország) év között szóródik. A hozzáférhető információk által meghatározott országcsoportban a jelenleg érvényes nyugdíjkorhatárt figyelembe véve a férfiak idős korukban a nyugdíjat átlagosan 14,5, a nők pedig 2Í,0 évig élvezhetik. A férfiak lényegében addig, mint jelenleg Magyarországon, a nők 2,1 évvel rövidebb ideig, mint nálunk. Ha tehát viszonyítási alapként elfogadjuk e 26 ország általános demográfiai helyzetét és nyugdíjazási gyakorlatát, a magyar férfiak nyugdíjkorhatárának felemelése egyáltalán nem látszik indokoltnak, az e- lőbbiek a nőknél is csak annak i ii n legfeljebb 2 évvel való meghosszabbítását magyarázzák. A korhatárnak az évtized közepéig történő felemelése ellen az elmondottakon túl más tényezők is szólnak: a munkábalé- pőknek ebben az időszakban várható demográfiai csúcsa (amely tapasztalatok szerint azzal jár, hogy a munkaerőpiacról legelőször a pályakezdők szorulnak ki), valamint a még növekvő munkanélküliség, illetve a munkanélküliek igen magas aránya. Ezt követően sem tanácsos azonban a két nem nyugdíj- korhatárát azonosan megállapítani, ezt a hazai hagyományok és a nyugat-európai országok többségének gyakorlata sem támasztja alá. Legfeljebb közelítése, a különbség ötről három évre való mérséklése ajánlható. így az ezredfordulóig a férfiak nyugdíjkorhatárát mindenképpen változatlanul kell hagyi, a nőknél pedig legfeljebb két évvel történő felemelését lehet javasolni, azt is csak az 1996 és 2000 közötti időszakban. Fekete-Szabó Sándor
