Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-10 / 240. szám

1992. OKTÓBER 10. Múltunk —jelenünk 5 Leletek a Nagykengyel-lapos térségéből Régészeti terepbejárások Kengyel nyugati határrészén Két esztendővel ezelőtt, 1990 au­gusztusában régészeti terepbejáráso­kat végeztem Kengyel község hatá­rában, a közigazgatási terület nap­nyugati részén. Földrajzi-domborza­ti, s ezzel együtt archaeológiai-to- pográfiai szempontból is különleges ez a térség. Észak-nyugaton kapcso­lódik egybe a falutól nyugatra húzó­dó, U-alakú, régi nagy Tisza-meder két vége (Nagykengyel-lapos, a „mezőségi” terület Cseberér, Ken­gyel-köz). Csatlakozik ezen a ponton Szolnok felé egy másik elhagyott fo­lyómeder (Csikólapos, a magaspart „mögötti” részekelnevezéseTenyő- sziget és Derzsigát). A gyűjtőmunka tulajdonképpen a Nagykengyel-la­redékei szorosabban a part peremén, északon és nyugaton fordultak elő. Lényegében ezt a sávot fedték a réz­kori - Tiszapolgári kultúra - leletek is, ám nagyobb kiterjedésben, széles­ségben. Különösen az egyik talajja­vító mélyedés rézsűs oldalában gyűj­töttem sok tipikus kerámia-töredé­ket, közvetlenül telepgödrökből származókat (pl. áttört csőtalpak, pont-díszítések, kúpos függesztő-fo- gó-díszítő bütykök stb.). A lelőhely napnyugati oldalán, a magasparthoz közelebb-távolabb házak nyomait, összesen négynek a maradványait si­került észlelnem. Ezek 10-20-30 mé- ter átmérőjű, lazább talajú foltokként jelentkeztek. Igen sok paticsot (ki­gati végpontja ez. A térségben gyér Árpád-kori településjelenségek is megfigyelhetők voltak. A másik külön említésre érdemes régészeti-topográfiai egységet a fön­tebb leírttól délebbre vettem föl. Ki­terjedését 400x50-150 méterre be­csültem, s tulajdonképpen 20-30 mé­ter átmérőjű telepfoltok alkották. Ezeknek az elszíneződéseknek a te­rületén (összesen öt ilyen mutatko­zott) őskori - újkőkori? - és jellegze­tes császárkori kerámika volt pa- ticcsal, állatcsonttal, malomkövek­kel kiegészülve. Valószínű, hogy ja- zig-roxolán szálláshelyekről, kisebb objektum-csoportokról van szó. Olyanokról tehát, mint amilyeneket pos fölé több méterrel emelkedő ma­gaspartra összpontosult, 5-6 km hosszúságban, délen egészen Baghy- majorig, az 1981 -1982. évi leletmen­tések helyéig. A körülmények igen alkalmasak, kedvezőek voltak lelőhelyek megfi­gyelésére, mi vei a mezőgazdasági te­rületet frissen szántották, boronálták, tárcsázták. Régészeti szempontból mindenütt ún. középkötöttnek lehe­tett venni a talajt, mely a gyűjtésnél ugyancsak ideálisnak számít. A terü­let összességében „nyitott” volt, csupán földutak (pl. a halastó mentén és egyebütt), kisebb öntözőcsatomák futottak a bejárt sávban, amik a tájé­kozódást is megkönnyítették vala­melyest. Néhány „digógödör” mel­léd számos elpusztult, elszántott új­kori, legújabb kori tanyahelyet érin­tettem. Minthogy a bejárt szakaszon a le­lőhelyek ill. a települések néhány 200-300-400 méteres „fehér foltot” leszámítva összefüggően jelentkez­tek, így kisebb területi egységenként volt praktikus ill. kelled fölvenni a leletanyagot. Ily módon közel húsz egység alakult ki. A lehetséges leg­korábbi időszaktól, a korai neoliti- kumtól/újkőkortól a középkorig, pontosabban az Árpád-korig (10-13. századig) terjednek a leletek. A csi­szolt kőkort majd’ tucatnyi lelőhe­lyegység képviseli (Körös kultúra, az Alföldi Vonaldíszes Kerámia kultú­rája ill. Szakálháti csoport). Hozzá­vetőleg öt rézkori, elsősorban a Ti­szapolgári kultúra - korai eneoliti- kum - idejéből való telepet találtam, bronzkorit pedig négyet-ötöt. Elő­bukkant egy késő-vaskori, kelta szál­láshely nyoma is (grafitos cserép). A római császárkort, a szarmatákat kb. féltucatnyi leletcsoport reprezentál­ja, s térképeztem egy kisebb V.-VI.. századi gepida telepjelenséget is. Az Árpád-kori lelőhelyek száma hat­hét. A topográfiai együttesek közül kettőt írok le közelebbről. Nagy kiterjedésű település találha­tó a megfigyelt határrész északi régi­ójában, a szolnoki út mentén, „stra­tégiai” szempontból kitűnő helyen, két oldalról védett „promontórium”- on, szinte platószerű magaslaton. A települési pont kb. 500x200-250 mé­ter kiterjedésű. Két „digógödör” ta­lálható itt. A Körös kultúra edénytö­éged nagyobb faltapasztás-darabot), cserepet, állatcsontot, kagylót, őrlő­követ szedtem össze. Egy csiszolt kőbalta-töredéket is leltem. Az épít­mények valószínűleg terjedelme­sebb méretű, téglalap alakú, cölöpvá­zas (vagy más megoldású), vesszőfo- natos-tapasztott oldalfalú, nyeregte­tős, „felszíni” konstrukciók voltak. A már említett „digógödömél” azo­nosítani tudtam egy bronzkori - talán késő-bronzkori - települést. I. u. 2-4. századi leletek mindenütt előfor­dultak. A lelőhely napkeleti oldalán, nyolc-tíz darab jól meghatározható edényrész formájában úgy 50 méter átmérőjű korai Meroving-kori te- lep/teleprészlet mutatkozott. Jelen pillanatban úgy tűnik, hogy egy igen hosszan elterülő 5-6. századi keleti germán szállásnyom-együttes nyu­pl. 1987-ben a - Szolnok melletti - Zagyva-parti ásatáson lehetett doku­mentálni. A most bemutatott határrész ter­mészetesen csak kiragadott szelete a viszonylag nagy közigazgatási terü­letet magáénak mondható Kengyel falu régészeti topográfiájának. A te­lepülésre alkalmas partos sávoknak úgy kétharmad-háromnegyed részét jártam be eddig, némely helyeket kétszer-háromszor is. A leletekből, adatokból lassan kezd kirajzolódni a közép-tisza-vidék i fal u környékének településtörténete a Körös-kultúra időszakától a XVI. századig, a török korig. Cseh János Damjanich Múzeum Szolnok Római császárkori, szarmata (i.sz. 2-4. század) télepfoltok a Nagykengyel-lapos menti magasparton Közös gyűjtések, táborozások Tiszafüreden Ha más megyékkel, területekkel összevetjük, Jász-Nagykun-Szolnok megye a történeti, néprajzi, kultúr­történeti kutatottság szempontjából nem mondhatja magát valami sze­rencsésnek. Hiányoznak azok az alapvetések, amelyek másutt rendre megszülettek, itt nem készült el a millenniumi sorozat aktuális kötete) kimaradt a Borovszky-féle várme­gye monográfiákból, s önállóan sem készült számottevő összegzés róla, amely minden más helyen biztos ki­indulási alapul szolgálhatott megbíz­ható adataival, pozitív szemlélettel megírt áttekintéseivel a részkutatá­sok, majd annak felszaporodásával egy-egy újabb összegzés számára, így látta ezt az a mintegy negyedszá­zada kutatómunkáját elkezdő, indu­láskor főleg néprajzos muzeológu­sokból álló lelkes gárda is, amelyik azóta megszakítás nélkül iparkodik ennek a hiányosságnak a kiküszöbö­lésén. S hogy mindezt hogyan csinálta? Mindenekelőtt hallgatólagosan felosztotta egymás között nemcsak a kutatandó témákat, de a területeket is. így lett a Nagykunság Bellon Ti­bor területe, a Jászság Szabó Lász­lóé, míg Szolnok városa maradt a szolnoki születésű, akkori megyei múzeum igazgatóé. S mivel a lema­radás nemcsak megírandó, kidolgo­zandó témákban mutatkozott, de ma­gában a múzeum tárgyi gyűjtemé­nyében is, a tárgygyűjtést, fotózást, iratok megszerzését is fokozott erő­vel kellett végezni. S miközben folyt a beindított - és a belső munkatársa­kon kívül egyetemi hallgatókat, kö­zépiskolás diákokat, pedagógusokat, társadalmi gyűjtőket egyetlen közös munkára, a Szolnok Megyei Népraj­zi Atlasz anyagának elkészítésére egyesítő - kollektív munka, s meg- kezdődöttlényegébenugyanazoknak az embereknek a bevonásával egy- egy kisebb tájegység hosszabb időt igénylő, évekig elhúzódó, ám mé­lyebben és sok szempontból való vizsgálata, tárgyainak begyűjtése, az ott élők életének dokumentálása. Mi­vel a munkatársak továbbra is főleg néprajzosok voltak - csak 1985-től került sor a múzeumi szervezeten be­lül több történész-muzeológus alkal­mazására - a megye néprajzi csoport­jai szerint haladtunk a feltárásban, s elsőként a Jászság került érdeklődé­sünk középpontjába. Ezt követte a tíz éven át tartó Tiszazug kutatása, me­lyet közben, hogy a többi területek sem kerüljenek hátrányba, a párhu­zamosan folytatott Tisza-túrák, va­gyis a Tisza két partján lévő telepü­lések feltérképezése egészített ki. 1985 júniusában Tiszafüredet tet­tük meg kutatásaink székhelyévé. In­duláskor - a megnőtt számú történész munkatársakra való tekintettel - pro­filt is váltott a tábor: történész táborrá alakult át és működött így két eszten­dőn át, kihagyva belőle a néprajzoso­kat. A feladat ugyanis az volt, hogy minél sokoldalúbban dokumentáljuk az éppen ekkor várossá váló Tiszafü­red eseményeit. Két év után azonban kiderült, hogy egyáltalán nem válik kárára a társaságnak, ha továbbra is bevonja a másik szakma képviselőit is. Sőt, hamarosan más szakmák felé is nyitottunk. így került csapatunk­hoz egy biológus, földrajzos társa­ság, vett részt közös munkánkban művészettörténész, szociológus, majd régész és egy sereg rajzoló munkatárs. A történészek a két esz­tendő alatt kitapasztalták a táborsze­rű gyűjtés lehetőségeit, hiszen az ő munkájuk elsősorban nem a terepen, hanem a dokumentumok, írásos for­rások között zajlik, és nehezen szo­rítható egy kéthetes periódusba. Az itt művelt történeti'topográfia, az el­ső és második világháborús emlék­anyag intenzív magnós gyűjtése azonban éppen olyan eredménnyel végezhető, mint a néprajzi gyűjtések, sőt a rajzosok bevonásával az állan­dóan alakuló falukép is ugyanolyan részleteket kiemelő, rekonstruáló eredményt hozhat a polgári épületek esetében is, mint a népi építkezések­nél. Tiszafüreden a Tisza-tó kutatótá- bortérbelileg is terjeszkedett. Három megye (Heves, Jász-Nagykun-Szol- nok, Borsod-Abaúj-Zemplén) mu­zeológusai közül is sikerült néhányat magunkhoz kötni, de csatlakoztak hozzánk kecskeméti, nagykőrösi, vá­ci és budapesti muzeológusok is. így nem tűnik irreálisnak, hogy ma már nemcsak Tiszafüredet és környékét, hanem a Közép-Tisza-vidéket, pon- tosabbanMezőkövesd-Heves-Tisza- süly-Tiszaszentimre-Egyek-Polgár -Tiszaújváros (Leninváros) térségé­ben fekvő, mintegy negyven telepü­lést kívánunk részletesebben ismer­tetni munkánk befejezésekor. Közben - az éves beszámolókon túl - már menet közben, tehát még a végleges lezárás előtt igyekszünk számot adni eredményeinkről. En­nek a félidőtájt a csapat munkájaként elkészült, a 700 éves Tiszaörsről közzétett, közel négyszáz oldalas ta­nulmánykötet egy sikerült és kézzel fogható bizonyítéka. Az elmúlt esz­tendőben ugyanis - a közelgő jubile­umi évre figyelve, Tiszaörsre kon­centráltuk erőinket, s a köteten túl a múzeum rendezésében a helyreállí­tott régi temető kápolnájában „Népi vallásosság Tiszafüred környékén” címmel kiállítást nyitottunk, s mint­egy 250 adatolt tárgyat vásároltunk meg a múzeum gyűjteménye számá­ra. É tárgyak gyűjtése, adatolásaegy- egy szakmuzeoíógus irányításával nagyszerű lehetőséget nyújtott a tá­bor ifjúsági tagozatához tartozó, jászberényi tanítóképzős,középisko­lásokból, egyetemi hallgatókból, il­letve erdélyi magyar gimnazistákból összeállt kis csapatnak arra, hogy megismerkedjen a muzeológia titka­ival, gyakorlati oldalaival. Mivel a fiatalok többsége már nem első alka­lommal vesz részt táborozásunkon, úgy tűnik, a napi 6-8 órai munka még a nyári szünidőben sem esik nehe­zükre, szeretik, élvezik azt - hiszen kicédulázott gyűjtéseik ma már a múzeum megfelelő adattárainak te­temes részét képezik - s nemcsak a gyűjtések utáni késő estékbe nyúló beszélgetések, vidám bográcsolások vagy népdaltanulással, néptánctanu­lással, nemezkészítéssel színesített közös programok, tiszai fürdőzések miatt csatlakoznak hozzánk eszten­dőről esztendőre. Szabó István ! r-' ‘nini A--/S fvi'S j ^ j V- p- ' I v 'J v j W W j'V-J vJ j ...|Tirrl....iÄTrt......"i”......hr a ! M 1 ! ! _________ 1 ’ * : I rJ ' J. Ö,Q~ ö“6"p"!( Ft ’ 0líőX/QÍ,,.:W<j4. jruJnAíurJo Wítiz-I I i 1 I íí ! ' i ■ “ I f ivE i_................ • - I j-------5 ...I...i.... $ SUZUKI .rz.ii * i i— —.......i­J t-----i ! V T J — ..... I 1 ' j'lJT..f ÍT1 !T:.......j--j-T j—-y-j....I........TT1 J >oxáknuVcdL. Vöíncóa^ilVj dxxoJb éit\L •: ! ’cSxjjJcoHrv j >UXjürvjcU^^ j j -bübxÁil^ 4yuÍq, í - J _L Io jk, ÜJ) cüulXct i i i ! : i i i ; ; • i I 0 i ! ~\' i t í n mn.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents