Új Néplap, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-10 / 240. szám

SZOLNOKI EXTRA 1992. OKTOBER 10. Szolnoki agglomeráció A megye létrejöttétől 1949-ig A kiegyezés létrehozta a magyar gazdaság társadalom modernizá­lódásának alapfeltételeit. Szük­ségszerűen és elemi erővel vető­dött fel a belső közigazgatás kor­szerűsítésének igénye is. Sza- páry Gyula belügyminiszter 1873-ban kidolgozta a magyar közigazgatás területi reformjá­nak és racionalizálásának tervét. Javaslatait településhálózati, igazgatási, közlekedési elemzé­sekre támaszkodva dolgozta ki, Szolnok térségében mégis vitat­ható megoldásokat indítványo­zott, Külső-Szolnok Tiszán túli területeiből és a Nagykunságból Karcag székhellyel Kun megyét tervezett, Szolnokot és szűkebb környezetét Pest megyéhez, a Jászságot pedig Heves megyéhez kívánta csatolni. A megyevitá­ban a Jászkun-kerület képviselő­je a kerület változatlan keretek közötti fenntartása mellett érvelt. Külön kérdés a megyeszékhely kijelölése. Jászberény jelentős területi igazgatási hagyomá­nyokkal rendelkezett, a térség egyik legnépesebb városa volt. Szolnok kisebb is volt, sokáig nem játszott szerepet a területi igazgatásban, ráadásul az új me­gyehatárokon belül elég periféri­kus fekvésű, igaz közleke­désföldrajzi adottságainál fogva képes volt összekapcsolni a me­gye jelentős területeit. Jász-Nagykun-Szolnok me­gyét végül is 1'876-ban hozták létre, az évben szeptember 4-én tartva megalakuló ülését. A váro­sok közül egyedül Jászberény vált csak járási székhellyé, míg a másik négy járás székhelye a já­ráson belül általában periférikus helyzetű, kevésbé jelentős tele­pülés lett. Szolnok nem vált járá­si székhellyé, közvetlen környé­ke három járás között oszlott meg. A megyeszékhellyé válása viszont kedvező hatást gyakorolt a város fejlődésére. Jelentős köz­épület-építkezések indultak meg, sorrendben a megyeháza, város­háza, törvényszék, megyei kór­ház stb. Az új közigazgatási stá­tusnak megfelelően a tisztviselők és a közalkalmazottak száma rendkívül gyors ütemben nőtt. Szolnok közigazgatási szerepkö­re a megyén belül megerősödött, bár csak 1890-re vált á törvény­szék és a pénzügyi igazgatás székhelyévé. Az új megyeszék­hely viszont alig vett részt a regi- onális funkciók,, ellátásában. Szolnok „beszorult” Debrecen, Szeged és Budapest közé, s álta­lában ez utóbbi központú regio­nális egységhez tartozott. Az el­ső világháború után a megye je­lentősége megnőtt más megyék­kel szemben. Az új határokon be­lül Szolnok előrelépett a városok új rangsorában. A két világhábo­rú között, járási székhellyé válá­sával együtt, Szolnok megyei igazgatási szerepköre megerősö­dött, egyértelművé, vitathatat­lanná vált. Az 1930-as évekre teljesen kiépült megyei és járási intézménystruktúrája. Az 1940-es évek elején Szol­nok irányt vett a „hivatalnok vá­rossá’ ’ fejlődés felé. Ekkor a ke­reső népesség 25,5 százalékát ér­ték el a közszolgálatban dolgo­zók száma, ami meghaladta az iparban foglalkoztatottakét. Az 1945-ben kibontakozó demokra­tikus átalakulás sok tekintetben megváltoztatta a megyei igazga­tást. Pest megyétől 1946-ban ke­rültek át olyan községek, mint Újszász, Tószeg, Zagyvarékas. A megye területe 5429 négyzet- kilométerre nőtt, s e területen, mintegy 439 ezer ember élt. A megye városainak száma hat volt, csakúgy mint a járásoké. Az ötvennégy községből egy volt kisközség, a többi pedig nagykö­zség.-f­Kerülővel a Széchenyire. Mint az már ismeretes, hétfőtől lezárták a forgalom elől a Pozsonyi úti aluljárók Erre a tovább nem halogatható felújítási munkák miatt volt szükség. Az aluljárón csak a menetrendszerű autóbuszjáratok és a megkülönböztetett jelzésű gépjárművek haladhatnak át. Robin Hood varázslata a Szigligeti Színházban Mit akar a Phralipe? A törvényesség útját járják A napokban alakult meg a Phrali­pe Független Cigány Szervezet szol­noki tagszervezete. A szervezet el­nökét Jakab Ernőt kérdeztük célja­ikról, terveikről.- Szolnok városában eddig mi va­gyunk az egyetlen cigány érdekvé­delmi szervezet, amelyet nem állami akarat hozott létre, hanem alulról, a cigányság soraiból, önszerveződés­sel alakult. A demokratikus jogálla­miság keretében emberi, alkotmá­nyos és kisebbségi jogaink védelmé­ért, érvényesüléséért lépünk fel.- Úgy érzik, hogy szükség van a szervezetükre?- Igen. Nemzetiség vagyunk, az ország legnagyobb lélekszámú ki­sebbsége, amelyet a mindenkori po­litika nem hagyhat figyelmen kívül; kiszolgálói sose leszünk. Ez azt je­lenti, hogy elhatároljuk magunkat a szélsőségektől, nem csapódunk egyik politikai párthoz sem.- Milyen céljaik vannak? Iáig fejlett, távol az említett, ala­csony színvonalú urbánus trágár­ságokon. Mondom, nem vonom kétség­be a közvetítés hasznosságát. Lá­tom, milyen inteligensen pislog szemüvege fölött a polgármester, mennyiyre okosan bólogat vala­miért az egyik frakcióvezető, mi­lyen izgalmasan ferdén tartott fe­jállásban közelíti száját a mikro­fonhoz az egyik képviselőnő, mekkora hozzáértéssel csóválja egyet nem értően egy másik kép­viselő... - ez mind-mind nagyon fontos információ, emberközel­be hozza választottjainkat. De miket hallok?! „Nem értek egyet ezen napirendi pontunkban szereplő előterjesztés tizenegye­dik paragrafusának D. bekezdé­sével.” „Köszönöm a képviselő­nő intervencióját, akkor a 174-es számú előterjesztés kilencedik bekezdése A és B változatát visszavonom, szavazásra bocs­átom a C változatot, amelyet to­vábbra is fenntartok”. Kösz, vi­lágos... Mármint az világos, hogy ők már félszámokból is értik egy­mást. De azért engem megnyug­tat a tudat, hogy kollégám tollá­ból, a másnapi újságból értesül­hetek a lényegről, amely bármi­lyen borzasztó, legalább érthető: A közgyűlés megszavazta, hogy - teszem azt - a lakbérek száz­százalékkal növekednek. És ezután már „érdemben” ki­álthatunk fel: nem értjük! Nem értjük, miből fogjuk ezt kifizetni. Molnár H. Lajos- Többek között a súlyos szociális gondokkal küszködő, életkörülmé­nyeikből kiutat nem találó, jogaiban sértett cigányság helyzetének meg­oldása, érdekeinek védelme. Sok a tennivaló. A rendszer összeomlott gazdaságot, súlyos gondokat örököl­tünk. A munkanélküliség, a társa­dalmi elszegényedés, a szociális és szellemi nyomor a cigányság töme­geit sújtja leginkább. Ugyanakkor az országban, vala­mint Közép- és Kelet-Európábán éled a nacionalizmus, az idegen- és fajgyűlölet. A súlyos szociális hely­zetért a kisebbségeket okolják, így a cigányságot is. Úgy érezzük, hogy a kormány ró­lunk, a majd egymilliós lélekszámú, legnagyobb kisebbségről, a cigány­ságról, súlyos gondjainkról, immár embertelenné vált életkörülménye­inkről elfeledkezett. A nacionalista, a rasszista, az an­tiszemita megnyilvánulások korát éljük, és mi, a cigányság szenvedő alanyai vagyunk ennek. Rá kellett döbbennünk arra, hogy egyszerűen a létünket fenyegeti veszély, és egyál­talán nem lehetünk biztosak abban, hogy ezen társadalmi jelenségek kö­zött békességben élhetnénk. Aligha van cigány ebben az országban, aki ne aggódna a jövő bizonytalansága miatt. Feladatunk az is, hogy hang­súlyozzuk a cigányság körében a kö­zös érdekeket, a kisebbségi létből fa­kadóan pedig felismertessük velük mindezt, és éljünk az alkotmányos eszközökkel.- Milyen tervei vannak a szolnoki Phralipének?- A cigányság valódi érdekképvi­seleti szerve kívánunk lenni. Kapj csolatot szeretnénk a helyi önkor-, mányzati, az államhatalmi és jogi szervekkel. Mindenkor a törvényes­ség útját járjuk, az érdekeket tör­vényes eszközökkel kívánjuk érvén nyesíteni. Hallatni fogjuk hangunkat a cigánysággal kapcsolatos döntéj sek, határozatok születésekor. Szö­vetségesünknek tekintjük azokat a szervezeteket, amelyeknek tevé­kenysége az emberi jogok tisztele­tén, a demokratikus jogállamot meg­teremteni kívánó Magyarország kö­zös jövője iránt érzett felelősségen alapul.- Csakcigány származásúak lehet­nek Phralipe-tagok?- Mindenki, aki kész együtt gon­dolkodni a cigányság érdekeiről, kultúrájáról, politikai képviseletéről. Tagjaink sorába hívjuk a cigánysá­got, és azokat a 16.-ik életévüket be­töltött magyar állampolgárokat, il­letve Magyarországon élő külföldi személyeket, akik egyetértenek cél­jainkkal, és vállalják, hogy eleget tesznek a tagsági viszonyból eredő kötelezettségeknek. Reméljük, hogy szervezetünk a cigányság felemelke­dését, közös ügyét szolgálja. A Phra­lipe szolnoki tagszervezetébe Diósi Györgynél, /Szolnok, Gyermekvá­ros/ lehet jelentkezni. lP­A város tisztaságáért. Sokan talán nem is tudják, milyen funckiót töltenek be ezek az üvegfalú dobozok a járdák szélén. Eláruljuk: szemeteskukák és reklámtáblák. Ma még többnyire üresek - talán a szokatlan forma, az esztétikum tartja vissza az embereket attól, hogy „rendeltetésszerűen” használják. Szandai KRESZ Szandaszőlős város a városban - ott sajátosan más az élet, mint mondjuk Szolnok belvárosában. Más az életritmus, mások a szo­kások, a szabályok. így van ez például a közlekedésben is. Szandaszőlősön egyéni a KRESZ - az ott lakók már isme­rik, megszokták, de az odavető­dött idegenek kedvéért most pél­daként elmondunk néhány nél­külözhetetlen közlekedési tudni­valót. Szandaszőlősön a sebesség- korlátozó táblákat nem kell ko­molyan venni. Általában 30 km/óra a megengedett legna­gyobb sebesség, de nyugodtan lehet hajtani 60-70-nel, sőt 100- zal is. Járda híján az úttesten köz­lekedő gyalogosok számítanak erre és az utolsó pillanatban min­dig félreugranak. Nem előírás Szandaszőlősön a gépjárműve­zetői engedély sem. Egészen fia­tal gyerekek, szinte kölykök is vezethetnek például motorke­rékpárt. A bukósisak használata sem előírás, és ketten-hárman is ráülhetnek a vasparipára. Nem követelmény az alkohol­mentesség sem a járművezetők­nél. Ha nem annyira részeg az illető, hogy ne tudjon magáról, akkor nyugodtan közlekedhet. Este nem kell kivilágítani az au­tót. Ez takarékossági okokból is praktikus, de a lakók sem szere­tik, ha erős fényekkel zavarják meg este az autósok az egybe­függő sötétséget. Lehetne még sorolni tovább a sajátos közlekedési szabályokat, de talán ennyi is elegendő a hely­zet érzékeltetésére. Még egy fon­tos tudnivaló: Szandaszőlősön nincsenek - vagy igen ritkák - közlekedési ellenőrzések! BI. Az első olyan bűvész, aki Ma­gyarországon a legnagyobb tár­gyat tüntette el ez idáig - egy igazi autót tízezrek szeme láttára. A bűvész egyik trükkje ismét lát­ható lesz a Szolnoki Szigligeti Színházban. Spiró György igaz­gató megbízásából az idei évad­ban is kapott lehetőséget, ezúttal a Rinaldó Rinaldini című darab­ban.- Milyen feladattal bízták meg?- A műbe szorosan beépülő lát­ványról van szó, lényegében illú­zióról, amely erősíti a rendező mondanivalóját. Maga a trükk saját ötletem, csak így lehetett beilleszteni a műbe.- Kikkel dolgozik együtt?- Örülök, hogy olyan szemé­lyekkel van alkalmam alkotni, mint Hegedűs D. Géza, Gombos Judit, Gsik György, Szerémi Zol­tán, és még sokan mások, akik közvetlenül érintettek e feladat­ban.- Hogyan terveznek meg egy ilyen produkciót?- Nem kell az egész előadást ismernem, csupán azt a részt fi­gyelem, amely megelőzi és zárja a trükköt. Ha ezt sikerül megér­tenem, jöhet az előzetes tervek módosítása és elkészítése. A ki­vitelezés már az asztalosok, laka­tosok és a díszítők dolga. Ezután következnek a próbák. Mikor az előadóművészek már olyan szin­ten ismerik a mutatványt, hogy a nézők nem jöhetnek rá a titok Látjuk már a döntést - csak nem értjük nyitjára, akkor a rendező segítsé­gével beillesztjük a darabba.- Lényegében mit látnak a né­zők?- Ha elmondanám, nem lenne meglepő és érdekes a látvány. Az biztos, aki megnézi, olyan va­rázslatot lát, amely ritka a szín­ház világában. Amikor a Szolnok Városi Te­levízió „élő-egyenesben” el­kezdte közvetíteni a polgármes­teri hivatalból a képviselői köz­gyűléseket, azt hitem, „kilőtték a témát” a közgyűlésekkel foglal­kozó, újságot író kollégák elől. Ott vagyunk, bent vagyunk, min­dent első kézből látunk-hallunk - mit lehet (vagy kell) erről már írni? Aztán ismételten élvezve a közvetlen és egyidejű beavatott- ság gyönyöreit, kezdtem kétel­kedni - no nem a tévés vállalko­zás értelmességében, hanem - az újságíró fölöslegessé válásában. Ezek a gyűlések - legalább is szá­momra - még rejtelmesebbek, mint a Tisztelt Ház találkozói. Ami ez utóbbin elhangzik, még néha értem. Az előbbit pedig órá­kon át nem. Nem biztos, hogy a városi par­lamentünkben van a hiba. A je­lekből feltételezhetném, hogy sokkal célratörőbbek, operatí­vabbak, kevésbé gatyázók és „pártpolitizálók”, mint ama or­szágosban. De - ismétlem - nem értem. Ha én (így középmagas­ságból) nem tudok felnőni addig az akadémikusi szintig, melyen észveszejtőén röpködnek az olyan kifejezések, mint „amorti­záció, kompenzáció, privatizá­ció, deklaráció, infláció, szub­venció” és egyéb „ció”, miként érthetné ezt meg a sorozat össze­függéstelenségében az a polgár, akinek a szókincse a válogatott népies káromkodások színvona-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents