Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-07 / 211. szám
I 1992. SZEPTEMBER 7. Sportextra I. MOL RT. Kupa Nemzetközi Férfi Kézilabdatorna A Mocsai-mancsaft diadala Ilyen rangos mezőnyt még nem sikerült verbuválni a Tiszaligetbe az elmúlt esztendők során, a hagyományos bányásznapi kézilabdatornák idejére. Pénteken éppen a hetediket nyitotta meg ünnepélyesen József Gábor a MÓL Rt. ügyvezető igazgatója. Tette mindezt abban a reményben, hogy a meghívott csapatok valamennyien jól érzik majd magukat Szolnokon, és nem utolsósorban a torna szakmailag is eléri célját, mármint azt: jól szolgálja a bajnokságokra való felkészülést. A nyitómérkőzésen (CKA Kijev - Pécsi MSC) még foghíjas volt a lelátó, ám az Olajbányász-Nyíregyháza mécsesén jóval nagyobb volt az érdeklődés. Amolyan vegyes érzelmeket kiváltó küzdelemben igazságos döntetlen született, hiszen az első félidőben az Olaj, a másodikban az NYKSC volt egységesebb. Viszonylag könnyedén fektette két vállra Mocsai Lajos és Marosi László együttese Ózd legjobbjait, bár a szünetben még csupán kétgólnyi (9-7) volt a német Lemgo előnye. Végig egyenrangú partnerként viaskodott a Dunaferr a Komlóval, jobb „benyúlással” a Me- csek-aljai együttes nyert. Másnapra nem is tudta „megemészteni” a késő éjszakai diadalt, mert az ózdiak úgy elverték őket, hogy még talán fel sem ébredtek. Kíváncsian vártuk. az Olaj lelkesebb lesz-e, mint az előző napon? Nem lehetett panasz a gárdára, bár hullámzott a játékuk, jobb finissel legyűrték Kotormánék a többször megcsalt szeretőként reklamáló pécsieket. A torna addig legjobb összecsapása volt a Lemgo-Dunaferr találkozó. Pánovics mester kevesebb esélyt adott csapatának a győzelemre, azonban becsületére legyen mondva játékosainak, majdnem végig a Mocsai-mancsaft sarkában lihegtek, a végére aztán elfáradtak. Ebéd előtt a Nyíregyháza simán kikapott a lengyel piacról visszatért kijeviektől, jöhetett a délutáni folytatás, ahol a helyosztók besorolása miatt volt tétje minden mérkőzésnek. Két kitűnő kapus, Granján és Pusay teljesítményét csodálhatták a jelenlévők az Ózd-Dunaferr rangadón, amelyen véDiszharmónia „... beverem a pofádat..., a te ....anyádat,...szeméi voltál világ életedben ....véd ekezz nyugodtan a vonalon belül! - ilyen és hasonló fals hangok ütötték meg az ember fülét két magyar csapat összecsapásán. Ha egy idegen véleltlenül betéved, azt is hihette volna, talán folytatódik a harmincéves háború? Pedig csak a hazai kézilabda néhány reprezentánsa folytatott oda nem illő diskurzust. Az oldalvonaltól alig négy méterre, egyesületi egyenmelegítőben a lelátón ülő ötven körüli,,úriember” szemüveges szemét erősen csípte az, hogy „szíve választottja” nem ál! győzelemre. Először az ellenfél egyik járékosát fenyegette meg módfelett gusztustalanul, amire csupán egy szikrázó tekint volt a reakció, ámde mivel a sértett bosszúból gyorsan bavarrt két felsősarkost, nem maradt más, mint a játékvezetők szapulása válogatott gorombaságokkal. Tudom, az ő dolguk se könnyű, hiszen némelyik kézilabdás már sportot űz a fetrengésből, jajgatásból. Röviden: nem partnerei a sípmestereknek, a dolog könnyebbik végét megfogva szeretnének előnyt kicsikarni. Annyira elszaporodtak az úgynevezett sumák próbálkozások, hogy bizony ember legyen a talpán az a bíró, aki mindent észrevesz. Persze ha ilyen szurkolószintü vezetők még heccelik is kedvenceiket, ne számítsunk a fair playre. Pedig de szép játék lenne mindezek nélkül a kézilabda. Klemán \ olt a hazaiak legjobbja Szemenovval és Molnárral egyetemben gyűrte a nyírségieket, nyugodtan rápihenhetett a fináléra. Vasárnap hajnalban a Nyíregyháza imponáló biztonsággal győzte le az Óz- dot, majd az Olajbányász fogadta a Du- naferrt. A szolnokiak döntőbe jutása mindössze egyetlen lőtt gólon múlott az előző este, így némi csalódottsággal és a húzóemberek mellőzésével szálltak harcba. Az első játékrészben nem volt partiban a két csapat, míg a másodikban beszállt Klemán és Molnár felsrófolta maguk alatt lévő társaikat, és 21-21-re hozták az eredményt hat perccel a vége előtt. Többre azonban nem tellet, a sok kihagyott ziccer és büntető megbosszulta magát, jó hajrával visszvágott a pirosfehér együttes. Nagy csatát hozott az első dobogós rangadó (Komló-Kijev), amelyben az ukránok Petrusevszki gólözönével a második félidőben „megszórták” ellenlábasukat. A döntő első félidejében a pécsi Kakas igen jól összefogta csapatát az esélyesebb Lemgo ellenében,,amely a második félidőben robbantott Marosi karmesteri mozdulataira, és 20-14 után már csak arra törekedtek, hogy a kupa az övék legyen. Hang hiába dobott hét gólt a torna legjobb kapusának, a csapatteljesítmény kevés volt a bravúrhoz. Néder István Fotó: Novák Károly Eredmények A-csoport:Lemgo-Ózd 19-14(9-7), Dunaferr-Komló 17-18 (8-8), Ózd-Kom- ló 23-15 (14-7), Lemgo-Dunaferr 23-19 (10-8), Ózd-Duneferr 11-14 (3-5), Komló-Lemgo 14-14(8-6). B-csoport:Kijev-PMSC 19-20 (8-8), Olajbányász-Nyíregyháza 20-20(11-9), Olajbányász-PMSC 19-15 (9-7), Nyíregyháza-Kijev 17-25 (8-10), Olajbányász- Kijev 16-17 (6-8), PMSC-Nyíregyháza 22-17 (12-8). Helyosztók:7-8.helyért: Ozd-Nyíregyháza 20-28 (11-14) 5-6.Olajbányász-Dunaferr 22-25 (11-15) 3-4. Komló-Kijev 22-27 (10-11) Döntő: Lemgo-Kijev 24 -17 (12-10) Különdíjak Gólkirály: Eugén Petrusevszki (Kijev)' Legjobb kapus:Grosser Lutz (Lemgo) Legsportszerűbb csapat: CKA Kijev Végső sorrend: kupagyőztes a Lemgo, 2. PMSC, 3. Kijev, 4. Komló, 5. Dunaferr, 6. Olajbányász, 7. Nyíregyháza, 8. Ózd. v _____________________I________J f V • Mocsai (balról) és Koleszár nincs cg> \ élemén ven a döntőben gül a „vendég” diadalmaskodott. Izgalmas, fordulatokban bővelkedő, és légióként a végére eldurvult játék alakult ki a Komló-Lemgo meccsen. Marosi csak szünet után lépett pályára, s klasszisát mutatja, hogy vezérletével sikerült egálra feljönniük a meglepően egységes és helyenként egyéni bravúrokat bemutató komlóiakkal szemben. így elsőként várhatták a döntőt. Ugyanaz volt a tétje az Olajbányász-Kijev mérkőzésnek is. Roppant keményen védekezett mindkét csapat, ellenben az ukránok annyival jobbak voltak, hogy kevesebb ziccert hibáztak, és átlövéseik messze hatékonyabbak voltak a vérszegény szolnoki kísérleteknél. Hiába védett Szemenov parádésan, elöl csupán Molnár és Klemán jelentett veszélyt, míg Grundmann és Móré ordító ziccereket vágott felváltva a kapusba, Kotormán pedig saját árnyékaként lézengett. Ebből csak vereség születhetett. S miután a PMSC leAz utolsó (előtti) mohikán 7 Ök mondták Rácz Sándor, a Nyíregyháza edzője:- Csapatunk erősen vegyes benyomást keltett, jó kezdést követően nem hittem, hogy a második napon ennyire összezuhanunk. Talán még időben. Egyedül a kapusunkkal vagyok elégedett. Nagyon jó csapatokkal játszottunk, sokszínű kézilabdát láthattunk, ami azt hiszem, valamennyiünk számára igen hasznos volt. Kómár József zsűrielnök: - Nem tagadom, voltak nehéz mérkőzések, főleg azért, mert néhány játékos túllépte a határokat. Szakadtak a mezek, akadtak szándékos szabálytalanságok, de mindezek ellenére úgy láttam, játékvezetőink, akik szintén a felkészülésnél tartanak, jól megoldották helyenként kényes feladatukat. Pánovics Lajos a Dunaferr edzője: - Számomra a meglepetések tornája volt. Nem számítottam ilyen bravúros kapusteljesítményekre, a német csapat átlagon felüli magasságára, és nem utolsósorban arra, hogy a Szolnok nem kerül a döntőbe. Csapatommal csak részben vagyok elégedett, védekezésben elfogadhatót nyújtottak a fiúk, támadásban az átlövőink haloványak voltak. Koleszár György, a pécsiek edzője:- Magyarországon nem rendeztek ilyen rangos eseményt az idén. Mi valamivel előrébb tartunk a formába hozással, mert egy héttel korábban kezdünk. Talán ennek köszönhető a döntőbe jutásunk. Sok újat nem hozott számomra ez a három nap, elég régen edző vagyok én már ahhoz. Amire azonban mégis felfigyeltem, az a felkészülten érkezett játékvezetők kifogástalan működése volt. Egyik csapatbóCscm szeretnékyáféko- sokat kiemelni, volt jó néhány ügyes gyerek, de úgy istenigazából nem tudott egyikük se mély benyomásokat hagyni bennem., Egyébként nagyon jól éreztük magunkat, és ha a kempingben sikerült volna elérnem, hogy befűtsenek,”hát akkor még kelfetjífjK^b emlékekkel-hagy- nánk el Szolnokot. Zsiga Gyula, az Olajbányász edzője:- Sajnos két kulcsjátékosunk közül Har- ta nem szerepelhetett sérülése miatt, Kotormán pedig háromhetes kihagyás után még nem lendült bele. Golovin alig egy hete érkezett, a kombinatív játékban ösztönösen mozog, s Molnár Gabi is még az elején tart annak ellenére, hogy húsz gólt dobott. Az utolsó napon egyértelműen* bebizonyosodott, akik a kezdő sorban nem kapnak helyet, igen távol vannak a társaiktól. Több egyéni vállakózás, fegyelmezetlenség mutatkozott, azokat minél hamarabb ki kell iktatni, hiszen két hét múlva kezdődik a bajnokság. A többi csapat közül a Lemgo együttesét emelném ki, látszik rajtuk, tudják mit, miért csinálnak. A pécsiek nagyon lelkesek, harapóssak, kemények, míg a Nyíregyházánál hullámhegyek és -völgyek váltogatását tapasztaltam, a komlóiaknál szintén. Mocsai Lajos, a Lemgo edzője: - Tíznapos tatai edzőtáborozásról érkeztünk Szolnokra, mert ez a torna programunkba igen jól illeszkedett. Bár rendkívül fáradt a csapat, kíváncsi voltam, mennyire sikerült az előző hetekben megalapozott taktika elemeket mérkőzéseken alkalmazni, s mindemellett törekedtünk a kupa elnyerésére.- Kit látna szívesen csapatában ebből a mezőnyből?- Őszintén meg kell mondjam, a magyar középmezőny egy nagyot visszalépett az élcsapatokhoz képest. Háromnégy gárda közel egyenlő erőt képvisel, a többiek a pillanatnyi helyzetnek megfelelően alakíthatják a sorrendet. Sajnos a játékosok fizikai adottságai elmaradnak a nemzetközi élvonaltól, ezzel a kérdésére is válaszoltam.- Hova „helyezi’ ’ Mocsai Lajos az I. MÓL Rt. Kupát? Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget neki, hiszen Németországban kézilabda-háború dúl, öt-hatezer ember előtt vívjuk meg csatáinkat hihetetlen hőfokon. Ez a motivációs bázis láthatóan nem volt észlelhető játékosaimon, fásult állapotban elért sikerünk azért értékes valamennyiünk számára.- Mit szól az Olajbányászhoz?- Rendkívül jó úton járnak, Zsiga Gyula barátom nagyon ambiciózus, felkészült kolléga, akiban hinni kell. Ő egy rendkívül nyitott agresszív védekezést választ, amit nemhogy Magyarországon, hanem egész Európában kevés csapat vállal fel. Kívánom, ne csak a kosárlabdát tekintsék a szolnokiak szívügyüknek, hanem a kézilabdázók lelátóit is töltsék meg, mert a piros-feketék sok kellemes meglepetést fognak okozni nekik.
