Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-05 / 210. szám

Jász-Kun Kakas \ János a kukkolóban Jó szomszédom, a mentős múlttal rendelkező János ön­iróniával mondja:- Képzeld, voltam a kukko­lóban. A sógorom, akinek se­gítettem a házépítésben, az csalt el. Hatvan forintott fizet­tünk a belépésért, százat a zse­tonokért. Van egy kis nyílás a fülkében, mint a templomi per­selyen, abba kell bedobni a zsetont, s akkor a parányi abla­kon felszalad a redőny. Üve­gen át nézheted a produkciót, mint a képernyőn az erotikus filmet. De csak pár másodper­cig, mert a redőny lehúzódik, s dobhatod a másik zsetont.- S mit láttál?- Otthon felejtettem a sze­müvegem, így csak sejtettem, mi történik ott. Bal szememet becsukva hunyorítottam a job­bal, meg fordítva is csináltam, guvasztottam egyszerre mind a kettőt, de a kép nem akart tisztulni. Úgy jártam vele, mint amikor a nagy szakállú gróf Apponyi elmosódott portréját akartam összerakni egy szaka­dozott, régi újságban. Sebaj, gondoltam magamban, men­tős koromban láttam én-min- denféle formát, nem nézüm to­vább. Ragaszkodtam azt'állás­pontomhoz, mint Csurká Pista a tévében az övéhez, vissza­váltottam a zsetonokat, s átvo­nultam a találkozóhelynek megjelölt sörözőbe. A sógor átszellemült arccal kérdezte később:- Na, milyen volt?- Habos.- Habos? Hogy lett volna az habos?- Habos volt, ha mondom!- Ne viccelj.- Én a sörre gondoltam, mert mást nem láttam. A sógor szánakozó arccal megveregette a vállam, s meg- ígértette velem, hogy nem fo­gom meghazudtolni, amikor otthon azt mondja: elkelt az a kismalac, amit megvenni szán­dékoztunk. Én is úgy voltam vele, ha Csurka kihagyhatja az Antall Józsefről szóló részt a tanul­mányából, nekem sem kell ott­hon mindent kipakolni. (simon) V ___________________________J R égi szlogen mai változata:- Azé a föld, aki meglicitálja! Ketten dumálnak- Hová? Hová?- Külföldi túrára.- Tel-Avivba?- Csak nem ettem kefét, még majd a Csurka tel-avivi összekötőnek néz! S- Le kéne magát váltani.- Az lehetetlen.- Miért?- Három hónapja munkanélküli vagyok. Arról a státuszról pedig én sem mondok le, akár az Antall a miniszterelnökségről. Sőt, indulok a következő választáson.- Mint mi?- Mint országgyűlési képviselő.- Miért akar maga országgyűlési képviselő len­ni?- Be akarok jutni a Torgyán-frakcióba.- Hi-hi-hi!- Mit röhög?- A Torgyán-frakció megszűnt...- Az, uram, mese!- Miért volna mese?- Mert nem más közölte, mint Ugrin Emese ... - Maradjon csak a suszter a kaptafánál!- Én nem suszter voltam, hanem kohász.- Akkor maradjon a kohász a Dimagnál!- De nem mint vezérigazgató! n:Miért nem? •rjMert fülest kapott.-Hogyhogy?- Lefülelték, mivel 100 milliót sikkasztott... ■■mám- Bezzeg a húsárakat nem sikkasztották el.- Sőt, emelik.- Szorítják!- Emelik, ha mondom, hat százalékkal!- Szorítják! Ha kell, sporttal is.- Honnan veszi?- Nem én, a Gergátz mondta: „Imsporttal is 1 leszorítják a húsárakat.”- Őrült spanyol! Nem imsporttal, hanem im- 1 porttal ...- Az azt jelenti, hogy külföldről hoznak be | sertéseket? És mi lesz a hazai disznókkal?- Slussz! Én megyek, készülök az útra.- New York?- Egy frászt! Állítólag oda csak taxis összekötők járnak.- Akkor?- Mivel a tisztiorvos a Tisza-partot betiltotta, marad a Rádió. Gombászok egy kicsit.- Tessééék?!- Igen, tüntetek a Rádiónál egy jót a mérges- GOMBÁR ellen ... BÖK - a benzinárcsökkentésről Hol lemegy, hol föl, kapkodni fejem alig győzöm, fölmegy, értem, de le hogy mért, nincsen benzingőzöm! * SZEX Két utcalány veszekszik a Rákóczi téren:- Te büdös kurva!- Mondd még egyszer.- De miért?- Mert százszor jo'hb. mintha azt mondanád: te p büdös nómenklatúra!" ' - d ­2 OHFlMnMMHMnnnHMM Jás z-Kun Kakas Egy apa emlékeiből Mikor első fiam megszületett, a kórházi folyosón sehogy se bírtam lépést tartani a csúzos, porckopásos nagynénik, nagybácsik hadával. S utolsónak érkezvén, a rokoni hátak pajzsként zárták el előlem az újszü­löttszoba ablakát. Pali bácsi megkocogtatta az üveget, s megrendelte a rég várt szenzációt:- Átányi Szabolcsot kérjük! Mikor a nővér az ablakhoz hozta a vörös, tátott szájjal üvöltő újszü­löttet, egy pillanatra áhítatos csend támadt. Aztán Pali bácsi elismerőn csettintett:- Karakán kis legény, tisztára az apja!- Mint két tojás! - toldotta meg Nusi néni.- Le se tagadhatnád, Laci! - jelentette ki egy köpcös öregúr, akit most láttam életemben először. „ -,r- Nézzétek az orrát! Ez a te orrod, Laciji ,,- Még a füle is Lacit formázza! Mikor a rokoni gyülekezet már sorra szedte a gyerek minden jelleg­zetességét, s megállapította róluk, hogy mindenben rám, a boldog apára ütnek, egy újabb összevetés céljából felém fordultak a fejek, mivel én még mindig leghátul tébláboltam. Kihasználva a pillanatnyi érdeklődést, átvágtam magam az üvegablakig. Megpillantva a hadonászó kis kezet, közelről, megdöbbenve olvastam a szalagon: Szabóki Henriett.- Ez nem az én fiam, nővérke! - tört ki belőlem a meghökkenés. - Ez Szabóki Henriett - mutogattam a szalagra. - Tévedés történt! Átányi Szabolcsot kérjük! A nővér bocsánatkérőleg intett, majd néhány pillanat múlva megje­lent egy másik vörös, visító csecsemővel. A rokoni had szégyenkezve hallgatott, mígnem a kínossá váló csendben felbrummogott Pali bácsi basszusa:- Karakán kis legény ... tisztára az apja!- Mint két tojás - toldotta meg Nusi néni. (Átányi László) Mosolygó medicina Kesztyűs kézzel Az ifjú sebészhez, aki egyben ifjú házas is, becsönget a sógora. Néhány percnyi várakozás után nyílik az ajtó, és megjelenik mö­götte a doktor, mindkét kezén gu­mikesztyűvel. Még fel is tartja a kezét, jelezvén, hogy nem tud kezet adni.- Csak nem valami műtét köz­ben zavarlak? - kérdi a látogató der­medtem- Dehogy! - tiltakozik a sebész. - Csak mosogatok. Vakbél és dekoltázs Vakbélműtét előtt egy asszony megkérdezi a sebészt, el lehet-e tüntetni a vágás nyomát az operá­ció után.- Miért kellene eltüntetni? - felel az orvos kissé szórakozottan. - Ne hordjon mélyen dekoltált ruhát, ak­kor senki sem látja ... mint gyümölcsöt, salátát, angolo­san elkészített főzeléket, pirított kenyeret, esetleg egy-egy kemény tojást __ F ehér megadóan bólint, és meg­kérdezi:- Étkezés előtt vagy étkezés után? Generációs párbeszéd Fogyókúra- Fehér úr, önnek alaposan le kell fogynia! - mondja a körzeti orvos egy ijesztően testes betegé­nek. - Ne egyék egyelőre mást, A nagypapa A nagypapa szerette az unokákat. Öt percig na­gyon szerette őket. Azután is szerette őket, csak vala­mivel kevésbé. Az unokák szerették a nagypapát. Szerettek az ágyán ugrálni, a rádióját csavargatni, lerámolni az íróasztalát. Szerették a kávéfőző dugóját kihúzni a konnektorból az illegő-billegő állólámpa mögött, sze­rettek bebújni az asztal alá, szerettek inni a nagypapa poharából. Mindig kértek tőle kristályvizet. A nagypapa mindig adott nekik, és adott nekik csokit is, vacsora előtt tíz perccel. A nagypapa azt szerette, ha az unokák ülnek az ölében, és simogathat­ja, puszilgathatja őket. Az unokák is szerették ezt, egy percig. A nagypapa simogatta az ölében az unokákat, az unokák meg visítottak. Amint lehetett visszabújtak az asztal alá vagy felcsavarták a szőnyeget. A nagypapa szeretett az állatos könyvből mesélni. Elővette az állatos könyvet, és megmutatta a képeket.- Nézzétek, víziló. Azt mondja a víziló, van tetűm millió. A nagypapa szerette a rigmusokat. Az unokák is szerették az állatos könyvet, annyira szerették, hogy ki akarták tépni a kezéből. A nagypapa helyére tette a könyvet, és odaadta nekik a nagyítót. Az unokák ezt is szerették, ezért ezt egymás kezéből akarták kitépni. És visítottak. A nagyító leesett a földre, a nagypapa fölvette, és szólt az unokák anyu­kájának, hogy most már Viheti őket. A nagypapa szerette a búcsúzkodást, és rájuk akar­ta adni a kabátot, az unokák elszaladtak, és elorozták a kulcsot, a nagypapa visszaszerezte, az unokák kö­szönés nélkül elrohantak, és a nagypapa visszaterítette a szőnyeget. Nagyon szerette az unokákat, és alig várta, hogy újra láthassa őket. (Molnár Katalin) 15 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents