Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-04 / 209. szám

1992. SZEPTEMBER 4. Hazai körkép 3 Móricz-évforduló Akit olvasni kell Éppen ötven éve. ezen a na­pon, szeptember 4-én hunyt el Móricz Zsigmond, a ma­gyar irodalom óriása, aki századunkban Ady mellett a másik robbantó, ha ezt nem is oly aknaszerü gyor­sasággal tette, mint forra­dalmár költötársa. Nem is véletlen tehát, hogy amikor Móricz első igazi elbe­széléskötete megjelent a Nyugat kiadásában, forró öleléssel első­ként Ady ölelte magához a Hét krajcár íróját. „Alig tudom a ce­ruzámat fogni, hogy Móricz Zsigmondot, hogy éppen Móricz Zsigmondot össze ne égessem toluló, nagy, forró szavak, kép- zelések hirtelen forróságával. Csak egyetlenegy ujjongásomat bocsátom szabadon: ez a mi faj­tánk, újra itt van egy ragyogó, kis ember belőle, tehát minket akar a jövendő, s reánk van szüksé­ge.” Ady tudta, hogy Móricz a „legbölcsebb, legmagyarabb magyarságnak szívbéli látója, vérbeli írója” - s nem pusztán paraszt-író, miként korában is, de halála után később is szerették volna egyesek ebbe a szűkítő skatulyába begyömöszölni. Ránkhagyott gazdag életműve a bizonyság, hogy nemcsak az am­bíciói voltak balzaciak, a megva­lósítás is Emberi színjáték mére­tű és jelentőségű; munkássága felöleli az egész magyarság éle­tét - saját szavaival - a kunyhótól a palotákig. S ahogy a Tücsökze­ne Szabó Lőrince 1942-ben vall­ja: ,,shakespeare-i arányú és tolsztoji színű gazdagság és fö­lény van művében.” Valóban, a prózának igazi formaművésze volt ő. És ha felütjük bármelyik könyvét, beleolvasunk bárme­lyik regényébe, mais érezhetjük, hogy süt belőlük a személyes át- éltség heve-tüze, forrósága is! „Alig írtam életemben valamit, amit át nem éltem Volna. A hu­szonötezer oldalnyi írásom akár huszonötezer versnek felel meg. Lírának, amelynek csak formája az objektivált előadás” - nyilat­kozza 1930-ban egy rádióbeli előadásában. Nos, ez a líraiság egyik varázsos vonzereje, mely olyan nyelvi kifejezésekben tes­tesül meg, hogy szinte lehetet­lenné teszi fordíthatóságát ide­gen nyelvekre. Költő legyen a talpán, aki akár a Hét krajcárt, akár az Árvácskát, vagy netán a tájnyelvtől duzzadó Rózsa Sán­dort más nyelven kívánná meg­szólaltatni teljes pompájában. (Ennek ellenére eddig huszonhá­rom nyelvre fordították le novel­láit, regényeit.) Persze nem tartozott ő a gyö- nyörködő-gyönyörködtető írók sorába; az ő felfogása szerint az irodalom dolga nem az, hogy „magasabb szférákba emelje az írás a lelkeket. Nem az, hogy a szellem virágaival szórakoztas­son vagy gyönyörködtessen. Ha­nem az, hogy vállalja a keresést és a kijelentést... egész... vergő­dő, lelki kétségekben gyötrődő emberiség nevében.” Fél évszázada, hogy Móricz halott, de aki találkozni akar ve­le, ma is megteheti, s ha netán beszélgetni is támad kedve, ele­gendő, ha munkáit, írásait a ke­zébe veszi, hisz Móricz maga is ezt ajánlotta egyik olvasójának a vele való beszélgetés üdvös módszeréül, „engem nem lehet leválasztani írásaimtól” - írja neki. Aki a Hét krajcár, a Légy jó mindhalálig, az Erdély-triló- gia, a Rokonok, az Árvácska, A boldog ember, a Rózsa Sándor - hogy csak néhány remekét em­lítsem - megteremtőjével kíván „társalogni”, bármikor elérheti: Móricz opusza ott sorakozik kö­tetekben könyvtárak polcain, családi bibliotékák mélyén. A kérdés: vajon van-e elegendő kedvünk, igényünk, lelki inge­rünk, hogy odanyúljunk értük? Vajon nem válhat-e meddővé e mérhetetlen kincsesbánya az ok­talan közömbösség miatt? Mert mit ér a leggazdagabb életmű is, ha sovány iránta az érdeklődés? Amikor ezen az évfordulón tisz­telettel emeljük meg kalapunkat a páratlanul értékes életmű előtt, nem ártana ezen is elmerenge­nünk, eltöprengenünk. Akár Kisújszálláson, ahol Móricz diá- koskodott, akár a Zagyva-parti faluban, Rékason, ahová gya­korta visszajárt, bárhol, ahol most emlékének adóznak. V. M. „Válófélben” a könyvtár és a múzeum másik épület megvásárlásával és átalakításával kap méltó helyet a könyvtár. Azonban ehhez is úgynevezett „állami címzett támogatásra” van szükség, hiszen a megyei önkormányzat „erszényéből” nem futja a költségekre. A címzett támogatással a jövő évben megoldódna a könyvtár helyzete, az azt követő esztendő­ben pedig végre birtokba vehet­né a múzeum az egész épületet, s állandó kiállításaival, a régóta csak áhított szolnoki képtárral igazi kulturális centrummá vál­hatna. Jó hír viszont, hogy megol­dódtak a múzeum raktározási gondjai, a Városmajor úti volt szovjet laktanyába talán már a jövő héten elkezdődik a megyé­ben szétszórtan lévő alkalmi rak­tárakban őrzött tárgyak elhelye­zése. Ugyancsak múzeumi hír, hogy a közelmúltban megérkez­tek a tavasszal Dél-Afrikában el­hunyt Borbereki Kovács Zoltán hamvai. A neves szobrász Szolnokon Aba-Novák biztatására kezdett szobrokat készíteni. A Szolnok környéki parasztfi­gurákat ábrázoló bronzszobrai­val nagydíjat nyert a párizsi vi­lágkiállításon. Néhány szolnoki munkája ma is a város ékessége. Borbereki Kovács Zoltán hamvait végaka­ratának megfelelően szeptember 26-án helyezik örök nyugalomra a szolnoki temetőben. Fotó: T. Z. Pénz híján eg\ előre áll a múzeum felújítása (Folytatás az 1. oldalról) Nyilvánvaló ugyanis, hogy a két intézmény már régen „kinőt­te” az épületet. Közben számos tervpályázatot írtak ki és díjaz­tak az egykori illetékes tanácsok, de új könyvtár nem létesült, s erre most sincs lehetőség. Jó megoldásnak az tűnik, ha egy Szolnokra érkeztek Borbereki Kovács Zoltán hamvai Ez a harc sem lesz a végső A pártok önértelmezése időről időre változik, s azon sem csodálkozhatunk, ha a kezdeti ígéretek - a dogmatizálódás rémé­től félve - merőben átalakulnak. Sokkal meglepőbb viszont en­nél, ha az önértelmezést nagyrészt külső kényszerek befolyásol­ják, illetve ha a tehetetlenség elkerülhetetlen agresszivitást szül. Mert az nyilvánvaló, hogy az egymást követő választások miatt valamennyi pártnak meg kell újulnia, vagy akár megütközést keltőén is bizonyítaniuk kell jelenlétüket, de pusztán kény- szerűségek hatására egyetlen párt sem cselekedhet. A korábban vallott értékekről való lemondás több kockázatot rejt magában (s ezzel együtt veszteséget), mint amennyi várható előnyt. Végül is - ahogyan a Csurka-pamflet körüli viták érzékeltetik - a mili- táns szellem előtörése végletekig fokozható zavart idéz elő. Joggal és kevésbé joggal. Mindenesetre a „nyugodt erőhöz” fűződő remények egyre inkább szertefoszlanák, hiszen nemcsak az alelnök nevéhez tapadhat a kapkodás és a türelmetlenség mellékhangsúlya, hanem magához a párthoz is, amely amúgy is sokat veszített népszerűségéből. Megint csak elválaszthatatlanul attól a vonzó szellemtől, melyet - így vagy úgy - fokozatosan megtagadott. Máskülönben egészen élvezetes olvasmány Csurka István írá­sa; tele kifejezőerővel, saját emócióit cseppet sem szégyellve, gondolatmenete többszörösen is vitára késztet. De minthogy olyan következtetésekre jut, melyekkel legfeljebb a népi-nemze­ti indíttatású gondolkodásmód tud azonosulni, vagy azok a párt­hívek, akik rendületlenül bíznak a végső harc kimenetelében, a máig tabunak számító jelenségek kritikája is megmarad a „nép­meséi bemutatás” szintjén. Jórészt fanyalgást és elutasítást vál­tanak ki, semmint megértő bírálatot. Mert túlságosan is szubjek­tív vélekedésekről van szó, melyek ráadásul a bennfentesség rossz lelkiismeretének kifejezésével társulnak. Mintha a politikai jó ízlés már semmire sem lenne jó, s a fontolva haladás merő mítosz lenne. Holott valóban vannak olyan gazdasági, társadalmi és kulturális törvényszerűségek, melyek a rendszerváltás politi­kai aktusa után sem tolhatok félre. Á minduntalan felbukkanó kifogások ellenére sem, melyek a tisztogatás misztériumjátékát sokkal fontosabbnak tartják, mint a lassan kristályosodó demok­ratikus politikai gyakorlatot. Mégiscsak fontosabb lenne azon­ban mindenfajta gyűlölködésen, valóságos vagy valótlan kire­kesztésen túllépni, hiszen sem az elérzékenyülő szentimentaliz- mus, sem a dölyfös arrogancia nem vezet sehová. Az alig leple­zett tehetetlenség pedig legfeljebb üres szánalmat ébreszt az állampolgárok többségében. Kerékgyártó T. István Hollandok vették meg a Lehel szifonrészlegét Segítség a kazahsztáni magyaroknak A miskolci székhelyű Kárpát­alja Alapítvány nagy értékű tan­eszközöket és tankönyveket ado­mányozott a kazahsztáni magya­rok Hungária Kulturális Szerve­zetének, az Alma-Atában immár két éve működő magyar nyelvű vasárnapi iskola munkájának megsegítésére. Az adományt a nyíregyházi Fidesz-szervezet tagjai juttatták el Kazahsztánba - tájékoztatta az MTI-t Mankovits Tamás, a miskolci szerkesztésű Kárpátalja című folyóirat főszer­kesztője. Kazahsztánban mint­egy 4500 magyar él jelenleg, akik az 1. és a II. világháború idején, illetve a Kárpátaljáról va­ló kényszerkitelepítések révén kerültek a közép-ázsiai köztár­saságba. Klió ✓ Uj történeti folyóirat indult Klió címmel új történeti folyó­irat jelent meg tegnap Nyíregy­házán, a helyi Bessenyei György Könyvkiadó gondozásában. Á történetírás múzsájának nevét viselő kiadvány szerkesztőinek célja, hogy az olvasókkal megis­mertessék a történettudomány legújabb eredményeit, s azokra - a tanulmányok és monográfiák közreadásával - felhívják a fi­gyelmet. A kiadvány megjelentetésé­hez a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola és a Szent Athanas Görög Katoli­kus Hittudományi Főiskola, va­lamint a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetem és a Re­formátus Teológiai Akadémia ad támogatást. Az érdeklődők a következő cí­men rendelhetik meg az egyelőre évente két alkalommal megjele­nő Kliót: Bessenyei György Könyvkiadó, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 31/b. A Lehel Hűtőgépgyár Kft. a közelmúltban eladta a szifon­részlegét a holland Timi Holding BV-nek. A szerződés szerint a kft. az összes gyártóeszközt és gépet, műszaki dokumentációt, vala­mint piaci információt a hollan­dok rendelkezésére bocsátotta. A vevő a gyártás know-how-jára kizárólag jogot szerzett. A Timi információnk szerint október 31 -ig vállalt kötelezett­séget a szifonfejek gyártásának megkezdésére, magyar partne­rek bevonásával. A szifontestek előállítása később kezdődik meg. IOOD-INVEST KERESKEDELMI RT. SZOLNOK Tájékoztatjuk kedves vásárlóinkat, hogy a FOOD INVEST ^^Kereskedelmi RT üzemeltetésében^. iPfclévő SZOLNOK ABC. a felújítást Q) Ä követő egy éves évfordulójára [ újabb meglepetéssel szolgál. I &, í m <# Engedményes PMékkonzerv- és savanyúságvásár szept.4-én. Gyermekeknek meglepetés sieptA-én Izórától. 199Z. aug. 51.-én a Szolnok ABC. üzletben Moulinex Settérin Cl) és öolac márkabolt nyílt. Az üzlet a Penti márkák teljes típusválasztékát árusítja. :T FOOD INVEST RT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents