Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-30 / 231. szám
1992. SZEPTEMBER 30. Interjú „Nem úgy működik a dolog, hogy békésen összeborulunk” Halász Istvánnal a cenzúráról, az érzelmi elkötelezettségről, a tüntetésről- Nemrégiben lezajlott egy levélváltás, amelyben Ön - az Új Néplappal kapcsolatban az elégedetlenségét fejezte ki. Nem ez az első véleménykülönbség köztünk. Most éppen miről van szó?- Elöljáróban tisztázzuk: a rendszerváltozás előtti utolsó nagyobb tüntetés itt a Néplapnál zajlott, ahol lefoglaltuk a Néplapot kézrátéttel és azt mondtuk, hogy a sajtószabadság érdekében meg kell újulnia, meg kell tisztulnia a sajtónak is. Akkor mindenki úgy gondolta, hogy elég egy jelképes kézrátétel, és egy csapásra a rendszerváltozás után megoldódik és tiszta lesz minden. A rendszerváltozás maga egy hosszabb folyamat, nem megy egyik napról a másikra, így a sajtóban sem mehet. Egzisztenciális veszélynek vannak kitéve itt is a dolgozók, tehát érthető az a reflex, hogy ragaszkodik mindenki az állásához. Ebből következik, hogy működik egy öncenzúra az újságírókban, egy megfelelési kényszer.- Ön szerint kinek vagy minek akarnak megfelelni?- Egyrészt meg kell felelni az olvasóknak. Az utóbbi időben nem véletlenül népszerűek a bulvárújságok. Ez kezdődött a rendszerváltozás előtt, amikor az volt a sikk, ha egy újság megírt valamit. Azzal kelt mindenki, hogy éppen milyen botrány történt előző nap. Azután ebbe belefáradtak az emberek - én legalábbis belefáradtam. A sajtó bulvár része már nem érdekel. Az embereknek a demokráciát is meg kell tanulni, hozzá kell szokni, hogy nincs egy központi akarat. A demokrácia „káosz’ ’ az előző „rendhez-”-hez képest. Abban megmondták mindenkinek, melyik fiókban van a helye, tudta mindenki, hogy ki van fölötte és ki rángatja a zsinórt. Ma a demokráciában ez a „káosz” odavezetett, hogy bizonytalanná váltunk bizonyos mértékig és valamilyen fogódzót, kapaszkodót keresünk. Az emberek egy része a csodákban, földöntúli dolgokban hisz, most nem a vallásra gondolok elsősorban. Mindenféle dolognak, trükknek bedőlnek, fogy a Kacsa, fogy a Pszt! Fogy az az újság, amelyekben következmények nélkül, undorító módon rágalmaznak embereket. Tehát meg kell felelni egyrészt az olvasónak, másrészt a főnöknek. Ha beszélek beosztott újságírókkal, szinte mindenki panaszkodik. Hiába ír meg valamit, a főnöke kijavítja, nem hagyja érvényesülni: Tehát kialakul egy megfelelési kényszer. A főnököknek is van persze főnökük. Ott a tulajdonos, aki megmondja, hogy milyen profilú legyen a lap.- Ön azt mondja, itt, ennél a lapnál cenzúráznak. Minek tennénk? Soha nem volt ekkora szabadságunk.- Ma még nincs sajtószabadság. Az a szabadság, amely a sajtó tisztességével párosulna, nincs meg. Mondok egy példát. Balatoni gyógykezelésem alatt egy Magyar Fórumot kerestem. Azt mondja a kis helyi minimarketnek - a neve sem magyar - a tulajdonosa: nincs Magyar Fórum. - Elfogyott már? - kérdezem. Nem, hál’ Istennek az nem is jár. Vagyis egy szatócs mondja meg nekem, hogy mit olvashatok. Többé abba a boltba be sem tettem a lábam. Akkor is felháborodtam volna, ha azért nem járatna Kurírt, mert MDF-es. Ez az eset is a sajtószabadság körébe tartozik.- Ha mi cenzúrázni akarnánk, illetve mellőzni egy pártot, akkor nem írnánk róla. Erről azonban szó nincs. Ha cenzúráznánk Halász Istvánt, akkor nem jelent volna meg több tucatnyi anyag képviselői ténykedéséről...- Nekem nem is azzal van bajom, hogy kevésszer jelenek meg. Aki aktívabb az többször jelenik meg a sajtóban is, aki meg passzív, az, ha megjelenik kétszer, már sokszor jelent meg. Saját írásom átfogalmazva, megrövidítve jelent meg (de legalább megjelent). Máskor a munkámról írt tájékoztatómat nem jelentették meg. Fontos, nagy jelentőségű, minden munkavállalót érintő eseményre (melyen a munka- vállalói tulajdonszerzés vagy a szakszervezeti tulajdon sorsa volt a téma) a meghívás és a Néplap részéről jelzett jelenlét ellenére tudósítót nem küldtek, de álláspontomról (illetve a Monopolyról) mégis tudósított az újságuk.- A levél egy vita kapcsán érkezett a szerkesztőséghez, amelyben az MSZP megyei elnöke ebben a minőségében illetéktelen beavatkozásairól ismert képviselőnek titulálta Ónt.- Nagyon veszélyesnek tartom az utóbbi időben elharapódzott módszert, hogy egy jelzővel minősítenek valakit, s utána már nem a tárgyról szól a vita, hanem a jelzőről. Ilyen például a Csurka-ügy. Az emberek többségét könyen lehet azáltal befolyásolni, hogy megmondják nekik, hogy mi micsoda. Jóval egyszerűbb az élet, ha megmondják, mi milyen, mintha neked kellene rájönni. Szintetizálni kell magadnak a véleményt a dolgokról. Ezért veszélyes az, hogy egy címkét ráragasztunk valakire, mert utána már magyarázkodhat az illető. Ez is egy jelző volt, odavetve egy vitában, ami nem is rólam szólt, hanem Petronyák László képviselőtársam írásáról. Az MSZP megyei elnöke vitacikkében vetette oda foghegyről e mondatot. Olyan jogomat próbálta meg elvitatni, ami választópolgárnak, és helyi lakosnak ugyanúgy kijár, mint bárki másnak. Mint szakmabeli építész, miért nem mondhatom el, hogy bűn lebontani a Baross Gábor utca 8. sz. alatti házat csak azért, hogy ott egy Postabank épület épüljön, amikor tele van üres telekkel a belváros. Ez volt az egyik illetéktelen beavatkozásom. Hál’ Istennek az épületet nem bontották le. De kérdem én, hol volt Füle úr, a cikk írója, amikor az önkormányzati ülésen ez napirenden volt... Illetéktelenül emeltem szót a kommunista rezsim alatt virágzó elnevezések ellen (Pálfy János iskola), a némzeti jelképeink levétele ellen a városi intézmények faláról vagy a városi főépítészi hivatalért? Döntse el az olvasó.- A levelében azonban azt írja, hogy eljárt egyéni állampolgári ügyekben. Ezek szerint folytatódik a korábbi képviselői kijárás... Ha nem megy normális úton, megy képviselői beavatkozással...- Én azt mondtam, eljártam állampolgári ügyekben, s nem azt, hogy kijártam. Ez két dolog. Egyéni ügyben eljárni sem ugyanaz, mint egy közösség ügyében eljárni. Én a lobbizást - lehívni prominens személyeket és megismertetni őket a problémákkal - nem ítélem el. Bizonyos dolgokat ki kell járni a lakókörzetünk érdekében, mert ha más teszi ezt, nem mi, akkor ő jár jobban. Ez egy képviselőnek ma már kutya kötelessége. Ez nem elvtelen dolog. Ami az eljárást illeti álllampolgárok ügyében: hozzám jönnek, hogy oldjak meg valami problémát. Azért jönnek hozzám, mert nem ismerik az önkormányzati képviselőjüket. Az eljárás annyit jelent: utánanézek, hogy kire tartozik az ügy, ha fel tudom hívni, jelzem, hogy megy egy állampolgár... Volt itt ma egy ember földhivatali ügyben, a másik adóügyben; kivetették rá az adót, amit ő nem tud a nyugdíjából fizetni, ezért mérséklést kért az önkormányzattól. Cinikus módon pár forinttal csökkentették csak az adóját. Fizetni nem tudja, és ketyeg a büntetőkamat. Most az illetékes önkormányzattól fogok kérni egy udvarias tájékoztatást, hogy valóban jól állapították-e meg az adót. Figyelembe vették-e, hogy itt egy kisnyugdíjasról van szó. Sok idős ember megkeres kárpótlással is...- Az olvasók tudják, hogy Ón a Monpoly elnevezésű képviselői csoport tagja. Ismerik a Monopoly sikereit, elvesztett pereit.- Hadd helyesbítsek. Nincsenek elvesztett pereink. Nagy Sándort, az MSZOSZ elnökét feljelentettük, de a pert nem vesztettük el. Alszik a per.- A sajtóban mintha nem ezt olvashattuk volna...- Alszik az ügy. Úgy érzem, hogy jó ügyvédünk van, csak olyan dolgokba megyünk bele, amiben biztosak vagyunk. Ilyen volt a Pestvidéki Gépgyár átjátszásának kísérlete, a Ford-ügy. Épp tizenketten voltunk és mindenki hozta a maga területéről a problémákat, ebből próbáltunk meg általános dolgokat levonni. így tavaly ősszel megakadályoztuk a vagyonpolitikai irányelvek érvényének dicstelen meghosszabbítását. Rákényszerítettük a kormányt, hogy végre a privatizációs törvényeket benyújtsa, most jutottunk oda, hogy a vagyonpolitikai irányelveket a parlament elfogadja. Ennek nyolcvan százalékát mi is el tudjuk fogadni. Gazdasági törvényeken belül elértük azt, hogy kötelező egymilliós vagyonmozgás felett felértékelni a vagyont. A Munka Törvény- könyvébe bekerült a mi javaslatunkra, hogy állami, vállalati vezető, illetve annak közeli hozzátartozója nem lehet érdekelt más hasonló tevékenységet folytató gazdasági társaságban.- A megyéből hárman vannak a csoportban...- Rajtam kívül Molnár István és Kőrössi Imre. Konkrét megyei ügyekkel nem foglalkoztunk. Sokan azt hiszik, hogy mi vagyunk az új KNEB... Nekünk azonban nincs akkora hatalom a kezünkben, mint a KNEB-nek volt.... Csak továbbítjuk az ügyet az illetékeseknek vagy, ha kell a I V , /, 1; ,j jogalkotásban érvényesítjük tapasztalatainkat.- Kolléganőm találkozott Önnel egy különleges megbeszélésen. Hogy kerül a képviselő egy mozgássérült-tanácskozásra?- Én megválasztásom előtt már felajánlottam a képviselői fizetésem azon részét egészségügyi célra, amely meghaladja korábbi jövedelmemet. Havi tizenháromezer forintot azóta is fizetek egy ilyen alapítványnak - hosszabb ideje már a megyei kórháznak a Gyermekeinkért Alapítványra.- Befizetett alapítványokra 350 ezer forintot. Ez nem semmi. Másoknak ez egyéves jövedelme. Mennyi az Ón fizetése, amiből minderre futotta?- Az én jövedelmem csak az Ország- gyűléstől származik. Nincs időm és energiám arra, hogy más forrásból kiegészítsem. Van egy képviselői alapfizetés, amely minden képviselőnek jár, ez ötvenhatezer forint. Ehhez jön a bizottsági tagság után negyven százalék, amit a képviselők háromnegyed része kap, mivel tagja valamilyen bizottságnak. Csak 15-20 képviselő tagja több bizottságnak is. Az említetteken kívül kapunk költségtérítést, ami adómentes.- És miért költ alapítványokra? Nyilván nem azért, mert le lehet írni az adóból?- Van egy érzelmi elkötelezettségem... Attól nekem nem lesz több, hogy le lehet írni az adóból. Én úgy indultam a választáson, hogy megfogadtam: amíg nem tettem valamit az ország helyzetének javításáért, amíg nem mondhatom, hogy legalább egy háromszáznyolcvannegyed részben jobban megy Magyarországon az én munkám hozzájárulásával, addig én nem tartom tisztességesnek, hogy lényegesen jobban éljek, mint korábban. Ez a munka lényegesen többet kíván mindenkitől mint a korábbi szakmájában. A képviselők gyakorlatilag elszakadva élnek a családjuktól. Egészségtelenül mozgásszegény, idegőrlő, sikerélményt nemigen adó munkát végzünk.- Cinizmus nélkül mondom: nem sajnálják még így sem a képviselőket. Mert vállalták ezt, s egyébként is Ón tudja legjobban, hányán élnek nyomorúságos körülmények között... De térjünk vissza a mozgássérültekhez...- Az előbbieket nem az önsajnáltatás miatt mondtam. Az értelmi fogyatékosok megyei szervezete élet-halál harcot vívott az országos szervezettel az önállósodásukért. Rajtuk azzal segítettem, hogy arányos költségvetési támogatást kapnak, mióta önállósultak. Ez kb. tízszerese a korábHalász István szolnoki MDF-es képviselő: népszerűségünk csökkent.” 9 binak. így a megyei szervezet 1992-ben 1,2 millió forint támogatáshoz jutott. Korábban 100-150 ezer forintot kapott a fenti központtól. Úgy érzem hogy, a fogyatékosokkal különösen kiemelten kell foglalkozni, mert nekik az egészséges emberekhez képest sokkal nehezebb érvényesíteni az érdekeiket. Ugyancsak megkerestek a megyei mozgássértültek is. Nyári táboruk egyik védnöke voltam. Külön figyelemmel segítem gondjaik megoldását.- Szerkesztőségünk felmérést készíttetett olvasóink körében. Szerepelt az a kérdés is, hogy melyik pártra voksolna, ha most lennének választások? Az olvasók jelentősebb hányada a felmérés szerint a Fidesz- re szavazna, az MDF-re szánt voksok - melyek egy korábbi felmérésnél magasabbak voltak - nem érnék el a 20 százalékot sem. Ön hogyan értékeli ezt a mutatót?- Tisztában vagyok azzal, hogy népszerűségünk csökkent, de a két választási ciklus között az első időszakban kell megtenni azokat a népszerűtlen intézkedéseket, amik elmaradtak korábban. Lakáskamatok, energiaáremelés - ezt mind korábban meg kellett volna lépni. Nem lehetett kenőccsel kenegetni, operálni kellett, az pedig fájdalmas. Nem értek egyet azzal, hogy a mutatók romlanak minden tekintetben, mert az ország mutatói eddig javulnak. Két példa: az exportteljesítőképessége 5,5 miliárd dollár volt két éve, az idén meg 11 milliárd dollár, az adóssági ráta 38 százalék volt, ma 25 százalék. Ez egyértelmű javulást jelent. Annak ellenére, hogy összeomlott a keleti piac, s háború van tőlünk délre! A munkanélküliség nőtt, de még mindig nem éri el azt a szintet, mint Spanyolországban.- Ez persze nem vigasztalja, mondjuk a tiszafüredieket.- Valóban, de a dolgokat az ország szempontjából kell megítélni. A harmadik aspektus a közvéleménykutatások metodikája. Mindent be lehet bizonyítani statisztikával és annak az ellenkezőjét is. Nem mindegy, hogy milyen szövegkörnyezetben tesznek fel egy kérdést, s nem mindegy az sem, hogy milyen válogatással, kitől kérdeznek.- Csak annyit hadd jegyezzek meg, ha mi tudni akarjuk az olvasók igényeit - még sanda politikai okokból sem éri meg tendenciózusan válogatni, hiszen akkor nem jutunk semmire.- De mindenki elfogult önmagával szemben, s jobban esik a dicséret, mint a bírálat.- Éppen ezért bíztunk meg egy külső céget.- De nem mindegy, milyen kérdés van előtte vagy mögötte. Nemrégiben például megkérdeztek egy felmérésben. A kérdések zöme irányított volt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a mi népszerűségünk nem csökkent, vagy másoké nem nőtt. De nem hiszem, hogy ezek a felmérések reálisak lennének. A választási eredmény, alapján,a többséget elnyert pártnak kötelessége a programját megvalósítani, mert arra szavazott a nép. A kormánynak nem kell mindenben konszenzust keresnie - a nép nem erre szavazott. Az MDF-ban azok vannak többen, akik azt mondják: a kormánynak végre kell hajtania programját.- A fővárosi önkormányzat a napokban nyilvánosságra hozta Összefogás című programját, amelyben a pártok a közös célok érdekében félreteszik politikai érdekeiket. Mi erről a véleménye?- Más az önkormányzat és más a parlament. Az önkormányzatban pártállástól függetlenül konkrét ügyeket kell megoldani.- Ón, mint parlamenti képviselő, hasonló jellegű összefogáshoz nem csatlakozna?- Parlamenti szinten nem, mert a kormányzás felelősségét továbbra is nekünk kell viselni, viszont a beleszólás kényelmes pozícióját átengednénk az ellenzéknek. Ez elképzelhetetlen. Nem úgy működik a dolog, hogy békésen összeborulunk, és a végén ők aratják le a sikert. Az ellenzék nem lehet kormányerő.- Legutóbb mindenki láthatta a televízió Híradójában egy tüntetésen Csurka István hívei között. Nem pótcselekvés ez egy képviselőtől?- De... A magyarázat előtt hozzáteszem azonban, nem kell fetisizálni a tüntetést, az utcára vonulást, hiszen a demokráciának alkotórésze a gyülekezési jog. Furcsa, ha kormány melletti a tüntetés: az veszélyes jelenség, ha ellenzéki a tüntetés, akkor pedig alapvető emberi jog. Egyébként az a véleményem, a témában kimerültek a törvényes eszközök a parlamenti kereteken belül, én magam alkotmányellenesnek ítélem meg a köztársasági elnök médiákkal kapcsolatos lépéseit. Hajnal József
