Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-19 / 222. szám
1992. SZEPTEMBER 19. Azt beszélik Tószegen... 5 ( \ Balszerencsés autóelkötő Hál’ istennek, nincs különösen nagy baj a közbiztonsággal, mivel a rendre a helyi zsarukon kívül az Őrző-Védő Kft. testőrei, alkalmazottai is vigyáznak. Az utóbbiakat az ön- kormányzat fizeti, hiszen ez nem ingyen szolgálat, évenként belekerül pár százezerbe. A minap is lefüleltek egy betörőt, aki kalandos úton jutott elemózsiához. Három víkend- házat „látogatott meg”: az egyikből krumplit lopott, a másikból serpenyőt, a harmadikban megsütötte a burgonyát, mivel ott volt gáz és olaj is. Azért néha a hobbik csábítóan vonzzák az éjszaka vámszedőit, esetenként lába kel egy-egy kerékpárnak, de súlyosabb eset szerencsére nem fordult elő. Autót sem loptak el innen időtlen idők óta, jobban mondva az egyik fickó egyet meglovasított. Irány a határ, ahol találkozott egy traktorossal, akitől üzemanyagot kért a járgányba. Végtelen bánatára a traktoros a meglo- vasított kocsi gazdája volt, aki rögtön felismerte saját autóját. Nem tudom a folytatást, de szerintem adott neki. Hogy mit? Gondolom, még véletlenül sem üzemanyagot... V ________ J E gy tönkrement, öt vajúdik Ha valaki mondjuk nyolc éve azt mondja, hogy az akkor jó helyi téesz 1992-re „jégre megy”, azt bizonyára zárt osztályra vagy legalább tartós orvosi vizsgálatra javasolják. Pedig így történt. A szebb napokat megélt 11 ezer hektáron gazdálkodó cégnek mára 290 millió forint a tartozása. Tavaly hat kft. alakult, ebből ahogy hallottuk öt vajúdik, egy pedig tönkrement. Az eladósodáshoz hozzájárult a sok hitel, amelyet nem bírtak visszafizetni, de az idei csapadékszegény tavaszi, nyári hónapok is rátettek egy lapáttal a károkra. Addig mintegy 700 hektárt mértek ki az igénylőknek. A szövetkezetnek 650 milliós a vagyona, és a hitelezők kielégítésére minden bizonnyal meg kell válni a géppark egy részétől is. Ráadásul tavaly nem adták ki a háztájit, ami szintén 17 milliót jelent. így, mint már korábban is hírt adtunk róla, nem maradt más, mint a felszámolás. Ezt a nem éppen örvendetes, de elkerülhetetlen műveletet két hónapja kezdték, és két éven belül kell befejezni. Hogy a felszámolás után meg közben hogyan, miképpen alakul az újrakezdés, ez lesz a kérdések kérdése. Igaz, hogy a szaknyelven fogalmazva él, létezik egy úgynevezett reorganizációs hitel, bár mire ez a címzetthez jut, annyi módosuláson, változáson megy át az ártatlan, hogy ennek a taglalása már nem fér bele egy efféle rövid ismertetés soraiba. írta: D. Szabó Miklós Fotó: Mészáros János Tavat vesz« az önkormányzat? Egy téveszmét kell szétoszlatnom: a 4 ezer 760' lelkes településnek az egyre népszerűbb hobbitelkei soha nem voltak tanácsi tulajdonban, így ma sem lehetnek önkormányzatiban. Ezek, kérem, té- eszparcellák, -táblák voltak, amikor egymás után kiosztották őket. Szép, mutatós ez a tó mellé, köré települt épület- és telekrendszer, kivéve párat, amelyet - ahogy hírlik - spekulációs céllal vásároltak egykoron, és most akkora gaz virít bennük, hogy Pató Pál is megirigyelné. Ismétlem, kevés az ilyen „mintagazdaság”, hiszen az 1 ezer 200 zártkert zöme, sőt pontosabban fogalmazva döntő többsége szépen művelt, mutatós. Egyébként ezek a kétszáz négyszögöles telkek 40-50 ezerért találtak gazdára. A tó körül kiépült a lefolyórendszer, amely az önkormányzatnak hárommillióba került. Mint a föld, a jókora tó is a téeszé, és már korábban felkínálták a községházának: vegye meg. Ez afféle nyílt titok, sok ember tudja, bár hogy az alku megköttetik-e vagy sem, erről még nincs döntés. Fontolgatnak még egy érdekességet: azt, hogy építési telkek vásárolhatók a kárpótlási jegyekért. Már csak azért is, mert mintegy száz olyan porta várja a jelentkezőket, amelyekre otthont lehet húzni. Azt hallottuk, hogy erről végső döntés a hónap közepén, a testületi ülés után várható. Mindennap disznótor Csizmás Gusztáv, vagy ahogyan mindenfelé ismerik, Guszti nagyon unhatja a disznótort. Adódik benne része bőven, mivel az embereivel naponta saját vágóhídján tíz-tizennégy moslékpusztítót küld a másvilágra. Nem feleslegesen, mert földi maradványaikból fenséges ízeket varázsol. Guszti korábban is itt dolgozott a kényszervágóhídon, mint alkalmazott. Most olyan főnök, hogy azóta kétszer annyit hajt, mivel megvette az önkormányzattól a vágóhidat. Szeretik, hiszen a háztáji udvarokról hétről hétre összeszed tizennégy százszázharminc kilós hízót. Díjtalanul elszállítja őket a vágóhídra, lemázsálja a jószágokat, és ami nem mellékes: rögtön, zsebből fizet. A termékeit a husi-butikban értékesíti, de ha kell, óvodákba, iskolákba is szállít. Olykor a konkurencia szidja, mert a 325 forintos húst 269-ért adja, de hát istenem. Néha borjút, marhát is vág, de most a birka lesz a sláger, elvégre közeleg a tószegi búcsú. Ami pedig a forgalmat illeti, ez a vágóhíd annyira népszerű, hogy a főnök úr noteszében egy hónapos az előjegyzés. Elmenőben arról faggattam, mi a kedvenc étele. A rántott csirke burgonyával, salátával - válaszolta. E rövid kisportré átsilabi- zálása után teljesen érthető, hogy miért... A helyi művelődési otthon olyan létesítmény, amelyet tavaly június óta az önkormányzat szerződéses üzemeltetésbe adott. Mégpedig Lugosiné Urban Erzsébetnek, aki népművelő. A megállapodás értelmében a község egymilliót biztosít a működtetésre, azzal a kitétellel, hogy az itt szervezett rendezvényeknek januártól december végéig mintegy ötszázezres bevételük legyen. Mivel a vidéki kultúrhá- zakban a főszezon általában ősztől tavasz végéig tart, itt is most szerveződnek a szakkörök. Az idén is lesz zeneóvoda, társastánc, dzsesszbalett-tan- folyam, nyugdíjas-, báb-, nyelv-, furulyaszakkör, sőt játszóház is. A jobb kihasználás érdekében ottjártunkkor a nagytermet alakították át olyan helyiséggé, ahol majd a táncosok is jobban fémek. Arról is tudomásunk- van, hogy megjelent a kon kurencia, ahol az a típusú diszkó a divat, amikor go-go görl biztosít kedvet a tánchoz. Állítólag az átlagnál anyagtakaréko- sabb szerelésben. Hiába no, drága a ruha... ✓ Uj veszély Még három éve sem hitték, hogy a munkanélküliség lesz a kilencvenes esztendők új veszélye. így volt ez a községben is, mivel bíztak a Déli ipartelepben, Szolnok közel- gésében, a téeszben. Amikor az utóbbi befuccsolt, egyszerre négyszázan váltak állástalanná. Most kétszáz-kétszáz- húsz körüli ez a szám, többségében nő. Már az sem igaz, hogy elsősorban iskola és szakma nélküliek, hiszen akad közöttük mérnök meg agrárdiplomás is. Nem beszélve a szakmunkásokról, akik korábban vagy Szolnokra jártak be, vagy a helyi téeszben dolgoztak. A helyzet a korábbihoz képest annyit változott, hogy azóta kis létszámú egységek alakultak. Nem is egy üzem szerveződött ily módon, többen vállalkozókként próbálkoztak, míg tizenhárom helybelinek a község biztosít fizetést, mivel közmunkát végeznek. Szép kút, jó kút Noha a község továbbra is Szolnokról kapja az ivóvizet, a helyiek közül sokan esküsznek arra, hogy ez a H2O csak gyenge utánzata az artézinek. Jelenleg már öt artézi kút adja az itt lakóknak a vizet, és a legújabbat, a parókia mellett a központban a közelmúltban adták át A mutatós díszkútfejet Győrfi Sándor szobrászművész tervezte. Nem egy műszakot dolgoznak A település ezerhétszáz háza kinézetre mutatós. Ha valaki először jár itt, és látja a gondozott utakat, gyümölcsfákkal, szőlővel ékesített portákat, jó állapotú mellék- épületeket, valami ilyesmit forgathat a fejében: a betyárját, de jól élnek itt az emberek! Ráadásul a belterületi utak háromnegyede portalanított, kilencven százaléka szilárd alapú. Nagyon hajtós, dolgos népek laknak itt, kedves, mondta nekünk egy idősebb bácsi. Sokan keltik a kakast, és nem az őket, mert itt ez a divat, közölte nevetve az új kút mellett. Az is igaz, a látottak nem egy műszak eredményei. Sajnos az itteniek nagy árat fizettek ezért: megmutatták azt a statisztikát, amelyik feke- tén-fehéren kimutatta: egyetlen esztendőben 24!! negyven év alatti tószegit temettek. Ez tény, amely szomorú miértjeit kutatva minden bizonnyal szerepel az okok között a megfeszített, már-már emberfeletti munka is. Egyébként itt rengeteg, mintegy kétszázötven a vállalkozó: egy részük talpon marad, másrészük tönkremegy, feladja. Mint megtudtuk, azért szegények is élnek itt, és ahogy az egyik, őket ismerő ember megjegyezte: olyanok, akik rendszeresen jönnek rendkívüli segélyért. Efféle támogatást, szaknyelven eseti segélyt havonta ötven-hatvan férfi, nő kap. Ennek a nagysága másfél ezer forinttól háromezerig terjed. Rendszeres segélyben tizenhármán részesülnek, ők általában magányosak. Egyébként évente a községben ötmillió körül fordítanak segélyezésre. r/ \i Ji
