Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-03 / 208. szám

4 1992. SZEPTEMBER 3. A szerkesztőség postájából Az életeleme volt - ellopták! Misi 13 éves. Betegsége miatt nem jár már iskolába. Édesanyja ezért munkát sem tud (tudott) vállalni. Nem könnyű neki/ott van még a kislánya is. Kettőjük nevelését-gondozását - ke,vés pénzből - egyedül viseli a válláh. Sok-sok fejtörés, takarékosko­dás után 10 ezer forintért vásá­rolt Misinek egy versenykerék­párt. Részletre. A hátralévő összeg most, szeptemberben esedékes ... De mit meg nem tesz egy anya beteg (és nem be­teg) gyerekéért. Misinek a zöld színű versenykerékpár volt az élete. Olyan boldog volt, hogy elmondani se lehet - sorolta a Rákóczifalván lakó Gy. J.-né. A fiú augusztus 14-én reggel 8-9 óra között kerékpárral el­ment a boltba tejért, párizsiért. A kormányon volt egy háromlite­res műanyag kanna, 100 forint a kulcstartóban. Más alkalmakkor gondosan lezárta „kincsét”. Ak­kor nem jutott rá ideje. Rosszul lett - ami máskor is előfordult vele! Mire feleszmélt, szőrén- szálán eltűnt a (minden tekintet­ben) drága kerékpár mellőle. Va- laki - segítségnyújtás helyett el­lopta! Megtudtuk, hogy a zöld színű bringa vázáról jobb oldalon le­pattogott a zománc. Alvázszá­ma: 9100 9526. A beteg gyerek - ha lehet - még: bétefeöb azóta, annyira hiányoljáfkedvcircét. Az anya tanácstalan, kétségbeesett. Venne másikat, ha telne rá. Rá­adásul a fiának csak AZ kell(ene)! Hogy magyarázza meg neki, hogy AZ már nincs? Nagyon szépen kéri, vigye vissza, aki elvitte! Ne fedje fel kilétét, nem kíváncsi semmire, csak tegye a kerékpárt a keríté­sük elé! Az asszonyt nem tudtuk meg­vigasztalni, se azzal kecsegtetni, hogy a tolvaj esetleg visszaviszi az ellopott kerékpárt (bár ne len­ne igazunk, megszólalna a lelki­ismerete)! Felajánlottuk viszont: megírjuk esetét, s talán akad ol­vasóink között, akinek van ke­rékpárja, s nem használja. Amíg nem tud másikat venni (anyagi helyzetét ismerve, erre mostaná­ban nem számíthat), egy ajándék bringa is megtenné. Talán . . . (Gy. J.-né neve és címe szerkesz­tőségünkben.) fj­Szociális érzékenység ... Úgy érzem, meg kell írnom a bennem megfogalmazódott di­csérő sorokat a szolnoki -pel gér- mesteri hivatal vezetéséről, és főleg a lakásügyi csoport Tevé­kenységéről. Biztos, hogy ez utóbbi az egyik legnehezebb „részlege" a hivatalnak, kita­pasztalom, hogy az ott dolgt^ok nap mint nap sok nehéz íoAú ember életével találkoznak, amely a lakásgondokból ered. Kétségkívül rengeteg megoldha­tatlan, teljesíthetetlen kérelem van, mivel kevés a kiutalható la­kás. Mégis, a mi családunk a bi­zonyíték arra, hogy létezik szo­ciális érzékenység a mostani ve­zetésben ebben a nehéz helyzet­ben is. Egyes szakmai körökben teljes közömbösség tapasz­talható, ott viszont önfeláldozó- an tevékenykednek, amihez to­vábbi sikereket kívánok. Dabóczi Ferenc Szolnok Magyarok - mindenhonnan A vakáció utolsó napjaiban is jól szerepeltek a jászjákóhalmai általános iskolás diákok több he­lyen is. Az Abádszalókon meg­rendezett gyermekjáték-bemu­tatón a polgármester úr vezetésé­vel vett részt a helyi ifjúság öt tagú csapata, ahol ízelítőt tartot­tak a jászsági játékokból. A jász- dózsaiak és a jászkisériek mel­lett képviselték a Jászságot, melyről egyórás tévéműsor is készült. A magyarok harmadik világtalálkozója keretében Sá­rospatakon egyhetes nemzetközi találkozón vett részt Bárdos Bence és Sándor Csaba, akik már „veteránnak” számítanak a hagyományőrző mozgalomban. A kárpátaljai, az erdélyi és a vajdasági gyerekek mellett a Jászságot még Jászberényből képviselték. Rengeteg felejthetetlen él­ménnyel vált a hagyományőrző mozgalom nemzetközivé az egész Kárpát-medence magyar­jai számára. László Tünde Jászjákóhalma Ez itt az új szandaszőlősi, Munkácsy úti orvosi rendelő. Mint­egy 16 millió forint „ment rá”, mire tető alá került. Az épület műszaki átadása megtörtént. A belső helyiségek berendezése, a műszerezés megtörténte után vehetik majd birtokba a szandasző- lősiek. Feltételezhető, hogy a betegek mentesülnek felesleges bu­szozástól: egy-egy vizsgálatra nem kell majd a központi rendelő- intézetbe vagy a Hetényi kórházba utazniuk. A kívül tetszetős épületről - sajnos - van másféle felvételünk is. Vandál kezek már alaposan elcsúfították a frissen vakolt falakat... (Fotó: Korényi) Két levél - egy csapásra Busái Barbarától (Török- szentmiklós) két levelet is kap­tunk a minap. Vegyük sorra: 1. Augusztus 16-án Török- szentmiklósról és Mezőtúrról autóbuszok indultak néptánco­sokkal, népművelőkkel, hagyo­mányőrzőkkel a szentendrei skanzenba, majd Budapestre, a Mezőgazdasági Múzeumba, hoay átadják a törökszentmikló­valy meghirdetett országos ka­lászfonó pályázat alkotásait. Búza, kalász a tisztaság, a ter­mékenység jelképei. Az alko­tóknak sikerült kifejezniük, összefoglalniuk az egészet: az ember természethez, munkához való kapcsolatát. A felhívásra harmincketten küldték el alkotá­saikat, Fertőszentmiklóstól Sze­gedig. A pályamunkákat tavaly ... isz.tu-, 20-án Törökszent­miklóson láthatták az érdeklő­dők, majd vándorkiállításon Me­zőtúron, Szolnokon, Martonvá- sáron, Egerben, Zagyvarékason, Tiszatenyőn. A pályázaton részt vevők közül nyolcán jutottak el az idén a Tiszavárkonyban meg­rendezett kalászfonó alkotótá­borba, ahol felújították munkáju­kat, bővítették ismereteiket, ta­nulták egymástól a legegysze­rűbb anyag feldolgozását. Az alkotások átadása kedves program keretében zajlott. Elő­ször az aratás befejezését jelző népszokást elevenítették fel a mezőtúri Szociális Intézet tagjai, majd a Miklós Néptáncegyüttes és a Béke Tsz népdalkörének műsora következett. Sülye Ká- rolyné, a Városi Művelődési Központ igazgatója - a pályázat életre hívója - elmondta, hogy a megyei nyugdíjas „Ki mit tud?” tavalyi nyertesei között volt a mezőtúri Szociális Intézet, amelynek tagjai örömmel vállal­koztak műsoruk előadására. A népdalkor már többször lépett fel a Mezőgazdasági Múzeumban, ők szinte már „hazamentek ”. Az igazgatónő szeretné a pályázatot jövőre is meghirdetni és nemzet­közivé tenni. 2. Augusztus 20-23. között hato­dik alkalommal rendeztek nép- művészeti találkozót a Budai Várban. A népes közönség látha­tott itt fazekasokat, csipkeverő­ket, kovácsokat, gyékényszövő­ket, szíjjártókat stb. A néptánc­együttesek sem maradhattak ki a színes forgatagból. Az ország minden pontjáról, sőt a Vajda­ságból, Szicíliából, Spanyolor­szágból is érkeztek táncosok. Ennek a jeles ünnepnek török­szentmiklósi vonatkozása is volt: a Miklós Néptáncegyüttes­nek kilenc(!) alkalommal tapsolt - a főleg külföldiekből álló - kö­zönség. A „mieink” a rekkenő hőség­ben is megállták a helyüket. Gaál András és Szalavári Anna, a nép­táncegyüttes vezetői elmondták, hogy kemény erőpróba előtt áll a gárda. Szeptember elején Len­gyelországba, a Jelénia Górai Nemzetközi Néptáncfesztivélra kapott meghívást. Ők képviselik majd hazánkat a rangos esemé­nyen. Októberre is jut a fellépések­ből: a hónap elején a kalocsai népi együttes vendégei lesznek, 23-án részt vesznek a Szolnoki október című rendezvénysoroza­ton, ahol Szolnok megye nép­táncegyüttesei lépnek fel. Kerékpárutat építettek Szolnokon a 442-es mel­lett, amelynek - érthetően - nagyon örültek az embe­rek. (Nagy szükség is lesz rá, különösen ha majd rá­terelik a 4-es út teljes for­galmát.) A szajoli-martfűi út elágazásától mintegy száz méterre egy szakasz­ról azonban elfeledkeztek az építők. Amint egy kis eső lesz (bár már zuhog­na!), leragadnak a homo­kos kerékpárúton közle­kedők. (Fotó: I. Cs.) Élethelyzet Elkeseredetten, kilátástalanul... Ezt a levelet elkeseredésemben, és felháborodásomban írom Önöknek. Kérem, hogy jelentessék meg az újságban. Két kicsi gyermekemet egyedül nevelem. 1991 decem­berében a kisebbikre lejárt a gyes, A munkahelyemre nem vettek vissza. A szpr/ődésem határozott időre, 1987- októ­ber 31-ig szólt, így a munkaviszonyom megszán?. Munka­nélküli-járadékra tehát nem vagyok jogosült. A^t niondták, forduljak az önkormányzathoz ellátásom ügyében. Jelenleg ugyanis a családi pótlékból és a nevelési segélyből élünk. Sajnos, a tiszaburai képviselő-testület nem néz utána, hogy ki van rászorulva a segítségre, a támogatásra. Nekem például soha nem adnak segélyt. Azt mondták most is, hogy amit kapok, az a két gyereknek elég, az nem baj, ha nekem nincs mit ennem. Amikor visszamentem az elutasító papírral, majdhogynem azt mondták... (nem írjuk ide, ami ezután következik a levélben - a szerk.). Ma is úgy tudtam elmenni orvoshoz Tiszafüredre, hogy kölcsön kellett kémem pénzt, és egész nap ennivaló nélkül voltam, délután négy óráig. Megkértek még mások is, hogy az ő nevükben is írjak, ugyanis innen nem messze lakik olyan család, akik öten élnek mintegy 14-15 ezer forintból, a szüleik pedig ketten - kb. 4500-5000 forintból. Az öttagú család se nevelési, sem esetenkénti segélyt nem kap soha. Viszont tudunk olyanról, ahol a családfő 20 ezret is megkeres tisztán, és mégis jogosult a nevelési segélyre... Hol van itt az igazság? Nem mi találtuk ki a munkanélküliséget. Ha esetleg nem hiszik el, amit írtam, akkor győződjenek meg róla. Először is ne a polgármesteri hivatalba menjenek... * A levél névvel, címmel érkezett Tiszaburáról (s biztosak vagyunk benne, hogy a polgármesteri hivatalban máris tudják, ki írta). El­hisszük, hogy sokan vannak a községben, akik segélyre, anyagi támogatásra szorulnak. Kétségkívül az is igaz, hogy mindenki a saját gondját-baját látja, tartja a legnagyobbnak. Ez természetes! Anélkül, hogy a polgármesteri hivatal illetékeseit védelmünkbe vennénk, leír­juk: nem irigyeljük őket. Aki kap pénzt, elégedett; akinek nem jut a segélyből, támogatásból, csak azt szűri le: őt „kihagyták”. Tulajdon­képpen azt is nehéz eldönteni: hol kel el legjobban a segítség? (Vitathatatlan tény: a hivatal „kasszája” is „elapad*’ a kérelmek tömkelegétől. Csak annyi pénzt oszthatnak szét segélyekre, amennyi van! Pontosabban: amennyit megszavaztak erre a célra!) Melyik „kisember”, gyermekét (gyermekeit) egyedül nevelő elégedett ma­napság a jövedelmével, az ilyen-olyan segély összegével? Ki kísérje figyelemmel, hogy az ilyen-olyan jogcímen felvett pénzzel hová megy az állampolgár? Arra költi-e, amire kapja? Mert sajnos, hallunk esetekről, amikor a rászoruló a segéllyel a zsebében egyenesen (akkor még!) a legközelebbi kocsmába, italkimérésbe veszi az irányt. Nem tiszaburai példa ez, bár meglehet, ott is akad hasonló, felelőtlen családfő. Akire ezután már nyugodtan lehet mondani: na, ezt meg miért támogatják? Mindenképpen várjuk a tiszaburai polgármesteri hivatal válaszát, s készséggel helyt adunk az ő állásfoglalásuknak is lapunkban. t Mondatok egy megható évnyitóról Nem lehetett elérzékenyülés nélkül nézni az elmúlt hét végén Törökszentmiklóson, a reformá­tus templomban összegyűlt mintegy ezernyolcszáz-kétezer felnőttet és gyermeket, azokat, akik Isten igéjének meghallgatá­sára és az egyházi iskola ünnepé­lyes tanévnyitójára jöttek el. Még májusban, amikor a nagy­váradi Szent László-ünnepségen álltunk hasonló meghatottsággal a sokezres, egybegyűlt tömeg­ben, meg sem fordult a fejünk­ben, hogy egy látszólag egysze­rűnek tűnő egyházi eseményre majdnem ugyanennyien jönnek el, s az esemény hangulata a meghatottságot tükrözi. Az is­tentiszteletet tartó Szabó József tiszteletes többek között elmond­ta, sajnos nem sok szeretet ta­pasztalható e világban, az elmúlt időszak kitörölte a lelkek sokasá­gából azt a szeretetet, amely nél­kül romlásba sodródik minden. E szeretet a leghatásosabb nevelő­eszköz, mely életet és világossá­got ad, mely kezd ismét kibonta­kozni. Nagy Kálmán iskolaigaz­gató az intézmény előtt álló fel­adatokról beszélt. Mintegy 721 szülő íratta az egyházi iskolába gyermekét. Szegő János polgár- mester méltatta az iskola fontos­ságát, mindazokat az erőfeszíté­seket, amelyeket a törökszent­miklósi református egyház, a ta­nári kar tanúsított a fiatalság ne­velésében, majd vasdiploma át­adásával, meleg szavakkal emlé­kezett meg Sütő Zoltán kántorta­nító hatvanöt évi munkásságáról. A tavaly kezdődött oktatás után a megnövekedett létszám szük­ségessé tette egy másik épület megvásárlását, amelyben kor­szerű iskolai berendezések elhe­lyezésével kezdődhet most a ta­nítás. Dögéi Imre és Pató László mint gondnokok a református presbitérium nevében kérték az új szárny átvételére az intézmény vezetőjét, majd Dögéi Imre, az FKGP megyei elnöke, az új épü­let kulcsát átadva kívánt sikere­ket az iskola működéséhez. Ez­után dr. Laczkó Béla római kato­likus prépost szólt arról, hogy a felnövekvő nemzedék nevelésé­ben a keresztény egyházak kö­zött nincs eltérés. Guth Sándor Járványgóc? Különböző betegségfajták je­lennek meg napjainkban; nyakun­kon a vérhasjárvány - olvasom lap­jukban is. Engedelmükkel néhány tapasztalatom említem meg. Ha már ez a betegségfajta felütötte a fejét, megteszünk-e mindannyian mindent mi, állampolgárok, és azok a szervek, amelyeknek első­sorban feladata a lakosság egész­ségének a megóvása? Jóllehet, ma­gunk is tehetünk arról, hogy az utak mentén, járdákon, buszmeg­állókban sok a szemét, a kosz. Bi­zonyos területek - ilyen például a lengyel piac - valóságos járvány­gócok. Ézeken a helyeken megta­lálható minden olyan piszok, szenny, szemét, mely kiinduló­pontja lehet a fertőző betegségek­nek. Az itt „táborozó” külföldiek - mivel a „bazár” délután bezár - másnap reggelig illemhely hiányá­ban minden térséget igénybe vesz­nek. Az út menti árkokban, tereken, ahol lakóházak sorakoznak, min­denütt szemétdomb. El lehet kép­zelni, éveken keresztül milyen ne­héz ezt az állapotot elviselni. Ezek után ne csodálkozzunk, ha a fertő­ző hefeoséoek felütik a feiiiket Miért nem tesznek végre hathatós intézkedést ellene? Horváth Béla Szolnok Ha már a járványnál, a betegsé­geknél tartunk, szükségesnek tart­juk itt megemlíteni, hogy H. B.-né szolnoki olvasónk szerint a vásár- csarnok környéke is „megérne Augusztus 27-én jelent meg Bársony Menyhértné török­szentmiklósi olvasónk levele Szervezetlen számlázás(ok)! címmel. A Titász Rt. Szolnoki Üzemigazgatósága válaszát Ró­zsa Ferenc üzemigazgató és Pán- di Istvánná üzemgazdasági osz­tályvezető írta alá. íme: „1992. augusztus 1-jétől a Ti­tász Rt. áttért a havi számlázási rendszerre. A megyei lapokban, a helyi „infó” kiadványokban és helységekben több helyen (taka­rékszövetkezet, polgármesteri egy misét” ... Ott is elkelne gyak­rabban seprű, lapát - és ellenőrzés . . . Sokszor jámak-kelnek eléggé gyanús személyek a gyanútlan vá­sárlók, piacozók között. Számta­lan pénztárca „cserélt’ ’ már ott (is) gazdát - nagy megdöbbenésre. Eb­ből viszont egyértelmű, hogy ÉR­TÉKEINKRE NEKÜNK KELL JOBBAN VIGYÁZNUNK! hivatal, buszmegálló stb.) elhe­lyezett plakátokon értesítettük kedves ügyfeleinket, hogy au­gusztusban már minden fo­gyasztónak újra kell a számláját rendezni. Azokat, akik júliusban fizettek áramdíjat, és a kéthavi rendszerben szeptemberben kel­lett volna újra fizetniük, 1992. július 30. és augusztus 3. között szórólapok útján értesítettük, hogy augusztus hónapban 1-15- ig ismét fizetniük kell az áram­díjat. Ezen szórólapok terítése Törökszentmiklóson későbbi időpontban történt meg - ahogy azt a levélben is megfogalmaz­ták -, amiért az érdekeltek szíves elnézését kérjük. A Titász Rt. Szolnoki Üzem- igazgatósága mindent elkövet, hogy az áttérés ne okozzon gon­dot a lakosságnak. Kérjük ked­ves fogyasztóinkat, hogy prob­lémáikkal szíveskedjenek a he­lyi kirendeltségeket vagy az üzemigazgatóságot megkeresni. Reméljük, hogy a havi számlá­zás a lakosság számára is kedve­zőbb lesz, követhetővé teszi a fogyasztás változását, valamint szorosabb kapcsolattartásra nyújt lehetőséget. Bízunk fo­gyasztóink türelmében és meg­értésében.” A havi áramdíjfizetésre tör­ténő áttérést feltétlenül átvészel­jük. Váltig állítjuk azonban, hogy a „premier” nem volt túl sikeres. Bizonyíték rá, hogy au­gusztus 27-én ugyancsak Török- szentmiklósról járt szerkesztő­ségünkben ez ügyben F. J„ aki reméli - mondta -, hogy a Titász a következő havi számlából „el­engedi” a 27 forint postaköltsé­get. Másnap érkezett Nagy Gyu- láné levele Szolnokról... Ismerjük már a szórólap tar­talmát, amiből feltételezésünk szerint mégsem jutott mindenki­nek; nem fizet elő minden áram­fogyasztó az Új Néplapra, s meglehet, a plakátokat sem fi­gyelték sokan. Félreértés ne es­sék: olvasóink nem a 27 forint postaköltséget kifogásolják egyértelműen! Négynapos mun­kaszünet volt közben! Gondol­juk, ez is zavaró tényező volt. Reméljük, a rendszeresen, idejé­ben fizetők ezután is megtalál­ják a számla kifizetésének mód­ját. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné Hozzászólás cikkeinkhez Havonta fizetünk a villanyért

Next

/
Thumbnails
Contents