Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-03 / 208. szám
4 1992. SZEPTEMBER 3. A szerkesztőség postájából Az életeleme volt - ellopták! Misi 13 éves. Betegsége miatt nem jár már iskolába. Édesanyja ezért munkát sem tud (tudott) vállalni. Nem könnyű neki/ott van még a kislánya is. Kettőjük nevelését-gondozását - ke,vés pénzből - egyedül viseli a válláh. Sok-sok fejtörés, takarékoskodás után 10 ezer forintért vásárolt Misinek egy versenykerékpárt. Részletre. A hátralévő összeg most, szeptemberben esedékes ... De mit meg nem tesz egy anya beteg (és nem beteg) gyerekéért. Misinek a zöld színű versenykerékpár volt az élete. Olyan boldog volt, hogy elmondani se lehet - sorolta a Rákóczifalván lakó Gy. J.-né. A fiú augusztus 14-én reggel 8-9 óra között kerékpárral elment a boltba tejért, párizsiért. A kormányon volt egy háromliteres műanyag kanna, 100 forint a kulcstartóban. Más alkalmakkor gondosan lezárta „kincsét”. Akkor nem jutott rá ideje. Rosszul lett - ami máskor is előfordult vele! Mire feleszmélt, szőrén- szálán eltűnt a (minden tekintetben) drága kerékpár mellőle. Va- laki - segítségnyújtás helyett ellopta! Megtudtuk, hogy a zöld színű bringa vázáról jobb oldalon lepattogott a zománc. Alvázszáma: 9100 9526. A beteg gyerek - ha lehet - még: bétefeöb azóta, annyira hiányoljáfkedvcircét. Az anya tanácstalan, kétségbeesett. Venne másikat, ha telne rá. Ráadásul a fiának csak AZ kell(ene)! Hogy magyarázza meg neki, hogy AZ már nincs? Nagyon szépen kéri, vigye vissza, aki elvitte! Ne fedje fel kilétét, nem kíváncsi semmire, csak tegye a kerékpárt a kerítésük elé! Az asszonyt nem tudtuk megvigasztalni, se azzal kecsegtetni, hogy a tolvaj esetleg visszaviszi az ellopott kerékpárt (bár ne lenne igazunk, megszólalna a lelkiismerete)! Felajánlottuk viszont: megírjuk esetét, s talán akad olvasóink között, akinek van kerékpárja, s nem használja. Amíg nem tud másikat venni (anyagi helyzetét ismerve, erre mostanában nem számíthat), egy ajándék bringa is megtenné. Talán . . . (Gy. J.-né neve és címe szerkesztőségünkben.) fjSzociális érzékenység ... Úgy érzem, meg kell írnom a bennem megfogalmazódott dicsérő sorokat a szolnoki -pel gér- mesteri hivatal vezetéséről, és főleg a lakásügyi csoport Tevékenységéről. Biztos, hogy ez utóbbi az egyik legnehezebb „részlege" a hivatalnak, kitapasztalom, hogy az ott dolgt^ok nap mint nap sok nehéz íoAú ember életével találkoznak, amely a lakásgondokból ered. Kétségkívül rengeteg megoldhatatlan, teljesíthetetlen kérelem van, mivel kevés a kiutalható lakás. Mégis, a mi családunk a bizonyíték arra, hogy létezik szociális érzékenység a mostani vezetésben ebben a nehéz helyzetben is. Egyes szakmai körökben teljes közömbösség tapasztalható, ott viszont önfeláldozó- an tevékenykednek, amihez további sikereket kívánok. Dabóczi Ferenc Szolnok Magyarok - mindenhonnan A vakáció utolsó napjaiban is jól szerepeltek a jászjákóhalmai általános iskolás diákok több helyen is. Az Abádszalókon megrendezett gyermekjáték-bemutatón a polgármester úr vezetésével vett részt a helyi ifjúság öt tagú csapata, ahol ízelítőt tartottak a jászsági játékokból. A jász- dózsaiak és a jászkisériek mellett képviselték a Jászságot, melyről egyórás tévéműsor is készült. A magyarok harmadik világtalálkozója keretében Sárospatakon egyhetes nemzetközi találkozón vett részt Bárdos Bence és Sándor Csaba, akik már „veteránnak” számítanak a hagyományőrző mozgalomban. A kárpátaljai, az erdélyi és a vajdasági gyerekek mellett a Jászságot még Jászberényből képviselték. Rengeteg felejthetetlen élménnyel vált a hagyományőrző mozgalom nemzetközivé az egész Kárpát-medence magyarjai számára. László Tünde Jászjákóhalma Ez itt az új szandaszőlősi, Munkácsy úti orvosi rendelő. Mintegy 16 millió forint „ment rá”, mire tető alá került. Az épület műszaki átadása megtörtént. A belső helyiségek berendezése, a műszerezés megtörténte után vehetik majd birtokba a szandasző- lősiek. Feltételezhető, hogy a betegek mentesülnek felesleges buszozástól: egy-egy vizsgálatra nem kell majd a központi rendelő- intézetbe vagy a Hetényi kórházba utazniuk. A kívül tetszetős épületről - sajnos - van másféle felvételünk is. Vandál kezek már alaposan elcsúfították a frissen vakolt falakat... (Fotó: Korényi) Két levél - egy csapásra Busái Barbarától (Török- szentmiklós) két levelet is kaptunk a minap. Vegyük sorra: 1. Augusztus 16-án Török- szentmiklósról és Mezőtúrról autóbuszok indultak néptáncosokkal, népművelőkkel, hagyományőrzőkkel a szentendrei skanzenba, majd Budapestre, a Mezőgazdasági Múzeumba, hoay átadják a törökszentmiklóvaly meghirdetett országos kalászfonó pályázat alkotásait. Búza, kalász a tisztaság, a termékenység jelképei. Az alkotóknak sikerült kifejezniük, összefoglalniuk az egészet: az ember természethez, munkához való kapcsolatát. A felhívásra harmincketten küldték el alkotásaikat, Fertőszentmiklóstól Szegedig. A pályamunkákat tavaly ... isz.tu-, 20-án Törökszentmiklóson láthatták az érdeklődők, majd vándorkiállításon Mezőtúron, Szolnokon, Martonvá- sáron, Egerben, Zagyvarékason, Tiszatenyőn. A pályázaton részt vevők közül nyolcán jutottak el az idén a Tiszavárkonyban megrendezett kalászfonó alkotótáborba, ahol felújították munkájukat, bővítették ismereteiket, tanulták egymástól a legegyszerűbb anyag feldolgozását. Az alkotások átadása kedves program keretében zajlott. Először az aratás befejezését jelző népszokást elevenítették fel a mezőtúri Szociális Intézet tagjai, majd a Miklós Néptáncegyüttes és a Béke Tsz népdalkörének műsora következett. Sülye Ká- rolyné, a Városi Művelődési Központ igazgatója - a pályázat életre hívója - elmondta, hogy a megyei nyugdíjas „Ki mit tud?” tavalyi nyertesei között volt a mezőtúri Szociális Intézet, amelynek tagjai örömmel vállalkoztak műsoruk előadására. A népdalkor már többször lépett fel a Mezőgazdasági Múzeumban, ők szinte már „hazamentek ”. Az igazgatónő szeretné a pályázatot jövőre is meghirdetni és nemzetközivé tenni. 2. Augusztus 20-23. között hatodik alkalommal rendeztek nép- művészeti találkozót a Budai Várban. A népes közönség láthatott itt fazekasokat, csipkeverőket, kovácsokat, gyékényszövőket, szíjjártókat stb. A néptáncegyüttesek sem maradhattak ki a színes forgatagból. Az ország minden pontjáról, sőt a Vajdaságból, Szicíliából, Spanyolországból is érkeztek táncosok. Ennek a jeles ünnepnek törökszentmiklósi vonatkozása is volt: a Miklós Néptáncegyüttesnek kilenc(!) alkalommal tapsolt - a főleg külföldiekből álló - közönség. A „mieink” a rekkenő hőségben is megállták a helyüket. Gaál András és Szalavári Anna, a néptáncegyüttes vezetői elmondták, hogy kemény erőpróba előtt áll a gárda. Szeptember elején Lengyelországba, a Jelénia Górai Nemzetközi Néptáncfesztivélra kapott meghívást. Ők képviselik majd hazánkat a rangos eseményen. Októberre is jut a fellépésekből: a hónap elején a kalocsai népi együttes vendégei lesznek, 23-án részt vesznek a Szolnoki október című rendezvénysorozaton, ahol Szolnok megye néptáncegyüttesei lépnek fel. Kerékpárutat építettek Szolnokon a 442-es mellett, amelynek - érthetően - nagyon örültek az emberek. (Nagy szükség is lesz rá, különösen ha majd ráterelik a 4-es út teljes forgalmát.) A szajoli-martfűi út elágazásától mintegy száz méterre egy szakaszról azonban elfeledkeztek az építők. Amint egy kis eső lesz (bár már zuhogna!), leragadnak a homokos kerékpárúton közlekedők. (Fotó: I. Cs.) Élethelyzet Elkeseredetten, kilátástalanul... Ezt a levelet elkeseredésemben, és felháborodásomban írom Önöknek. Kérem, hogy jelentessék meg az újságban. Két kicsi gyermekemet egyedül nevelem. 1991 decemberében a kisebbikre lejárt a gyes, A munkahelyemre nem vettek vissza. A szpr/ődésem határozott időre, 1987- október 31-ig szólt, így a munkaviszonyom megszán?. Munkanélküli-járadékra tehát nem vagyok jogosült. A^t niondták, forduljak az önkormányzathoz ellátásom ügyében. Jelenleg ugyanis a családi pótlékból és a nevelési segélyből élünk. Sajnos, a tiszaburai képviselő-testület nem néz utána, hogy ki van rászorulva a segítségre, a támogatásra. Nekem például soha nem adnak segélyt. Azt mondták most is, hogy amit kapok, az a két gyereknek elég, az nem baj, ha nekem nincs mit ennem. Amikor visszamentem az elutasító papírral, majdhogynem azt mondták... (nem írjuk ide, ami ezután következik a levélben - a szerk.). Ma is úgy tudtam elmenni orvoshoz Tiszafüredre, hogy kölcsön kellett kémem pénzt, és egész nap ennivaló nélkül voltam, délután négy óráig. Megkértek még mások is, hogy az ő nevükben is írjak, ugyanis innen nem messze lakik olyan család, akik öten élnek mintegy 14-15 ezer forintból, a szüleik pedig ketten - kb. 4500-5000 forintból. Az öttagú család se nevelési, sem esetenkénti segélyt nem kap soha. Viszont tudunk olyanról, ahol a családfő 20 ezret is megkeres tisztán, és mégis jogosult a nevelési segélyre... Hol van itt az igazság? Nem mi találtuk ki a munkanélküliséget. Ha esetleg nem hiszik el, amit írtam, akkor győződjenek meg róla. Először is ne a polgármesteri hivatalba menjenek... * A levél névvel, címmel érkezett Tiszaburáról (s biztosak vagyunk benne, hogy a polgármesteri hivatalban máris tudják, ki írta). Elhisszük, hogy sokan vannak a községben, akik segélyre, anyagi támogatásra szorulnak. Kétségkívül az is igaz, hogy mindenki a saját gondját-baját látja, tartja a legnagyobbnak. Ez természetes! Anélkül, hogy a polgármesteri hivatal illetékeseit védelmünkbe vennénk, leírjuk: nem irigyeljük őket. Aki kap pénzt, elégedett; akinek nem jut a segélyből, támogatásból, csak azt szűri le: őt „kihagyták”. Tulajdonképpen azt is nehéz eldönteni: hol kel el legjobban a segítség? (Vitathatatlan tény: a hivatal „kasszája” is „elapad*’ a kérelmek tömkelegétől. Csak annyi pénzt oszthatnak szét segélyekre, amennyi van! Pontosabban: amennyit megszavaztak erre a célra!) Melyik „kisember”, gyermekét (gyermekeit) egyedül nevelő elégedett manapság a jövedelmével, az ilyen-olyan segély összegével? Ki kísérje figyelemmel, hogy az ilyen-olyan jogcímen felvett pénzzel hová megy az állampolgár? Arra költi-e, amire kapja? Mert sajnos, hallunk esetekről, amikor a rászoruló a segéllyel a zsebében egyenesen (akkor még!) a legközelebbi kocsmába, italkimérésbe veszi az irányt. Nem tiszaburai példa ez, bár meglehet, ott is akad hasonló, felelőtlen családfő. Akire ezután már nyugodtan lehet mondani: na, ezt meg miért támogatják? Mindenképpen várjuk a tiszaburai polgármesteri hivatal válaszát, s készséggel helyt adunk az ő állásfoglalásuknak is lapunkban. t Mondatok egy megható évnyitóról Nem lehetett elérzékenyülés nélkül nézni az elmúlt hét végén Törökszentmiklóson, a református templomban összegyűlt mintegy ezernyolcszáz-kétezer felnőttet és gyermeket, azokat, akik Isten igéjének meghallgatására és az egyházi iskola ünnepélyes tanévnyitójára jöttek el. Még májusban, amikor a nagyváradi Szent László-ünnepségen álltunk hasonló meghatottsággal a sokezres, egybegyűlt tömegben, meg sem fordult a fejünkben, hogy egy látszólag egyszerűnek tűnő egyházi eseményre majdnem ugyanennyien jönnek el, s az esemény hangulata a meghatottságot tükrözi. Az istentiszteletet tartó Szabó József tiszteletes többek között elmondta, sajnos nem sok szeretet tapasztalható e világban, az elmúlt időszak kitörölte a lelkek sokaságából azt a szeretetet, amely nélkül romlásba sodródik minden. E szeretet a leghatásosabb nevelőeszköz, mely életet és világosságot ad, mely kezd ismét kibontakozni. Nagy Kálmán iskolaigazgató az intézmény előtt álló feladatokról beszélt. Mintegy 721 szülő íratta az egyházi iskolába gyermekét. Szegő János polgár- mester méltatta az iskola fontosságát, mindazokat az erőfeszítéseket, amelyeket a törökszentmiklósi református egyház, a tanári kar tanúsított a fiatalság nevelésében, majd vasdiploma átadásával, meleg szavakkal emlékezett meg Sütő Zoltán kántortanító hatvanöt évi munkásságáról. A tavaly kezdődött oktatás után a megnövekedett létszám szükségessé tette egy másik épület megvásárlását, amelyben korszerű iskolai berendezések elhelyezésével kezdődhet most a tanítás. Dögéi Imre és Pató László mint gondnokok a református presbitérium nevében kérték az új szárny átvételére az intézmény vezetőjét, majd Dögéi Imre, az FKGP megyei elnöke, az új épület kulcsát átadva kívánt sikereket az iskola működéséhez. Ezután dr. Laczkó Béla római katolikus prépost szólt arról, hogy a felnövekvő nemzedék nevelésében a keresztény egyházak között nincs eltérés. Guth Sándor Járványgóc? Különböző betegségfajták jelennek meg napjainkban; nyakunkon a vérhasjárvány - olvasom lapjukban is. Engedelmükkel néhány tapasztalatom említem meg. Ha már ez a betegségfajta felütötte a fejét, megteszünk-e mindannyian mindent mi, állampolgárok, és azok a szervek, amelyeknek elsősorban feladata a lakosság egészségének a megóvása? Jóllehet, magunk is tehetünk arról, hogy az utak mentén, járdákon, buszmegállókban sok a szemét, a kosz. Bizonyos területek - ilyen például a lengyel piac - valóságos járványgócok. Ézeken a helyeken megtalálható minden olyan piszok, szenny, szemét, mely kiindulópontja lehet a fertőző betegségeknek. Az itt „táborozó” külföldiek - mivel a „bazár” délután bezár - másnap reggelig illemhely hiányában minden térséget igénybe vesznek. Az út menti árkokban, tereken, ahol lakóházak sorakoznak, mindenütt szemétdomb. El lehet képzelni, éveken keresztül milyen nehéz ezt az állapotot elviselni. Ezek után ne csodálkozzunk, ha a fertőző hefeoséoek felütik a feiiiket Miért nem tesznek végre hathatós intézkedést ellene? Horváth Béla Szolnok Ha már a járványnál, a betegségeknél tartunk, szükségesnek tartjuk itt megemlíteni, hogy H. B.-né szolnoki olvasónk szerint a vásár- csarnok környéke is „megérne Augusztus 27-én jelent meg Bársony Menyhértné törökszentmiklósi olvasónk levele Szervezetlen számlázás(ok)! címmel. A Titász Rt. Szolnoki Üzemigazgatósága válaszát Rózsa Ferenc üzemigazgató és Pán- di Istvánná üzemgazdasági osztályvezető írta alá. íme: „1992. augusztus 1-jétől a Titász Rt. áttért a havi számlázási rendszerre. A megyei lapokban, a helyi „infó” kiadványokban és helységekben több helyen (takarékszövetkezet, polgármesteri egy misét” ... Ott is elkelne gyakrabban seprű, lapát - és ellenőrzés . . . Sokszor jámak-kelnek eléggé gyanús személyek a gyanútlan vásárlók, piacozók között. Számtalan pénztárca „cserélt’ ’ már ott (is) gazdát - nagy megdöbbenésre. Ebből viszont egyértelmű, hogy ÉRTÉKEINKRE NEKÜNK KELL JOBBAN VIGYÁZNUNK! hivatal, buszmegálló stb.) elhelyezett plakátokon értesítettük kedves ügyfeleinket, hogy augusztusban már minden fogyasztónak újra kell a számláját rendezni. Azokat, akik júliusban fizettek áramdíjat, és a kéthavi rendszerben szeptemberben kellett volna újra fizetniük, 1992. július 30. és augusztus 3. között szórólapok útján értesítettük, hogy augusztus hónapban 1-15- ig ismét fizetniük kell az áramdíjat. Ezen szórólapok terítése Törökszentmiklóson későbbi időpontban történt meg - ahogy azt a levélben is megfogalmazták -, amiért az érdekeltek szíves elnézését kérjük. A Titász Rt. Szolnoki Üzem- igazgatósága mindent elkövet, hogy az áttérés ne okozzon gondot a lakosságnak. Kérjük kedves fogyasztóinkat, hogy problémáikkal szíveskedjenek a helyi kirendeltségeket vagy az üzemigazgatóságot megkeresni. Reméljük, hogy a havi számlázás a lakosság számára is kedvezőbb lesz, követhetővé teszi a fogyasztás változását, valamint szorosabb kapcsolattartásra nyújt lehetőséget. Bízunk fogyasztóink türelmében és megértésében.” A havi áramdíjfizetésre történő áttérést feltétlenül átvészeljük. Váltig állítjuk azonban, hogy a „premier” nem volt túl sikeres. Bizonyíték rá, hogy augusztus 27-én ugyancsak Török- szentmiklósról járt szerkesztőségünkben ez ügyben F. J„ aki reméli - mondta -, hogy a Titász a következő havi számlából „elengedi” a 27 forint postaköltséget. Másnap érkezett Nagy Gyu- láné levele Szolnokról... Ismerjük már a szórólap tartalmát, amiből feltételezésünk szerint mégsem jutott mindenkinek; nem fizet elő minden áramfogyasztó az Új Néplapra, s meglehet, a plakátokat sem figyelték sokan. Félreértés ne essék: olvasóink nem a 27 forint postaköltséget kifogásolják egyértelműen! Négynapos munkaszünet volt közben! Gondoljuk, ez is zavaró tényező volt. Reméljük, a rendszeresen, idejében fizetők ezután is megtalálják a számla kifizetésének módját. Az oldalt összeállította: Farkas Ferencné Hozzászólás cikkeinkhez Havonta fizetünk a villanyért
