Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-17 / 220. szám

1992. SZEPTEMBER 17. Kunsági körkép 9 Verik a tököt Tiszagyenda határában szorgos munkára leltünk. Kocsis Lajosné és segítői a két hektár bérelt földön csépelték, verték a tökszárakat. A jókora terméseket leválasztották az indákról, majd szép sorban egy­más mellé görgették őket, hiszen bennük található szorgoskodásuk záloga: a héj nélküli tökmag. Egyébként a szerződést a helyi téesz segítségével kötötték, és csak a kívülálló gondolja azt, hogy a tökmag- termesztéssel semmi gond. Az apró növényeket kétszer kell kapálni, olykor permetezni, majd a terményt összegyűjteni, hazavinni, a tökö­ket felvágni, a magot kiszedni, megmosni, megszárítani. Ezután zsák­ba rakni, elszállítani, és bízni a szerencsében, hogy az átvevők minél hamarabb küldjék az áruért a ropogós bankókat. Már csak azért is. mert arra is akad példa, hogy a fizetség nyúlik, késik, akár a rétestész­ta. Tomajmonostora apró település Kunhegyes és Tiszaszentimre között. Iskolája 107 nebulóját összesen 12 nevelő oktatja. Az intézmény arról híres, hogy a tornászcsapata már ki tudja hányadszor, ismét bejutott a tomaversenyek országos döntőjébe, és dicséretes helyezést ért el. Persze mindennek megvan az oka, hiszen ezek a mutatós tomaji lányok és fiúk Kovács Béla igazgató űr jóvoltából minden tanítási napon 7-re járnak és 8-ig edzést tartanak. Egyébként mi a nyolcadik osztályt kerestük fel, ahová tíz lány és négy fiú jár. (Csak mellesleg jegyzem meg, négy lánytornász is található köztük.) Hogy mik a terveik? Hárman gimnázi­umba készülnek, ketten szakközépiskolába, a többiek szakmunkáskép­zőkbe. Ki varrónőnek, ki cukrásznak, ki kőművesnek, vagy mezőgazda- sági gépszerelőnek. A legérdekesebb elhatározás Sági Timié. O zsaru óhajt lenni, ezért Győrbe jelentkezik egy speciális iskolába. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós, Fotó: 1. CS. Osztálylétszám tizennégy Alpolgármester, polgármester, boltvezető egyszemélyben Sinka Józsefet mindenki ismeri Tiszagyendán, mivel tősgyöke­res odavalósi. Hosszú idő óta a helyi ABC vezetője, majd a vá­lasztások után a település alpol­gármestere. Igen ám, de a közel­múltban átmenetileg még egy fel­adat a nyakába szakadt, hiszen lemondott Gyenda polgármeste­re. Mindez nyárelején történt, és a távozót is ő helyettesítette. Mégpedig a vártnál tovább, hi­szen az augusztus végi választá­son az első nekifutás érvénytelen­nek bizonyult. Már csak azért is, mert kevesen mentek el. Szeren­csére,^ második próbálkozás - szeptember 13-án - sikeresebb lett, és azóta megvan a község új vezetője Győri Sándor személyé­ben. így vasárnap óta a népszerű József, Jóska, Józsi bácsi - kinek kicsoda - újra „csak” boltvezető, meg alpolgármester. Négy évig még bizonyára, mert annyi hibá- dzik a nyugdíjig... Harminchét éve figaró Ádámi Károly egykoron a nagyanyai intelem miatt lett fodrász. Ugyanis így szólt: unokám ez nem rossz szakma, télen melegben, nyáron hűvö­sön dolgozol. Ez így történt, csak a drága nagyi azt felejtette elmondani, hogy a meleget a figaró úrnak önnönmagának kell megfizetni, biztosítani. Szent- imrei, nyolc év kivételével ott élte, éli az életét. Négy esztendeig volt katona, majd a Donyec-me- dencében fejtette a szenet. Hogy fölkerült a felszín­re, a szakmájának köszönhette, és azt is, hogy négy évig nyírta a környék, meg a tábor fejeit. Ugyanis, amikor 1945 végén az első csapatot hazaengedték, egy orosz százados, a lágerparancsnok azt mondta: terád itt is szükség van, nyírj, borotválj, majd a következő vonattal hazamégy! A következő 1948 októberében indult... Rövid ideig volt a ktsz-ben is, majd maszek lett. A fia és a lánya már kikerült a családi fészekből és Hajdúnánáson él. A felesége nyugdíjas, de Károly bácsi 73 évesen is napról-napra várja Szentimrén a műhelyébe betérőket. Amikor arról faggattuk, hogy még meddig, az égre mutatott: tőle függ... A Tisza közepén tolni kellett a kompot Ha valaki majd egyszer papírra veti a roffi komp százegynéhány éves históriáját, egy, az idén au­gusztus derekán megtörtént esetet semmiképpen nem hagyhat ki. Ar­ról van szó, hogy a párját ritkító aszályos idő miatt a víziút kataszt­rofálisan alacsonyra süllyedt. Annyira, hogy amikor egy mikro­busz, meg tíz ember felszállt a kompra, a behemót alkotmány a folyó közepén egy homokzáto­nyon fennakadt. A révész nem so­kat teketóriázott, hanem elrikkan­totta magát:- Emberek, innen az első áradá­sig aligha jutunk ki, ha nem szél­iünk le! A többiek értetlenül néztek rá: kiszállni a kompról a folyó köze­pén? Dehát nem volt mit tenni, né­gyen lerúgták a cipőt, le a zoknikat, felhajtották a pantallót, és irány a Tisza közepe. Ők tolták a kompot, beindították a motort is, páran csáklyákkal feszültek a medernek - és a súlyos test elindult. Azóta azért annyit javult a helyzet, hogy Kiskörénél meglöttyintették a vi­zet, így emelkedett a szint. Annyit mindenképpen, hogy bajos lenne kiszállni a folyó'közepén és tolni a járművet. Mert Budán is egyszer volt kutyavásár, Roffon meg komptolás... Duplájára bővül. Tiszaszentimrén az Időskorúak Szociális Otthonában jelenleg huszonöt személy talál otthont. A többség helybeli, de akad közöttük tiszaroffi, tiszaigari. tiszaburai. tiszafüredi, tiszaszölösi és abádszalóki Is. A gondozottak a teljes ellátáson kívül rendszeres orvosi ellenőrzésben is részesül­nek. Szórakozást pedig a kártyán, a sakkon, a horgoláson, a kötésen kívül a rádió, a színes tévé meg a videó biztosít. Egyébként a létesítmény bővítését tavaly kezdték, és az elképzelések szerint az új szárny ünnepélyes átadását október 23-ra tervezik, amikortól már ötven gondozottnak biztosítható hely. Diákok a kocsmában Nem elírás az állítás, mivel a közelmúltig a tomajmonostori általános iskolás napközis fiúk és lányok rendszeresen jártak a kocsmába. Mégpe­dig tanítás után, mivel ott ebédeltek. Szerencsére az önkormányzat jóvoltából néhány hete rendeződött a helyzet. Az öregek klubja szom­szédságában, egy volt szolgálati lakásban napközis ebédlőt alakítottak ki, és azóta a diákság kocsmalátogatása megszűnt. És fájt-e amíg nézted a nyárfát révedezve, Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér, S hogy édes életednek új­ra egy éve veszve, Mert viszi már Szeptem­ber, a nagy szénás - szekér? Jártál-e mostanában a csendes tarlón este, Mikor csillagokkal ékes a roppant tiszta tér, S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze, S róluk a szénaillat meg­halni visszatér? II Tóth Árpád: Őszi kérdés

Next

/
Thumbnails
Contents