Új Néplap, 1992. szeptember (3. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-17 / 220. szám
1992. SZEPTEMBER 17. Kultúra 5 A hallgató dönt a vizsga ______időpontjáról______ F őiskolai konzultációs központ Szolnokon A Számaik és az LSI Oktató- központ megalapította a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskolát. Az alapítványi főiskola olyan szakemberek képzését tűzte ki célul, akik képesek lesznek a mikroelektronika, a számítógépek és ezekhez kapcsolódó informatikai rendszerek alkalmazására. A budapesti székhelyű főiskolának egyébként Szolnokon konzultációs központja létesül a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társaságnál, ahol ezen a héten még elfogadják a jelentkezéseket. Az új főiskola tanévnyitóját szeptember 28-án tartják meg Budapesten. A tanulmányi idő hét szemeszter, úgynevezett távoktatási formában. Ez azonban a hallgató egyéni felkészültségétől, szorgalmától függ, így lehet hosszabb is, meg rövidebb is. A tankönyveket, segédanyagokat tantárgyanként „oktatócsomagban” kapják meg a hallgatók. A tanulást heti egy napon, pénteken vagy szombaton konzultációs lehetőséggel, illetve gyakorlati foglalkozásokkal segítik az oktatók Budapesten, illetve Szolnokon. A szakmai tárgyakon kívül a hallgatók idegen nyelvet is tanulnak, hiszen egy nyelvből középfokú vizsgát kell tenniük. Ebben segítségükre lehet a TIT nyelviskolája. A tantárgyak ismeretanyagából beszámolókon, vizsgákon, szigorlatokon adnak számot a hallgatók, s ezek időpontját is ők maguk választják meg. Azok, akik más felsőfokú intézményben már vizsgát tettek valamelyik tantárgyból, természetesen felmentést kapnak a vizsga alól. A főiskolára ugyanis jelentkezhetnek olyanok is, akik már valamilyen diplomával rendelkeznek. Felvételi vizsga ugyan nincs, a pályázóknak azonban rendelkezniük kell érettségi bizonyítvánnyal, valamint egészségi alkalmasságot bizonyító orvosi igazolással. A hallgatóknak tandíjat is kell fizetniük. Ez egy félévre 35 ezer forint, amely azonban tartalmazza a tankönyveket, a számítógépes programokat, a videokazetták bérleti díját, a konzultációs díjat, a géphasználatot, s a tantárgy első vizsgájának díját. A különböző kedvezményeket tekintve azonban a hallgatók ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint más főiskolák hallgatói. A tanulmányok végén diplomamunkát készítenek, illetve államvizsgát tesznek, s a sikeres szereplés után „okleveles üzemmérnök - műszaki informatikus” diplomát kapnak.-tgAz Eurofilex után Bélyeg-világkiállítás Magyarországon Bélyeggyűjtési hagyományunk csaknem akkora múltra tekint vissza, mint a 125 éves önálló magyar postaigazgatás és bélyegkiadás. Gyűjtőink nemzetközi elismertségének része az is, hogy először a világon Magyarországon hirdették meg a bélyegnapot, s azt nálunk azóta is évi rendszerességgel megtartják. Idén különös jelentőséget kapott a 65. Bélyegnap, mivel ez egyben a nyitánya volt a Budapesten megrendezett Eurofilex ’92 elnevezésű nemzetközi postatörténeti és bélyegkiállításnak. Ehhez mérhető filatelista seregszemle az 1971-es világkiállítás óta nem volt Magyarországon. Európai és amerikai gyűjtők, a nemzeti postaigazgatóságok, valamint a posta- és bélyegmúzeumok igazi ritkaságnak számító anyagaikat hozták el. A csaknem 700 keretoldal terjedelmű kiállítást két helyszínen tekinthették meg az érdeklődők: az Iparművészeti Múzeumban és a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének székházában. Amint a megnyitón Siklós Csaba, közlekedési-, hírközlési- és vízügyi miniszter - aki maga is hódol e békés szenvedélynek - elmondta: a gyűjtés nem öncélú tevékenység. A kiállításoknak éppen az a feladatuk, hogy mindenki számára lehetővé tegyék a postatörténeti ritkaságok, történeti dokumentumok megismerését. Az Eurofilexet minden jel szerint úgy értékeli a közönség, hogy teljesíti ezt a feladatot: az elmúlt évtizedekben soha nem volt akkora közönségsikere Magyarországon bélyegkiállításnak, mint a mostaninak a hét végén. A szeptember 11-16-i budapesti Európa-kiállítást a tervek szerint 1996-ban követi még nagyobb nemzetközi filatelista rendezvény Magyarországon: az EXPO-val egyidőben - két és fél évtized után - újból bélyeg-világkiállítást is terveznek a magyar fővárosban. A FIP, a Bé- lyeggyűjtők Nemzetközi Szövetsége nemrég, Spanyolországban megtartott idei kongresszusán már jóváhagyta a magyar tervet. Királyok, mesefigurák a szekrény tetején A tiszaörsi Jobbágy György kedvenc időtöltése a fafaragás. A naív művész hányatott életének emlékei, s olvasmányélményei - elsősorban a történelem iránt érdeklődik - alapján készíti szobrait. Kedvenc témája a régi paraszti élet, sors, valamint a magyarság régmúlt történelmi alakjainak ábrázolása. Műhelyében ott sorakozik egymás mellett István király, Mátyás király, Rákóczi stb., szobra, de mestere a citerakészítésnek is. A küpülü nő Johbág> (ívorgj egyik legszebb alkotása A szekrény tetején álló történelmi személyek, mesefigurák kiállításra kívánkoznának Az alföldi tanya világ festője volt Emlékezés Horváth József művész-tanárra Abony képzőművész tanárainak „atyja” volt Horváth József, a helybeliek Horváth Józsi bácsija. Diákjai is így szólították- nem tanár bácsinak vagy úrnak- a magas, vékony, szikár, bajuszos, lovaglócsizmás, kék köpenyes, energikus embert. Csontos arca és keze jó témája lehetett volna egy képzőművésznek, vászonra vagy véső alá való téma. Tószegi úti házának falán emléktábla tudatja, hogy éveken át ott élt családjával. Egyike volt azoknak, akikkel együtt kezdődött a XX. század, az emberiség történetének talán legviharosabb évszázada. Az első világháborúban az olasz fronton harcolt, a második világháború idején hadigondozóként dolgozott, míg zárt alakulatban Ausztriába nem vitték. Itt angol hadifogságba került, ahonnan megszökött. 1945 végére került újra haza, hogy végre tovább folytathassa tanítói és művészi munkáját. Az élettől semmit sem kapott ingyen. Szülei vagyontalan, sokgyermekes családból származtak, s nekik is kilenc gyermekük született. A riépes család csak nélkülözés árán tudta vállalni taníttatását. Édesapja kosárkötőnek szánta, de édesanyja akaratára elvégezte a négy polgárit. Jó iskolai bizonyítványával kiérdemelte, hogy ingyenes bentlakó növendékként felvegyék a kiskunfélegyházi tanítóképzőbe. A képző elvégzése után megnősült, házasságukból öt leánygyermek született. Tanítói munkáját 46 éven át végezte töretlen hittel, az ő szavaival: „mindig a haladást kívántam szolgálni”. Készített egy segédkönyvet, melyben az első osztály összes szemléltetőrajzai szerepeltek színesen, tantárgyanként csoportosítva. Elsősorban rajztanárként tevékenykedett, de többször vezetett analfabéta tanfolyamot is, s ha a helyzet úgy hozta, igazgatta a Szelei úti iskolát. 1967-ben - nyugdíjba vonulása alkalmából - kapta meg az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet. Harminc éven keresztül, halála napjáig, vezette a művelődési ház képzőművészkörét. Érdekes egyéniség volt, abból a régi fajta pedagógusból való. Én magam is voltam pár évig a tanítványa. Akkor már idős volt. Még ma is látom, ahogy előre nyújtott karral, hunyorgó szemmel ecsetjének szárára méri az arányokat, hogy azután határozott és gyors mozdulatokkal a rajzlapra, vagy vászonra vesse a témát és gazdagon kevert akva- rellel vagy olajjal pillanatok alatt kibontakozó képpel ejtse ámulatba a diákokat. (Amikor kolléganőjét helyettesítette, látva az osztály tanácstalanságát, más, tőle idegen festési stílusát, rajz- szeretetéből és segítőszándékával megfestette minden diák rajzát. Teljesen más, új stílusban „követte” el képeit, rajztanárnőnk nemtetszését rossz érdemjegyekkel „jutalmazta”, igazságtalanul. Hiába volt először számunkra is idegen Józsi bácsi színkavalkádja, mégis neki volt igaza. O több mint szimpla rajztanár, ő művész volt. Emlékkönyvemben őrzöm rólam készült ceruzaportréját, s ki tudja, hány diáklányt örökített meg az évtizedek során. Ha rendet-csendet akart, vaskos kulcscsomóját megkocogtatta a padokon, néha a kobakokon. Humoros és ironikus, ha kellett komoly és szigorú volt. Háromlábú összecsukható kisszékét magával vitte a konzervgyári őszi munkára is. Az utca embere is találkozhatott vele palettával a kezében, festőállványa előtt, ahogy a természetet, Abony nevezetes vagy látványos épületeit, utcarészleteit örökítette meg. Elevenen él az emberek emlékezetében ez a hányatott életű, sok nehézséget átélt ember, tanár művész. Mint művész, nagyon termékeny volt: csendéletei, portréi mellett az abonyi tanyavilág festője volt. Kár, hogy képei közül családi vagy múzeumi gyűjteményben nem maradt ránk, sokat elajándékozott országszerte és eladott. Az önkormányzati hivatal dísztermének falát a magyartörténelem kiemelkedő személyiségeiről készült hatalmas portréi díszítik; Petőfi képe a művelődési házba, Kodály Zoltánról készült portréja a ze- neiskola hangversenytermébe került. A műkedvelő színjátszó csoportoknak is ő készítette ízléses díszleteit. Igaz a Képző- művészeti Főiskolára nem jutott be, bár tehetséges volt, de 1933-ban a Műcsarnokban rendezett Nemzeti Képzőművészeti Kiállításon két képét láthatták az akkori tárlatlátogatók. „Mint autodidakta lettem művésszé” - emlékezik vissza. Gyakran megfordult a szentendrei, szadai művésztelepeken. Egy-egy tájképét két-három óra alatt festette meg. Rendkívül termékeny volt, egy-egy tíznapos táborból húsz képpel tért haza. Csodálatos hűséggel tudta visszaadni a természet ragyogó színeit, a napsugarak fény-árnyék játékának millió változatát. Művészi hitvallása az alaposság és a szakszerűség volt. Önmagával és tanítványaival szemben magasra tette a mércét. Csak tökéletes munkát adott ki a kezéből. Közös tárlaton többször szerepelt az ország különböző városaiban. Önálló kiállítása az 1967. évi gyűjteményes anyag, melyet nyugdíjba vonulásakor szerveztek meg. Ezután csupán három év j ütött a gondtalan alkotó m unkára. Lezárultak fényt és színeket kutató szemei, de művészetének, munkásságának folytatója akadt a modernebb kor stílusában. Fegyelmezettségre intő sudár, szigorú alakja tanítványai emlékében sokáig élni fog még, elsősorban azokéban, akikkel sikerült megszerettetnie a rajzolást, a művészettörténetet, akik értik a színek és formák látványát. B. Zs. Egyik legkedvesebb olvasónk Reszkető kézzel írt, szeretetteljes levelet hozott szerkesztőségünkbe a postás. Kedves, régi olvasónkat még aznap fel is kerestük Karcagon, aki így nyilatkozott lapunkról:- Nagyon meg vagyok elégedve az újsággal. Minden este az ágyban olvasom. Jövőre is előfizetem, de nem azért, mert milliókat akarok nyerni, amire vágyom, az legfeljebb egy 50-60 literes hűtőszekrény. Sajnos decemberben a férjem meghalt, így egyedül maradtam, kevés a nyugdíjam is, de kedves újságomról nem tudok lemondani, mivel már húsz éve járatom.- Köszönjük a kedves szavakat. A szerkesztőség nevében jó egészséget kívánunk Mancika néninek!.
